Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-05 / 10. szám

az illetékes ministerek és egyéb szakkörök közreműködésével leendő rendezését reám ruházta.

Kettős czélja lesz ezen kiállításnak.

Első sorban emlékeztetni a nemzetet az ezredéves múlt nagy eseményeire és alkotásaira és megmutatni a külföldnek is, hogy a magyar nemzet hasznos tagja volt az európai népcsaládnak a haladás együttes munkájában.

Második feladata a kiállításnak az lesz, hogy megismerjük a magyar államot alkotó összes erőket; megismertessük önmagunkkal és az idegenekkel a szellemi, anyagi és erkölcsi téren való munkálkodásnak összes vívmányait.

Felhívom az ország minden polgárát, hogy ezen feladatban a kormányt hazafiui lelkesedéssel támogassa és hozzájáruljon a nagy nemzeti mű sikeréhez.

Része fog jutni az ország minden polgárának a munkában, valamint része lesz a sikerben is.

A kiállítás sikere által növekedni fog hazánk tekintélye és fokozott lelkes bizalommal fogunk haladni a nemzeti megerősödés nagy munkájában.

A kiállítás programmja felöleli a nemzeti munka minden nyilvánulását; tervezete megadja a kereteket mindazok számára, a kiknek ősei, vagy a kik maguk bármely téren tevékenykedtek.

A törvényhatóságok, a városok és a családok, melyekhez történelmi emlékek fűződnek, állítsák ki az okmányokat, műtárgyakat, ereklyéket, melyek nagy események, virágzási korszakok emlékét kelthetik fel; melyek jéllemzik állami szervezetünk, ősi alkotmányunk és önkormányzati életünk fejlődésének menetét, a magánéletnek egyre gyarapodott igényeit és a nemzeti erő egyéb megnyilatkozásait.

Az egyházak mutassák be működésük és tevékenységük tanujeleit, történelmi emlékeiket, melyekre kegyelettel tekint a nemzet és a művészet remekeit, melyeknek megalkotása, gyűjtése és megőrzése az ő érdemük.

A tudósok, a művészek, az irók, a tanférfiak, szóval a nemzet szellemi fejlődésének összes tényezői mutassák be az eszközöket, melyekkel egy évezreden át a felvilágosodást éS a nemes Ízlést terjesztették, s —-«^nemzet erkölcseit megnemesiteni igyekeztek.

Mutassuk be, hogy Európa éléstárának földjét hogyan munkáltuk a múltban, mint haladtunk mindig a korral és miképen érvényesítjük ma a tudomány vívmányait, hogy a nemzeti termelést fokozzuk.

Tér jut a hazai ipar összes tényezőinek, melyek a múltban nem egyszer versenyeztek a nyűgöt legkitűnőbb szaktársaival.

Tárják fel szorgalmuk és ügyességük műveit. Az elmúlt századok mestereinek remekeit, a napról- napra izmosodó és gyarapodó modern gyári ipar termékeit ’állítsuk sorba, hogy tanúságot tegyenek a magyar munka, a magyar vállalkozó szellem erejéről és versenyképességéről.

■v. A kormány gondoskodni fog, hogy a nemzeti

4 ________________________________________

mu

nka méltó keretben legyen bemutatva, hogy a kiállítók erkölcsi sikerét előtnozditsa.

Tárja ki mindenki szorgalma, ízlése, leleményessége eredményeit.

Lépjünk mindnyájan sorompóba, a kik do'go- zunk észszel, kézzel vagy géppel, egyért — a hazáért.

Am lássa a mai nemzedék, miket teremtettek az apák az uttörés súlyos viszonyai között; ám érezzük át, hogy az ősök verítéke árán megtört sima utón milyen feladatok hárulnak reánk és a jövendő nemzedékekre 1

Nagy, ritka családi ünnep lesz az, melyet még nem sok nemzet ülhetett meg.

Gyűljön a nemzet oda a felséges uralkodó köré, a ki hazánkat oly atyai gonddal és bölcseséggel vezette az áldásos béke utjain, a haladásnak magaslatára és a ki — egy dicső ezredéves múlt hű letéteményese — oda vezeti a magyar népet egy szebb évezred küszöbére!

Budapest, 1893. február havában.

Lukács Béla s. k.,

kereskedelemügyi m. kir. minister.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (10. sz.)

Az elmezavar.

Felolvasta dr. Boszkovitz Mór községi orvos a báttaszéki »Kereskedelmi Casinóban« 1893. február 23-án. (Folytatás.)

Sajnos azonban, hogy nem minden embernél az agy rendes állapotú. Mert ép úgy, mint vannak emberek, a kik hibás kézzel, lábbal vagy más testrészszel születnek, ép úgy nincs kizárva, hogy az agy I rendellenessége születéstől fogva léteznék. Például születnek gyermekek, a kikről föltóteleztetik, hogy a legjobb egészségnek örvendenek és ime a legelső alkalomnál felfedezzük, hogy nem hall és evvel kapcsolatosan beszélő tehetsége is elmarad. Ám mért nem ball, hisz fülei annak belső berendezésén semmi hiány nem mutatkozik, de az ágynak azon része, a hol a hallottat fel kell fogni, az hiányos.

