Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-24 / 52. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (52. sz.) 1893. deczember 24 A magyarosodás. in. A 17. század elején, az 1608-ki, II. Mátyást királylyul választó országgyűlésen a rendek elszalasztoüák az 1572. 74. években behozott latin törvénykezési nyelvnek a magyarral eszközlendő fölcserélését követelni. Veszteség volt ez annyival inkább, miután II. Mátyás király az ország sérelmeinek orvoslására magát kötelezte. Ha akkor az ország törvénykezési és közigazgatási nyelvéül a magyarnyelv régi jogaiba visszaszállittalik —• föltéve, hogy II. Mátyás legtöbb utódai ellene nem törnek vala — ma nem volna nemzetiségi kérdés. Ugyanis az akkori tót, oláh, ruthén és német nemzetiségek urai s nemesei úgyis magyarokká leltek régen érzelem- és nyelvben: a jobbágyság pedig jogról, haladásról nem is álmodozhatott; a későbbi bevándoroltakat tehát az érvényesitendett törvénykezési és közigazgatási magyarnyelvnek kötelező volta már kényszeritetle volna annak megtanulására. (Épen úgy, mint eddig Magyarországból Horvát-Slavonországba bevándorolt népeink nyelvünkre nézve elvesztek.) Ezen több százados késedelem orvoslása a még újakkal is fölszaporodott nemzetiségedet az 1790/91. évtől fogva alkotott magyar- nyelvi érdekű törvények . már ébredőben, az béliek minden tekintetben egyenjo- gosTfött nagykorúságban^találták; a Bach-kor- szak elkényeszrfette Időket, jna pedig a németek- és ruthéneken kívül a' többi alig fékezhető. Felelősségtelj es mu^szt ássál őseinket mindazopáltal nem vádolhatjuk. Mert valamint egyebijlfé úgy nálunk is elsőd érvényességű lelkiismereti forradalom foglalkoztatá áz elméket a különféle vallásoknak szabadalmazásáért való elismertetésében. így a nemzeti magyar nyelv a latin ellenében mindinkább tért veszteit a 17. században már annyira, hogy minden »művelt« czimre és hivatalra igényt tartó e nyelvet megtanulta. A diplomacziai térről pedig majdnem teljesen (ahol tehette egészen) száműzte Bécs a békekötésekre meghatalmazott kiküldöttei, az ő törvényttevő és közigazgatást vezető idegen kegyenczei utján. A nem épitő és jót nem termelő, hanem pusztító és fogyasztó török, ameddig ez országban hatalma kiterjedt, csak parancsolni tudott, de mégis mindig magyarul. Őt a Mohamed, »Korán«-ján kívül a kereszténység földarabolása már legalább szinleg nem any- nyira érdekelte s csak akkor dörgölt belé, midőn az ő hatalmi érdeke koczkán forgott. Elkövetkezett az európai, a magyarokkal a török ellen összeszövetkezett keresztény seregek által Magyarországnak az ő igája alól való fölszabadítása, állandó kihatással 1686- ban mégkezdve. Magyarországnak folytatólagosan a török igája alól való fölszabadulása nálunk is, Európában is közös örömöt okozott. Európának ez öröme ugyan ránk magyarokra elég mostoha volt. Mert ha a pápák gyakori fölszólilása — és áldozatkészségére a mohácsi vész előtt vagy közvetlen utána, Európa ilyen keresztény seréget állít vala közveszélyek idején a hősi magyar serégnek csak háta mögé is! ma még Magyarország szerep'ő államként állana fenn önállóan.' Európa azonban akkor lépett a török ellen síkra, amidőn Magyarárszág pusztifásával, a török Bécs ellen merte fenni fegyverét ismételten. Az osztrák maga lévén immár ez egész ország ura, az ő kapitányai még mindig borzalmasan működtek, kivált I. Lipót alatt részint a vértörvényszéknek élén a protestantizmus, valamint