Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-24 / 39. szám
XXI. évfolyam. 30. szám. Szegzárd, !893Jszeptember 24. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanítóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre...........................6 frt Fél évre . , J ...... 3 _ Ne gyed évre...........................I ” 50 Egyes szám a kiadóhivatalban ’\2 kr. kr Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. ^Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1893. évi XXI. évfolyamának IV-ik negyedére. Egész évre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy lióra 50 kr = 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Szüret. Menynyi öröm, menynyi kedvtelés és mennyi közgazdasági érdek összege halmozódott együvé e hat bötüből álló szóban, mikor még Magyarország bortermelő ország volt; midőn még zöldelő hegy lánczai döntötték a mézes nedűt s vig zeneszótól hangzott a hegyoldal és a völgykatlan egy egész hónapon keresztül. Ma már a szüret csak egy fájó emlék; egy nem rég letűnt kedves emlékű múlt viszsza-viszszatérő nyájas hagyományja; nagy kiterjedésű, azelőtt virágzó vidékek puszlulá- sának határköve. S maga Magyarország ma már szőllő és borkultúra tekintetében nem egyébb, mint a magyar kormány nézelünk szerint helytelen pénzügyi és vámpolitikájának kövelkeziében, az órási arányokban termelt izetlen és rossz olasz boroknak hálás piacza és állandó lerakodó helye. Sok eszmecsere tárgya volt már, különösen képviselői körökben, hogy váljon mi módon történheted, miszerint a magyar kormány beleegyezett az olasz borok behozatali vámjának oly mérvű leszállításába (20 írtől — 3 fit 20 krra) mely, különösen a mostani szerencsétlen viszonyok közt, az ezerféle szőllő- bajok elleni védekezés következtében óriási módon felszaporodott termelési költségek folytán, egyenlő a magyar borkultúra megsemmisítésével ; egyenlő azzal, mintha készakarva útját akarták volna állni annak, hogy Magyar- országon a szőllők rekonstruálva, újra az arra alkalmas vidékek jövedelmi forrásává váljanak. Különösen, mi indíthatta a talpig becsületes és talpig magyar, boldog emlékű Barosst, hogy a magyar bortermelésre ily végzetes következményekkel járó vámleszállitáshoz beleegyezésével járult. Voltak, kik hajlottak azon felfogáshoz, hogy itt a magyar kormány, különösen a ke- roskedelmi szerződés megkötése előtt szokásos alkudozások és lárgyalásák eszközlésével megbízott kormányközegek hallatlan elnézésével, egy óriási baklövésével állunk szemben, melyet a fontos állásra hívatlanok zúdítottak az országra. Mások ismét a vámleszállitást azon tekintet nélküli pénzügyi politikának voltak hajlandók tulajdonítani, mely nem törődve a magyar bortermelés érdekeivel, csupán azt tartotta szem előtt, hogy a községektől elsajátított bormérési jog az államkincstár részére minél nagyobb jövedelmeket hajtson. Bármelyik nézet emelkedjék túlsúlyra, abban megegyeznek mindnyájan, hogy ezt az ügyet az ország érdekeinek inkább megfelelő módon is el lehetett volna intézni. Hiába hozzák fel indokul a fogyasztó közönség érdekét, mert az is azt követelte volna, hogy a magas vámtétel (20 frt) leszállítása mellett ugyan, de legalább 8—10 frt vám melleit, segítsenek a magyar bortermelést lábraállitani, mely néhány év múlva ismét a megszokott, jóizü magyar borral látta volna el őket, mig most aligha van kilátásuk arra, hogy valaha a gyomor émelyítő olasz boroktól megszabaduljanak. De ha már a kereskedelmi szerződés megkötésekor elkövették elnézésből, vagy készakarva a végzetes hibát, legalább akkor ne hátráltak volna meg, midőn az olasz bor behozatalát némileg megnehezítendő, felmerült az eszme, hogy a tartányokban való behozatalt nem kell megengedni s a szállítókat hordók használatára kell szorítani, mely intézkedés, a szállítás megdrágulása folytán, a ma- ; gyár borok versenyzését segítette volna elő. Elég volt azonban az olasz kormány tiltakozása, hogy a magyar bortermelés érdekeit itt is cserben hagyják. S igy édes magyarom csak élvezd továbbra is az olasz bort s nézz körül, hogy hova vándorolhatsz ki, a hol még van számodra hely és megélhetési mód. A régi vig szüreteidet