Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-05 / 45. szám
1893. november 5. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (45. sz.) A fizetés leszállítását a törvény csak kivételesen engedi akkor, ha kitűnnék, hogy a községek anyagi viszonyaik rosszabbodása folytán, nem bírják azt a terhet, melyet előbb magukra vállaltak, vagy a mely reájuk íovatott. Ez kényes pont s mindenesetre a legritkább esetekre szorítandó, ügy vettük észre, hogy a községek különösen akkor törekednek tervükön könnyíteni, ha az állás üresedésben van, azzal a megokolással, hogy az uj jegyző, ki tudni fogja, hogy kisebb javadalomra pályázik, ezzel sérelmet nem szenved. Ezzel azt mondjuk, hogy a törvény a fizetést nem köti a személyhez, hanem általában szól, vagyis ha a kivételes intézkedés feltételei kétségtelenül megvannak, akkor az a hivatalban levő jegyzővel szemben is alkalmazásba vehető, de viszont, ha az állás megüresedéseig a község a fizetést megbirta, nincs elég alap arra, hogy ugyanazt az utódtól megvonja. Nehezen állhat meg az az okoskodás, hogy elégedjék meg az uj jegyző a gyengébb javadalommal, hiszen később úgy is fel lehet megint emelni, mert nem bizonyos, hogy ujoncz fog-e megválasztatni és hiba lehetetlenné tenni, hogy gyengébb állásban levő jegyző jobban javadalmazott állásra pályázhassák s ezt magára nézve előléptetésnek tekinthesse. Igaz, jobb volna, ha a jó jegyző ugyananban a községben mindvégig megmaradhatna s nem kellene másfelé gravitálnia, de senkinek sem lehet megtiltani a jobbra törekvést s a községi igazgatás agendái községenkint még sem annyira eltérők, hogy gyakorlott jegyző uj állásának ügykörében hamarosan el ne igazodhassék. Fontos a lakás kérdése. A törvény hatái’ozottan rendelkezik, mondván, hogy az természetben szolgáltatandó. A gyakorlat ezt a szabályt meggyengitette, megengedvén a községeknek, hogy a szabad lakást lakbérrel megválthassák. A pályázati hirdetés e tekintetben szerződési ajánlat, ha a pályázó hallgatagon belenyugszik, hogy átalányt kapjon, nem panasz- kodhatik. De ez kényszerhelyzet, mert vagy nem akar átalányt elfogadni s akkor állás nélkül marad, vagy belemegy az átalányba s akkor lesz szálláspénze, de a legtöbb esetben lakása nem lesz, nem kap pénzért sem, esetleg olyant, mely rosszabb a semminél. Ha a községeket elejétől fogva arra szorították volna, hogy lakásról gondoskodjék, azóta minden községben s körjegyzőségben tisztességes jegyzői lakóház állana s a jegyzőnek nem okozna gondot az is, hogy hova hajtsa fejét nyugalomra. Kevés súlyt helyezünk arra az ellenvetésre, hogy a községek nem bírják. A szállásból', mint tőketörlesztés, azóta kifizette voln*», vagy rövid időn kifizetné a házat; de másrészt sok volt a kifogás más intézmények életbeléptetéseken is, sűrűk voltak a panaszok, hogy gyepmesteri telepet, faiskolát, népiskolát nem lehet létesíteni, mégis megvolt és megvan, a hol a törvény követelte. Csak a napokban láttunk olyan vármegyei szabályrendeletet, mely a községeket tűzmentes tanácsházak építősére kötelezi, igy lehetett volna jegyzői lakóházak építéséről is gondoskodni, legalább nem kellene sok jegyzőnek, a község hátrányára, más községre vetni a szemét, csupán azért, mert ott művelt emberhez méltó lakást kaphat Nagy baj, hogy a jegyző egyéb mellókjárulé- kairól a törvény nem intézkedik, azok rendszerint igen szűkre vannak szabva s a jegyzőt gyakran abba a kísértésbe hozzák, hogy saját fentartására rendelt fizetőséből való pótlás elkerülhetése végett hivatalos tevékenységét részben a sovány átalányokhoz alkalmazza. E kérdésnek lehetőleg egységes alapelvek szerint való rendezése felettébb szükségesnek látszik ; mai kuszáltsága és hiányos kezelése a közügy kárára van s a jegyzőnek is rövidséget okoz. Hasonlókőpen figyelemre méltó a jegyzői földek haszonélvezetének ügye is. Ez sok helyen jó, de más helyeken a fizetésbe való betudás nem méltányos alapon történik, néhol a kataszteri nyilvántartások hullámzó adatai vannak hátrányos befolyással, sőt van eset, ahol a kataszteri jövedelmet a hatóságok a törvény ellenére korrigálják s a jegyzővel szemben a valóságos jövedelem feltételezett magasabb mértékére támaszkodnak. Méltányos a törvény 104. §-ának ama rendelkezése, hogy a felfüggesztett jegyző ellátásban részesítendő, de