Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-29 / 5. szám
1893. január 29. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (B. sz.) Igen, a levegő megvan fertőztetve és rőt- | had is valami Dániában, azaz Sárközben, és | igy a levegőt tiszlitani kell. *♦ De hogyan, mily eszközökkel, mily intézkedésekkel lehetne ezen megfertőztetést, ezen rákfenét eltávolítani ? Hisz ez nagy dolog, mivel a mai korszakban elértünk odáig, hogy nem is ritkán előforduló példák bizonsága szerint számtalan anya árért öli meg a méhmagzatot, mivel erre a vén tűzre való szatyorok, az anyósok kényszerítik s kik szinte segédkezet nyújtanak; mésodszor elölik a szegény ártatlanokat szégyenből, mert félnek, hogy a bűnös kéjelgés órájáért gúnyt, csúfolódást és megvetést nyernek az ő szomszéd- asszonyuk-, komaasszonyuk-, sógorasszonyuktól és az ő falubeliéitől stb. Az ilyen dolgok is azok a szörnyű sebek közé tartoznak, melyeket fényes rongyokkal, szép beszédekkel eltakarni nem lehet. Mily nagy gonoszság, mily a'jas elszántság és sötétlelküssg kell ahhoz, hogy az emberi nem koronáját, az anya szivén fakadó bimbót összemarczangolják, s igy sokszor önmagukat kergetik a megsemmisülés végeden tengerébe. Hány — az állatnál is gonoszabb anya van, a ki szenséglelen kezekkel tépi le az ártatlan magzatok életét, mielőtt megszületnének, mielőtt a Teremtőnek e szép napsugaras tiszta kék egét megpillanthatták volna. Oh elfajullság! Oh kegyetlenség! Nem-e égbe kiáltó bűn az ily cselekedet, melynek gondolatától is borsódzik az ember háta? nem-e legsötétebb árnyékát veti az ily tett a családi élet legtisztább egére? Nem-e egy gyógyíthatatlan betegség, a rákfene eszi be magát egy egész vidék, egy egészen törs- gyökeres magyar nép testébe?! Igen, a romlottság férge rágódik itt Sárközben egy tiszta ősi magyar fajnak az élet fáján, melynek pusztulását szomorúan igazolják a születési és halálozási adatok. Legelőször is tekintsünk széjjel a 3202 lelket számláló Decs községében, ahol az 1892. évben szülöttek száma 75, az elhaltaké 103-at teszen, látni fogjuk, hogy az elhaltak száma 28-al többet teszen, mint a szülötteké, és ez dig nem jött. Ida nyugtalansága napról-napra nőtt, nem tudta magának megmagyarázni Endre gyanús magaviseletét. Talán már nem szereti? Iszonyodva gondolt e lehetőségre. De végre már nem birt vonzalmainak ellenállani s rászánta magát a nagy lépésre, irt — Endrének. Hogy reszketett a keze, midőn borítékba téve, megczimezte. Mit gondol majd Endre felőle, hogy neki ir ? De mindegy I megtörtént. És vigasztalta az a tudat, is, hogy az egészben csak két szót irt neki. »Kérem jöjjön 1« És Endre jött. Ida éppen zongáránál ült és játszott . .. játszott, észre sem vette, hogy valaki csendesen kinyitotta az ajtót és most jön, egyenesen feléje. Endre volt. Léptei zaját a vastag szőnyegek tompították el. — »Idái — susogja — Ön irt nékem, mit jelentsen ez? Ida fölugrott, Endréhez futott, átölelte és dobogó szívvel mondta ki végre azt a végzetes szót, mit Endre már oly régen várt. — Azt jelentse, — susogja vissza piruló arcz- czal, — hogy szeretlek. — Igazán szeretsz? Oh mondd ki mégegyszer, még sokszor, — hisz oiy boldoggá teszel vele. Enyém vagy egészen — — egészenl és csókkal halmozta ti a kedves ajkait. — Ugy-e mondtam, hogy »türelem rózsát terem.