Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-04-02 / Rendkívüli szám

XXII. évfolyam.

Rendkívüli szám.

Szegzárd, 1894. április 2.

TMABEGYII KÖZLÖNY

KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP.

Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője.

Előfizetési ár:

Egész évre

...................... . 6 frt —

Fé

l évre................................3 „ —

Negyed évre . . ’..................I 50

Eeves szám a kiadóhivatalban I 2 kr.

kr

Szerkesztőség:

Kiadóhivatal:

Bezerédj Tstván-utcza 6. szám alatt, hová a

Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az

n

lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések. hirdetések és felszólamlások

lézendők.

küldendők.

Megjelen:

hetenkint egyszer, vasárnap.

Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak.

Kossuth temetése.

Budapest, 1894. ápril 1-én délutáni 3 óra.

A temetés, mely már tizenkét nap óta foglalkoztatta Magyarország kegyelettől áradozó népét, most fejeztetett be s olyan arányúvá nőtte ki magát, mely minden feltevést, minden számítást hiúnak tüntetett fel. Az a fél millió magyar szív, mely ma egy érzésben dobogott, az az óriási könyözön, mely ma egy millió szem tükrét tette homályossá, nedvessé, egy olyan megnyilatkozása volt a magyar közvéleménynek, mely több évszázadok közben is csak nagy ritkán szokott még oly érző szivü, hevülékeny népnél is, mint a magyar, előfordulni. Április 1-jének kora hajnali órái már ébren, mozgásban találták nemcsak a fő- és székváros gyászba borult lakosságát, hanem azt az óriási embertömeget is, melyet már pár nap óta az állam területén levő összes közlekedési eszközök Kossuth ravatalához szállítottak. Már reggeli 8 órakor sorakoztak azon 3,800 község küldöttei, kik előleges bejelentés szerint Kossuth temetésén megjelenni ajánlkoztak. A Kálvin-tér, a muzeum-körut egész az Andrássy-utig már egy órával a temetés előtt egy óriássi emberáradatot tüntetett fel, melyek leg- többnyire fekete zászlók lobogtatása mellett igyekeztek kijelelt helyüket elfoglalni. Mikorra ez a felvonulás befejeztetett, akkor a küldöttségek eleje már az Andrássy-ut torkolatánál táborozott, a vége pedig még bent volt a Lónyay-utczában. A vidékről felvonult s a székvárosi társaikkal egyesült önkéntes tűzoltók köteleiket kibontva, a muzeum előtt egy kis tisztás helyet iparkodtak a közlekedés fenntartása czéljából biztosítani.

A képviselők az országház előtt sorakoztak s a muzeum oldalajtaján vonultak a ravatalt magában foglaló előcsarnokhoz, de azt már mások és pedig hívatlanok által elfoglalva találván, a lépcsőzeten s az előtt foglaltak helyet; lehettek mintegy 200-an, köztük közéletünk számos kitűnőségével. Valamivel fél tiz óra után jelent meg a gyászoló család, szinte a muzeumkert oldalbejárata felől s a képviselők és nagyszámú közönség kalaplevevéssel üdvözölték őket. Majd megjöttek a lutheránus papok, számszerint huszonketten s bevonultak az előcsarnokba s kezdetét vette az egyházi szertartás. A budai dalárda kint az oszlopok között kitűnő szabatottsággal elénekelte a himnuszt, melynek első akkordjaira 100,000 ember fejéről tűnt el a kalap. Azután egy hosszú szünet következett, mely majd egy óráig tartott. Hogy ezalatt mi történt, azt csak azok tudhatták, kik az előcsarnokba befurakodtak. Tizenegy órakor indult meg a koszorúkat vivő 18 kocsi, melyeken az a 3000 koszorú volt elhelyezve, melyek az ország minden részéből vándoroltak Budapestre, mint a kegyelet élő tanúbizonyságai. A legmeghatóbh jelenet akkor játszódott le, mikor a temetkezési vállalat 16 szolgája a dióbarna koporsót a 8 fekete ló által vontatott halottas kocsira szállította.

Fedetlen fővel állott az az óriási tömeg, mely a muzeum körül sürü tömegben helyet foglalt s százezernyi torokkal kezdte énekelni a szózatot. A menet eleje délután 1 órakor fordult be az Erzsébet-kőrútról a kerepesi-utra s 2 óra volt már, mikor az utolsó csapat is elhúzódott. A rend példás volt s nagyobb szerencsétlenség nem történt. Az eleinte csendes halotti kiséret később folytonosan énekelve haladt. Leginkább a Kossuth-nóta és a szózat járta.

Az Andrássy-ut és az Erzsébet-körut gyönyörűen volt díszítve, de még is leggazdabb, a legköltségesebb volt a New-York biztosító-társulat épülete. Megyénk koszorúja feltűnést keltett szépségével s a küldöttséget Simontsits Béla alispán vezette.

b-