Ugyanazon el'envetóst fel lehetne hozni, hogy süketnémák mért tanulnak később beszélni, erre én meg azt vagyok bátor felelni, hogy később sem hallás után, hanem bizonyos jelek és arczizmok mozgása után tanulják meg a beszédet. Tehát nem a hallás által létrejött agy benyomásokból alkotja a siketnéma gondolatait, hanem a látott után. Vannak továbbá oly szerencsétlenek, hol az agy szerkezete oly hiányos, hogy a külvilág által bárminő benyomás hatna oda, képtelen azokat valahová is elrejteni, akaratukat csak egyes összefüggés nélküli hangok által képesek nyilvánítani. Ezek az idióták crelonok, ezek születési hiányok.

Akárhányszor tapasztaljuk, hogy egyes,.testrészek betegségek által szenvednek olyannyira, hogy hasznavehetetlenné válnak, ugyanilyen defektusnak az agy ki is van téve; ez tehát betegség által létrejött agyzavar.

Végre sértések által szemünk, fülünk, Tagy más szervünk hiányossá lesz, ép úgy az agyvelőt egy külső erőszakos behatás vagy részben vagy egészben tönkre teheti. És ha ezen utóbbi jelzett kóros vagy erőszakos behatások nem károsították volna az elmét, az illető egészséges ősznek örvendezhetne.

Ezenkívül — bocsánatot kérek — még egy főmomentumot majdnem kifelejtettem, mely az agy működésére kártékonyán hat ős ez öröködésből származik.

Szülők, kik súlyosabb idegbajban, epylepsyában, choreában, az úgynevezett sent vittus táncz hysteria, hypochondriában szenvednek, mert rendesen sasok sast szülnek, elmebeteges utódokra számíthatnak. Vannak azonban az emberi társadalomban egyének, kik sem születés, sem betegség, sem erőszak, sem öröklékenység általi elmebetegek.

Egy bizonyos korig okos és eszes emberek és vagy egyszerre vagy fokonként, anélkül hogy feltűntek volna, elmezavartakká lesznek, agyvelejüket láthatlan ködfátyol borítja el s úgy szédeleg a fal mellett, mint az árnyék és mint egy élő halott jár- kel, hozzátartozói terhére, sőt szégyenére gyakran.

Ezen szellemi zavar részletes lehet, az is maradhat, lehet azonban részletes zavar, mely általánossá lesz és végtére egy rögtön általános elmezavar is léphet föl. Az elmezavart egy gyűjtőnév alatt lehet összefoglalni és pedig mániának neveztetik.

Tisztelt közönség! csak most értem felolvasásom tulajdonképpeni czéljához, tehát melyik a részletes elmezavar ős hogy keletkezik az?

A részletes elmezavarhoz tartozik első Ízben a rögeszme, fix idea, a vallásos mánia, a lopási vagy kleptó mánia, a pyrománia vagy gyujtogatási ős még több, a melyeket most elősorolni feleslegesnek tartok. Lények, a kik ily részletes mániában szeuvednek, gyakran a társadalomban minden bántódás nélkül élnek, sőt tudomással bírnak saját elmezavaraikról, de mikor a roham utol éri őket, nem uralkodhatnak magokon ős a zavar járszalagján vezettetnek.

Többek közt magam ismertem egy jó családbeli urhölgyet, a ki lopási mániában szenvedett, ha valamelyik üzletbe lépett, szemei előtt mindent hamarosan eltakarítottak, azonban nem voltak nagy igényei, a mi körme közé jutott, ézt gyakorlott ügyességgel zsebrevágta. Férje pedig gentélman másnap a lopott tárgyakat vagy visszaküldte vagy megfizette. ,fl.

Azon szánalmas lény, 'aki gyujtogatási mániába szenved, hogy tánezolja körül a tüzet örömében, melyet ő gyűjtött, nem törődve, hogy ezrek tönkre mennek általa.

Mily büszkén őrzi magát a király, a hadvezér, midőn rögeszméjével az utczán menvp, a szembetaláló- kat végig méri, vagy hogy lankasztja a fejét, mikor csalódtam elmondja, hogy az ő titkos haditervőt egy fejedelem sem akarja elfogadni.

