Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-05 / 10. szám

5

1893. márczius 5.

oka, ezt röviden és mennyire tőlem télik, érthetően bátor leszek megmagyarázni.

El nem képzelhetem, hogy a tisztelt jelenlevők közt akadna valaki, a ki ez vagy amaz iránt e'őszere- tettel ne viseltetnék. Egy némelyik szereti a 32 lapu bibliát, a második billiárdozni szeret, a harmadik politizálni, a negyedik a szeszes italok után vonzódik és igy meg van mindenkinek a saját passiója. Szóval látunk, hallunk, vagy más érző szerveink által élvezünk, ergo az agyba egy kedvencz valami iránt folyton és folyton fogadunk benyomásokat, úgy, hogy nem kedvencz valami az elménkben a parádés lakást elfoglalja, a többi hátralékos valamik és valemicskők, a mellékhelyiségekbe szorulnak. Ebből következik, hogy az ily parádés lakás az ő kedvencz valamijéről alkot magának gondola'ot és fogalmat és mindig útját állja, ha más előtérbe akar nyomulni.

(Vége köv.)

MEGYEI IRODALMI CSARNOK^

HT ele j t!ti etet 1 edzőid volt az erdő, terebélyes fákkal;

Bokrok alja szórva szagos ibolyákkal.

Én lepihentem bársonypuha fűre,

Majd a keblem égett enyhítő nedűre.

Mig keblem égett, álom ült szememre;

S körülöttem hűvös, játszi szellő lenge.

Hosszan aludtam, édes volt az álmom;

Égben angyalokkal magam’ jól találtam.

Egyszer csak aztán bájos zene ébreszt, Körülnézve kérdem: az angyaloké ez?

Zeng a dal újra, s olvadozva állok:

Szőke tündért s vállán fülemilét látok.

Szólt szőke tündér: „Nézz a kebelemre!

Fehér rózsapárna, puha lehet, nemde?“

, „Égett a szivem; szemem, arczom láng lett S hű szerelmem tárgya ő, a szép lány lett.

Csak nézegettem üde testi báját.

Vágytam színi mézzel teli piros száját.

S ő látta mindezt, nézve reáui hosszan.

Szólt végre: „Te ifjú! beszéljünk okosan.

Tudsz énekelni?“ Tudok, ahogy-ugy.“ „Hát A mire születtél, ne hagyd félbe munkád’.

Nézd e madárt, én néked adom. Érted ?“ „Nekem adod ?“ „Néked; a nélkül, hogy kérjed.

Majd ő tanít meg énekelni. Itt van.

S mig megtanulsz, égj csak hosszú kinaidban.

Törd frjed’ értem, szivedet is fájitsd;

És ha hull a könyed, ujia s ujia száritid.

És mikoron kész vagy dalolni szépen, Megjelenek újra e kies vidéken.

Ősz leszesz ? Nem baj! Ifjú leszek ón majd,

S fogadom, hogy kebled akkor is igy óhajt.“

„Jöjj ide!“ „Nem, nem!“ „Csak egy csókot!“

„Nem, nemi“

Csókot adni, ifjú, máshova kell mennem.

Csókot én tőlem csak művészek kapnak;

Csak egy-kettő, mig a többiek siratnak.“

És ezzel eltűnt, mint a sebes villám.

Elfedé a sürü, hogy hangját se baliám.

Tanít azóta kicsi madaracskám;

És tanu’ok tőle nehezen, lassacskán.

Nőni törekszem s tisztább hangot adni; Ihletésem perczét hévvel megragadni.

És a remény ól folytonosan bennem Ösztönözöm magam: művészszó kell lennem.

Mert a ki egyszer azt a tündért látta, Sohasem felejti, lelke veszett nála.

És a ki újra látni fogja őtet,

Kap ölelést, csókot s ól örök időket.

Tóth István.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (10. sz.)

Az álarczosbál.

Szomorúan ballagtam egy este ahatvani-utc/ába, fejemet lehajtottam, kezeimet lóbáltam, s igy némán, egyedül botorkáltam az est sötétjében. Már majdnem a kerepesi-utra tértem át, midőn megláttam egy szörnyű alakot, ki felém közelgett. Ijedten irányoztam lépteimet visszafelé, majd futni kezdtem. De a szörnyű alak folyton követett. Végre is elért, s barátságosan köszöntve kérdő* hogy nem-e jövök fel a mai „álaiczos bálra?“ Kitől oly szörnyen megiji dtem, egy jól conservált, s álarczczal ellátott hölgy volt. Kérdésemre ijedtemben igennel feleltem. A következő pillanatban már a levegőben voltam, s igy röpültem az ő hatalmas karjai között át egészen Budára a „Fáczán“-hoz. Végre bejutottunk a „táncz- terembe“ s én ekkor kezdtem gondolkodni fölötte, vájjon ki lehet ez a persona ? De gondolkodásra nem volt időm, mert megkezdődött a táncz s anélkül, hogy én felkértem volna őt, vitt, ragadott magával az úri hölgy. Midőn tánczoltam vele, nevemen szólított, s igy szólt: „Ugy-e bár csodálkozik Orlay ur, s nem tudja, hogy ki vagyok én? Nos el sem árulom, annál kellemesebb lesz a meglepetés.“

Kiváncsi lettem, s kissé bátrabb. Elhatároztam, hogy nem nyugszom, mig meg nem tudom, ki ezen ismeretlen dáma. S hogy felfedezhessek valami jelet, mely emlékeztet kilétéről, folyton tánczoltam vele, s táncz közbe ószleleteket tettem. Tapasztaltam, hogy irtóztató nagy kezei vannak, s hatalmas ereje.