nem méltányos, hogy a fölmentett jegyző elvesztett javadalmát vissza nem kapja. Ezzel érzékenyén bűnhődik a nélkül, hogy vétkezett volna. Itt egy tévedést kell helyreigazítanunk. A törvény szerint az ellátás a fizetés feléig terjedhető összegig mehet, a lakáson kívül, mely érintetlenül marad. Ritka eset, hogy a fizetés felét állapítsa meg a fegyelmi hatóság, rendesen egy haramad-fizetősre szorítja a felfüggesztett jegyzőt. Attól tartunk, hogy ez onnét van, mert a felfüggesztett jegyző helyettesének majdnem kivétel nélkül az a fizetés állapittatik meg, mely az ellátáson felül megmarad. Ennek az úgyszólván szabálylyá emelkedett gyakorlatnak semmi törvényes alapja nincs. A helyettes illetménye külön állapítandó meg, tekintet nélkül az ellátásra, melynek megszabásánál tehát ne legyen irányadó a helyettesítéssel járó költség, hanem a felfüggesztett jegyző anyagi helyzete, semmi esetre azonban a vétség természete, mert az ellátás megszabása nem büntető intézkedés, mint maga a felfüggesztés sem. A magán ügyködésről őszinte véleményünk, hogy ez a jegyzői állás természetével és méltóságával nem ellenkezik, hanem annak, lelkiismeretesen gyakorolva, egyik lényeges alkotó eleme, tekintve, hogy a jegyzőnek nemcsak hivatalos, hanem társadalmi feladata is van s ezt az utóbbit teljesiti akkor, midőn a község lakosainak magánügyeikben is tanácsával, munkájával segítségére van. Sajnos mégis, hogy e téren nem voltak ritkák a visszaélések s a jó egyetértést a jegyző s a polgárok között ez gyakrabban megzavarta. Ennek elkerülése végett nem lesz ellenvetésünk a magánügyködés betiltása ellen, feltéve, hogy a jegyző rendes illetményeiben méltányos kártalanításban részesül. Addig is kérünk e téren éber ellenőrzést ott, a hol szükséges, és a jegyzők érdekeinek védelmét hívatlan és avatlan zugprokátorok ellen, kik rosszabb munkáért zsarolják a népet s jegyzőjük ellen felbujtogatják. Végül nem hallgathatjuk el, hogy a vármegyék hibáznak akkor, midőn a jegyzők helyzetének javítását érintő kérdések elől azzal a kifogással térnek ki, hogy az országos reform köszöbón nem kívánnak részleges érintkezésekbe bocsájtkozni. Hogy a reform meglesz-e és mikor lesz meg, az első sorban a kormány dolga, s nem helyes nagy és nehéz munkáját fontos kérdések rendetlenül hagyásával siettetni akarni. A közigazgatási hatóságok hivatása őrködni a felett, hogy a törvény, melynek vógrehaltására hivatva vannak, minden intencziójával és egész jótékony szellemével minden irányban a lehető legáldásosabban érvényesüljön, tekintet nélkül arra, hogy a Párka, mely életfonalát kezében tartja, azt mely pillanatban fogja elmetszeni. A jegyzőkért még sok nem történt, a mi történhetett volna a fennálló rendszer keretében is, s méltó, hogy ezt minden illetékes tényező szivére vegye. Állami biztosítási-intézet. Az „Első Biztositó Intézet Katonai Szolgálat Esetére“ azt czélozza, hogy a serdülő ifjak szülőinek vagy gyámjainak lehetővé tegye, hogy aránylag csekély dijak fizetése ellenében fiaiknak, illetőleg gyámfiaiknak tényleges katonai szolgálatuk idejére segélyezést biztosítsanak, egyszeri tőkefizetés vagy havi járadékok alakjában. A hazafias czél, melyet az „Első Biztositó Intézet Katonai Szolgálat Esetére“ követ, legfelsőbb helyen a legnagyobb helyeslésre és a leghathatósabb támogatásra talált 0 cs. és kir. fensége József fő- herczeg az intézet védnökségét legkegyelmesebben elfogadta. Minden gondos atya újszülött fiacskájának havi 1 korona és 4 fillér dij lefizetése mellett a hadseregbe, a hadi tengerészeibe vagy a honvédséghez való besoroztatása esetére 400 korona tőkét biztosíthat. Ha azonban az atya annak idején azt az óhaját nyilvánítja, hogy fiának az egyszeri tőkefizetés helyett tényleges katonai szolgálatideje alatt járadék fizettessék ki, úgy a biztosított, ha mint egy éves önkéntes szolgál, havi 34 koronás járadékot, ha pedig 3 évet szolgál, havi 11 korona 88 filléres járadékot fog kapni. E példából kiviláglik, hogy szerényebb sorsuak is igen csekély áldozatokkal — napokint nem egé- 4 fillér — igen lényeges könnyítést szerezhetnek fiaiknak arra az időre, mikor hazájuk iránti legnehezebb kötelezettségüket teljesitik. A feltételeket, melyek mellett az „Első Biztositó Intézet Katonai Szolgálat Esetére Ő cs. és kir. fensége József főherczeg védnöksége alatt“ biztosításokat köt, liberalitás tekintetében semmi más intézet nem múlja felül. A biztosított halála esetén a biztosított esemény beálta előtt a lefizetett dijak egy évi dij levonása mellett a gondviselőnek azonnal visszafizettetnek. A szerződésszerű dijak lefizetésére az intézet három havi fizetési időt engedélyez tagjainak. 