Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-22 / 43. szám

2

mult vasárnapi (42.) számában megjelent „öt czikke“ is oly sok mindent halmoz össze, hogy a kissé gyengébb szem a sok fától bizony nem látja meg az erdőt ...

Sokban igaza van; sokra nézve meg könnyen lehetne újból riposztolni, ha a márig émelygőssé vált szóharczot kinyújtani és nem: lehetőleg megrövidíteni akarnék. Elemi vagy népiskola, középiskola vagy egyéb rendszer, joghatóság vagy felügyelet, főbíró, lelkész és fináncz-káplár stb. mind csak mellékes, a vita .élénkítése végett — meglehet: jól-rosz- szul — alkalmazott Staffage, másodrendű kérdések, vagy — hogy az idézett póldaszóbeli hasonlat mellett maradjunk — jelentéktelen fák abban a bizonyos erdőben. De ne vegye rossz néven senki sem, hogy ha mi — hála Istennek — még egészséges szemmel bírván: a sok fa közepeit is meglátjuk az erdőt, vagyis észrevesszük, hogy az igen tisztelt tanfelügyelő urnák kőt Ízben közlött, hosszas nyilatkozata daczára még máig sincsen tisztázva a főkérdés, mely tulajdonkép az egész polémia kiinduló és sarkpontja, t. i. nincsen tisztázva az (pedig ez az a bizonyos, bor ára), vájjon minő alapon rendelhette ő el illetékesen ős jogosan, hogy a Májer-Árlow-fóle elemi iskola magasb osztályait végzett növendékei a polgári iskola II. ős illetve III. osztályába „minden felvételi vizsga nélkül a rendes tanulók közé vétessenek föl és irattassanak be“, vagy — hogy az „öt czikk“-nek elsejóoől is czitáljunk valamit — mily jogalapon „adja meg felekezeti iskolák folyamodó növendékeinek is a polgári leányiskolába való felvételre felvételi vizsgálat nélkül az engedélyt, amint megadta a paksi róm. kath. leányiskolának egy előfordult eset alkalmából“?? Hiszen a IV. számú czikk folyamán a kir. tanfelügyelő ur, megfoghatatlan elővigyázatlansággal önmagára hányva a földet, önmaga elismeri, hogy az 1889. évi 6364. számú miniszteri rendelet értelmében a kir. tanfelügyelő csakis felvételi vizsgálatok engedélyezésére (de nem: elengedésére!) van jogosítva; és hogy „az 1890. évi 56139. sz. a. kelt rendeletből kifolyólag csakis egyes tantárgyakból való vizsgálat alól menthet fel, de nem az egész felvételi vizsgálat alól, miként azt Rill József, kir. tanfelügyelő ur a szegzárdi Májer-Árlow-fóle és a paksi róm. kath. leányiskola tanítványaival szemben önvallomása szerint megcselekédte.

Hogy „a minisztert képviselő megyei hatóság jogosult megállapítani, mikor kell, s mikor nem szabad felvételi vizsgálatot tartani:“ ebből is csupán az következik, hogy a kir. tanfelügyelő a körülményekhez képest vagy megadhatja, vagy megtagadhatja a felvételi vizsgálatra való engedélyt; de se- hogysem következik az, hogy a felvételi vizsgálat alól a tanintézetbe való felvételt kérőt végkép fel is mentheti. Ezt 'máskép magyarázni, valóban nem irigylendő logika, igazán „nevetséges fattyúhajtása az okoskodásnak. “

