Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-19 / 47. szám

4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (47. sz.) 1893. november 19. Vagy pedig komponál egy „czepedlit“ vagy „hops- sert“, esetleg fost egy káposztafejet, melynek nézése után már az „auflag“-ot sem kívánja az ember, — hogy nekem a napi fáradalmak jutalmául örömet szerezzen vele. — Édes Gyürkém! (brr! de profán nevem van. Már az öreg-öreg apám furkosbotját is szidtam érte, hogy ilyen, ilyen — no hogy is mondjam ? —) Édes Gyurkóm — mondá a minap imádott Euláliam hoz­zám — pihenj egy kicsit és ne menj mindjárt a boltba ebben a hőségben, hanem dőlj egy kicsit a pamlagra, majd felolvasom verseimet. Oh! hogy tudtam volna ilyen véghetetlen sze­retetnek ellentállni? Ledőltem tehát a pamlagra, fe­leségem pedig hozza költeményeit és rendkívüli pát- hoszszal olvas, olvas, olvas, én pedig rendkívüli ér­dekkel és fokozott páthoszszal — alszom mélyen, mint egy mormóta és álmodom a paradicsomról. Egy szárnyas lény felém röpköd, megfogja üs­tökűmet és — mint a villám megy fölfelé. Egyszerre csak halt! — akkorát zökkentem, hogy csak úgy nyekkentem belé — fönt voltara egy gyö­nyörű szép aranyos rubintos kapu előtt, melyet két gyönyörű szép tüzes kardu angyal őrzött. És a mint igy bámulom a kaput, jön egy úri­ember nagy hetykén, csak úgy félvállról nézve reám. Én — mint aféle staniczli-gyáros — a „puk- kedli“-hez szokván, nagy alázattal köszöntem neki. — Honnan tetszik jönni? bátorkodám kér­dezni. — A földről — mondá barátságosan. — Én is onnan jövök. És melyik országból, ha szabad kérdeznem? — Mint hallja, magyar vagyok, tehát hazám­ból, Magyarországból jövök s úgy látom ön is. — Teljesen igaza van. — Mi kell — kérdezők most lakonicze az an­gyalok. — Éu a mennyországba akarok jutni, mondá utitársam. — Mi a neved, állásod és illetőséged ? — Nevem dr. gömbölyűi Abrincs Ábris, minisz­teri fogalmazó és magyarországi. — Várjon, mindjárt! Erre az egyik fogott egy dróton lógó isten- nyilafélét, mintha telephon lett volna és belekiáltott: — - Dx-. gömbölyűi Abrincs Ábris Magyaror­szágból. — Pardon! vallásod? — Volt izraelita, most jó katholikus — felelt a dr. ur. — Volt izraelita, most jó katholikus — kiál­tott tovább az angyal bele! — Jó katholikus nem kell manap, mert rossz- szabbak a rosszaknál. Gyehennára vele! Ismerjük! — Erre két fekete legény kárörvendve neki rugtatott ős zsupsz — lefelé mentek vele egy nyí­láson, melyből jajgatás és fogcsikorgatás hallatszott. — Hát te ki vagy ? — Ember vagyok. — Mafla, azt úgy is tudjuk. Hát mi a neved? — Az már más. Papucsfalvi Papucs György. — Magyarországi? — Az. — Vallásod? — Katholikus. Belekiáltották ezt is a dróton. No gondoltam. — Gyurkó, most csakugyan nemsokára elvisz ám az ördög, amit teneked a jó édes Euláliád számtalan­szor kívánt. Nem hallottam semmit, egyszerre csak kinyílik az aranyos rubintos kapu és „worwärts“ bele. — Szervusz Papucs koma! — Hát ki legyen az ur? — Nem ismersz már? Én vagyok a komád, a hős Nyúlfy. — Szervusz komám! Majdnem, hogy nem is­mertelek meg. — Gyóntál-e komám? — Nem én. — No hát akkor előbb gyónsz majd és be sem várva a feleletemet, elillant. Nemsokára jön egy igen-igen jóképű és szent életű pap és meggyóntatott. És midőn sok-sok bű­nömért feleségemet és anyósomat — ki ugyan nem lakott nálam, hanem azért a nyelve hozzánkig ért — okoztam, jelentőségteljesen^bólintgatott fejével? 