Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-22 / 43. szám
1893. október 22. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (43. sz.) Pál a vidékieket és ezekkel Schuler József bátta- széki tűzoltó parancsnokot élteté. Perczel Dezső Moldoványi őszinte szavaira reflektálva köszöni meg szép hasonlatokkal igaz baráti figyelmét; Moldoványi Kramolin Józsefre, mint a szabadelvű párt rendületlen igaz elnökére emeli poharát; egyben élteti a szép számban megjelent más pártbelieket, kik minden párttekintetet félre téve, az ünnepelt iránti tiszteletüket kifejezendő idesereglettek. Marhauser nagy tetszés között a jegyzőket élteti, mig Pintér esperes záradékul bumorteljes verseléssel méltó sikert aratott. Az ünnepélyen mintegy háromszázan vettek részt. Dicsérettel kell megemlékeznünk a rendezőbizottságról is, mely körültekintéssel és gonddal munkálkodott az ünnepély sikere előmozdításán. Sajnálatunkra a bizottsági tagok nevei előttünk ismeretlenek lévén, ezeket ideiktatni nem tudjuk. A maradandó emlékre bizton számítható ünnepély éjfélig tartott. Végezetül fel kell említenünk az „Oroszlán“ vendéglősét is, ki olcsó pénzen valóban luku- lusi vacsorával szolgált. Bonyhád, 1893. október 16. Engel Mór. Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 14-én tartotta a vármegye székházának dísztermében őszi rendes közgyűlését, melyre a bizottsági tagok szép számmal jelentek meg. A közgyűlést a főispán akadályoztatása miatt Simontsits Béla alispán nyitotta meg. A közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta az elnöklő alispánnak azon indítványát, hogy Tolnavármegye a honvédség 25 éves fennállásának évfordulója alkalmából feliratilag üdvözölje a legmagyarabb főherczeget, József Ő fenségét, mint a honvédség főparancsnokát. A vármegye 1894. évi költségvetése az állandó választmány javaslata alapján elfogadtatott. A mutatkozó 13,036 frt deficzitnek l°/0 pótadó kivezetése utján leendő fedezése felett névszerinti szavazás történt, melynek az lett az eredménye, hogy 97 szótöbbséggel az l°/# pótadó kivetését elfogadták. Lápunk múlt számában közölt alispáni jelentést a közgyűlés tudomásul vette és a vármegyei számvevőségnek, a községi elöljáróknek és jegyzőknek az évi számadások felülvizsgálása, illetve elkészítése körül kifejtett szorgalmukért elismerést szavazott. Titkos szavazással töltetett be a közigazgatási bizottság kebeléből kilépő tagok helyei. Megválasztattak : Jeszenszky Andor, Bernrieder József, T o 11 h Ödön, dr. K r a m o 1 i n Emil és Perczel Lajos. Mig a szavazás eredményét számlálták, azalatt a bizottság az elnök indítványára a tárgysorozat 12-ik pontjára tért, és elrendelte a megüresedett vármegyebizottsági helyeknek a törvényes eljárás Szerint való betöltését. Az igazoló választmányba beválasztattak: Mikó György, dr. Moldoványi István, Őrffy Lajos, dr. Kramolin Emil ős dr. Haidekker Béla. A jegyzői nyugdij-alapra felügyelő választmány tagjai lettek: dr. Kramolin Emil, dr. S z i g e t h Gábor, Fejős Imre, Őrffy Lajos és dr. Moldoványi István. A jegyzői szigorlatoknál működő bizottságba beválasztattak: Török Béla ős Totth Ödön. Hanny Gábornak kanonokká történt kinevezése folytán az állandó választmányban megüresedett helyre Vosinszky Mór, a közegészségügyi bizottsági helyre Dőry Dénes, a Lvmburg-Styrum gróf és grófné alapra felügyelő választmányi helyre pedig Mikó György választatott meg. Fördös Vilmos tiszti ügyésznek fegyelmi ügyekben való helyettesítésére Török Béla tiszteletbeli tiszti ügyész lön megválasztva. A közgyűlés Nógrád vármegyének az államellenes izgatások megfékezése czéljából a sajtó megszorítását indítványozó átiratát egyszerűen tudomásul vette, s azt visszaküldeni határozta. Trencsőn, Háromszék, Torontál és Csongrád