« Mondja Ida boldog mosolylyal, és kar-karba mentek át a szülők szobájába, áldásukat kérve, melyet a szülők — látván egyetlen gyermekük bt ldogságát — nem késtek megadni. kell; társas összejövetelek, halvacsorák, felolvasó- és teaestélyek legyenek. Ezek kivitelére vigalmi bizótt- ságot választott, a mely már — elég ügyesen 24-én halvacsorát rendezett. Az eszme megszületésének egyik főokát abban kereshetjük, hogy január 1-e óta az egyletnek uj és tágas helyisége van. A tudósítónak két szemüvege van: egy rózsaszínű s egy fekete. Az előbbin mindent jobbnak és szebbnek lát, mint a hogy van; az utóbbin pedig sötétebb szinben tűnik minden eléje. Én se egyiket, se másikat nem használom. A halvacsora lefolyásáról úgy számolok be, a hogy az valóban történt. De mi is az a hal vacsora? A hal vacsora egy olyan összejöveteli estely, a hol jobbnál jobb halakat kell különbözőképen, kitünően elkésziteni, a hal után túrós csusza, vagy túrós rétes van, mert hiában a kedélyességet nagyban előmozdítja az, ha a gyomor ki van elégítve. Ebben a tekintetben azonban sok kívánni való maradt hátra. A vacsora 9 órakor kezdődött. A fesztelen jó kedv között felállott dr. Spányi Leo, a vigalmi bizottság elnöke s a jelenlevőket éltette, másodízben Udvardy Sándorra, az egylet elnökére emelte poharát. Boda Vilmos, lapunk szerkesztője dr. Spányit; Borzsák Endre Boda Vilmost, Leopold Samu Borzsák Endrét köszöntették fel szellemes tósztokkal. Garay Ferkó mág húzta a szép nótákat, ellent- állni a csábos zenének nem lehetett, hauem asztalt bontottak s sűrűén ropták a tánezokat. Két négyes is rend^ztetett, a mikor ott lehetett látni az asszonyok közül: Bátori Dezsődét, Hirschfeld Ignácznét, Holub Jánósnőt, dr. Leopold Kornélnét, dr. Lévai Ignácznét, Leopold Lajosnét, Leicht La- josnét, Pirnitzer Adtaínét, Pirnitzer Manónét, Reicht Sándornét, Rosenbaum Miksánét, Salamon Arminnét, Seiner Lipótnét, Schloss Lajosnét ős Wiener Ferencz- nét; a leányok közül: Bilitz Rózát és Mariskát, Boschán Jankát és Pirnitzer Ellát, Kramer Ernát. Ha nőkről írok, toalettot is kell említenem. A halvacsorán az egyszerű ruhák voltak túlsúlyban, de elegánsakat is lehetett látni. Az erkölcsi siker nagyon kielégítő, a vigalmi bizottság szépen megfelelt tisztjének, bízni lehet, hogy a következő estelyek is jó hatással lesznek a megjelenőkre s tiszta lélekkel mondhatom azoknak, kik az estélyről — külömböző okokból — elmaradtak, hogy nem bánják meg, ha személyükkel szerencséltetik a társaságot. Az a 60 lélek is, a ki ott volt, édes emlékekkel, reggeli 5 órakor jókedvvel, frissen esett ropogós hóban ment haza. A viszontlátásig! VIDÉKRŐL. Báttaszék. Tisztelt szerkesztő ur! A »báttaszéki önkéntes tűzoltó-egylet«-nek biztos alapokra fektetett jövőjét a n. é. közönség úgy erkölcsi, mint anyagi támogatásának köszönheti. A ki a vidéki provincziális egyletek sorsát csak némi ügyeimére is méltatta, azon szomorú tapasztalatot szerezhette, hogy kevés kivétellel minden egylet részben egyesek túlkapása, részben a tagok közti fel-fel lobbanó bős- törködések, kicsinyes intrikák, személyes kielégithetlen ambicziók következtében a feloszlás örvényéhez sodor- tátik. Hála a tűzoltóság vasakaratának, hála a vezérférfiak tapintatos viselkedésének a »báttaszéki tüzoltó- egylet« io éves fennállásával életképességét bebizonyította és méltó bizalommal tekinthet a jövőbe. Sikerült ezen egyletnek a kezdet nehézségeivel győzelmesen megküzdeni és a harezra szükséges szerekkel magát ellátni. És a midőn jelen évben tiz évi fennállásának jubileumát megülni készül, bistos reménye van ahhoz, hogy nagyérdemű közönségünk minden egyes faktora örömmel veend részt az ünnepségben. Megelégedéssel constatáljuk, miként községünkben a »tűzoltó-egylet« az egyedüli, melyet a jelen szomorú anyagi viszonyok között nagyérdemű közönségünk kegyes pártfogásában részesíti és ezért őszinte elismeréssel és szives köszönettel adózunk. E szép pártfogás újabb buzgalmat kölcsönöz a