2—3-szor és azt mondá: Persze, persze! magától értetődik'és miután megtudá, hogy ón Eulália férje vagyok, megszakitá a gyóntatást, mondván: elég fiam; ha te Eulália férje vagy, úgy is eleget szenvedtél ős megadá az absolutiót! Én protestáltam az ilyen absolutió ellen és ha nem pap, hát párbajra hívom ki feleségem iránt ta­núsított tiszteletlenség miatt, de igy csak betuszkol­tak egy gyönyörű, szép, fölsőges, kimondhatatlan szép terembe. Szemeim elkápráztak! Jó mennyei Atyám elé vezettek. Önkőnytelenül térdre borultam előtte látá­sakor, szemeim pedig a boldogság könnyeivel meg­teltek. Valóságos boldog kéj fogott el, melyet érezni, de leírni nem lehet. Azután gyóntatóm megmutatta a mennyország többi részeit. Sok-sok teremből állott. Az egyik teremben voltak a jó királyok, kik­nek főgondjuk népük boldogsága volt. Kevesen vol­tak, az igaz. Egy másik teremben voltak a hazaszeretet ál­dozatai, kik a hazáért vérzettek el. Legtöbb volt köztük a magyar. Ismét egy másikban voltak a jő papok, kiknek főgondjuk híveik lelki üdvök és kik jó példával mu­tatták az utat a mennyország felé, nem pedig holmi zsíros jövedelemért a kormány csatlósaivá szegődtek el és megtagadták még hitüket is. No azért voltak ezek még is sokan. Ismét egy másik teremben voltak a boldog poé­ták, kik verseket faragtak, szavaltak, szónokoltak ős — nem koplaltak. Ilyen kevés volt! A tanítóknak is jutott egy terem, de ezek nem tanítottak, hanem — „ragyogtak, mint a csillagok“, Ezek elegen voltak! Ott is csak dolgoztak — ragyogtak. Legtöbb volt még is a földmivelő és szegény ember. — Enyje — mondám kísérőmnek — nem hit­tem volna, hogy még a mennyországban is kasztokra vannak az emberek lelkei osztva. — Ez pedig egyszerű okból történik. — Már miért? — Mert Sirisaka „Közmondások könyvé “-ben (Aunye még itt is Lm^rik azt) is áll: „Hasonló ha­sonlóval könnyen megalkuszik.“ — Igaz — mondá — igen egyszerű ős termé­szetes. — Hja, majd elfelejtettem: képviselők, minisz­terek, politikusok, diplomaták nincsenek itt? — Oh igen. Szent István óta talán 100—200 van ilyen is, a többi a-------------------------gyehen­nán v an. — Hát asszonyok nincsenek ? — Hogyne volnának kérem, hanem külön osz­tályt képeznek. Nem szabad ezeket a férfiakkal egy osztályban hagyni, különben megvolna a féltékeny- kedés, pörlekedés, czivakodás, szökés, utóbb még ön­gyilkossági kisőrlet is, akár a földön. — Hát Euláliám nincs itt. — Igen, a pokolban. Elvezetett tehát a pokolhoz. Jó darabig men­tünk, egy pár csillagon keresztül, sőt a méla holdon is, mig eljutottunk a pokol tornáczához. Két öreg sárkányfejü anyós volt a sildbak. És, mint közelebb érek, megismerem az egyikben — Euláliámat. — Euláliám, te vén sárkány — kiálték — megkaptad valahára méltó büntetésedet? Pfrrr! felém röpült, tüzet okádó száját kinyitá, hosszú körmeit felém nyujtá, hogy szétmarczangol- jon ős ón ijedten — puff! akkorát estem a pamlag- ról, hogy még most is fáj a koponyám és az oldal­bordám. Euláliám csupa kíméletből pedig jól megmosta megint a fejemet. Hiába, sárkány őottföntósitt — lent is! Piccolo. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Bezerédj Andor cs. és kir. kamaiás, jegenyősi nagybirtokos, ki a nyarat s az ősz egy részét birtokán töltötte, a téli évadra ismét Bécsbe ment, állandó tartózkodási helyére. Kedden este, legközelebbi ismerőseinek tiszteletére fényes estebódet adott. — Igazságügyi kinevezések. Ő felsége a király az igazságügyminiszter előterjesztésére Hal assy Szilárd dunaföldvári járásbirósági albirót a duna- adonyi kir. járásbírósághoz járásbiróvá, dr. Szen- d r ő d y Gábor szegedi ítélőtáblái tanácsjegyző al­birót pedig a nagy-kikindai kir. törvényszékhez bí­róvá nevezte ki. — „Segítség szekere“. Múlt kedden indult ki Mikó György újvárosi plébános udvarából a „Se­gítség szekere“, hogy házról-házra járva, a jó­szívű emberbarátoktól összeszedjék a didergő sze­gény iskolás gyermekek részére a viselt ruhadara­bokat. A „Segítség szekere“, mint az előző- években, úgy most is gazdagon megrakva viselt ruha- nemüekkel tért vissza a pai-ochiára. A páratlan