Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-03 / 49. szám
XXI- évfolyam.-40. szám. Szegzárd, 1893. deczember 3. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre...........................6 frt — kr. Fél évre .......................... . 3 , _ Ne gyed évre ....... I ”, 50 ” Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: M e g j elen: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az hetenkint egyszer, vasárnap. lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetézendök. küldendők. tések jutányosán számíttatnak. Advent. Ismét eljöttek ama legszebb napok a lelki élet világában! A haldokló természetnek utolsó hónapja a zord deczember, mely egyszersmind az esztendő rideg sírásója is. kárpótlásul a szép természet utolsó ékességeinek durva letépéseért, kárpótlásul a haldokló év szomorú hattyúdaláért — melyet szintén a deczemberi hó-viharos északi szél bús orgonája intonál — meghozza nekünk, a Krisztus felséges tudományát vallóknak, az Urjövet (advent) szép !napjait, melyek a vallásos lelkekben kinyitják az Isten imádó hitnek ama szép virágait, miken nincs hervasztó hatalma a természet változásainak, az örök időnek, a nagyon anyagias kornak, a politikai véleményhullámzásnak, az egyházpolitikai reformmozgalmak — sok tekintetben rideg — zugó szelének, a mindinkább divatossá váló s a nihillel karöltve járó vallási túl-szabadságnak, mely egyenlő a féktelenséggel s mit sok korlátlan szív úgy óhajt már, a divatos áradat által pillanatra kellemesen sodortatva, önfeledt szabadelvű mámorában! ... Igen, ezek a szép napok, a lelki élet nyájas tavaszának legszebb napjai, az Adventtel beköszöntöttek. Megtelnek ilyenkor templomaink s megtelnek a szivek. Amazok emberekkel, ezek nagyobb vallásossággal, fokozódott buzgósággal. S a lelki élet szép tavaszi nyíló virágainak kellemes illata buzgó zsolozsmák s szent imák égreszálló fenséges jelenetében mutatkozik. A durva anyagiság rövid időre mintegy leteszi ilyenkor dúló fegyvereit, az önzés csatája fegyverszünetet tart, az emberek jobban szeretik egymást, gyakrabban keresik fel a lemplomokat s szomjuhozzák az örök élet italát, mely emberszeretet s hit- buzgóság szent virága kinyílik aztán Karácsonyra, meghozva a tettleges jóság mennyei gyümölcseit, a kicsinyek örömét szülő ajándékozásokban, kedves meglepetésekben. Oh bizony — ha vallásos lélekkel tekintjük az év egyes szakait — el kell ismernünk, hogy a különben legzordonabb arczu deczember: legszebb hónapja a ha'dokló évnek, mely a magasztos hit májusi rózsáit, égi virágait fakasztja a vallásos keblekben! Krisztus születése nemcsak a polgári időszámítás terén tűzte ki az »egy«-gyel jelzett határmutató táblát, hanem sokkal inkább kezdődő pontja, kiindulási forrása lett az emberszivek vallásos megújhodásának. Azért nem veszti el az Advent soha a maga fölemelő hatását a tiszta szivek és vallásos lelkek benső világára; azért lesz a Krisztus születését évről-évre jubiláló karácsony soha nem múló fényben tündöklő legszebb ünnepe a kér. népeknek! De legyen is! Nagy szükség van reá, kivált mai korunkban, mikor oly sokan vannak egyrészről a minden jóra tehetetlen, aluszékony, közömbös lelkek, másrészről az ujabbkori Mólock-bálvány hűséges imádói, a minden vallásos érzést rideg, csökönyös hitetlenséggel vakmerőn tagadó, minden szent dolgot bűnös lábbal tipró köznapi lelkek, kik nem akarnak, vagy nem tudnak fölemelkedni a hit-élet, a lelki-világ magasabb régióiba s fennszárnyalni nem tudó prózai gondolkozásukban könnyebnek és kényelmesebbnek, no meg divatosabbnak találják az árral úszást, az anyagimádás alacsony kultuszát, az istentagadás, a hitetlenség olcsó böl- csészetét, mint a magasztos ideák dicső megvalósításának önmegtagadást, nemes lemondást s kitartó harczot igénylő szent munkáját;. . . Minél nagyobb szabású a