Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-17 / 38. szám

5

1893. szeptember 17.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (28. sz.)

vával D a n k ó Mihály szabadkai czigáuy-lócsiszár társa ismeretlen helyre távozott.

Imitator. B. Polgár Gyula imitátor, jellem-komikus múlt vasárnap és kedden tartott igen élvezetes előadást a „Szegzárd Szálló“ nagytermében. Kár, hogy a maga nemében ritka specziálista művészt csak igen kis közönség hallgatta meg. Polgár negyven különböző alakot mutatott be hűen imitálva jellemző sajátságaikat. Dicséretesen oldotta meg nehéz feladatát, s a közönséget állandóan derült hangulatban tartva, szó- és arczjátékával előidézett ko- komikumával. Különösén meglepő ügyességgel mutatta be a szinpadi gyors alakítást; de a közönség legélénkebb tapssal mégis akkor jutalmazta meg a művészt, midőn a szent öregnek. Kossuth Lajos- nak alakját állította elénk

— Sakállasnö. Egy csoda hölgy mutogatja magát természetellenes bájaival Szegzárdon, a vásártéren. A szakállos hölgy neve: Kisvárdai Barcsi Szidónia, szegedi születésű, a szakállát az első gyermek születése után következett betegségében kapta. Érdekes természeti jelenség, érdemes a megtekintésre.

— Halálozás. Kisszolcsányi Razgba Kálmán kaposvári könyvvezető, Ráz gha Lajos szegzárdi rk. s. lelkész öcscse, élete 31-ik évében hosszas szenvedés után Kaposváron elhunyt. Béke hamvaira!

— A báttaszéki népiskolánál a Ill-ik osztályra végre kiíratott a pályázat f. hó 20-ig terjedő határidővel. Évi fizetés 500 frt készpénz, szabad lakás, 10 öl lágy hasábfa, í)1/* hold szántóföld haszonélvezete és 9 frt évi meszeltetési általány. A tannyelv német-magyar. A kellően felszerelt folyamodványok a báttaszéki községi iskolaszóki elnökre czimezve küldendők.

—-Óvónői állás. Bonyhád községben két községi állandó menedékházi magyar ajkú óvónői állásra pályázat van hirdetve. Javadalmazás: 200—200 frt készpénzfizetés, bútorozott szoba, konyha és kamrából álló lakás és fűtés. Ezen állásokat elnyerni óhajtók felszerelt folyamodványaikat legkésőbb f. hó 25-ig Kramolin József bizottsági elnökhöz nyújtsák be.

77- Kifosztott takács legény. 300 frtnyi örökséget kapott Müller Alajos takács legény s ezzel a szép összeggel érkezett meg Dombóvárra, hol valamiül). o_ctor Samu nevű, szappannal házaló zsidóval találkozott. Hamar megismerkedtek s bementek a „Fáni“ nevű korcsmába mulatni; a mulatságban velők tartott az ott alkalmazott pinczérnő is. A mulatságot azonban itt nem fejezték be, hanem mind a hárman a vásáros-dombói csárdába mentek, hol a szerencsétlen örököst a korcsmáros segítségével még meglevő pénzétől megfosztották s azt maguk közt szépségesen felosztották. Ezután a magával tehetetlen Müllert a kapos-szekcsői vasúti megállónál letették. Doctor a pinczérnővel együtt Budapestre utazott, hol a könnyen szerzett pénzen mulattak. Doctort már letartóztatták, a leány azonban szerencsésen még idejében kereket oldott.

Tanitói állás. A kis-torrmási ág. hitv. ev. népiskolánál egy segédtanítói állásra van pályázat hirdetve. Fizetés: 275 frt segédtanítói dij; 20 frt ismétlő iskolai dij fejében negyedévi részletekben utólagosan fizetve; fél méter-öl kemény tűzifa és egy bebutorozott szoba. A tannyelv német-magyar, s az állás október 1-ig elfoglalandó. A kérőén felszerelt folyamodványák Reichert Gyula ev. lelkészhez Kis-Tomásra küldendők.

— A „Szegzárdi kereskedő ifjak egylete“, mely körülbelül egy óv óta városunk központján, Naumann- féle házban tartja helyiségeit, mint értesülünk, folyton szaporodik. Alapszabályai szerint nemkereskedők is lehelnek tagjai az egyletnék, minélfogva kisebb hivatalnokokat is számlál tagjai sorában, — ez utóbbi csakis helyeselhető, mert csekély tagdíj mellett a valóban csinos helyiségekben kellemes szórakozást nyernek. Tervben van a jövő évad folytán hivatott egyének által felovasásokat is az egyletben tartani.