Tehát a sok tinta- és papir-fogyasztás után is bizony csak ott vagyunk — szokás-mondás — „ahol

tetve s olyan pródukcziókat vitt véghez asztallal, tállal, székkel és kelnerrel, hogy az asztal felfordult. Másnap este nem az asztal fordult fel, hanem én fordultam fel. Hogy hogyan, ez az akrobata ur titka. Mi fizettünk neki bort s ő minden este produkálta magát ős a mikor ő produkálta magát, én soh’sem vacsorázhattam. Beláttam, hogy vagy az akrobatának kell innen elpusztulnia vagy nekem. Másnap este nem fizettem neki bort, a mi az akrobata urat láthatólag kellemetlenül érintette. Harmadnap szintén nem fizettem neki bort és ráadásul még a művészetét is kétségbe vontam. Azt hittem, hogy az akrobata ur művészi önérzete nem fogja megengedni, hogy ez után is részeseivé tegyen bennünket művészetének. Csalódtam. A művész ur tovább folytatta mutatványait, hogy engem művészetének valódi értékéről meggyőzzön. Eközben tönkre ment három asztal, nyolcz szék, két tükör, tizenhat villa, öt kés ős az én egész idegrendszerem. Pár nap múlva a vendéglős arra kért, hogy vagy ismerjem el az akrobata ur művészetét, vagy maradjak ki. Őt ki nem dobhatja, mert részint erősebb nálánál, részint pedig többet iszik nálamnál.

Természetesen kimaradtam s most újra vendéglő nélkül állok, mint ferenczvárosi polgárságom első napján.

Egyleti életünk.

Irta: PURT ADOLF.

(Folytatás.)

Végül a közszellem fejlesztésére szolgáló módok és eszközök igénybevétele ős alkalmazása közül

a mádi zsidó“ — nem ismerjük máig sem a Májer- Árlow-féle famózus rendeletnek jogi alapját; ős hogyha az igen tisztelt tanfelügyelő ur e lapok 39. számában foglalt 12 kérdőpontjában és utóbbi „öt czikk “-ében kimerítette a maga igazolására felhozha- tókat; úgy most már nem csak gyanítjuk, mint a 38. számban olvasható első felszólalásunkban tevők, hanem határozottan konstatálni vagyunk kénytelenek, hogy Tolnavármegye kir. tanfelügyelője azzal a többször hivatkozott elrendelésével, túllépve hivatalos illetékessége korén, önkényüleg és törvénytelenül járt el.

— rt. —

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (43. sz.)

A bonyhádi bankett.

Bonyhád községének társadalmilag egyik legrokonszenvesebb jelensége, a közjóért mindenkor buzgó polgára, a magyar parlament egy reményekre jogosító tagja tiszteletére azon alkalomból, hogy a képviselőház alelnökévé választatott, Bonyhád értelmisége e hó 15-én diszlakomával egybekötött ünnepélyt rendezett, milyent tudomásunk szerint ezelőtt vidékünkön megyénk lakóinak szemlélhetni alig volt alkalma.

Perczel Dezső ur, a magyar parlament alelnöke tiszteletére rendeztett ugyan az ünnepély, mégis nyíltan vagyok bátor kijelenteni, hogy Bonyhád értelmisége önnönmagát tisztelte meg, midőn kezei közül a szép alkalmat kisiklani nem engedte, amikor a közélet terén közszeretet és köztiszteletnek örvendő derék földijöket a közbizalom oly fényesen kitüntette.

Örömmel ős a legnagyobb készséggel adózunk elismeréssel Bonyhád derék, a szépért, igazért és jóért mindenkor buzgolkodó értelmiségének és meglehet győződve, miként minden igaz hazafi tisztelettel hajol meg ténykedésének olyatén fényes volta előtt. Beigazolva latjuk azt, hogy Bonyhád értelmiségét ugyanazon indító okok sarkalták az ünnepély rendezésére, melyeket a báttaszéki tisztelgők egyike jelezni jónak talált. Igenis a feltétlen bizalom, az ebből eredett tisztelet ős e két érzemőnyből gyönyörűen fakadó virág: a szeretet, — melyek elválaszt- hatlan nimbusként környitik Perczel Dezsőt — lehettek csak képesek a lelkesedés olyan impozáns módoni manifesztálásának előidézésére

És valóban szép volt látni az arczokon az örömérzet sugárzását; öröm volt látni a szónokok ver- senygősét, kik is a mintegy 300-ra tehető tisztelgők érzését tolmácsolni igyekezve, nagy részben kiváló sikerrel oldották meg szép feladatukat.