Egyszer reá lépett az én apró lábaimra, azon éles fájdalom, mely akkor elfogott, leírhatatlan.

Elkövetkezett a vacsora ideje.

Mi ketten természetesen együtt ettünk, de természetellenesen én fizettem mindkettőnkért.

Vacsora alatt hatalmasan evett és minden egyes falat után sírva néztem.

Hát, hogy is ne, mikor azt mind az ón pénzemből fizetjük.

Vacsora alatt elmondta, hogy igen jól ismerem őt, mert ő egy boltban elárusitónő, a hova én igen gyakran szoktam menni. Gondolkodtam, hová szoktam menni? Korcsmába? Talán bizony a „Trombitásnál“ bort hord széjjel „Nagysád ?“<kórdem. Dehogy — mondá ő „finoman“ nevetve, de ekkor észrevettem, hogy szörnyű mély féifias hangja van. Talán bizony a „Central“ kávéházban kasszírnő ön? Távol legyen tőlem, mondá. Hát hova is járok én még ? Ahá! meg van. Nagysád a „Kék macskában“ énekesnő. Igen, emlékezem, ott láttam önt már tudom. Ő felkaczagott s szó nélkül leszedte álarczát. Én majdnem hanyatt estem, szakácsnő volt.... Pinczér! fizetni, kiáltám. Kifizettem, a mit megettünk, s szomorúan, még szomorúbban, mint jöttem, eltávoztam.

Hornyánszky Lajos.

KÜLÖNFÉLÉK. ___

— Segély az árvízkárosultaknak. A „Jósziv“ egyesület elnöke agerjeni, agárdi és faddi árvizkárnsultak részéie kétezer forintot utalványozott; a belügyminiszter pedig 3000 frtot küldött.

— Az egyházmegyéből. A pécsi megyés püspök a következő káplánokat helyezte át; Reisz Antalt Czikóról Babarczra, Hay Edé t Szászvárról Czikóra, Ják Edét Kis-Székelyről Szászvárra, Blazekovies Istvánt Olasziról Kurdra, Késmárky Józsefet Szakosról Tamásiba, Mozolányi Istvánt TÓtke- sziről Szakosra, Rainer Ferenczet Kajdacsról Tótkeszire.

— Garay szoborra. A szegzárdi takarékpénztár múlt évi tiszta nyereményéből a Garay szoborra 23 frtot adományozott.

— Halpaprikás. A szegszárdi kaszinóban folyó hó 18-án lesz megtartva a szokásos halpaprikás. Az aláírási ivet már kibocsátották.

— Köszönet nyilvánítás. A tolnamegyei takarék- és hitelbank igazgatósága a belvárosi róm. kath. szegény tanulók segélyezésére 10 frtot küldött ; a szegzárdi takaróspénztár vezérigatója, Fejős Imre ur pedig 15 frtot osztott ki személyesen a belv. róm. kath. iskohban a szorgalmas és szegénysosru tanulók között. Fogadják a nevezett pénzintézetek igazgatóságai nemesszivü adományaikért az iskolaszék nevében hálás köszönetemet. Szegzárdon, 1893. márczius hó 1-én. Hanny Gábor apát-plébános.

— Alapítvány. A koronázási jubileum alkalmából Tolna nagyközség minden jóra hajló elöljárósága elhatározta, hogy a szegény iskolás gyermekek segélyezésére jótékony alapítványt fog gyűjtés utján létesíteni. A nemes czólra eddig 838 írt gyűlt össze.

— A szegzárdi polgári olvasó-kör tagjai márczius 15-ét, a szabadság születésének nagy napját az idén is meg fogják ülni.

— A dunaföldvári Caszinó ezúttal először (!) ünnepli meg márczius közelgő idusát, amennyiben tizenötödikén, az ébredő szabadság ez országos ünnepén közvacsorát rendez, a melyen a hölgyek is részt vesznek. Ugyenezt cselekszi az idén Ég mint minden évben, a dunaföldvári „Egyenlőségi kör“ is.