vármegyéknek különböző tartalmú átiratainak elintézése után a trvh. b. kimodotta, hogy a Pozsonyban felállítandó harmadik egyetem kérdésében állást nem foglal el, mivel a döntő princzipiumokat kellően nem ismeri. A fillokszera bizottság javaslata alapján kimondatott, hogy a fillokszera alapra eddig szedett járulékok beszüntetendők. Ezt a közgyűlés éljennel fogdta és határozatilag kimondotta, hogy kérvényt intéz a földmivelósügyi miniszterhez a vármegyei szőlő-telep segélyezése végett. A szegzárdi tűzoltó főparancsnok megkeresése folytán, 300 frt segélyt szavazott meg a közgyűlés a szegzárdi önkéntes tűzoltó-egyesület czéljaira. Egy kis élénkségét támasztott a pilisi biróvá- lasztás megsemmisítését kérők felebbezőse, melyet K. Asztalos Sándor ős társai adtak be. Első felszólaló Boda Vilmos bizottsági tag és orsz. képviselő volt, ki helyes érveléssel kifejtette, hogy Dőry László központi főszolgabíró helytelenül és a törvény értelmével ellenkezőleg járt el, a mennyiben nem a törvényes három, hanem csupán Szőke István egymagát jelölte ki. Végül azt állította, hogy az ilyen eljárás által a főszolgabíró a választást kinevezéssé változtatta. Madarász Elemér megyei főjegyző a választás helybenhagyása mellett érvelt, Kókay bizottsági tag ellenben sérelmesnek nyilvánította a főszolgabíró eljárását; mert a kándi- dáczióból kimaradtak, mintegy meg lettek bélyegezve és félő, hogy jövőben majd nem vállalkoznak a bírói tisztség elfogadására megfelelő önzetlen polgárok. Erre a főszolgabíró elmondotta a választás történetét és indokolta eljárását, mire a közgyűlés a választást helybenhagyta. Még megemlítjük, hogy a közgyűlés megsemmisítette Szegzárd község képviselő-testületének Tak- ler József biró lemondása alkalmából hozott bizalmi határozatát. Matkovits Tivadar dr. országgyűlési képv. s érdektársai által agyőr-veszprém-dombovári vasút segélyezése iránt beadott kérvényre a közgyűlés 200,000 frtot szavazott meg törzsrészv. vásárlására, ha a vasútépítést hat hónapon belül megkezdik. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Kukoriczafosztás. Este, este, kedves őszi este! Jöjj elő úgy, ahogy le vagy festve Kőt év óta emlékem vásznára: Hadd vigyelek kicsi kép vásárra. Lehet, rád se néz a nagyközönség, Mely a szépek s nagyok közt is böngész. De a kinek az egyszerű kedves, Azt mondja rá: ón nekem jó lesz ez. Hogy is volt csak? Úgy! A pusztán voltam. Állt a mező kopáron, taroltam Szinte örült a közel estének, Hogy fátyolt hoz ruhátlan testőre. Szegény jó föld! búza, rozs volt rajta; Szépen kikelt, dús levelet hajta; Szárba indult, a fejét kihányta, Megérett, és a kaszás levágta. Kukoricza! veled is úgy tettek; Azaz dehogy! szépecskén leszedtek; Beledugták fejedet a zsákba, S nagy szekéren vittek a tanyába. A tanyába? Igen, a tanyába. A hol van ni! az a fehér ház a’. Az előtt van harmincz jó szekérrel; Egyre-másra kell neki hat éjjel. Oda mentem késő este, aznap. (Ugy-e, lelkem, te csak most is ott vagy?) Ment a fosztás vig beszéddel, dallal, Közbe-közbe nevettető jajjal. Köszönésem’ egy-kettő fogadta, Az is a szót csak úgy elharapta. Fiatalság, bocsássunk meg néki: A nótáját félbehagyni félti. De a gazda, a jó öreg szomszéd Nagyot köszönt, hogy „jó estét“ mondók. És utána, tudva emberséget: „Hozzatok az ifi’ urnák széket“. Hoztak széket. De kik hozták, mondjam? Erzsi húgom a nőnómasszonynyal. %» tanú Igentisztelt közgyűlés! Ha van egyletünk életműködésében eredmény és az nem is kicsinylendő, mivel indokolható azon panasz, mely a volt elnökök részéről majdnem minden választmányi és közgyűlés alkalmával az egyleti tagok közönye, a saját anyagi ős erkölcsi érdekük előmozditása iránti rószvótlensógről aggódó szívvel elhangzott. — Miért kellett az egylet kezdetétől fogva minden alkalmat és eszközt megragadni ős felhasználni az egyleti élet szükségességének kiemelésére és a közszellem fentartására ? Miért volt szükséges pályakórdósnek következő themát kitűzni: „Miként lehetne a jegyzői egylet iránti közönyösséget eloszlatni, az egylet gyűléseit érdekesebbekké és látogatottabbakká tenni ?