Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-29 / 5. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (5. sz.) 1893. januáf 29. A rendezőség feladatának egészen magaslatán állott. Nyers Pál vendéglős, az ételek és italok jósága és jutányos árakon való kiszolgáltatása által elismerést érdemel. A bevett szokás szerint a szives vendégek közül felemlitendők: Angyalffy Imréné, Dörnyei Fe- renczné, Schuler Józsefné, dr. Kovács Bálintné, Wall- ner Gyufáné, Máyer Alajosné, Rull Nándorná, Máyer Ignáczné, Hegedűs Edéné, Knittel Henrikné, Kova- csics Ferenczné, Kleiszner Györgyné, Gering Ádámné, Kliebert Andrásné, Klementschitz Lajosné, Bakó And- rásné, Kardalits Lajos szakaszparancsnok Bajáról, Fáy Béla Szegzárdról, Simon Lajosné A.-Nyékről, Ranga Teréz Bajáról, Reisz kisasszonyok, Preller Józsefné, Knitrel Adél, Egle Károlyné, Krönung Borbála, Kliebert Henrikné, Gehring Margit, Hegedűs Ilka, Schuler Málvin, tsztdő Bereczk János, Kopáry Gyula, stb. stb. Felülfizettek i irtot: Weisz Lajoa, Luszt Fülöp, özv. Mező Julis, Máyer József, Holndonner Ferencz, (Gehring Ádám i frt 50 kr), Dörnyei Ferencz; 50 krt: Weisz Dávid, Hohman József, Tafner János, Angyalffy Imre őrsvezető, Máyer János, dr. Stark Gusztáv, Posch Lajos, Rozner Béla, Bereczk János, Kopáry Gyula, Bauer Antal, Tiringer Mátyás, 10 krt Harbek János. Báttaszek 1893. január 22.-• Tisztelettel Tűzoltó titkár. Paks. Tisztelt szerkesztő ur! A paksi községi iskolaszéknek f. évi január hó io-én a községháza tanácstermében gyűlése volt, melynek tárgysorozatát a meghívó szerint: »Feil Ferencz iskolai gondnok lemondása és egyidejűleg uj gondnok választása s egyéb előterjeszteni valók* — képezte. A ki ezen meghívót figyelmesen átolvasta és ismeri a paksi viszonyokat, az előré tudhatja, hogy az ’»egyéb előterjeszteni valók* czime alatt bizonyára oly ügy kerül szokás szerint ismét a gyűlés elé, a melyet a meghívóban nem igen lehet megnevezni. És csakugyan, a ki ily feltevéssel elment a gyűlésre, nem is csalódott. Úgy látszik, az iskolaszéki tagok is bizonyos várakozással voltak, mert ez alkalommal majdnem teljes számmal (egynek kivételével) jelentek meg, a mi csak ily biztató meghívó után _szokott megtörténni. Ho gy mik voltak a következendők, a felől a legtöbb tag előre is tisztában lehetett, mert tudja min- denik, hogy egy idő óta az iskolaszéki gyűléseket a tanitóval folytatott czivakodás juttatja kétes nevezetességre. Ez alkalommal is mindjárt a gyűlés megnyitása alkalmával kijelentette az elnök, Nsgos Spiesz János apát-pleb. ur, hogy a tanító, ki az iskolaszéknek jelenleg jegyzője, most sem vezetheti a gyűlés jegyzőkönyvét, miután ellene a gondnok által ismét panasz emeltetett; miért a jegyzőkönyv vezetésére Zavaros János iskolaszéki tagot kérte föl. Most felolvastatott a volt gondnoknak írásban beadott lemondása, mely egyúttal magában foglalta a tanító elleni panaszát is. Ezen panasz pedig nem volt csekélyebb dolog, mint az, hogy a tanitó kijelentette, miszerint neki az iskolában nem parancsol séma gondnok, sem az iskolaszék, semabiró, de még a szolga bi ró sem, és hogy a tanitó ő vele t. i. a gondnokkal mindig ellenkezik. A tanítónak ezen itt felpanaszolt s idézett szavait pedig állítólag az iskolát tisztogató asszonynak mondta a tanitó és ez az asszony, ki Feil Ferencznek a gondnoknak a keresztlánya, mondta volna el ő neki; ez az asszony szintén megjelent a gyűlésen, valószínűleg be volt rendelve tanúként. A ki ezen itt felsorolt és mende-mondára alapított panaszt komolyan megvizsgálja, azonnal tisztában van azzal, hogy ez csak azért hozatott fel, miszerint legyen ismét legalább látszólagos jogczim a tanítót ismét piszkálhatni és nyíltan sértegetni. Mert tény az, hogy az iskolaszék néhány tagja valósággal czél- jául tűzte ki magának a tanítót minden képzelhető módon üldözni, gyanúsítani és bántalmazni. Hogy némileg kitűnjék, mire nem képesek ezen jámbor atyafiak, álljon itt a következő és megtörtént eset: Miután a községi iskolának fennállása óta gondnoka nem volt, a tanitó kényszerűségből elvállalta