tűzoltóságnak tevékenységében Ezek előrebocsájtása után egyidejűleg értesitem t. szezkesztő urat, hogy e hó 2l-én tartotta a tűzoltóság a »Polgári Casino« termében ez évi első bálját, mely minden tekintetben sikerültnek mondható,. jjy megy évről évre anélkül, hogy valami I •usztitó csapás, difteritisz vagy más betegség zed né áldozatait. Ezek közül református született 46, elhalt '6. A rom. kath. 600 lelket számláló hitfele- iezet közül született 29, meghall 27, szapo- ulat 2. Az izraelitákról nem szólhatok, mivel izoknak a születési és halálozási adatait nem udhattam meg. Ezekből, valamint a szomszéd községeket s, ha ide számítjuk, kitűnik, hogy ezen vidék nagyar lakossága vész, pusztul, mint az ötlött kéve, mert oly nyavalya pusztítja, me- yen segíteni, orvosolni a fő ideje volna. Ez i nyavalya pedig nem má°. mint a szokásban levő »egyke« rendszer, melyet a legelszomoro- dottabb bűnnek lehet tartanunk. Ha Isten égi madarakról, melyek sem szántanak, sem vetnek, sem gyűjtenek, oly bölcsen gondoskodik; miért ne gondoskodnék a teremtmények koronájáról is, az emberről, a kit saját képére és hasonlatosságára teremtett?! Ezért fontolnák meg a házasfelek, ezt fontolnák meg azon kegyetlen anyák, a kik nyíltan, az ember füle hallatára akarva, nem akarva kimondják a rettenetes szót : »szántani, vetni lehet, de aratni nem muszáj stb.« — Nyíltan, minden titok nélkül leplezetlenül lehet hallani, hogy egynél többet nem hoz a világra, mert az »egykének« a felnevelése is sok gondot, fáradságot okoz, és alig győzi az erszény a kiadásokat, mert a selyemszoknya, selvemkötő (ez utóbbi maga 15—18 frtba kerül), bársony bajkó, lakkos czipő és a sok szallag stb. stb. oly tetemes kiadást okoz, hogy sokszor megjelen e miatt a végrehajtó. Nyíltan lehet hallani, amidőn elmondják, »mit szólnánan Judiék, Sáriék, komámasszo- nyék, kisebbikuraimék, ángyomasszonyék és a falubeliek, ha más állapotban látnának, ha még többet hoznék a világra stb., hisz ujjal mutatnának rám, nem volna a faluban maradásom« stb. Hát a tüskére való sok kuruzsló vén hárpiákról, a lelketlen bábákról, mit szóljunk, a kik pokoli gyilkosságukat titok leple alatt egy-két nyolczados búzáért, egy-egy mérő kukoriczáért folytatják, s kiknek bűnös mani- pulácziái állal számtalan hajadon, számtalan egészséges viruló anya, erőteljes menyecske nyomorodik meg egész életére s hány lesz e pokoli mesterség áldozatává! Bozsolik Ferencz. A szegzárdi kereskedelmi egylet halvacsorája. Mindent, a mi öt érzékünk által felfogható, könnyen lehet jellemezni; az embert azonban nehezen, mert sok jó és rossz tulajdonsággal bir; legnehezebben pedig a nagy társadalmat, mely az emberek összege. A társadalom különböző rétege szerint magán hordja jellegét. A ki aztán a fennálló társadalmi viszonyokat, a társas életet reformálni akarja, annak nagy szellemnek, erős akaratnak, kitartónak kell lennie, de ezek mellől el nem maradhat az, hogy eszméi egészségesek legyenek. Joggal kérdezhetné valaki: „De kérem, mi köze Önnek a társadalomhoz, a társas élethez ? Hisz a czégére nem azt, hanem a szegzárdi kereskedelmi egylet halvacsoráját mutatja!“ — Nem kerülhetem el, tisztelt olvasóm, hogy ne beszéljek róla, mert a halvacsora határozottan kiható azoknak jövő társas életére, kik jelen voltak és azokéra, kik az ezután, rendezendő estélyeken jelen lesznek. De nem vágok a dolognak elibe! A mozgalom alfájától kezdem, a mikor e hónap 17-én összeült a kereskedelmi egylet választmánya s órákig tartó beható, élénk eszmecsere és vita után mindannyian, közös megegyezéssel kimondták, hogy igenis az egyletnek czéljához híven a társas életet fejleszteni