— Rendelet. A fő- és székváros tanácsa részéről intézkedés történt az iránt, hogy minden ház kapujára egézségügyi utasítások függesztessenek ki, tekintettel az ismét fenyegető kolera veszélyre; egyszersmind Dr. Schermann tiszti főorvos helyettes ur indítványa folytán utasitotsa a tanács a kerületi elöljáróságokat, hogy a kolera veszélyére való te- kinttel minden óvintézkedést megtegyenek : Időszerűnek tartjuk a t. közönséget figyelmeztetni, hogy járványok idején legjobb óvszer a jó c o g n a k, a minőket bizonyult már tavaly is a Gróf Eszterházy Géza-fóle gyár cognacja. Minthogy e gyár nemrég részvénytársusággá alakult át és az igazgatóság fősulyt fektet arra, hogy cognacját csakis, tiszta jó borból pár oltássá le, figyelmeztetjük t. közönséget az ezen gyár által előálitott *, **, *** és **** cognac- fajokra, oly különös megyjegyzóssel, hogy e cognac tökéletesen megállja az összehasonlítást a leghíresebb franczi conyackal ic, mig mérsékelten megszabott ára a bevásárlást mindenkinek lehetővé teszi. Kapható mindenütt. Czim: Gróf Eszterházy Géza-féle oognacgyár részvénytársaság Budapest-Angyalföld.

EGYLETEK, TÁRSULATOK. ~~

Jegyzőkönyv

felvétetett 1893. aug. hó 12-én d. u. 5 órakor a „Szegzárdvidéki méhész-egylet“ által tartott választmányi ülésről.

(vége.)

Geiger Gyula tagtárs julius hóban a kertben elhelyezett két családot, s igy kezeltetik a telepen az idegenekkel együtt 45 család.

A méhek őrzéséért előirányzott 50 írtból ez ideig csak 9 frt vétetett igénybe; mert a mébek a kert tulajdonossal őriztettek s méhészmesteri teendőket az igazgató maga végezte. A kert tisztántartásáról — az abból nyerhető csekély haszonért — Réber György, kerttulajdonos gondoskodik.

Továbbá jelenti, hogy a folytonos hűvös, viharos időjárás mellett a méhcsaládok nagyon gyöngék, s mézről eddig még s/ó sem volt, sőt a nyár folyamán épen etetni kellett őket, s több helyütt a méhészeknek rajai is nagyobbrészt elpusztultak. Beszereztetett 20 szalmakas, 1 négyes álló Berlepsch kaptár, a butner fele gőzviasz-olvasztó és a rietsche-féle műlőpprós; az utóbbi eszközöket az egyleti tagok kellő biztosíték letétele mellett ingyen használni jogosítva vannak.

Tudatja még, hogy a kertben levő pléhezett léptarló ládát Roboz János 12 írtért megvenni szándékozik, ha azt neki Tolnára szá'litjuk. (S ezt a választmányi ülés egyhangúlag nem kifogásolta.)

Kéri az igazgató a következő uj tagok felvételét, és pedig: Roboz János, tolna jegyző urat, Ágoston István ajánlása mellett; Rill József kir. tanfelügyelő urat Ágoston István és Nemes Győző ajánlása mellett; Tantó János ev. ref. lelkész urat Nemes Győző ajánlása mellett; Véghes János és Widemann urakat az igazgató ajánlása mellett, melyek folytán ezen tagok felvétele a választmány egyhangú hozzájárulásával megtörtént, azon megjegyzéssel, hogy tagdijuk 1893-ik év julius 1-től számittatik.

Igazgató indítványa folytán elhatároztatott, hogy az általa felovasott 30 egyén a tolnamegyei méhészek tömörítése s azoknak egyesületünkbe történendő belépése ösztönzés czéljából különös felhívás intéztessék. És, hogy a nagyméltóságu m. kir. földmivelésügyi minisztériumhoz, s a tolnamegyei gazdasági egyesülethez segélyért kérvény intéztessék a múlt évi igazgató jelentés hozzácsatolásával.

