Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-05 / 45. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (45. sz.) 1893. november 5. Mesém oly tárgy körül forog, A mit mindnyájan szerettek: Czukorról mesélek nektek! ... Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Egy kis fiú, — neve: Péter! A ki, mikor csak lehetett, Mindig-mindig czubrot evett 1 épen ezért, jó eleve Czukros Peti lón a neve; így hívták az óvodában, Majd később az iskolában. — Sőt, mikor már nagy legény lett, Orra alatt bajuszt pedrett, 1 utczán menve, hányaveti Módra magát illegeti: A sok pajtás kineveti, Mondván: „itt megy Czuki’os Peti!“ — Becsületes neve Susták, De ezt csak kevesen tudták. Peti gyerek jó módban ólt, Apja senkivel sem cserélt. A városban, melyben lakott!------So k-sok kincset összerakott S mert Petit nagyon szerette, Totojgatta, dédelgette: Azt se kellett mondani: mórt ? — Mindig kapott Peti ha, kért Annyi zsebpénzt, hogy borzasztó! Mindig tömve volt a zacskó. S Peti gyerek legfőbb gondja, Hogy a sok pénzt mind elhordja Kis zsidóhoz, czukrázdába, Három-négyszer is napjába. Történt egyszer, ép búcsúkor, • Hogy torkára forrt a czukor, A jó apa, mint rendesen, Adott neki bőségesen Temérdek pénzt „bucsufiát“ S nem látta estig a fiát; Mert Peti napalkonyatig Tele ette magát nyakig A sátrakban, a boltokban; — Hja! telik ott, a hol sok van! .. . S mire későn hazakerült: A tömött erszény kiürült, Nőm volt benn’ egy lyukas krajczár! Apja fején minden hajszál Égnek meredt, hogy a sok kincs Mint a füst elpárolgott —-------nincs!.. . Ha gyj án a pénz, — de a gyerek, Mint egy rossz verkli nyekereg, Keservesen sir és jajgat — Örömére a nagy napnak! — A gyomrát fájditja nagyon. Ágya tüstént vetve vagyon, Orvost hívnak, ki azonnal Megérkezik s nyájas szóval Csak ennyit mond: „Ne féljenek! Nem hal meg a drága gyerek; Az a baja, hogy megzabált! Hja! a sok édesség megárt! ... Hadd aludja magát jól ki: Kutyabaja holnap néki!“ * * Peti alszik-------pedig aha! ' Mo st jön a mulatság java!... A piaczon tűzijáték, Szép, minőt még soh’se láték, — Pompás czirkusz, komédia, • — Ott nyüzsg minden emberfia — Majd az ezredes üzene: „Mindjárt lesz katona-zene!“ S aztán lett is, majd reggelig, A nyári éj vígan telik; Fényes léggömbök úszkálnak A magasban minden tájnak, — Gyermek-sereg piacz küröl A sok látványnak úgy örül, Tapsol, tombol örömében, — Alig férve meg bőrében, — S ezer torok vígan sikolt: „Ily szép búcsú sohase volt!“ Peti mindezt átáludta, — Még másnap is olyan lusta, — Keltegetik, ébresztgetik A mély, alvó, lusta Petit, — De bizony ő olyan bágyadt, Nem hagyhatja el az ágyat S bár a nap már magasan jár: Mozdulatlan, mint egy lajhár! Majd délfelé, nagysokára Mozdul egyet s tűnik álma; Két szemét a két kezével Dörzsölgetve, űzi széjjel Állomképeit mogorván, Puha ágyból kiugorván. . . S még egy-kettőt alig ásit, Már ott látja kis pajtásit, A kik rögtön elbeszélik, Amit láttak, mindenfélét!. . . Komédia, tüzi-játék, Czirkusz, léggömb s más parádék Elbeszélve egy perez alatt, Úgy, hogy semmi el nem maradt. „Jaj, te Peti! — kiabálják, — Soh’se láthasz ennek párját! . . . Ráemlékszem, a mig élek, Soh’se láttam ennyi szépet! Majmok játszottak színházat — Mind Gyönyörű, okos állat! — Komédiás csepüt rágott S száján eresztett tüzlángot! . . . Tojást ütött kalapomba S nagyot durrant, mint egy bomba; Aztán belenyúlt félkézzel S az ember a mit csak képzel, Félóráig szedegette Az istenadta németje A kalapom belsejéből; — — Fejem szinte beleszédül Ha elmondani akarom! Mit adott ki kalapom!?!... Először egy szép sült csirkét, — A tojásból az lett tüstént! — Aztán vagy száz rőf szalagot Egy eleven kis malaczot, — Pólyás-gyerek fejkötőket, — Hahotázva néztük őket, — Baba-ruhát tuczat számra, Majd került a sor lekvárra, Aludt tejre, czilinderre, — Jaj, de jót nerettünk erre! — Végre pedig belenyúlva Keze akadt egy kis nyulra S hogy kivette kalapomból, — A sok gyerek kaczag, tombol, — Hát még mikor mondja: „nesztek! A kis nyulat eleresztek!