3_ Minthogy nincs mindenki abban a helyzetben, hogy évek hosszú sorára előre elvállalja az állandó dij-fhetósi kötelezettséget, minden tagnak meg van engedve, hogy legalább három évi díjfizetés után, bármely okból, további fizetéseit beszüntesse. A tag ez esetben díjmentes kötvényt (leszállított kötvényt) kap a biztosított összeg annyi részletéről, mint a hány évi díjrészletet, az eredetileg megállapított részletekből, befizetett; ha pl. egy atya 5 éves fia javára 2000 korona tőkét biztosit és 4 évi díjfizetés után nincs többé abban a helyzetben, hogy díjfizetéseit folytathassa, úgy eredeti kötvénye kicseréltetik 500 koronáról szóló díjmentes kötvény ellenében, minthogy a kikötött 16 év helyett csak 4 évig fizette a dijakat. Ezenfelül arra a kötvényre, mely legalább 3 évig hatályban van, a teljesített befizetések egy harmadának erejéig kölcsön vehető fel. Az „Első Biztositó Intézet Katonai Szolgálat Esetére 0 cs. és kir. fensége József főherczeg védnöksége alatt“ egész tiszta nyereségét tagjainak javára fordítja. A tiszta nyereség 60 százaléka az osztalékalapba folyik. Ez osztalékalapból az összes katonai szolgálatot tevő biztosítottak a részükre biztosított tőkék arányában részesednek. Azonkívül a biztosítottak megkapják mindama felesleget, mely külön- bözeiként mutatkozik a be nem sorozottak részére számadásszerüleg meglevő biztosítási tőkék és ama összege közt, melyek a be nem sorozottnak visszafizetendők. A mathematikai számítások szerint ekként minden biztosított besoroztatása esetén minden 1000 korona biztosított tőkén kívül még besorozási jutalomnak nevezett nyereség-quótát kap, mely a biztosított tőkének-mintegy 70%-űra rug, a minél még nincs számításba véve, hogy a kifizetendő besorozási jutalom az elérendő évi feleslegek által is lényegesen emelkedni fog. A tiszta nyereség 20 százaléka az alapszabályokban meghatározott biztosítéki alapok begyülóse után a tiszteletbeli tagok adományaiból alkotott rokkantak alapja javára fordittatik. Ez alapból első sorban az intézetnek háborúban megsebesült vagy egyáltalán rokkantakká vált egykori biztosítottjai, valamint az intézet volt tagjainak özvegyei és árvái kimutatott szükség esetében időleges vagy állandó segélyösszegekben részesittetnek. A felsorolt előnyök, a melyeket az „Első Biztositó Intézet Katonai Szolgálat Esetére“ tagjainak nyújt, indítsák az atyákat, kiknek reményteljes fiaik vannak, arra, hogy fiaik javára lépjenek be az intézetbe. Ha szerencsés jövője megengedi a gondos atyának, hogy katonai szolgálatban levő fiát sajátjából anyagilag támogassa, a felvett biztosítási összeg és „besorozási jutalom“ mégis hasznos czólra fog szolgálni. Katonai szolgálati idejének kitöltése után módot nyújt majd a fiatalembernek, hogy tanulmányait folytassa, vagy polgári életpályáját megalapítsa. Ezen körülményre való tekintettel ajánlatosnak látszik az intézetnél oly tőkéket is biztosítani, melyek nagyobbak azon támogatásnál, a melyet az atya a hadseregben vagy a hadi tengerészeinél szolgáló fiára fordítani szándékozik. Minthogy a biztosított összeg magának az atyának, vagy gyámnak kezeihez fizettetik ki, fenmarad részére a szabad rendelkezés joga a felvett tőke felett. Megemlítendő még, hogy az intézetnek a közgyűlésen üléssel és szavazattal biró disztagjai és tagjai által gyakorolt önkormányzat a vezetőség egész tevékenységének legkitűnőbb ellenőrzésére nyújt módot. A részjegytőke, a tartalék- és egyéb alapok kizárólag árvapénzek elhelyezésénél is elfogadott értékpapírokba fektettetnek. Teljes joggal várhatjuk tehát, hogy intézetünk előnyeiben számosán fognak részt venni annál inkább, mert ez az első hazai intézet, a mely a katonai szolgálat esetére való biztosítást felkarolta. Az igazgatóság. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. ózruüsros I3Peti_ Igaz mese. Irta: PALÁST. Kis olvasók! ha jók lesztek, Pompás mesét mondok nektek! És pedig — ez a fődolog, —
