Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-19 / 47. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (47. sz.) 1893. november 19. Vagy pedig komponál egy „czepedlit“ vagy „hops- sert“, esetleg fost egy káposztafejet, melynek nézése után már az „auflag“-ot sem kívánja az ember, — hogy nekem a napi fáradalmak jutalmául örömet szerezzen vele. — Édes Gyürkém! (brr! de profán nevem van. Már az öreg-öreg apám furkosbotját is szidtam érte, hogy ilyen, ilyen — no hogy is mondjam ? —) Édes Gyurkóm — mondá a minap imádott Euláliam hozzám — pihenj egy kicsit és ne menj mindjárt a boltba ebben a hőségben, hanem dőlj egy kicsit a pamlagra, majd felolvasom verseimet. Oh! hogy tudtam volna ilyen véghetetlen szeretetnek ellentállni? Ledőltem tehát a pamlagra, feleségem pedig hozza költeményeit és rendkívüli pát- hoszszal olvas, olvas, olvas, én pedig rendkívüli érdekkel és fokozott páthoszszal — alszom mélyen, mint egy mormóta és álmodom a paradicsomról. Egy szárnyas lény felém röpköd, megfogja üstökűmet és — mint a villám megy fölfelé. Egyszerre csak halt! — akkorát zökkentem, hogy csak úgy nyekkentem belé — fönt voltara egy gyönyörű szép aranyos rubintos kapu előtt, melyet két gyönyörű szép tüzes kardu angyal őrzött. És a mint igy bámulom a kaput, jön egy úriember nagy hetykén, csak úgy félvállról nézve reám. Én — mint aféle staniczli-gyáros — a „puk- kedli“-hez szokván, nagy alázattal köszöntem neki. — Honnan tetszik jönni? bátorkodám kérdezni. — A földről — mondá barátságosan. — Én is onnan jövök. És melyik országból, ha szabad kérdeznem? — Mint hallja, magyar vagyok, tehát hazámból, Magyarországból jövök s úgy látom ön is. — Teljesen igaza van. — Mi kell — kérdezők most lakonicze az angyalok. — Éu a mennyországba akarok jutni, mondá utitársam. — Mi a neved, állásod és illetőséged ? — Nevem dr. gömbölyűi Abrincs Ábris, miniszteri fogalmazó és magyarországi. — Várjon, mindjárt! Erre az egyik fogott egy dróton lógó isten- nyilafélét, mintha telephon lett volna és belekiáltott: — - Dx-. gömbölyűi Abrincs Ábris Magyarországból. — Pardon! vallásod? — Volt izraelita, most jó katholikus — felelt a dr. ur. — Volt izraelita, most jó katholikus — kiáltott tovább az angyal bele! — Jó katholikus nem kell manap, mert rossz- szabbak a rosszaknál. Gyehennára vele! Ismerjük! — Erre két fekete legény kárörvendve neki rugtatott ős zsupsz — lefelé mentek vele egy nyíláson, melyből jajgatás és fogcsikorgatás hallatszott. — Hát te ki vagy ? — Ember vagyok. — Mafla, azt úgy is tudjuk. Hát mi a neved? — Az már más. Papucsfalvi Papucs György. — Magyarországi? — Az. — Vallásod? — Katholikus. Belekiáltották ezt is a dróton. No gondoltam. — Gyurkó, most csakugyan nemsokára elvisz ám az ördög, amit teneked a jó édes Euláliád számtalanszor kívánt. Nem hallottam semmit, egyszerre csak kinyílik az aranyos rubintos kapu és „worwärts“ bele. — Szervusz Papucs koma! — Hát ki legyen az ur? — Nem ismersz már? Én vagyok a komád, a hős Nyúlfy. — Szervusz komám! Majdnem, hogy nem ismertelek meg. — Gyóntál-e komám? — Nem én. — No hát akkor előbb gyónsz majd és be sem várva a feleletemet, elillant. Nemsokára jön egy igen-igen jóképű és szent életű pap és meggyóntatott. És midőn sok-sok bűnömért feleségemet és anyósomat — ki ugyan nem lakott nálam, hanem azért a nyelve hozzánkig ért — okoztam, jelentőségteljesen^bólintgatott fejével? 