“ Miért ? Azért, mert az egylet összes tagjai közül — melyeknek száma 120—130 közt változott 8 esetben 30-nál kevesebb, 3 „ 30. 1—1 „ 32. 38. 44. 49.58 tag, tehát legtöbb esetben azon is harmadrésze törődött az egylet érdekével, czéljaival. — Ennek következtében a tisztikar és első sorban az elnökök minden törekvése daczára sem sikerült az egylet óletfolyamába oly erőt ős szellemet belevinni, mely közös érdekünk ős összetartozóságunk tudatában valóban egészséges szerves életműködést képezett volna. Nagyon sajnálom, hogy ezen nyilatkozatommal az egylet életerejéről és szelleméről nem kedvező ítéletet mondtam. De hozzá teszem, hogy lelkem nagy és benső őrömére fog szolgálni, ha kijelentésemben mogczáfolnak és hogy közös ügyünk ős érdekünk szolgálatában nevezetes forduló pontot képezne a várt és óhajtott czáfolat, mert abban látnám a kőzszellem ama termékenyítő hatását, mely a közgyűléseket népesekké, érdekesekké és vonzókká tenné és egyleti életünket felfrissítené. Azonban nemcsak a mi egyletünkben tapasztalható a részvétlenség, közönyösség és saját ügyünk iránti szeretethiány, hanem országszerte észlelhető ezen szomorú jelenség és talán nem egy helyen még sokkal nagyobb mértékben. — Ha pedig általános baj ez, akkor ennek általános okának is kell lenni. — Yan is neki. És nézetem szerint annak okát, hogy a jegyzők legnagyobb része idegengedik az egyleti élettől és inkább magának él; hivatalos feladatainak saját egyéni felfogása szerinti megoldásában megnyugszik és azzal teljesen megelégszik, minek következménye, hogy a hány ház, annyi szokás, a hány faj, annyi felfogás, hogy nem mutathatjuk íel a közszellem ama mértékét, melylyel hivatásunk érdekében szükségkóp bírnunk kellene, eltekintve a kisebb jelentőségű, nem lényeges természetű okoktól: abban látom gyökerezni, hogy 1. a községi jegyzők nem tudják, hogy a 4—5 óv óta hirdetett ős a közeli jövőben megvalósításra kilátásba helyezett közigazgatás államosítása a község-jegyzői intézményre miben ős mennyiben fog átalakító hatást gyakorolni; ennélfogva a község- jegyzői kar remény és bizalom, kétely és aggodalom váltakozó érzésének inkább elkedvetlenítő, mint tettre buzdító hatása alatt áll ős bizonytalanságban van abban, hogy a mostani jegyzőt a jelzett köz- igazgatási rendszerváltozás a jövőben mily feladat ős jogkör betöltésére fogja rendelni, hogy 2) a.jegyzői kar nélkülözi az egyöntetű szakképzőst, hogy 3) az általa végzendő fontos közérdekű feladatok sokasága és a munkabírás fizikai feltételei közt hiányzik a helyes arány, hogy 4) a jegyzők anyagi helyzetében a lehető legnagyobb aránytalanság uralkodik. Ezen okokat nem kivánom fejtegetni csak megérinteni és felemlíteni óhajtottam őket. Ezzel értekezésem második pontjáról is elmondván nézetemet, foglalkozzunk még a 3. kérdéssel is, melynek tárgya: 3. Mi a jövő feladata? Fentartani és fejleszteni mindazt a mi jó a múltból ránk maradt, pótolni a hiányt az által, hogy lerázva magunkról a közönyösség bilincseit a kitűzött zászló fennen lobogtatva annak becsületét megmentendő, kövessük az egyletnek mindazon buzgó ős tevékeny tagjait, kik nekünk valamiben követésre méltó példát mutattak. Mindennek főfeltótele és leglényegesebb kelléke: éber ős nemes önérzet, meleg ügyszeretet és kitartó munkakedvnek a biztosítása. Ezen három feltételnek léte vagy hiánya szerint lehet egészséges vagy beteg egyleti életműködésről a szó. (Vége következik.)
