Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-24 / 39. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (39. sz.)

1893. szeptember 24.

A „Tolnamegyei Közlöny“ érdemes szerkesztőjéhez,

Nagyságos Uram! Mikor becses lapja f. é. 5-ik számában azon alkalomból, hogy a „Bonyhádvidéki Tanitóegylet“ tagjai nálam úgyis mint az „Egylet“ tiszteleti tagjánál, úgyis, mint a Tolnavármegyei tankerület kir. felügyelőjénél küldötttégileg tisztelegtek, az a „várakozás“ nyert kifejezést, hogy „a vármegye kir. tanfelügyelője magát a tanítók megelégedésére fogjaviselni“: akkor én nem éreztem magamat indíttatva arra, hogy ezen agyafúrt „várakozást“ kellő értékére szállítsam, kimutatván, hogy a dolog úgy áll, hogy voltakópen a tanítóknak kell a kir. tanfelügyelő megelégedésére viselkedniük. E helyett megkértem Nagyságodat, hogy többé ilyen elveknek becses lapjában helyet adni ne máltóztassék, hanem szíveskedjék minden tanügyi tudósítást, melyek elvi kérdést tárgyalnak, közlés előtt nekem megmutatni, hogy azokat netaláni észrevételekkel kisérhessem. ígéretet nyertem, hogy ez meg fog történni.

Ennek ellenére becses lapja f. hó 17-én megjelent 38. számában „a szegzárdi Majer-Arlow féle elemi iskola és a kir. tanfelügyelőség“ czim alatt oly szerkesztőségi czikk jelent meg, melyet Nagyságod bizonyára nem közölt volna, ha előzetesen annak tartalmával engem megismertet, mert ezen czik- ket szó nélkül nem hagyhatom. De mielőtt válaszolnék reá, engedje meg, hogy néhány kérdést intézzek Nagyságodhoz: 1. „Tagadásba“ veszi-e, hogy a kir. tanfelügyelő rendelkezése alatt álló iskoláknál a felvétel feltételeit a saját joghatóságából kifolyólag a kir. tanfelügyelő állapítja meg? 2. Álláspontja-e az, hogy a törvény csak „népiskolát“ ismer és az „elemi iskolát“ a „népoktatásügyi intézetek“ keretében nem különbözteti meg? 3. Vallja-e, hogy az elemi népiskola 5. és 6. osztályai, melyek a tanterv szerint többet ölelnek fel a polgári iskola 1. és 2. osztályának tananyagainál, ez utóbbiakat nem pótolhatják? 4. Komoly „meggyőződése-e“, hogy az ország fiú- és leánypolgári iskolái a középiskolai rendszernek képezik alapzatát? 5. Abnor- mitásnak“ tartja-e azt, ha a kir. tanfelügyelő megállapítja, hogy általa jóknak, kitűnőknek ismert akár magán-, akár felekezeti vagy községi iskolák növendékei valamely rendelkezése alatti polgári iskola megfelelő osztályába bizonyítványaik alapján, felvételi vizsgálat nélkül felvétessenek? 6. Megtagadja-e a kir. tanfelügyelő azon joghatóságát, hogy a rendelkezése és vezetése alatt álló elemi és polgári iskoláknak iskolaszékeit és igazgató-tanítóit, egyetemben az ezek vezetése alatti tantestületekkel, teendőikre nézve utasítsa? 7. „Tévedésnek tartja-e, hogy a felekezeti iskolaszékek és azok elnökei a nemzeti magyar iskolai országos szervezetben a kir. tanfelügyelőnek hatósága alatt állanak ?