ne- messzivü plébánosnak 25 frt készpénzt is küldöttek a jószivek, hogy azon a viselt ruhákat kijavíttat­hassa és igy oszthassa szót a ruhátlan gyermekek között Kinevezés. A m. kir. p. ü. miniszter Freytag' József kineveztetósóvel megürült dunaföldvári adó­hivatali ellenőri állomásra Misky János nagy-kátai adóhivatali tisztet nevezte ki. — Nagylelkű adomány. Özv. báróAugusz Antalnő és özvegy dr. Thodorovits Lajosnó nő- egyleti elnök, a szegény ruhátlan iskolás gyermekek részére — vallás különbség nélkül — 25—25 frtot adományoztak, — A jótékony nöegylet köréből. Az „Egyesült szegzárd-tolnamegyei nőegylet“ - csütörtök délután tartott választmányi ülést; az elnöki megnyitó után Mikó György titkár meleg hangon emlékezett meg a nőegylet elhalt alelnökéről és érdemeinek mélta­tását jegyzőkönyvbe kérte megörökittetni, mit a vá­lasztmány egyhangúlag elfogadott. Elnök bejelentő, hogy az elhalt alelnök fia élőszóval köszönte meg a nőegylet kegyeletes részvétét elhunyt édesanyja ha­lála alkalmából. Ugyancsak az elnök indítványára elhatározták, hogy 12 fiú és 12 leánygyermeket egé­szen felruháznak s a bevásárlással Boross Gyulánó, Leicht Lajosnó és Buday Mari választmányi tagok bizattak meg. Ezután nagyon sok szegény munkakép­telen öreg asszonynak szavaztak meg havi segélyt, mig többen rögtöni segélyben részesültek. A kará­csonyi pénzkiosztásnál pedig olyan szegények része­sülnek segélyben, kik havi segélyt nem kapnak. Di­cséretre méltó fö’emlitést tehetünk arról a nemes elhatározásról, melyet a nőegyletnek érdemekben gazdag elnöke proponált, hogy a szegény leányok ru­háinak elkészítésére magát a választmány nőtagjait kérte fel, kik a legszívesebben vállalkoztak e szép szerepre. — Jókai Mór jubileuma alkalmából a rendező­bizottság azt a szép tervet tűzte ki, hogy a halha­tatlan iró összes megjelent műveit nemzeti diszki- adásban adja ki. A nemzeti diszkiadás nem jő a ke­reskedésbe s csak annyi példány lesz belőle nyom­tatva, a hány előfizető jelentkezik. A diszkiadásra 200 írttal lehet előfizetni, mely 100 kötetre van ter­vezve. A rendező-bizottság legalább ezer előfizetőre számit. A befolyó összeg felét, 100,000 frtot Jókai Mórnak tiszteletdijul adják át, mig a másik felét a kiadási költségek fedezésére fordítják. — Hymen. Szóky Géza, Gerjen község ev. ref. lelkésze, a napokban jegyet váltott C se key István tolnamegyei ev. ref. esperes, várkonyi lelkész szép leányával, T i n k a kisasszonynyal. w* A szinpártoló-egylet. A szinpártoló-egylet választmánya engedélyt adott Balogh Árpád elő­nyösen ismert színigazgatónak arra, hogy november 22-től deczember végéig városunkban előadásokat tarthasson. Az egyesület tagjai ezúttal is kedvezmé­nyes bérlethez juthatnak, melyre immár most elője­gyezhetni Rá ez József egyesületi pénztárosnál. — Esküvő. Dr. Freund Arthur fővárosi orvos ma vezeti Bonyhádon oltárhoz menyasszonyát, En­gel Gizella kisasszonyt. — Templom felavatás. A kölesdi ág. ev. újon­nan épült templomot, múlt vasárnap avatták fel ün­nepélyesen, a kerületbeli papság s a környék ág. ev. hívőinek nagy részvételével. — A pécsi ügyvédi kamara köréből. A pécsi ügyvédi kamara Gál Jenő dr. ügyvédet Dunaföld- vár székelylyel az ügyvédek lajstromába fölvette.j — Beszüntetett állomás. A dunagőzhajózási társulat Apó stag állomást folyó hó 18-án a for­galomra nézve beszüntette; — Kántorválasztás. Hohn er József Nagy- Vejke képzett kántor-tanitója, Zichbe választatott meg kántortanitóvá, hol már egy ízben négy és fél évig, mint helyettes-tanitó általános megelégedésre működött. — Dalestély. A báttaszóki dalárda 1893. évi nov. hó 18-án a „Polgári Casinó“ nagytermében dalestélyt tartott, melynek lefolyásáról jövő szá­munkban fogunk referálni.

Next

/
Thumbnails
Contents