Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-24 / 52. szám
XXI. évfolyam. 52. szám. Szegzárd, 1893. deczember 24. II i KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre ...........................6 frt — kr Fé l évre ........ 3 „ — Negyed évre . .......................I „ 50 „ Eg yes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Megj elen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számittatnak. csak a megajándékozott kicsinyek boldogító öröme, — hanem — talán sokkal inkább — a kíc-inyek ártatlan örömén égi gyönyört élvező nagyok kibeszélhetetlen boldogsága! E szent napon — hajdan ■“ mint az irás mondja, még a megnyilatkozott ég angyalai is dics-hymnuszt zengtek, énekelvén: »dicsőség a magasságban Istennek, — a földön-békéség, — és az emberekhez jóakarat!« Kérdés: mi van ez a n- gyali, szent énekből megvalósulva ma?... Van-e eléggé dicsőítve Isten a magasságban? — Van-e óhajtott békeség a földön? — Van-e az emberekhez jóakarat? — Pedig majdnem 2000 év telt el ez angyali karének elzengése óta! . . . Szomorú felelet az angyali énekre: »egyik sincs — ma se!« A karácsonyt megünnepeljük szent áhítattal amúgy régi szokásból, — meg látszik rajtunk, külső magunkviseletén a vallási és társadalmi ünnepség halvány külső máza, — j de, bogy az ünneplés igazán lelki legyen: arról szó sincs! — avvagy dicsőiljük-e Istent ] kellőkép a magasságban?* — Megfelel a kérdésre az általánosan elterjedt nagy vallástalansági hajlam, — az Isten nevének uton-ut- félen való szemérmetlen szidalmazása, — a büntető codex daczára — megtorlatlan szabadossággal ; a felekezetnélküliség felkapott divatos eszméje után váló őrült hajsza; az anyagelviség mohó imádása, — az anarchis- mus és a többi korszerű eszmék hit-tagadó fattyu-hajtásainak gazdag felburjánzása, mik ellen alig talál a modern társadalom és törvényhozás biztosan irtó, vagy gyógyító szert! Van-e a földön békeség az emberek között? — Nem ellenkezőt bizonyit-e az általános felfegyverzett állapot, — az országok hadi budget-je. — a népek egymásra való irigykedése, — a nemzetközi viszály, féltékenység és sok mások?! . . . Hát az emberekhez való jóakarat? Ugyan hol van ma ez? . . . Hol van egy csöpp önzetlen Krisztusi szeretet, megbocsá- tási hajlam, testvéri egyetértés, számitásnél- küli jóakarat?... Az ideák világában lebeg! — — Ma, sokkal inkább a vastag önzés Krisztuslalan korát éljük, mint hajdan, a Krisztus korában! Csak a vallásosság látszata, » csak a szeretet csillogó zománcza ragyog rajtunk és tetteinken — csalva magunkat és a ránk néző környezetet — de alig van rajtunk! — fájdalom! — egy megvalósított vonás, — alig van rajiunk« az istendsénf^kjl egy halvány sugára csak; — t Dai’Vms szerint — megannyi, nágVQr* kfrejTett állatok'; volnánk, ezekne^ terpgszetes önző és kap- zsi mohóságával, majoini. tulajdonaival, — de si- minden, valóban emberit -..nélkülöző törekvő- m sekkel! . . . pM És ez — Uraim! — tiszta Igazság. — : Ezért yáh szükségünk évente legalább egy- ss. szer (bárcsak többször hangzané™füleinkbe!) amaz angyali énekre: »dicsőség a magas- fg- ságban Istennek! — e földön Béke- *ás ség, — és az emberekhez jóakarat!« Teljék el a mostani karácsony ünnepe ránk nézve úgy, hogy a mondottak igazsága ellenállhatatlanul bevésődjék szivünkbe, — szentelje azt fel Istennek élő templomul, — s szüljön a Krisztus születése bennünk szent elhatározásokat a világ ábrázatának a tökéletes isten-ember, a Jézus ábrázatának hasonlatosságára való átváltoztatása iránti törekvésre. Boldog ünneplést kívánok mindeneknek! Borzsák Endre. Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1894. évi XXII. évfolyamának l-ső negyedére. Egész évre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr = 1 korona, mely j összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldéséhen fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Karácsony. Üdvözöllek benneteket karácsonyi szép napok, — a zordon télnek, sőt az egész évnek legszebb, legszentebb napjai! — Mikor — eltekintve még a vallási vonatkozástól is, — és csupán c<ak a társadalmi, a családi élet körében mozogva, elmondhatom: hogy ezek a napok a mi sok tekintetben sanyarú és zordon életünk, pusztai vándorlásunk kedves oázai !y .-I. i( E- napok a gy*jrinekek jogosult orömének — hogyúgy mondjam.I— szaba- dalmazott napjai. Üé a g-y er me k i- jogosult öröme: a szülők n^egokolt gyönyöre! Mert a mi pusztán csak engem hangol örömre: az önző öröm, 7— és<íigy nagyon salakos; mig az az öröm, melyet szeretetből — másnak szerzek: salaktalan, önzetlen, Krisztusi öröm, vagyis az i$az szívnek valódi boldogsága! ............ Az ért mondom, hogy Sr karácsony nemcsak vallási tekintetben szent ünnep, hanem családi és társadalmi tekintetben is fényes helyet foglal el a köznapok sorában. Azért mondom, hogy e napok kedves verőfénye nemTARCZA. Karácsony ünnepén. Hála néked üdvösség Királya, jézus Krisztus, szent a te neved, A ki áldást hoztál a világra Az egész föld áldva emleget. Ima szárnyalj, zendülj hála-ének, Jó Atyánknak, menny-föld Istenének, Hogy elküldé hozzánk szent Fiát, S váltságot lelt benne a világ. Hála néked, békesség Királya. Jézus Krisztus, szent a te neved. Szálljon békéd a magyar hazára, Forraszd össze itt a sziveket! Ima szárnyalj, zendülj hála-ének, Jó Ayánknak, menny-föld Istenének, Vallásunk a béke angyala, Boldog lesz e nemzet általa. Hála néked, szent hitünk Királya. Jézus Krisztus, szent a te neved. Egyházunknak te vagy sziklavára, Szent hitünk győz a világ felett. Ima szárnyalj, zendülj hála-ének, Jó atyánknak, menny-föld Istenének. Krisztus által Isten van velünk, Ki lehetne még miellenünk?! Sántha Károly. Szerkesztőségi élet. Irta: S1PULUSZ. Tisztelt szerkesztőség! A tél elején oly sok városba kaptam meghívást felolvasás czéljából, hogy valamennyit nem fogadhatván, egy helyre sem mentem el, nehogy a többit megsértsem. Azért felolvasásomat pótolom ezzel a tárczával, melyet mindenki a maga tetszése szerint, ebéd után, vagy reggeli előtt elolvashat s nem kell esős, sáros időben hazulról elmennie, hogy a szerző felolvasását meghallgassa s az utána következő vacsorán a gyomrát elrontsa. Bemutatom önöknek, darabjaira szétszedve, a Budapesti Hirlap“ot. Apró képeket rajzolok arról az életről, mely itt folyik, szakadatlanul, 24 órán keresztül. Csöndes nap. Nyár van, tikkasztó meleg. Odakint a főváros utczáin gőzölög az aszfalt. A főszerkesztő falun van, nyaral; a felelős szerkesztő nyaral, a lapot a segéd- szerkesztő csinálja. Ambicziózus fiatal ember, a ki minden áron meg akarja mutatni, hogy az uborka- ; szezónban is kitűnő lapot tud csinálni. Már dél* tizenkét órakor bent van a szerkesztőségben S kétségbeesetten turkálja az összes hazai és vidéki! lapokat, mert az újságírónak mindég lapolvasás köz-^\ ben jönnek az ötletei. Ha támad ötlete, azt föl- jegyzi, azután felbontja a leveleket sazokbán bőngősz.Wély — Semmi, semmi! sóhajtja, aztán leül, megirfTi^; egypár levelet s elmegy. jstéDélután a fiuk már elernyedten jönnek be.: ©Mi- Száz meg száz emberrel találkoztak, a ki most siet fPB ki a városligetbe, Zugligetbe, Svábhegyre, Gödöllőre, hogy fáradt tüdejéből kisöpörje egy kicsit a főváros porát: nekünk meg most kell munkához látnunk. A segédszerkesztő előhozza az ő jegyzeteit, melyeket délben tett s tárgyalás alá bocsátja. Hogy a váczi-köruton a kábelek már három hete levannak rakva, de a kövezet még nem kész. Hogy a 112-ik számú fiakkeres gorombáskodott egy úri hölgygyei. Hogy a körúti házakban megint nincs víz, hogy a nefelejts-utczában van kolera, de titkolják. Jó, megírjuk, de nem lelkesedik senki értők. Megszólal a telefon-csengetyü. — Halló, Budapesti Hírlap. Mi tetszik? — Igaz kérem, hogy Bismarck meghalt? — Igaz! — feleli legnagyobb flegmával Beöthy, I a ki legközelebb ül a telefonhoz. *