megfelelő díjért az iskolák tisztántartása és fűtése felöli gondoskodást ; azonban, midőn az ezzel járó sok kellemetlenséget, lótást-futást és gyanúsítást megunta és lemondott, az eddig használatába levő, kétségkívül a tanítói lakáshoz tartozó fásfélszert az iskolaszék tőle elvette. Mikor pedig a tanitó e miatt panaszt emelt az iskolaszéknél azon kérelem kíséretében, hogy szóban levő fásfélszert, mint a melyet nem nélkülözhet, I vagy bocsássák továbbra is rendelkezésére, vagy pedig építsenek számára újat: az iskolaszék — mint ez az 1891. évi decz. i-én felvett jegyzőkönyv záradékában olvasható, — felhívta Feil Ferencz gondnokot és Kern Ferencz (Preidling) bírót, hogy egy iskolaszéki tagggal a tanitó fájának elhelyezésére, lakásánál alkalmas helyet jelöljenek ki. Ezen mandátum alapján az imént említett egyének magukhoz vévén Schener Miklós iskolaszéki tagot, (ki mellesleg mondva a tanítónak legnagyobb személyes ellensége) a szóban levő iskolaszéki gyűlés utáni napon reggel 7 őrá előtt a tanitó lakásán megjelentek, és azon ürügy alatt, hogy fájának helyet akarnak nézni, valóságos házkutatást tartottak ; erőszakkal követelve a kulcsokat, felkutatták a kertet, nyári konyhát és pinczét, a tanitó nejének és a később megjelent tanitó határozott tiltakozásn daczára. ~ Sőt midőn ezen jog- és törvénytelen eljárás feletti méltó felháborodásának adott kifejezést a tanitó, öt és nejét, különösen Scheuer Miklós a legbrutálisabb szavakkal illette. Hogy a tanitó ezen meggyalázó eljárás ellen az iskolaszéki elnöknél hasztalan keresett orvoslást, azt szükségtelen említenünk ; sőt mi több, még az illetők érezték magukat becsületükben megsértve az által, hogy a tanitá indokolt felháborodásában eljárásukat piszkosnak találta nezezni; e miatt panaszt emelve, becsületsértés és megbüntetés czimén meghurczolták őt a helybeli járásbíróság előtt. A bíróság pedig 2508/92. sz. alatt természetesen felmentő Ítéletet hozott a tanítóra nézve. Hogy ezen itt elmondottt és ehhez hasonló esetek (a melyek közült. szerk. ur b. engedelmével leszek bátor legközelebb még néhányat elmondani) azután az iskolaszéki gyűléseken is okot szolgáltattak a heves szóváltásra az természetes, de hogy mindenkor a tanitó húzta a rövidebbet, azt mondani sem kell. így f. hó 10-én tartott gyűlésen Feil Ferercz volt gondnok lemondásával kapcsolatban beterjesztett s fent elmondott panaszának tárgyalása alkalmával szintén alkalmat vett Scheuer Miklós iskolaszéki tag, a tanítót legarczátlanabb sérelmekkel illetni. Melyekért, mint értesülünk, a bíróságnál fog az illető tanitó elégtételt keresni. Legsajnosabb azonban, a dologban az, hogy ezen felfuvalkodott egyén által nyilvános gyűlésen a tanitó ellen használt sértő kifejezéseket minden megjegyzés nélkül elhallgatta az iskolaszéki elnök. Annak igazolására, hogy mily egyénekből kerülnek ki jó részt még ma is az első iskolai hatóságok, az iskolaszékek, akik azután jogot formálnak maguknak a tanitó és tanítási eljárása felett Ítéletet mondani; neki kényük-kedvük szerint parancsokat osztogatni; a tanítót földönfutóvá tenni, (Scheuer szerint) álljon itt ékes mutatványul több iskolaszéki tag által, hű másolatban, szóról-szóra, a helybeli községi iskolai látogatási jegyzőkönyvbe irt bejegyzések: 1- ső. »189I. február 21. ik én általam az iskolát, és tanítást meglátakatott rendbe, és meg elege- detnek talatatott.« Scheuer Miklós iskola széki tag.« 2- ik. »Az 1892 Mártzius 14 dik. Megtartott vizsga szépség Helésbitve Eretménye Vajer Mátyás iskolaszeg tag.« Ugyanazon időről ismét egy jegzés: 3- dik. »1892 Mártzius 14 dik Délelőtt 10 tol 11 egy az Iskolában Jelen voltunk az tanitas az óra rendnek ge Meg felelőlek Volt. Vajer Mátyás Iskolaszeg tag, Feil Ferencz Is. sz. gondnok.« Ily bejegyzésekből úgy hisszük, lehet némi következtetést vonni ezek Íróinak szellemi kilétére is. Végül megemlítjük, hogy a volt gondnok lemondását az iskolaszék elfogadván, helyébe Becker János választatott iskolai gondnoknak. M. I. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Egy igaz rokonhoz. Nem úgy szólok hozzád, miként rokonhoz, Mert legnagyobb ellenség a rokon; De úgy szólok, miként igaz barátod, Ki boldogságodról gondolkozom. Mert hidd meg édes! száz rokonnál többet Ér egy igazán szerető barát: Mert mig amaz szerencsédben szeret csak, Emez, érted feláldozza magát! Szeress te engem, a mint ón szeretlek, Tarts meg szivedben, mint ón tégedet; Rózsákkal hintett légyen élted útja, A melyen a sors téged elvezet. Légy boldog azzal, kit az Ég tenóked Párul rendel e röpke léten át: Ezt kívánom ón tenóked Endre, Nem mint rokon, de mint igaz barát! Ráth László. Távolban. Karácsony est van. Az Utczák, melyeknek csendjét csak néha-néha szakítja meg egy-egy kocsi tompa dübörgése, már elhagyatottak, kihaltak. Az arezomat csak úgy metszi az éles téli levegő. Feltekintek néha a fényes csillagokkal kirakott égre, melyek e szent ünnepen, mintha tisztábban, tündöklőbben ragyognának. Mig künn a hideg éj homályát ragyogó csillagok oszlatják el, addig szobámban csak egy árva, utolsó garasamon szerzett mécs kis világa törekszik fel-fellobbanó lángjával elnyelni a tompa, mély sötétségét. Karácsony est van! Szomorúan, báuatos szívvel barangoltam az utczákon; szemeimmel akaratlanul is az ablakokat kerestem, melyeken át majd minden házban apró gyertyácskákkal megvilágított, fényes ezüst s arany szálakkal feldíszített karácsonyfát láttam. Körűié állt az egész család: aggok, szülök s gyermekek. Ezek a fának s az alatta lévő apróságoknak, amazok pedig a kicsinyek boldogságának örülték. Az anya ölébe hajtva kis göndör, szőke hajú fejecskéjét, örömtől sugárzó arczczal mutatja az egyik játékszereit. Az anya ráhajolt, magához vonta s homlokára nyomta az ajándékok ajándékát, a jutalmak legszebbikót, az édes, a forró csókot, az — anyai csókot. Mintha a szivembe döftek — mintha a torkom szorongatták volna! Úgy irigyeltem azt a csókot: azt az anyai csókot! Lakásomra tértem. A kis mécs lángja komoran, kísértetiesen lobogott. Oda ültem Íróasztalom mellé, amely mellett vigasztalást, enyhülést szoktam keresni. Kezeimre támasztva fejem, behunytam szemeimet s felidéztem a régi idők átélt, megfelelő szép emlékeit. -■ i > H ..h ÍL-J Megjelent ekkor lelki szemeim előtt az édes otthon képe, hol töltöttem éltem tavaszát. Ott voltam ismét a szülői házban! Mindenütt öröm s boldogság. Mi is körülálltuk a kis fát, mi is örültünk, s én is kaptam, ón is élveztem szülőim csókjait. Aztán beszélgettünk, viga- d óztunk. Jó anyám simogatja arezomat. Egyszerre szememhez ér s ón — felébredek. Akkor látom, akkor érzem, hogy mindez csak álom, mely messze eltér a valótól. Ég és föld. ügy éreztem magam, mint ki a meny országról álmodik; angyalokat lát maga körül, boldogságot, örömöket élvez; de elérkezik a felébredés, s magát ismét csak itt — e földön — találja. Körülnéztem. Hát hol vagyok? Hol vannak enyéim? Ők otthon, én meg itt távol tőlük, a messze idegenben töltöm azt az ünnepet, a melyen életemben először voltam távol tőlük. Ráth Endre. EGYLETEK, TÁRSULATOK. Magyarosodás egyik eszköze Báttaszéken. A „Báttaszóki dal ár da-egy let“ január 15-ón tartotta évi közgyűlését, melynek lefolyásáról alábbi sorokkal referálok. Szániel János elnök üdvözölvén a szép számmal megjelent tisztikart, választmányt, működö-, valamint a pártoló tagokat, az ülést megnyitottnak nyilvánitá; ezután felolvastatott a múlt ülésről felvett jegyzőkönyv s az minden megjegyzés nélkül hitelesíttetett. Ezután az elnök a következőképpen adja elő az egyleti évről szóló beszámolóját: „Igen örvendek — úgy mond — hogy ily szép számmal megjelentek, mert csak akkor lelkesülhet az egyletnek vezetősége igazán, ha látja, hegy tagjai érdeklődnek egyletük iránt. A ^báttaszéki dalárdának, mint minden egyletnek, van bizonyos erkölcsi czólja, mely megadja neki iránypontját, mely körül az érdekeltek sorakozni szoktak. Ha minden egyletnek van erkölcsi czólja, úgy bizonynyal a dalárdáknak czólja: a mive- lődós terjesztése, a szív, a kedély nemesítése. Ugyan ezért a dalárdák a legmelegebben karoltatnak fel, de e részben a mi szerény bár, de nemes törekvésű