az egész országban a magyar szabadság érzelem elfojtására és e nyelv elnémitására. Ha Ausztria nem is lelt volna a töröknek versenytársa a Magyarország bir- lalásáért való küzdelemben, az esetleges további török uralom alatt amugyis tönkre megy vala e haza. És mégis különös, hogy hazájukat a rajongásig szerető számos szabadsághőseink a mohácsi vésztői.fogva többször inkább még a törököt hívták az osztrák ellen, a mely hatalom a kereszténység támasza czimén Magyarországot a törökhöz hasonlólag szintúgy csak megtörni törekedett. Hazánk önállósági törekvéseinek ellenesei még máig is Magyar- országot, mint Ausztriának hódolt tartományt szeretnék tekinteni. Miután pedig a 17. században Magyarországnak osztrák vezérlet alatt a török igája alól való fölszabadítása eszközöltetett, ez országért viaskodó akkori zsoldosok teljhatalmú vezetői teljesen Ausztria számára meghódított országnak is tekintették. Valamint színlelt engedményeket is csak akkor tett a dinasztia, mikor szorult a helyzete s jók voltak kisegitségül a hősi, lovagias magyarok. Itt lett I. Lipót, uralkodóházának Magyarországon eszközlendő örökösödési jogának honnan direkt beszélünk Bőcscsel, Szegeddel, Temesvárral, Győrrel, Araddal. A legcsendesebb éjszakán is jön a Budapesti Hirlap-nak Bécsből 1500— 2000 szó telefon-ludoiitása s a vidékről 60—70 saját távirata. A minek egy része sokszor bele se fér a lapba. Simán és gyorsan feldolgozzuk az anyagot. Ritkán lehet valamit szó szerint leadni. Ha nngyon rossz és hosszú: átírjuk; ha gyönge: megfésüljük; ha jó a magja, de rossz a megírása: kihámozzuk. Mindenre vau valami szerkesztőségi műszó. S az újságíró a leghíresebb emberek kezeirásához is könyörtelenül hozzányúl, hogy a lap által megkívánt formát adjon neki. Egy kötetre terjedő hőskölte- ményből oly ügyes kis nyilatkozatot csinálunk a napi hirek közé, hogy másnap az illető is elbámul rajta, mert előzetesen esküdözött, hogy abból egy betűt se lehet kihagyni. Két óra felé éjfél után szétoszlanak az emberek, vagy összeülnek a szomszéd hávéliázba, ahová az egyedül maradt segédszerkesztő. azonnal telefonozhat, ha baj van .. . Mert az újságíró (mint a halálraítélt a kegyelemben) az utolsó perczben bízik abban, hogy mégis történni fog valami. A segédszerkesztő oda állítja a szolgát a telefonhoz (mert hátha történik valami) s felmegy a kis csigalépcsőn a szedőterembe, a főszedővel végkép biztosítása. III. Károly ugyannak a leányágra átruházó törvény megalkotása alkalmával, Mária Terézia és I. Ferencz az ő kétségbeejtő állapotaikban. A 18. században a nemzelnek az akkori értelem és leheíőség szerint kiküzdött részleges önállósításával, az 1711-iki szatmári békekötés ulán kezdetét vette a már halárunkon belül lakó régebbi idegen ajkú (tót, oláh) lakosainknak nagy arányban termékenyebb helyekre való álköltözködése: különösen még a nyugol-európaiak tömeges, részben s folytatólagosan szerb és oláhok bevándorlása idegen érzelem-, szokás- és nyelvvel Magyarois- szagnak magyar emberélettel kipusztult vidékeire. Ez akkor történt, rirdőn a nemzet vala- hára békére vágyódhatott, amidőn a magyar lélekszámban rémitően megfogyátl. A nemzetnek majdnem magára hagyatott munkás és köznemes magyar eleme a bevándorlók lömkelegfben valóban bábeli szintéren szerepelt, mintegy uj hazában találta ő maga-magát is. Magyarországnak a török hatalom alól való fölmentése a Duna men'én, 1686. szeptember 20—27-ig Tolna (város) megvételével végződött; de Duna-Szekcsőné! tovább nem haladt, mely 1687. julius 9. és 10-én vételeit vissza. Ezen vidék többé nem is került török kézre. Tolnamegyébe az 1700. év előtt szórványoson ráczok igen, de német telepitvénye- sek nem szálltak meg előbb, c-ak a szatmári békekötés u'án. Az 1722-ben megkezdett báttaszéki (akkor s helyesen régi kifejezéssel: Báthaszék) anyakönyvben már jayában szerepel a német név. v _ Az 1728. évi országg^ü 1 Károly király a 1 atHmár törvény utján ye.n^ÍÉI^á.,rate lepilést, .hogy az ä vidékek fent ártó fcéjfelse^ geihez' mér téli és' aranynsan történjek. Tolna- megyének^al félepitvényesek befogadására alkalmas hélyfei hamarosan teltek meg uj, Németországból bevándorolt munkás honpolgárokkal. Pápay Géza-----------SS--------------1—:------9 A községi képviselők és elöljárók választásához. II. ’• \f Hatalmasabb erő a világon nincs, mint szabad polgárok összeségének helyes belátás által vezérelt erélyes akarata. Világszerte századok ótá véres küzrendbeszedni a lap utolsó, még kolumnákba nem tördelt részeit. Három órakor aztán ő is elmegy a kávéházba s megmondja a főszedőnek, hogy melyikbe. (Mert hátha történik valami.) Négy órakor aztán mégis csak haza mennek mind, azzal a nyugtalan érzéssel: Hátha történt valami, a mi a Budapesti Hirlap-nak nincs meg. (Pedig ez egy év alatt, ha egyszer megtörténik, de azért minden éjjel nyugtalanít bennünket.) Zajos nap. A napokban, este hét órakor oda telefonoz hozzánk a hivatalos Távirati Iroda, hogy a franczia képviselőházat bombával szétrobbantották. Mintha az a bomba miköztünk robbant volna szét, oly idegesek lettünk. A franczia képviselők jobban megőrizték a hidegvérüket. Az első hirek még nem nyújtottak fogalmat a merénylet nagyságáról. Rögtön telefonoztunk bécsi levelezőnknek, aki Bécs legelső lapjának a munkatársa. O és lapja még semmit se tudtak. — Talán nem is igaz — vélekedtek többen. Tiz perez múlva másik béc>d levelezőnk, a ki egy másik előkelő ottani lapnak a munkatársa, jelentette e merénylet hírét. Újabb öt perez múlva első levelezőnk is telefonozott, hogy igaz és legyünk elkészülve nagy tudósításokra. Negyedóra alatt háromszor értekeztünk Bécs(Az ismeretlen tudniillik azon urakhoz tartozik, a kik sportszerűig zaklatják a szerkesztőséget ilyen kérdésekkel.) A munka lassan, de biztosan folyik. A mint leszáll az est, a redakczió kezd élónkü'ni, az emberek magukhoz térnek. Valami fővárosi bizottságból, vagy pái'tkluhbóL jön be Kaas Ivor báró s kérdi a czikktémát. Úgy teszi, mintha nehezére esnék az irás, pedig mindennap ir s boldogtalan, ha nem irhát czikket. Minden munkatárshoz van egy kedves szava s ez a kérdése: miről Írna ön czikket? Végre elvonul legszélső kis udvari szobájába (melyet a Budapesti Hírlap tiz pompás terme közül ő maga választott ki magának) s lediktálja a czikket Írnokának. Nyolcz óra felé a vacsoráról kezdenek értekezni. Egypáran elmennek czirkuszba, színkörbe, haza, a többiek felülnek egy-két fiakerre s kimennek valahová a zöldbe. Tizenegy órakor újra kezdődik a munka, frissen, jókedvűen. Látogató már nem jön, a kabátot le lehet vetni s a nyitott ablakon üde levegő tódul be. A mi szerkesztőségünknek van egy nagy udvari terme, itt csoportosul az éjjeli munka. Innen vezet a telefon a városba s a segédszerkesztő asztaláról külön telefon fel az emeletre a főszedőhöz s a korrektorokhoz. Emellett van egy külön telefon-szoba,
