Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-19 / 8. szám
XXI. évfolyam. Szegzárd, 1893. február 19. ©. szám. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre ....... 6 frt — .kr. Eél évre ...........................3 „ — y Ne gyed évre . . . . . . . I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megjelen: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az hetenkint egyszer, vasárnap. lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirde tézendök. küldendők. tések jutányosán számíttatnak. Uj egylet. Hogy a mi társadalmi életünk — melyről nagy általánosságban szóltam lapunk legközelebbi számában — elég élénk, mozgékony s lenni kész: mulatja ama — úgy hírlik — valóvá vált lervezgetés (s mondjuk ki előre: merész vál’alkozás!) hogy a casino melleit, mely a megyei központ tekintélyes számú értelmiségének nélkülözhellen, — és a polgári olvasókör melleit, mely tagjainak még nagyobb, mondhatnók óriás számával, maga dönti el létjogosultságát s szükséges voltát, — megalakult már nemcsak a kereskedelmi társu'at, hanem újabban az úgynevezett »tisztviselők e g y e s ü 1 e t c« is. Nem akarunk kritikát Írni, ez nagyon odiózus és háládallan dolog; csak rövid r< flexió akar lenni szerény czikkünk a mi tényleges társada'mi viszonyainkra. Igénytelen véleményünk szerint már a kereskedelmi társulatot sem az elodázhatatlan szülte, mert annak tagjainak egy része •*— az intelligensebb — bátran bei'leszkedhetetl volna a casino társadalmi keretébe, — másik része pedig — a kisebb! — váltig megelégedhetett volna a polg. olvasókör nyújtotta szellemi és társadalmi élvezetekkel! Suum cuique! Hanem kimerjük mondani: szülte ezt — megint csak igénytelen véleményünk szerint — részben az ujitás divatos viszketege, részben a szepara- tisztikus hajlam. Annál nagyobb a csudálkozásunk a »tisztviselők egyesülete« megalakulásán. Avagy szabad-e kérdeznünk: minek ez?... Hallot- lam már ilyesmi feleletet: »A casino nekünk drága, a polg. olvasókör pedig nem nekünk való!« Nos — és az uj »egyesületben« mi lesz az évi tagdíj? — Á litó!ag 6 frt.'4 Tehát csak 4 írttal kevesebb, mint a casinoi. Igen, de hát a berendezés, a könyvtár, a hír lápok sokasága, a lakásbér, stb. stb. miből telük ki ? . . . . Holott, a ki 4 frtlal többet fizetve casinói taggá iratkoznék (s szívesen látna az egylet kebelében minden tisztességes tisztviselőt!) a csekély többletért a már meglevő készletnek birtokába lépne?! így pedig a t. tag uraknak sokáig keilend küzdeni a kezdet nehézségeivel, majd annyi évi járulékért; e mellett izolálják magukat, hogy magyarán szóljak — a saját bőrüekkel való szükebb körű társalgás egyhangúbb örömeinek élvezésére; megfosztják magukat a különféle szakmáju és észjárású intelligens elemekkel való társalkodás, szellemi csiszo- I lódás, jótékony érintkezés ama kibeszélhetlen j hasznaitól, mely évente 4 frtlal bizonyára meg nem fizethető!. . . . Higyjék el f. uraim — a lisztviselők uj egyesülelének megannyian derék tagjai! (kik közé én is bátor leszek felvétetni csekélységemét, ha csakugyan egészen valósul ez a dolog!) higyjék el, mondom, hogy nálunk teljességgel nincs szükség — ez idő szerint! — ezen uj egyletre. Mindazt, a ki ebben tag lesz, a casino örömmel kebelébe fogadná, a a polg. olvasókör egynémelyiket büszkeséggel vallaná tagjául, ép úgy, mint íöntebb emlilém, a kereskedelmi csarnok tagjait is. Nos, hát akkor — újra kérdem — minek ez a különválás? Hiszen manapság nemcsak szeretett királyunk, hanem a kor jól felfogott I helyesen érlel,nezelt jelszava a »viribus uni tis« -—?! . . . A polg. olvasókör —1 tagjainak nagy számánál fogva biz’os és fényes jövőnek néz elé; de ugyanezt nem mondhatjuk a casino ró!; mert itt a tagszaporulatra kívánatos szükség van, s hogy helyiségeit bővíthesse, korszerűen átalakíthassa, bennök nagyobb kényelmet, tá- gabb otthont teremthessen, a szellemi élvezetek s tudományok szükséges eszközeit beszerezhesse: az úgynevezett lavina-rendszer é'elbeléptelésére volna szükség, hogy t. i. minden felvett tag köteles legalább egy beválható tagot ajánlani. így lenne hovatovább igazán gazdagon virágzó casinoi életünk! De ha szélforgácso'.