jubileumi ünnepség: annál nagyobb rá — természetesen — az előkészület, annál hosszabb ennek ideje. Egy Jókai Mór, vagy még inkább egy milen- naris ünnep nagyszabású kereteinek megalkotásához ime hosszú évek kellenek. A Krisztus megszületése által e világba belépett váltság tényének kezdő pontját, a sz. karácsonyt megünneplő, megjubiláló, kegyeletes, vallásos érzelmünk minden évben egy hónapi előkészületi időt igényel, tehát 2000 év óta ugyanennyi hónapot (166 év! vv .) E nagy időszám váltig mulatja, hogy a karácsonyi hit-jubileum minden más öröm-ünnepnél fontosabb, nagyobbszerü s világraszóló! Vajha vegyék ezt méltányos figyelembe a közömbös lelkek, a vallástalan rideg szivek, az önzők és anyagimádók s az adventi szokásos áhitatosságok mennyei fényéből nyerjenek ők is egy jótékony sugárt, a vallásos lelkek ilyenkor fokozódott lánggal égő szent buzgóságából egy kis áldott melegséget!.. . Borzsák Endre. TÁRCZA. Két sóhaj.*) I. Miért nem száll le néha, néha Egy angyal a földre? Minden árva szivet, Beírni egy könyvbe .. . Hadd írna be engemet is. Az első levélre, Annak is, annak is A legelejére. II. Mért nem száll le néha, néha Egy angyal a földre? Minden csalfa kis lányt Beírni egy könyvbe. Hadd irná be a rózsám is Az első levélre, Annak is, annak is A legelejére. *) Mutatványul szerzőnek »Hangulatok« czimü verskötetéből. Ára fűzve 3 korona, diszkötésben 5 korona. Megjelenik még ez év folyamán. Megrendelhető »Szabolcska Mihály, Szászrégen« czimzéssel. Előfizetéseket szivességből lapunk szerkesztősége is elfogad. Sok nagy búval. Sok nagy búval jártam én már Életemben, Sok szomorú nóta zsongott A szivemben .... De még többet rá se bíztam A nótára, Úgy sírtam el hulló könyük Alakjába. S most tudom, hogy igazán csak Az a bánat: A mihez már semmi köze A nótának; A mire már könyü sincsen A szivekben, Mit elsírni, eldalolni Lehetetlen! Temetés után. — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. — Láttátok már, midőn kora tavaszszal a napsugár melegére a kis ibolyák életre kelnek, s apró szirmaikkal reá mosolyognak a tavasz derült kék egére? Lehajló fejecskéjük, mintha ábrándoznék; az az édes illat ár, mely közöttük lebeg, boldogságról regél arról a boldogságról, melyről álmodoznak, — melyet óletökben remélnek. Remélnek, — s szép álomból, boldogságból mi lesz? Egy fagyos szél, a visszatérő tél kisórtete megöli a kis virágokat... s midőn újra jő a tavasz édes melegével, a napsugár, mely csókot hint reájok, — holtan találja kis kedveseit. A madárka meg elsiratja őket búsan, igaz fájdalommal. Ez a virág sorsa. És az emberé?? He H< Jöjjetek velem ki a temetőbe! Most hántolták be egy sirt, melyen nem nyílik még virág, sem kicsiny ibolya, sem illatos szegfű, csak az édes anya könyei fényiének, azok a virágok, melyek a szív mélyéből fakadnak, s melyek helyén egykor piros rózsa nő majd, s egy kíntól megsebzett szív fájdalmáról beszól. Ennél a sirnál elmondom, mi az ember élte, mi az ember sorsa? — A koporsón aranybetükkel fónylett az ifjú neve, s e felírás: ólt 21 évet. Huszenegy röpke óv az, mely bölcsője ós sirja közé esett; huszonegy röpke év, hisz az ifjúság évei rövidek, mert ott van még igaz boldogság, remény, álom ós ábránd; ott még nem kínozza a lelket heves szenvedély, nem bántja gond, homlokára nem von redőt a csalódás. Szép volt az ő élte is .. . szép mint ő maga. Gyermekkorát megaranyozta az édes anya sze- retete, mely angyalként őrködött bölcsője fölött, s kisérte minden lépését. Ifjúvá csak most lett; a világot is csak most kezdte ismerni, s e világ oly szép volt neki! Szívesen mosolygott mindenki a rokonszenves ifjúra, szeretettel szorították kezét, s ő azt hitte, az emberek szivében csak barátság lakik, hogy a szeretet az, mi e világot kormányozza; nem tudta még, hogy nagyobb hatalom a szeretetnél az érdek, mely