8. „Veszedelmes joghatósági kiterjeszkedésnek“ nyil- vánitja-e, ha a kir. tanfelügyelő intézkedése alapján valamely mulasztó felekezeti iskolaszéki elnökre még akkor is, ha elnöki minősége mellett lelkész,

esperes, kanonok, kúriai biró stb., pénzbírság lesz kiróva ? 9. Megszégyenítő dolognak tartja-e azt, ha I kir. tanfelügyelő olyan magán- vagy felekezeti iskolának, melyet ismer, előnyt nyújt oly községi vagy felekezeti iskolával szemben, melyet nem ismer? 10. „Kétségbe“ vonja e, hogy oly rendeletek és utasítások, melyekre a kir. tanfelügyelő hivatkozik, mikor intézkedéseket tesz és rendeleteket ad ki, léteznek és megköveteli-e, hogy a kir. tan- felügyelő mindenkor, mikor miniszteri rendeletre vagy törvényre hivatkozik: a rendeletet vagy törvényt idézze? 11. Csodálkozik-e azon, hogy a kir. tanfelügyelő intézkedni s rendelkezni jogosult iskolai hatóságot képez? 12. Megengedhetőnek, jogosultnak tartja e, hogy iskolaszáki és tantestületi határozatok felsőbb hatósági jóváhagyás előtt hajtassanak végre?

Ezen kérdéseimre adandó kegyes feleleteiből, melyekről felteszem, hogy tiszták, világosak és szabatosak lesznek, teszem függővé azt, hogy egyátal- jában válaszolhatok-e becses lapja 38-ik számában felvetett kérdésekre s a velők kapcsolatos megjegyzésekre; mert nekem úgy látszik, mintha a hozzám intézett kérdésekben s a reám vonatkozó megjegyzésekben több volna egy cseppnél „az anarchia és féktelenség ama bizonyos olajából“.

Fogadja kérem nagyrabecsülésem kifejezését, melylyel vagyok Nagyságodnak

Szegzárdou, 1893. évi szeptember 22-én.

. Őszinte tisztelője

Rill József, kir. tanfelügyelő.

;Tanfelügyelő ur ö nagyságának beküldött becses sorai a hozzám intézett kérdéseknek oly halmazát foglalják magokban, hogy bocsánatot kell kérnem, ha azokra, tekintettel, hogy a levél csak pénteken délben jutott kezeim közé, a válaszadást a kővetkező számra halasztóm.

Egy körülményre vonatkozólag azonban már most kötelességem nyilatkozni s ez az: hogy én kétségen kivül adott Ígéretemet a Tanfelügyelő ur ö Nagyságának személye ellen netán intézett támadásokra nézve tettem és sohasem értelmeztem úgy, hogy én ígéretem folytán minden a tanügyre vonatkozó elvi tárgyú czikk előzetes közlésére volnék kötelezve.

Azt hiszem ö nagysága| is osztja azon nézetemet, hogy ígéretemnek már csak azért se adhattam ezt az értelmezést, mert hisz az nem volna egyébb1 mint a közlemények előzetes czenzurájának egy neme és pedig olyan egyén részéről, ki erre teljes hivatott- sággal bir ugyan, de sajnálatomra sem a szerkesztö- ség tagjai, sem munkatársai közt helyet nem foglal.

S még egyet, mert azt hiszem a „ Tolnamegyei KözlönytL szerkesztőségének legczélszerübb ezt az ügyet mindjárt felmerülése első stádiumában tisztázni s ez az, hogy könynyen érthető okokból, arra sem vagyok hajlandó, miszerint dolgozótársaim inkognitoját, ha ők erre netán igényt formálnak, bármily módon megsértsem.

Kiváló tisztelettel

Boda Vilmos.

az csak szoba-dísz s én bepiszkítom az egész lakást.

Ha este elmegyek, sir, hogy magára hagyom; ha nem megyek el, sir, hogy talán nem bízom benne.

Ha jó az ebéd, az ő érdeme; ha megég a rántás s kozmás a leves, úgy ennek a szakácsnő az oka.

Ha a szomszédasszony uj mantilt hozat Pestről, neki legalább Bécsből kell és ha egy másik szomszédasszony harmincz forintos karpereczet vesz, neki legalább harminczöt forintos kell.