ódilaB'különben is hsekéh szá mu inlelügencziáq!' üj dib .ck, qjufcu $j* leteket teremtünk: mindenütt szor^ra*prn- gást, éleltelenséget, szegénységgel küzködést fogunk tapasztalni, nem is számítva a mérhetetlen erkölcsi kárt, mely a szeparatiszlikus hajlamok tetszelgő kielégítéséből a nagy egészre hárul okvetlenül!... Támaszszuk fel zsibbadt félhalálos álmából a régi egyleteket, minők a dalárda, tűzoltó- zenekar, stb.; — avagy csináljunk még 5 uj óvodát, népiskolád de ne csináljunk újabbnál újabb társas-egyleteket minden arra való koTÁRCZA. Egy 194 éves magyar „instruction Az a császári és királyi oklevél — caesareum regiumque diploma — mely a magyarországi és er- dólyrészi görög nem egyesült oláhoknak és ruthének- nek a római kath. egyházzal való uniója után ünnepélyesen és — természetesen — latinul „emlékezetébe ajánlja mindeneknek, kiket illet“ (memoriae commendamus quibus expedit universis) mindama jogokat és privilégiumokat, melyeket a görög szertar- tásu, de akkor már egyesült románok és ruthének jövőben a latin szertartásu katholikusokkal egyenlőkép zavartalanul ólvezendők valának: 1699. évi február 16-án Bécsben kelt és I. Lipót ‘király s Kollo- nicz (itt igy, másutt Kollonich-nak Írja magát) esztergomi érsek-primás, valamint Kalnocky (Kálnoky ?) Sámuel gróf aláírását viseli. Az erdélyi kath. státus e csász. és kir. oklevelet másolatban közölvén Atha- názzal, az első gyula-fehérvári egyesült érsekkel, jónak látja őt ama diploma-adta előnyöket illetőleg néminemű, még pedig magyar szöveggel Kolozsvárt kelt Utasításban (Instructio) részesíteni, nyilvánvalóan oly czólból, hogy az akkortájt pláne kezdettleges miveltsógti oláh papok a nyert jogok és előjogok folytán valahogyan el ne bízzák és holmi botrányos túlkapásokra el ne ragadtassák magokat. És ón ezt az imént körülirt Instructiót nem csak ama kort híven jellemző történelmi tartalmánál, hanem eredeti 8 egyenes észjárásánál, de legkiváltkópen fölötte jóízű, zamatos és nyelvószkedő emberre nézve igen tanulságos stílusánál fogva oly érdekesnek találom, hogy azt — keltének 194-ik évfordulóján — a t. szerkesztő ur engedelmével szó szórinti szövegében, de modernizált helyesírással imitt közzéteszem: Mint jó akaró uramnak stb. stb. Akarám Kegyelmednek értésére adnom; már isten kegyelmébül az Kegyelmetek iránt való ő felsége kegyelmes parancsolatja s decretuma lejött, Kgd (Kegyelmed) azért bocsásson mindenfelé cursust s ezeket az dolgokat adja értésére az oláh papoknak. 1. Senki az oláh papok közzül maga mellé se atyafiát, se mást senkit ne fogadjon olyan véggel, hogy az adózástól és egyéb tereh-viselőstül megmentse, mert az meg nem engedtetik. 2. Egy oláh faluban több papot egynél, az nagyjában penig kettőnél nem engednek, hogy az adózástól immunis legyen, mert efféle szinű mesterséges, adózásiul való megmenekedósek Dem engedtetnek meg. 3. Ha az oláh pap nem az ecclesia földjén, hanem valamely dominus terrestris-ón (földesur) lakik azzal a dominus terrestrissel tartozzék megalkunni, mert ajándékon más religión való papokat is senki maga földén lakni nem engedi. 4. Ha az oláh pap valamely dominus teraestris földéb e n, az dézmát tartozik kiadni, mivel a catho- likus papok is, ha valaki földében vetnek, dézmát adnak. 5. Kegyelmed az oláh papoknak Írja meg, tökéletességben ne találtassanak, hanem valaki ezzel az ő felségétől adatott szép privilégiummal akar élni, igazán uniálja magát az igaz roinano-catho- lica religióval, mert ha ravaszságában találtatnak, az ő felsége kemény animadversio-ját el nem kerülik. Kegyelmed azért ezeket igy értvén, mindenütt az oláh papoknak punctatim adja értésekre, nehogy valamit ezekkel ellenkezőt cselekedvén, az eddig kezdett és végben vitt istenes jő munkát el n e rontsák. Ezzel ajánlom isten oltalmába Kegyelmedet. Claudiopoli 29. Mártii An. 1699. (Biblioth. Univers. Budapest. tom.XXYI.pag.230) — rt. — Elvesztett paradicsom. Irta: WERNER KAMIL. | Szomjazva vágytam olyan önzetlen szerelem után, melynek forrása nem érdek, nem kéjjelgés, hanem egy olyan mély és ihlett vonzalom, mely a sírig tart. Undorodtam a fizetett csóktól és megszűnt az az idő, melyben kielégített egy olyan ismeretség, mely esetleg csak annyiból érdekelt, mert hizelgett a gyermeknek, később a kamasznak, hogy emberszámba veszik. Ha egy hölgy csak kissé figyelmes volt irányomban, már gyűlöltem, mert reális érdeket gyanítottam mindenütt, csoda-e, ha meghasonloltam a társadalmi világgal és csak a munkának éltem; jobban mondva, rmint egy bagoly. Pedig milyen nekezen esett nélkülöznöm az élet legszebb gyönyörét, egy odaadóan híven szerető egyetlent. Nékem, ki már mint tizenkét éves gyermek abban találtam boldogságom, ha egy ideálról I ábrándozhattam. Híven szerettem én sok ideig azt az