Mint első Döry Pál főszolgabíró ürített poharat az ünnepelt egészségére, kit ékes ős lendületes szavakkal arra kért, hogy bármily magas fokra emelkedjék is a köztisztelet létráján a szeretett haza szolgálatában, ne feledje szülőföldjét, hol bölcsője ringott s hol annyi meleg szív dobog érette.

Mire Perczel Dezső meghatottan és feszült figyelem között köztetszésben részesült beszédben az

is nagy buzgóság fejtetett ki; — szóval az egylet eddigi életműködéséről nem kicsinylendő eredmény tanúskodik, mely feltalálható az egylet minden irányú munkakörében.

Fentebb azt állitám, hogy miután Szalay József és Kerbolt István 10 év alatt, előbbi 3 évig, utóbbnevezett 6 évig vezette az egylet ügyeit, az ő működésük azonos az egylet történetével. — És ez úgy is van.

Ezen oknál fogva nagyon közelről érinti őket a mai nap jelentősége és meg vagyok győződve, hogy ennek élénk tudatával bírnak. Önkénytelenül is visszapillantanak mai napon működésükre, bírálván annak eredményét. — Mindenesetre kiváncsiak, hogy lelkiismeretükön kívül a közvélemény milyen ítéletet mond felettük.

Belső birájuk Ítéletét ismerik, de nyugodt lélekkel állhatnak egyleti történetünk első évtizedének Ítélő széke elé is; mert mindkét férfiúról kijelenthetjük, hogy büszke öntudattal, a hű kötelességtel- jesités felemelő és minden küzdelem ős fáradságért sokszorosan kárpótló édes érzetével, az egylet pedig hálás elismeréssel tekinthet vissza azon időszakra, melyben Szalay József ős Kerbolt István voltak annak vezetői.

