Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-17 / 51. szám
XXI. 51. szám. Szegzárd, 1893. deczemDer i KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre...........................6 Fél évre ...............................3 frt — kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megjelen: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az hetenkirit egyS'zer, vasárnap. Negyed évre...........................1 n s „ 50 » lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirde Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. tézendők. küldendők. tések jutányosán számíttatnak. A Garay-szobor. Harminczkét év múlva az indítvány megtétele s a gyűjtés megkezdése után végre a szegzárdi kaszinó, mint a Garay-szobor alap kezelője, múlt vasárnap délután tartott rendkívüli közgyűlésen egyhangúlag kimondotta, hogy Garay János emlékszobrát az ezredéves ünnep alkalmából, tehát 1896-ik évben felállítja. Tartozott ezzel Garay János, az ünnepelt költőnek, mint Szegzárd szülöttjének; tartozott az adakozók nagy tömegének, kik három évtizeden keresztül hordták össze megtakarított filléreiket az eszme megvalósitásának érdekében ; de leginkább tartozott magának, hogy mint a szobor létesítésének letéteményese, a reábizott feladatnak hi ven megfelelni képes s ez irányban erős akarattal is rendelkezik. Örvendetes jelenségnek nyilváníthatjuk, hogy a kaszinó a szobornak 1896-ban történendő felállítását, mint változhatatlan s minden körülmények közt megvalósítandó tényt fögta fel s a pályázat benyújtásának módja és lejárati idejének végső meghatározása érdekében is tüzetesen határozott. De még örvendetesebb jelenségnek tekinthetjük, hogy azok, kik a szobor helyének meghatározása tárgyában, a többségtől eltérő véleményt tápláltak, meghozták azt a tiszteletre méltó áldozatot, hogy külön véleményjök érvényesítéséről, nagylelkűen lemondottak s igy az egyhangú határozat útjába akadályokat nem gördítettek. Az ügynek gyors, szabatos és helyes megoldása ugyanis csak úgy várható, • ha minden tényező annak létesítésén fáradozik s igy minden esetre bénító és lehangoló hatással lett volna, ha mindjárt az ügy megindításának első stádiumában a hely kérdése küzdő pártokra szakította volna az egyöntetű működésre hivatott erőket. Bizonyos tehát már most, hogy a Garay- szobor 1896-ban a Garay-téren fog felállit- tatni; bizonyos pedig azért, mert ez irányban a végleges megállapodás az erre hivatott tényező kebelében már most megtörtént s mert az anyagi erő, mely egy művészi becsesei biró, díszes emlékszobor felállítására szükséges, a kaszinónak rendelkezésére áll. A szoboralap ugyanis időközben egy kis csorbát szenvedett, mert a kaszinó választ- mányjának az lebegvén szemei előtt, hogy a szobor az alsó-sétatéren fog felállittatni, az urodalom által áruba bocsájtani szándékolt sétatér telket az alap terhére 1200 forintért megvásárolta; de ennek daczára a választmány által teljesített számítás szerint 1896-ban kerek 15000 frt készpénz fog a kaszinónak rendelkezésre állni. Már most, ha a legközelebbi időkben, vidéken létesített szobrok felállitási költségeit figyelembe vesszük, kétségtelen, hogy a fent- emlitett 15000 frtnyi összeg nemcsak elégséges lesz a Szegzárdhoz hasonló városok igényjeinek megfelelő szobor felállítására, de még ezrekre rugó összeg fog fentmaradni a szobortér alkalmas rendezésére is. Nagyon valószínű ugyanis, hogy a Garay- tér közepén létező s a városnak vízzel való ellátása érdekében annyira fontos, kimerit- hetlen kút külső díszítésén a szobor érdekében némi változtatást kell eszközölni, mely átalakítás s a szobor környezetének díszítése szép összeget fog igénybe venni. De azért nincs aggodalomra ok, hogy a rendelkezésre álló pénzösszeg elégtelensége a felállítás útjába akadályokat gördítene. Ott van például a csak pár hóval ezelőtt Pécsett létesített Szepessy-féle szobor, ez egy tisztességes, szép kivitelű, hatásos érezszobor, gránit alapon, mely művészi szempontból is helyt áll s Kiss György hazánkfia, szobrász 12000 frt tiszteletdijért vállalkozott annak kivitelére. Ha mi tehát Garay János szobránál hasonló mértéket alkalmazunk, k készpénzkészletből fedezhetjük nemcsak a szobor felállításának költségeit, de még egy igen jelentékeny összeg marad a szobor környezetének rendezésére is. Lássürik tehat teljés erélylyel a megvalósításhoz, hogy az a nemzedék, mely 32 évvel ezelőtt ifjú lelkesedéssel rakta le az alapokat, munkássága gyümölcseit is élvezhesse. b. Szegzárd-báttaszéki, báttaszék- bajai vasút. „Fel tehát a munkára! Néma gyermeknek az anya sem érti szavát!