Hogy támad ezen részletes elmezavár, mi az

1898. márczius 5.

keresztül rémületes pusztítást vitt véghez. Hogy mily nagy volt a poklosok száma — párisi Máté a 13. ővszáz közepén 19,000-re teszi — némi fogalmat alkothatunk abból, hogy Francziaországnak ugyanezen évszáz elején nem kevesebb, mint 2000 poklosháza volt, Olasz-, Német- és Spanyolországban pedig minden mezővárosnak volt poklosháza. A szegény, mindenkitől elhagyott poklosok ápolására ez időben egy külön szerzetesjovagrend, a sz. Lázár-rend keletkezett.3)^ poklosság hazánkat nem igen háborgatta, mert Magyarország keleti részében azok a 15. évszázban keletkezeit poklosházak, csakis alig száz évig. tartó fennállás után már kórházakká alakíttattak át.4) A poklosság Európából a 17. és 18. évszázban lassankint eltűnt, de nem teljesen, mert szórványosan ma is előfordul.6)

A» poklosokat, minthogy a betegség ragályos, az egészségesektől mindenkor elkülönítették. így volt ez a Sandwich-szigeteken is, hol a havai-i kormány a poklosok lakóhelyéül Molokai szigetét jelölte ki, s szépszerével vagy erőszakkal oda szállitá mindazokat, kiken a baj jelentkezett És igen gyakran kellett erőszakhoz nyúlni, mert a betegek rettegtek az elkülönítéstől s övéik is, nem törődve az őket fenyegető veszélylyel, rejtegették őket. Kü'önösen az időben a kormány rendkívüli szigorral alkalmazta a törvényt, mely alól senki sem képezett kivételt. Könnyebb elképzelni, mint leírni a fájdalmat, mely a

3) Ratzinger. Az egyházi szegényápolás lörLénele. I. k.

336 1. 9. §.

4) U. 0. 418 1.

.................................■UHUM III ...............

szegény betegek szivét marcangolta, midőn övéiktől elszakittattak, el örökre, a viszontlátás reménye nélkül, mert a poklosság gyógyíthatatlan.

Bömjén atya szivét idő folytán egészen különös szeretet hatotta át e szerencsétlenek iránt, mig 1 73-ban parancsot kapotf, hogy püspökét msgnore Maigret-t a Molokai szigetre kisérje.

Molokait találóan a halál Éden ének nevezik. Levegője enyhe és kéjes, ege tiszta, földje a meleg éghajlat csodás és buja természetével ékeskedik, a tenger /öld, mint a zafír. Mintha a természet a világ legboldogabb teremtményeinek szánta volna lakóhelyül. Északról az Oczeán által mosott előhegyen zöldelő síkság terül el, melyet a sziget többi részétől kúszó növények tarka szőnyegével takart meredek sziklák választanak el. E bezárt területen állt a szerencsétlen poklosok két faluja: Kalawao és Kalapáupa; melyekben történetünk idején mintegy 1000 bélpoklos lakott. „A képzelet visszariad s nem meri leírni e helyet, melyet oly lények laktak, kik arra voltak kárhoztatva, hogy szenvedjenek enyhülés nélkül, meghaljanak rövid időn, s kiknek, mint tes- tök, ép oly beteg leikök, úgy látszott, letett minden mennyei reményről, midőn elvesztett minden földi reményt.“ Havonkint 10—12 elhalt, de a fogyatkozást csakhamar pótolták, sőt a számot gyakran növelték az újon érkezettek. Lakás kevés volt, s a mi volt, az is egészségtelen. A viz is hiányzott. A testi nyomorhoz hasonló volt, sőt azt meghaladta a lelki nyomor. A molokai törvénykönyv a következő öt szóból állott: Itt ninc3 többé semmi törvény (Aole ^i^^^^^^^^^^n^^HWónybcMizonyosuzeszes italt készítettek, a melytől megrészegedve a legborzasztóbb kicsapongásokra vetemedtek, a mi betegségük erejét csak növelte. Vallási oktatásban ritkán részesültek. Ilyenek voltak Molokaiban az állapotok, midőn Dömjén atya először lépett e szigetre.

Alig vetett egy pillantást a szomorú látványra, mely ott szemei e'é tárult, rögtön fölóbredt szivében a vágy, hogy életét e szerencsétlenek gyámolitására szenteli. E vágyat azonnal előhozta püspökének s hévvel kérte, engedje meg, hogy a poklosok közt maradhasson. A püspök, ki látta, hogy Dömjén kérése nem múló lobbanékonyság szülötte, annyi lélek javáért elfogadta egynek áldozatát s megengedte, hogy Molokaiban maradhasson. Mikor eljött a válás percze, elgondolhatjuk, minő áldást esdett le a püspök a hőslelkü férfiúra. Hajóra szálláskor a porosokhoz fordult s meghatottan igy szólt: „Gyermekeim, mostanáig egyedül voltatok itt, ezután már nem lesztek magatok. íme itt hagyok közietek valakit, a ki atyátok, testvéretek leszen, a kinek a ti földi jólétetek és halhatatlan lelhetek boldogsága olyan kedves, hogy nem habozott közétek kívánkozni, veletek élni és halni.“

„így történt — írja maga Dömjén atya, — hogy különös gondviseléséből az Üdvözítőnek, ki halandó élete ft»lytán annyi részvétet tanúsított a poklasok iránt, a Molokai szigeten fekvő Kalawaoba érkeztem 1873. május havában; akkor harminezhárom éves, erős, egészséges valók.“

(Folytatása következik.)