2—3-szor és azt mondá: Persze, persze! magától értetődik'és miután megtudá, hogy ón Eulália férje vagyok, megszakitá a gyóntatást, mondván: elég fiam; ha te Eulália férje vagy, úgy is eleget szenvedtél ős megadá az absolutiót! Én protestáltam az ilyen absolutió ellen és ha nem pap, hát párbajra hívom ki feleségem iránt tanúsított tiszteletlenség miatt, de igy csak betuszkoltak egy gyönyörű, szép, fölsőges, kimondhatatlan szép terembe. Szemeim elkápráztak! Jó mennyei Atyám elé vezettek. Önkőnytelenül térdre borultam előtte látásakor, szemeim pedig a boldogság könnyeivel megteltek. Valóságos boldog kéj fogott el, melyet érezni, de leírni nem lehet. Azután gyóntatóm megmutatta a mennyország többi részeit. Sok-sok teremből állott. Az egyik teremben voltak a jó királyok, kiknek főgondjuk népük boldogsága volt. Kevesen voltak, az igaz. Egy másik teremben voltak a hazaszeretet áldozatai, kik a hazáért vérzettek el. Legtöbb volt köztük a magyar. Ismét egy másikban voltak a jő papok, kiknek főgondjuk híveik lelki üdvök és kik jó példával mutatták az utat a mennyország felé, nem pedig holmi zsíros jövedelemért a kormány csatlósaivá szegődtek el és megtagadták még hitüket is. No azért voltak ezek még is sokan. Ismét egy másik teremben voltak a boldog poéták, kik verseket faragtak, szavaltak, szónokoltak ős — nem koplaltak. Ilyen kevés volt! A tanítóknak is jutott egy terem, de ezek nem tanítottak, hanem — „ragyogtak, mint a csillagok“, Ezek elegen voltak! Ott is csak dolgoztak — ragyogtak. Legtöbb volt még is a földmivelő és szegény ember. — Enyje — mondám kísérőmnek — nem hittem volna, hogy még a mennyországban is kasztokra vannak az emberek lelkei osztva. — Ez pedig egyszerű okból történik. — Már miért? — Mert Sirisaka „Közmondások könyvé “-ben (Aunye még itt is Lm^rik azt) is áll: „Hasonló hasonlóval könnyen megalkuszik.“ — Igaz — mondá — igen egyszerű ős természetes. — Hja, majd elfelejtettem: képviselők, miniszterek, politikusok, diplomaták nincsenek itt? — Oh igen. Szent István óta talán 100—200 van ilyen is, a többi a-------------------------gyehennán v an. — Hát asszonyok nincsenek ? — Hogyne volnának kérem, hanem külön osztályt képeznek. Nem szabad ezeket a férfiakkal egy osztályban hagyni, különben megvolna a féltékeny- kedés, pörlekedés, czivakodás, szökés, utóbb még öngyilkossági kisőrlet is, akár a földön. — Hát Euláliám nincs itt. — Igen, a pokolban. Elvezetett tehát a pokolhoz. Jó darabig mentünk, egy pár csillagon keresztül, sőt a méla holdon is, mig eljutottunk a pokol tornáczához. Két öreg sárkányfejü anyós volt a sildbak. És, mint közelebb érek, megismerem az egyikben — Euláliámat. — Euláliám, te vén sárkány — kiálték — megkaptad valahára méltó büntetésedet? Pfrrr! felém röpült, tüzet okádó száját kinyitá, hosszú körmeit felém nyujtá, hogy szétmarczangol- jon ős ón ijedten — puff! akkorát estem a pamlag- ról, hogy még most is fáj a koponyám és az oldalbordám. Euláliám csupa kíméletből pedig jól megmosta megint a fejemet. Hiába, sárkány őottföntósitt — lent is! Piccolo. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Bezerédj Andor cs. és kir. kamaiás, jegenyősi nagybirtokos, ki a nyarat s az ősz egy részét birtokán töltötte, a téli évadra ismét Bécsbe ment, állandó tartózkodási helyére. Kedden este, legközelebbi ismerőseinek tiszteletére fényes estebódet adott. — Igazságügyi kinevezések. Ő felsége a király az igazságügyminiszter előterjesztésére Hal assy Szilárd dunaföldvári járásbirósági albirót a duna- adonyi kir. járásbírósághoz járásbiróvá, dr. Szen- d r ő d y Gábor szegedi ítélőtáblái tanácsjegyző albirót pedig a nagy-kikindai kir. törvényszékhez bíróvá nevezte ki. — „Segítség szekere“. Múlt kedden indult ki Mikó György újvárosi plébános udvarából a „Segítség szekere“, hogy házról-házra járva, a jószívű emberbarátoktól összeszedjék a didergő szegény iskolás gyermekek részére a viselt ruhadarabokat. A „Segítség szekere“, mint az előző- években, úgy most is gazdagon megrakva viselt ruha- nemüekkel tért vissza a