“ És úgy is tett, — a nyúl futott S igyekeztünk a hunezutot Elfogni mindnyájan nagyon, Egymást kergetve majd agyon! — Iaj, de jól mulattunk Peti! Szivem soh’sem felejtheti!.. .“ Peti megint egyet ásit S nyomban rákezdi a másik: „Jaj Petikém! a Jézuska Áldjon meg, mért vagy oly lusta ? Búcsú napján de eszetlen Ki lefekszik verebekkel!. ..“ S igy a többi, sorrul-sorra, Egymásután mind elmondja A bámuló jó barátnak Hogy mulattak, mennyit láttak. Czukros Peti bánja a sort, Fáj a szive, hogy ott nem volt! Fáj a szive, fáj a gyomra A sok beszédtől éhomra. Az ebéd se Ízlik neki, A cselédség kineveti S vele akként tréfálkoznak, Hogy im czukros kását hoznak, Hisz Pétiké azt szereti!. Mormol Peti: „Nem kell neki!“ Most a beszédet folytatja Szelíd szóval édes atyja: „Látod fiam! a torkosság Sokszor mondtam : nem okosság! Kivált a sok ezukor-féle Káros ám az egészségre! Hát ón csak a’ mondó vagyok, Hogy pénzt ezután is adok, De, te meg azt takarítsd meg, Mint egy okos, szelíd gyermek! Vagy végy rajta hasznos dolgot: Sohasem fáj a kis gyomrod! És akkor a mulatságtól Sem maradsz el többé máskor! A gyermekek sem nevetnek, Nem lösz gúnytárgy cselédeknek; Derék ember lesz belőled, Mindenki jót mond felőled! Az apai szép szók alatt Peti gyerek sírva fakadt S három ujját égre tartva Szent esküvel megfogadta Nagy sirás közt — szinte csuklott: „Soh’se eszik többé ezukrot!“ S fogadását megtartotta, — Utált lett a ezukmis, torta, — Vagy kőt hétig rá se nézett, Ellökte a lépes mézet. — De a mint a napok múltak: Régi vágyak megújultak!... Hogy ha elment a bolt mellett — Betekinteni csak kellett!... S ha benézett a bolt ajtón, — Fájt a foga, de borzasztón, — A sok színes ezukorkákra. — S most mi marad egyéb hátra, Mint hogy oda be is lépjen S megfogassék enyves lépen? .., Peti biz a régi marad — — — Nem volt szivében akarat Megtartani fogadását, Elhagyni a torkosságát!------De meg is lakolt érette, A jó Isten megbüntette; A mint serdült s jutott végre Szép, daliás legénységre: Csinos arcza, erős válla, Pörge bajsza, szép szakálla, Deli termet, karcsú derék — Gránátosnak beillenék! Jaj, de mit ér, hogy ha foga Belülről mint kipotyoga, Az elsők meg oly feketék, Mintha korommal festenék, Ezek is — mint egy öregnek, — Úgy mozognak, úgy fityegnek, S mely lemossa szőke habban, Nincsen olyan drága szappan! Szegény bohó Czukros Petit A lányok is kinevetik!-----------Nem kap asszonyt, csak kosarat S végre is agglegény marad; — Pösze beszéd — fekete fog! — Ily legényhez menni ki fog? — Híjába volt gazdag legény: Asszony nélkül maradt szegény S bús mogorván telt le élte, — Ugy-e, hogy nagy kár volt érte ? * * * Bölcs tanúság e meséből, — Mit nem az ujjam hegyéből, Szoptam én ki most tinektek, Hanem, a mint mondám fentebb, Ez egy igaz kis történet, — Veletek is megtörténhet! — Bölcs tanúság, mondom ebből Hogy tanuljatok Pétertől! .. . Jó a czukor kis olvasó! De hasznosabb a konyhasó!------A sok czukor, sok édesség Fogyasztása: nem bölcsesség! Gyomrot ront, éltet rövidít, Fehér fogat megfeketit, — Hagyján, ha mind ki nem potyog S ez ám csak a kutya-dolog!.. . Czukros Peti bus esete Váltig megtaníthat erre! — Azért ime egy jó tanács —: — Többet őr, mint a sült kalács! — Hogy ha kedves jó atyátok Hű szerelmét szórja rátok S egy kis zsebpénzt is ád olykor: Maradjon a torta, czukor, — . Hanem — miként egy jó fajta Gyermek szók’, — vegyetek rajta Tintát, tollat, papirt, könyvet S szülétek ejt örömkönnyet, Látva bölcs gondolkozástok — S lesz jó gyomor, marad záp fog! Lesz egészség és tudomány Két drága isten-adomány; — Mig a szegény Czukros Petit A lányok is kinevetik!. ..