Azt hiszem, hogy nem sértek meg senkit, hanem csak a közórzósnek és köztudatnak vagyok tolmácsa, midőn kijelentem, hogy náluknál hivatottabb kezekbe az egylet tábornagyi botját nem lehetett volna adni, hogy az egyletet náluknál lelkiismereteőt ért megtiszteltetésnek szép nyilvánításáért köszönetét mondva kijelenti, hogy az eddig őrt ős netán ezután elérendő dicsőséget a bonyhádi kerületnek készséggel engedi át, magának csak a munkát óhajtja megtartani. — Szűnni nem akaró éljenzés követte szavait. Majd Gyalog István a kaszinó részéről szólalt fel ős szépen átgondolt lendületes beszédben éltető az ünnepeltet, mint a kaszinó bokros érdemű tagját, ki is a sorban már harmadik a kitüntetésben részesült kaszinói tagok között, mire büszke lehet a kaszinó. Utána Wosinszky Mór apari plébános és esperes, hazánk derék régésze és tudósa mondott emelkedett köszöntőt; majd Rosenthal Tóbiás bonyhádi főrabbi ékes magyarsággal, hazafias kötelességből üdvözli az ünnepeltet, kit a haza üdvére ős Bonyhád dicsőségére éltet. Frenetikus taps követte szavait. Utána Mányoky ur Gyönkről — egy minden izében magyar, tiszteletet gerjesztő úri ember — az ősök dicső emlékét fölelevenitve hatásos szónoklatban Perczel Dezsőt, mint önmaga erejéből, szorgalmából ős egyéni nemes tulajdonaiból emelkedett férfiút élteti. Marhauser Imre tanár az ünnepeltett Leonidáshoz hasonlitá, ki is a haza javára dolgozván, értünk dolgozik. Ezek után dr. Moldoványi István, mint az ünnepelt lelki barátja, jó szivének egész melegével, tudásának teljes tárházával, gördülékeny gondolatcsoportositásával, értelmes és az egész közönséget lebilincselő szép szavaival, barátjához, a közönséghez, mindenkihez intézett eszmékben gazdag felköszöntőjővel elismerésünket teljes mértékben vívta ki és szives kötelességünknek ismerjük, őt e helyütt is gratulálni. Utána Engel Mór a báttasző- kiek nevében éltető az ünnepeltet úgyis, mint a báttaszék-bajai vasút kiépítése c'óljából alakult végrehajtó-bizottság elnökét, mi zajos tetszéssel fogadtatott; majd ismét Gyalog István igazgató-tanár a vidéki vendégekre ürítő poharát. Pintér József esperes szép kadencziába szedett humoros felköszöntőse kiváló sikert aratott; most Marhauser Imre tanár a karzatot betöltő hölgyközönsőget éltető; mire Pintér esperes nagy tetszés között egy kis fejtörő talány megfejtését a nemes hölgyek figyelmóbó ajánla. A tüneményszerü rebus a következő: Az egész egy szó, melynek első három betűje az ügyvédek dolga, az első négy betűje az időnek egy kis szaka, az utólsó három betűje pedig egy hires bucsujáró hely. Dicséretére válik a miveit lelkű hölgyközönsőgnek, hogy a rebust sebtiben megfejté ős harsányan a csodálkozásba ejtő férfiközönséghez lekiáltá az ünnepelt nevét: Éljen „Perczel!“ Most Moldoványi Kurcz Vilmos szegzárdi árvaszőki elnököt élteté, mire Kurcz Szegzárd nevében mond szép köszöntőt; majd Döry Pál az ünnepélyen hivatalos elfoglaltság miatt jelen nem lehető szegzárdi urak nevében szólalt föl, éltetvén egyben Bonyhády Gyulát, Marhauser Wosinszky egészségére ivott újból. Engel Mór, mint „agent provocateur“ Somogyi igazgatót szólásra ébresztő, ki szépen átgondolt beszédben az ünnepelt egészségére ürítő poharát. Döry

1893. október 22.

sebb, gondosabb és odaadóbb vezetésre nem lehetet volna bízni.

Működésükben mindkettőjüknek közös jellemvonásuk volt: nemes ős kitartó lelkesedés az egylet czéljáért, eszméjéért, fáradhatatlan lelkiismeretes munkásság, alapos szakképzettség, tiszta jellem, meleg őszinte kartársi jóindulat és barátságos érzés.

Ezen közös jellemvonásaiknak természetes fo- lyománya volt; hogy Kerbolt István — midőn Szalay József testi fogyatkozásainak parancsára előbb az elnöki tisztségtől, későbben a választmányi társaságától kénytelen volt visszavonulni — irány ős szellemváltoztatás nélkül vehette át az egylet vezetését ős a munkabírás testi feltételeivel is rendelkezvén fenntemlitett tulajdonait az egylet javára érvényesíthette. — Ha Szalay József az egylet megalapítója, úgy Kerbolt István annak fentartója ős fejlesztője. Minthogy pedig ezen minőségükben kifejtett nem kevés ős nem könnyű akadályokkal kellett megküzdeniök és hogy sokszor csak ritka lelkierejüknek ős forró ügyszeretetüknek volt köszönhető a siker: megérdemlik, hogy nekik buzgó és odaadó működésükért hálás köszönetét mondva, arra kérjük a Mindenhatót, hogy őket a községi közigazgatás javára, a jegyzői kar díszére, kedves családjuk örömére még nagyon sokáig egészségük élvezetében éltesse. — Azonban nem csak a vezérek maguk, hanem a 9 óv alatt a tisztikarnak minden egyes tagja általánosan, de különösen az egyletnek ezen idő alatt volt jegyzői: Klein Endre és Kovács Gyula is méltók az elismeréssel adózó megemlékezésre.