pai-ochiára. A páratlan ne- messzivü plébánosnak 25 frt készpénzt is küldöttek a jószivek, hogy azon a viselt ruhákat kijavíttathassa és igy oszthassa szót a ruhátlan gyermekek között Kinevezés. A m. kir. p. ü. miniszter Freytag' József kineveztetósóvel megürült dunaföldvári adóhivatali ellenőri állomásra Misky János nagy-kátai adóhivatali tisztet nevezte ki. — Nagylelkű adomány. Özv. báróAugusz Antalnő és özvegy dr. Thodorovits Lajosnó nő- egyleti elnök, a szegény ruhátlan iskolás gyermekek részére — vallás különbség nélkül — 25—25 frtot adományoztak, — A jótékony nöegylet köréből. Az „Egyesült szegzárd-tolnamegyei nőegylet“ - csütörtök délután tartott választmányi ülést; az elnöki megnyitó után Mikó György titkár meleg hangon emlékezett meg a nőegylet elhalt alelnökéről és érdemeinek méltatását jegyzőkönyvbe kérte megörökittetni, mit a választmány egyhangúlag elfogadott. Elnök bejelentő, hogy az elhalt alelnök fia élőszóval köszönte meg a nőegylet kegyeletes részvétét elhunyt édesanyja halála alkalmából. Ugyancsak az elnök indítványára elhatározták, hogy 12 fiú és 12 leánygyermeket egészen felruháznak s a bevásárlással Boross Gyulánó, Leicht Lajosnó és Buday Mari választmányi tagok bizattak meg. Ezután nagyon sok szegény munkaképtelen öreg asszonynak szavaztak meg havi segélyt, mig többen rögtöni segélyben részesültek. A karácsonyi pénzkiosztásnál pedig olyan szegények részesülnek segélyben, kik havi segélyt nem kapnak. Dicséretre méltó fö’emlitést tehetünk arról a nemes elhatározásról, melyet a nőegyletnek érdemekben gazdag elnöke proponált, hogy a szegény leányok ruháinak elkészítésére magát a választmány nőtagjait kérte fel, kik a legszívesebben vállalkoztak e szép szerepre. — Jókai Mór jubileuma alkalmából a rendezőbizottság azt a szép tervet tűzte ki, hogy a halhatatlan iró összes megjelent műveit nemzeti diszki- adásban adja ki. A nemzeti diszkiadás nem jő a kereskedésbe s csak annyi példány lesz belőle nyomtatva, a hány előfizető jelentkezik. A diszkiadásra 200 írttal lehet előfizetni, mely 100 kötetre van tervezve. A rendező-bizottság legalább ezer előfizetőre számit. A befolyó összeg felét, 100,000 frtot Jókai Mórnak tiszteletdijul adják át, mig a másik felét a kiadási költségek fedezésére fordítják. — Hymen. Szóky Géza, Gerjen község ev. ref. lelkésze, a napokban jegyet váltott C se key István tolnamegyei ev. ref. esperes, várkonyi lelkész szép leányával, T i n k a kisasszonynyal. w* A szinpártoló-egylet. A szinpártoló-egylet választmánya engedélyt adott Balogh Árpád előnyösen ismert színigazgatónak arra, hogy november 22-től deczember végéig városunkban előadásokat tarthasson. Az egyesület tagjai ezúttal is kedvezményes bérlethez juthatnak, melyre immár most előjegyezhetni Rá ez József egyesületi pénztárosnál. — Esküvő. Dr. Freund Arthur fővárosi orvos ma vezeti Bonyhádon oltárhoz menyasszonyát, Engel Gizella kisasszonyt. — Templom felavatás. A kölesdi ág. ev. újonnan épült templomot, múlt vasárnap avatták fel ünnepélyesen, a kerületbeli papság s a környék ág. ev. hívőinek nagy részvételével. — A pécsi ügyvédi kamara köréből. A pécsi ügyvédi kamara Gál Jenő dr. ügyvédet Dunaföld- vár székelylyel az ügyvédek lajstromába fölvette.j — Beszüntetett állomás. A dunagőzhajózási társulat Apó stag állomást folyó hó 18-án a forgalomra nézve beszüntette; — Kántorválasztás. Hohn er József Nagy- Vejke képzett kántor-tanitója, Zichbe választatott meg kántortanitóvá, hol már egy ízben négy és fél évig, mint helyettes-tanitó általános megelégedésre működött. — Dalestély. A báttaszóki dalárda 1893. évi nov. hó 18-án a „Polgári Casinó“ nagytermében dalestélyt tartott, melynek lefolyásáról jövő számunkban fogunk referálni.