Ha más asszonyhoz szólók, már hűtlenséggel vádol s ha csak vele foglalkozom, bárgyúnak, féltékenynek mond.

Ha a kenyérsütés iránt nem érdeklődöm, könnyelmű, mivel sem törődő vagyok előtte; ha pedig érdeklődöm, belekotnyeleskedem olyan dologba, amihez nem értek s mi nem az ón jogkörömbe tartozik.

Ha a Pistikát megverem, miután két ablakot betört, kegyetlen, brutális apa vagyok, ha pedig megcsókolom, elrontom a gyereket.

Szóval ezer félreértés és torzsalkodás. A napokban valami énekes trupp került a falunkba. Volt köztük pár meglehetős dáma. Hát mit tett az asszony ? Egész nap a sarkamon ült. De fényes elégtételt vettem magamnak. Tegnap katona-tisztek voltak nálunk s ón az asszonyt szoba-áris- tomba helyeztem.

Szóljak még a família nyújtotta boldogságról is. Jegyezd meg, hogy azok a rossz viczczek, miket az anyósokról beszélnek, távolról sem oly

rosszak, mint maguk az anyósok. Aztán a tantik féltuczat lányaikkal, kik négy heti látogatáson alul nem adják. A gimnázista sógor, kinek minden hónapban kis atyafiságos támogatás kell könyvre, czukorra, füzetre s tiltott czigaróra. Rendesen nem hiányzik a katonasógor sem, kinek kevés a menázsi és lénung, kell tehát kis rokonai czúlag, hol keztyüre, hol kalbászra, hol sipkára, hol ágyúra stb. Nálam mind ezek rémitő pontossággal következtek be.

Folytassam? Azt hiszem, az eddigiek is eléggé meggyőztek arról, hogy milyen nagy szamár vagy. Szakíts azzal a lánynyal, vegye el más. Te pedig örülj, hogy megszabadultál, mert csak addig vagy ember, mig feleséged nincs.

Yólemónyemet nemcsak azért mondtam el őszintén, mert erre fölkértél, hanem azért is, mert nem akarok néma tanúja lenni legjobb barátom szerencsétlenségének. Ne felejtsd, hogy az okos ember mottója: Kerüld az asszonyt! (De ez csak a magadéra vonatkozik.)

Isten veled! Hű barátod

Sanyi.

Ez volt a második levél. Amint látják, nincs egész összhangban az elsővel. S ez majd megőrjít. Mit csináljak? Legjobb lesz nekem félreállnom 1 Sanyi levelét beküldeni Laczinak s Lacziét Sanyinak. Veszekedjenek ők. Ha majd vége lesz a vitának, határozok, így is lesz.-zsrmr Hirdetmény.

A törvényhatóság 1894. évi költségvetése, az 1886. évi XVI. t.-oz. 17. §-a érteimében, a pénzügyi szakosztály vólemónyes jelentésével együtt, a vármegye levéltári helyiségében f. évi szeptember hó 24-től október hó 8-ig bezárólag közszemlére tétetik ki.

A költségvetésre vonatkozó netáni Írásbeli észrevételek folyó évi október hó 8-ig bezárólag az állandó választmányhoz czimezve benyújthatók.

Szegzárdon, 1893. szeptember 19-én.

Simontsits Béla, alispán.

Tolnamegyei községi és körjegyzők egyleti elnökének jelentése.

Mélyen tisztelt közgyűlés!

Jegyzői egyletünk fennállásának mai napon betelt 10 éves évfordulója alkalmából, kedves előttem a kötelesség, hogy elnöki jelentősemet első sorban is a visszaemlékezésnek szenteljem, és ez által jelen közgyűlésünknek ünnepi jellegét emeljem.