megszüntette a fillokszera. Hogy pedig a jövőben ilyen ne lehessen, arról gondoskodott: a magyar kormány! b. TARCZA. A házasság küszöbén. — Karczolat. — Irta: Livius. Két levelet hozott számomra a posta egyszerre. Elolvastam mind a keltőt s kevesebbet tudtam, mint annak előtte. Szédült a fejem s nem tudtam, mi levő legyek. Hogy zavaromat megértsék, ide iglatom szószerint mind a kettőt. I. Kedves barátom! Megtisztelő soraid nagy örömömre szolgáltak. Nemcsak azért, mert soraid elveim diadalát bizonyítják, hanem azért is, mert jól esik látnom, hogy jó utón vagy. Úgy látszik tudatára ébredtél annak, hogy bár Romába sok ut visz, de az igaz boldogsághoz csak egy s ez a szerelem, a házasság. Azt a meleget, mit a családi tűzhely áraszt körülöttüok, nem pótolhatja semmi sem. Az a tudat, hogy életünk minden változatában van egy meghitt, igaz barátunk, ki sze- retetünkórt, bizalmunkért viszont szeretettel s bizalommal adózik nekünk; az a tudat, hogy van egy lény, ki értünk ól ős hal s kiért mi is élünk és halunk, ki részt vesz örömtiukben s búslakodik fájdalmunkban; az a tudat, hogy van egy asszony, ki velünk érez és gondolkodik, velünk sir és nevet, ki elsimítja homlokunkat, ha abba nehéz gondok redőket szántanak, ki szívből fakadó édes mézet csókol ajkunkra — mondom ennek a tudata minden kincsesei fölór. Hidd meg barátom, hogy a kik a családi boldogságot leszólják, vagy nem ismerik azt, vagy lelkűk nem elég nemes, nem elég fogékony annak átórezósére. Szóljak még arról a boldogságról is, mit a kedves kis apróságok — megannyi megszentelői s zálogai a boldog frigynek — szereznek. Az első fog, az első dadogás, az első biztos lépés, az első betű, melyet büszkén vet a palatáblára stb. mindmegannyi forrás, melyből öröm s boldogító érzés fakad a szülők számára. De nem folytatom. Az a szív, melyet te imádsz s mely felébresztette benned a tavaszt, bizonyára megértette veled mindezt; annak a dobogása bizonyára a te szivedet is megdobogtatja lágyan, édesen. S te átérzed levelem intentióját. Ezek után szükségtelen véleményemet előtted külön hangsúlyoznom. Az adott esetben, melyben nézetemet kikéred, csak egy tanácsom van. Ne habozzál, kérd meg kezét s mihamarabb, üljétek meg a lakodalmat, mely örök boldogságot tartogat számodra. Isten veled! Ölel barátilag L a c z 1, Ez volt az első levél. A második pedig emitt következik: II. Kedves, jó barátom! Talán megőrültél, mert alig hiszem, hogy épeszű ember ilyen vakmerőségre vetemednék. Szegény barátom, mily szép és egészséges voltál még félév előtt s hogy megváltoztál. Vigyázz, mert amint látom, eszeveszetten tánczolsz az örvény felett, mely eltemet örökre. Tudhatod a történelemből, mennyi gonoszát vitt véghez az asszonyi faj. Országok ős nemzetek dőltek meg gonosz szeszélyeiknek miatta s te gyönge halandó, te akarsz asszonynyal kikezdeni, asszonynyal, kit egy természettudós egyenesen a kígyóktól származtat. De te azt fogod mondani, hogy okos ember úgy eldirigálja az asszonyt, hogy szuperál. Erre én azt válaszolom, hogy Sokrates elég okos ember volt s még sem birt Xantippe ő nagy ságával, hát még te, kinek bizonyára nincs annyi eszed, mint Sokrates urnák volt. Ha pedig azt találnád mondani, hogy nem akarsz te sem okosabb lenni apádnál, hát abban nincs igazad. Apádnak könnyű volt, ő édes anyádat vette el, de te egy egészen idegen ágról szakadttal akarsz egybekelni. Édes barátom, mondj le e szándékodról. Nekem — úgy mondják — jó feleségem vaD, de azért, hidd meg, nem élet az ón életem. A szobámban folyton rendezkedik s rakosgat pipáim örökös veszedelmére. Biztosra vehető, ha az íróasztalra egy papirost teszek, hogy azt másnap a papírkosárban kereshetem s ha a papírkosárba teszem, úgy az másnap bizonyosan az Íróasztalomon alkalmatlankodik. Minden éjjel kikutatja a zsebeimet úgy, hogy az ember más asszonynyal még tisztességes levelezést sem folytathat ős megolvassa titokban a pénzemet, ha nyertem a tarokkon, neki bizonyosan uj kalap kell, ha pedig vesztettem, összeszid, miért vagyok olyan szamár. Ha a szobában szivarozni akarok, az udvarra kell kimennem, mert megsárgulnak a függönyök s ha a köpő-ládát akarom használni, feljajdul, hogy '