— Rendkívüli közgyűlés. A szegzárdi takarék- pénztár 1893. évi márczius hó 10-én délelőtt 10 órakor az intézett saját helyiségében rendkívüli közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Az intézeti tisztviselők és szolgák nyugdíj-szabályainak módosítására vonatkozó igazgatósági előterjesztés. 2. A részvénytőke felemelése folytán az alapszabályok szükségszerű módosítására vonatkozó indítvány tárgyalása. Megjegyeztetik, hogy a folyó évi február 23-iki közgyűlésnek határozat képtelensége folytán ezen tárgyak felett, az alapszabályok 21. §-a értelmében a rendkívüli közgyűlés, tekintet nélkül a megjelent részvényesekre ős a letett részvényesek számára, érvényesen fog határozni.

— Duna-szabályozás. Tiz dunamelléki község küldöttsége járt a napokban a földmivelésügyi miniszternél, az elfajult Dunameder kanyarainak a tolnamegyei részen való átmetszése ügyében. — Bethlen András gr. miniszter a küldöttséget szívesen fogadva, kijelentette, hogy Dunának ezt az elfajulását ismeri, s minden esetre, szabályozni fogja. — Valóban megbocsájthatatlan mulasztást követtek el eddig is, hogy megyénk keleti határán a veszélyes dunai kanyarokat nem szabályozták. Ha ez idejében megtörtént volua, úgy most nem lett volna az árviz- ves/ély földönfutóvá annyi lakost.

— Hitközségi ülés. A szegzárdi róm. kath. hitközségi tanács és iskolaszék febr. hó 25-én Hanny Gábor apát-plebános e nöklete alatt a városháza kistermében ülést tartott, melynek leglényegesebb pontját a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, mint kegyurasághoz felterjesztendő kérvényre érkezett püspöki leirat tárgyalása képezte. Ugyanis, a hitközségi tanács elhatározta, hogy a püspöki leirat értelmében kérvényt intéz a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, melyben a „visitacanonica“ alapján a kegyurat terhelő iskolai építkezések költségeinek megtérítését fogja kérelmezni. — Az egyház- megyei hatóság részéről nyerendő bizonyítvány nyal és egyéb szükséges okmányokkal ellátott kérvény benyújtásával Bod a Vilmos orsz. gyűlési képviselő, mint a hitközségi tanács világi elnöke bízatott meg.

A számvizsgálók jelentése tudomásul vétetett. —• Az elnök a tanács tudomására hozta* hogy a „Szegzárdi takarók- és hitelbank“ igazgatósága 10 frto.t küldött a belvárosi szegény tanulók részére; Fejős Imre pedig, minta „Szegzárdi takarék-pénztár“ vezér- igazgatója 15 frtot osztott ki az iskolás gyermekek között. E jelentést a tanács örvendetes tudomásul vette, s elnököt megkérte, hogy a nyilvánosság előtt a hitközség nevében a nevezett pénzintézetek igazgatóságainak köszönetét fejezze ki. Mikó György társelnök szintén az iskolaszék tudomására hozza, hogy a „Szegzárdi takarók- és hitelbank“ az újvárosi iskola részére 10 frtot, az újvárosi óvoda szegény kisdedei javára 20 frtot volt kegyes adományozni, mely jótéteményéi t a nyilvánosság előtt mondott köszönetét. Elhatároztatott az érdekelt lakosság kérelmére, hogy a Báttaszék-utczai iskolához a Duna-utczából átjáró nyittassák. — Több adóügyi kérvény elintézése után a pénztárnok jelentését vette tudomásul a hitközségi tanács.

— Gőzhajózás. A Dunagőzhajózási társaság az árvíz megszűntével folyó hó 3-án megnyitotta a Duna összes állomásain a forgalmat, kivéve Domborít, Ordast, Hartát, Apostagot, Szalkot, Ercsit és Tétényi, a hol az állomások még viz alatt állanák.

— Jutalomdij az utmestereknek. A kir. állam- épitészeti hivatal előterjesztésére Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága február 28-án tartott közgyűlésén Szepessy László, Borsitzky Dezső és Witt József vármegyei utmesterekuek 80— 80 frt jutalomdijat szavazott meg.

— A második gyógyszertár Pakson. A legutóbb tartott megyei közgyűlésen olvastatott fel a belügyminiszternek rendelete, melyben a Pakson felállítani kért második gyógyszertár létesítésére szükséges engedélyt megtagadta, mert a meglevő gyógyszertár is kéjjfis kielégíteni a közszükséget.

Olaszborok Magyarországban. Az olasz hatóságik hivatalos adatai szerint az 1892. évben 629,673 hectoliter bort vittek be Magyarországba és Ausztriába. E szerint 99.422 hectoliterrel többet, mint az előző évben.

— Bécsi fogorvos. Dr. Dalma Dezső bécsi fogorvos városunkba érkezett, hogy a fogfájásban szenvedőkön fogászati műtétekkel segítsen. Lakása a „Szegzárd Szálló“ 5. sz. szobában van.

— Jutalomdij. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága február hó 28-án tartott rendkívüli közgyűlésén, alispáni előterjesztés alapján, Faddy János közigazgatási gyakornoknak 100 frt jutalomdijat szavazott meg.