A tiz évi időpont határkövénél megáivá, egyesületünk születése, növekvése és egész gyermekkora visszalőteoülnek lelkemben, ős a mikor lelki szemeimmel a visszalétesitett tiz esztendőt szemlélem, szeretnék a köznapiság szűk köréből kiemelkedni és egyesületünk múltjáról, egész lényemnek közrehatásával egy tiszta képet rajzolni; s a tiszta képnek kidomboritása és keretbeillesztése mellett szeretném, ha a kezdeményezés és uttörésnek nehéz munkájáért a hála- és elismerésnek adóját, egyletünkhöz méltó- képen tuduám leróhatni azok iránt, a kiket az megillet. Szeretném pedig különösen, ha a múltról való emlékezés-emme), a mélyen tisztelt közgyűlésnél azt az örömérzést kelthetném fel, a melyet tiz évvel azelőtt egyletünk születésének reggelén, a hajnali szürkületből kiemelkedő szép napnak első sugarai képezének.

Emlékezésem fonalán visszamegyek tehát jegyzői egyletünk fogamzásához; megállapodom születésénél ős elmaradok egy kissé bölcsőjénél. A születendő gyermek az eszme, még burokba, még gőzbe van takarva és már is, a kinek lelkében az meg- fogamzott, édes örömet érez szivében; édes örömet érez bizonnyára azért, mert a jövőbe vetett éles tekintetével, az elvetett magban magát a bimbót, a virágot szemléli; boldoggá tes/i már is az a gondolat, hogy „az üdvösen elvetett mag, üdvös gyümölcsöket fog teremni“.

Es ez a magvető, a magnak, az eszmének elvetése idején, nem mondhatta el magáról, hogy „ifjúi szivemnek álmai épek, ifjú karomban lobog a vér“ — mert iszen ezelőtt 10 esztendővel már öreg ember volt; de elmondhatta igenis önérzettel, amit mi ifjabbak ma sem mondhatnánk el, hogy van a szivemben őszinte lelkesültsóg, van szent elhatározás megvalósitani az eszmét, amely a jegyzői kar javára hivatva lesz gyümölcsöket teremni.

Felesleges is tán megmondanom, hogy az a magvető, a kinek lelkében a jegyzői egylet létesítésének eszméje megfogamzott, az a nagy-szokolyi jegyző, a jó öreg Szalay bácsi volt. Tudjuk ezt valamennyien nagyon jól. Tiz évvel azelőtt, a mikor még az eszme, a jegyzői egylet megvalósitásának eszméje ködben, homályban volt, a tolnamegyei községi jegyző, mintha csak ős hegyeknek jógcsucsai képezA kaptafa nem családfa s a lóbör nem kutyabö'r.

Irta: TELEKY JÁNOS.

(Vége.)

Én nem tudom, mi igaz belőle, de annyi bizonyos, hogy a kutya-bagósi részvény-takarékpénztártól lejárat előtt 3 hónappal egy felszólítást kaptam tegnap, hogy 200.000 frtos váltómat fizessem ki — pedig bizalmasan legyen mondva — éppen ekkora összeggel nem tartozom, ma meg a nótárius urnái voltam egy kis bagatel-ügyben bizva az Önök indris- kretiójában azt is megsúgom, hogy az udvari csizmadiám okvetetlenkedett, állitván lelke üdvösségére, hogy a csizmámat már el is szakgattam, de ki nem fizettem. — Hanem rossz helyt kogoptatott az ipse, mert a nótárius ur esküdt ellensége lett minden csizmadiának s úgy leszidta szegény fejét, hogy magam is, bár nem vagyok valami érzékeny ember, annyira megsajnáltam, hogyha Falb Rudolf nem mára jósolt volna kritikus napot s még hozzá pénzem is lenne hozzá, azonnal kifizettem volna, igy azonban úgy okoskodtam, hogy, ha ma úgy is elveszünk, e földön úgy sem vehetné hasznát, tehát csak a másvilágra halasztóm a fizetést.

De különben is a nótárius ur dicséretére legyen mondva, őt keresetével elutasította, engem pedig leültetett s megkínált szivarral — azt nem is mondom, mert nem tartozik a dologra, hogy biz az