“ — igy záródik szeretett képviselőnk „Vasúti hálózatunk“ czimti legutóbbi vezérTARCZA. Virág nyílik kisded hanton... — Rajz. — Irta: GERŐ LAJOS. A pislogó kis mécses nagyot lobbant. Gyönge lángja végig futott a papirnyi olajrótegen, a miből csak egy pár csepp, akár egy pár köny úszkált a viz alatt. Talán könycsepp is volt, nehezebb a víznél, telítve megmérhetlen nagy fájdalommal. Az utolsó lobbanástól megvillant a tükör, aztán sötét lett a kis szoba. A kályhában izzó parázs csak épen az átellenes falra vetett egy kis vöröses fényt. Ennél a gyönge világnál odabotorkált a fiatal asszony az asztalhoz, felgyújtotta a gyertyát, aztán újra visszament az ágyhoz. Térdei megcsuklottak, ha még egy lépést kell tennie, menthetlenül elbukik. Hűvös szeptemberi szél rázta meg az ablakot. Úgy csikorgott az ajtó, úgy süvöltött az erős szél- roham, mintha bebocsáttatást kért volna. Nagyon hamar ránk köszöntött a téli hideg. A fák jóformán zölden hullatták el leveleiket. Letépte őket a szól, ott fakultak meg a fák tövében, homokos utón. A lehulló esőcseppek is meg-megdermed- tek a nagy hidegben. Es ezek a koraszülött hópihék ott-vesztek el, a hová lehullottak. Nem voltak elég erősek ellenállni az enyészetnek. Gyöngék voltak. Nagyon gyöngék, szegények. A szél újra megrázta az egész házat. — Anyácskám, ki kopog? A fiatal asszony hirtelen felkapja fejét. Odaborul a hófehér párnára, ráleheli édes csókját, forró csókját arra a még édesebb, még forróbb homlokra. — Senki édes, senki. Csak a szól zug I Aludjál édes, csicsijja! A kis beteg felnyitja szemét. Nem lát keresztül a kq^yein. Csak mereven néz maga elé, a semmiségbe, a végtelenségbe, talán a túlvilágba. Oly gyönge. Alig három éves. Bodor fürtéi az izzadságtól nedvesen odasimulnak homlokára. Fehér arczára erős pírral kiüt a láz. A nagy forróság végig száguld egész testén, a mely úgy vonáglig ez óriási kin alatt. Mikor a torkához ér és azt kezdi szorongatni gyilkos öleléssel, a kis beteg remegve ugrik fel. Megtört szemei kidüllednek, arczán a pi- rosság kékre válik, kis kacsóival görcsösen kapkod levegő után, aztán megnőtt körmeivel tépdesi, szaggatja ajkait, mig egy piros vércsepp ki nem bugygyan. — Gyermekem! Elemér! — sikolt az anya. A kis fiú odafordul szülőjéhez. Mintha ez a hang hirtelen magához téritette volna, szaggatott sóhaj fakad fel kebléből, azután nagyot lélekzik. A roham elmúlt. A beteg melle rendes időközökben kezd emelkedni. Arczára a boldog nyugalom kifejezése vonul és szelíd tekintettel néz az ágyon ülő anyjára. — Anyácskám, feküdj le! — Nem édes, nem, gyügyögő kis szentem, nem fekszem le. Itt maradok nálad, vigyázok rád, nem megyek. — Álmos vagyok, anyám! — Imádkozzál, gyermekem! A kis beteg összekulcsolja kezeit. Alig hallhatóan rebegi el a gyermeki szív legtisztább imáját és az angyalokkal társalogva álmodik, álmodik .... Anyja föléje hajol, pár perczig figyel lólekze- tére, aztán leül a nagy karosszékbe, feje alá teszi kis fejpárnáját, kezét összekulcsolja mellén és mig könyei végig peregnek szép arczán, átálmodja múltját ... Oh megdicsőült anyaszeretet! Minő közönséges egy történet! Minő gyakran is ismétlődött már! Akkor először, a mikor Isten megteremtette a szivet. És azóta megújult szakadatlanul, némi változatossággal, de befejezése egy és ugyanaz. Pihen az ősz, ha szól a. szív. Elpihen mélyen. Észre sem veszi a mikor az már vergődni kezd a hálóban, a mit maga font magának. Csak ba feljajdul nagy kínjában az a vérig sebzett, gyötrött szív, ébred az ész — későn. Lukács Erzsikének is ez volt a sorsa. Az ő fiatal szeme nem látott mást, mint Géresi Károlynak dólczeg alakját. Az ő fiatál szive nem érzett mást, csak azt a sírig tartó, mindig égő, örök, elolthatlan szerelmet. Mikor a pap rájuk adta az áldást, a fiatal asszony csak épen hogy le nem roskadott a nagy boldogságtól. Hej nem érezte akkor, hogy erős, nagyon erős vállakra lesz szüksége, elviselni a nyomo-