3. Elnök jelenti, hogy dr. Hilbert István igazgató számadása az általa adott felvilágosításra Módly Lásztó, Korbonich Dezső és Goldberger Mór szám- vizsgálók által elfogadtatván, neki a fölmentés megadatott; ezt a választmányi gyűlés tudomásuk vette.

4. Pénztáros jelenti, hogy az egylet pénztárában múlt évről maradt 10 frt 21 kr., és egy takaréktári könyv 50 frt. 1892. évi okt. hótól számítva, bejött 297 frt 56 kr, és pedig összen 307 frt 77 kr. A fölmivelésügyi miniszter ajándéka 100 frt. Márczius hóban eladott 20 kas méh 130 frt 6 kr. Tagdíjból 60 frt. Lapdijból 2 frt. Egyebekből 5 frt 50 kr. összesen 297 frt 56 kr. -+- 10 frt 21 kr. = 307 frt 77 kr. Kiadás volt: 86 frt 76 kr., marad tehát az egylet javára 221 frt 1 kr., ebből 190 frt takarékpénztárba tétetvén s igy van összesen 240 frt a takarékban s 31 frt 1 kr. az egyleti pénztárban. Tehát az összes vagyon 271 frt 1 kr.

Jelenti továbbá a pénztáros, hogy 15 tag a fizetést megtagadta; kéri a választmányt, hogy ezek diját, mi 57 foritot tesz ki, törlésbe hozná s őket pedig kihagyná az egyleti tagok sorából.

A válaszinány elhatározta, hogy Mihály József Nogáll Károly, Rein István, Roboz Zoltán és Vi- dofszky László töröltessenek s díjhátralékuk pedig leírassák; a többi tagok pedig ismételten fizetésre felszólitassanak, s nem teljesítés esetén bepöröl- tessenek.

Végre tudatja az igazgató, hogy azon tagok, kiknek pergetett, világos, eladó mézük van nagyobb mennyiségben, forduljanak az egyleti igazgatóhoz, kinek kiátása van azt 45 írtért métermázsánkint értékesíteni, s aki a befolyandó vételárért egyszersmind kezességet is vállal. Továbbá az-egyleti tagok, mint köri tagok részére megrendelt lapok dija hatá- roztatott: hogy Hammel Alajos, kótyi és Pflendesack Lajos, hidasdi tagtársunktól az országos egyesület által ez évre beszedett 2—2 frt lapdij általuk az országos egyesületnél tartozásban levő 11 írtba beszámíttassák és a mi fent nevezett 2 tagunk ellenében bévé elbe helyeztessék, mert az illetőktől a rendes tagdijat az országas egyesület tévesen szedte be.

Véghes János tagtársnak az egész évre a lappéldányok megrendelése elhatároztatott.

Határozattá vált, hogy az uj tagok az egyletbe való fölvételükről levelezőlapon értesittessenek.

Több tárgy nem lévén, az elnök az ülést befejezettnek nyilvánította.

Hilbert István

igazgató.

Hanny Gábor

elnök.

Nemes Győző

h. titkár.

KÖZÖNSÉG KÓRÉBÓL.

Tisztelt Szerkesztő Úr!

A „Tolnavármegye“ augusztus 27-ki számában „Felekezeti iskolaszékek jogi természetéről“ ez. alatt bombastikus frázisoktól ős valótlanságoktól hemzsegő — az ozorai iskolaszék és személyem megsértésére irányult — czikkre a szent igazság nevében reflektálni óhajtván, tisztelt szerkesztő ur szives engedélyéért esedezem, hogy válaszomnak becses lapjában helyet engedni kegyeskednék.

Valami, magát „jól őrtesültnek“ nevezett, de azért a névtelenség álarcza alá rejtőző „derék“ ozorai ur jónak látta csekély personámmal foglalkozni és titkos rejtekéből reám „revolverezni.“ Mivel a „tisztelt és jól értesült czikkiró ur“ nevezet kissé hosszú, nevezzük őt rövidség okáért Slőzinger urnák. (Nomen et omen.)

Slózinger ur a Kiss Gyula tanító ur által okozott iskolai botrányért egyrészt igénytelen personá- mat, másrészt az ozorai róm. kath. iskolaszéket kárhoztatja, mert az ő igazság szeretete nem azon az axiómán alapul, hogy: audiatur et altera pars, csekélységem ellen vaktöltéssel kegyeskedik lövöldözni.

No hát t. Slózinger ur! Akár szándékosan ferdíti el az igazságot, akár önt tudósították hazugul, mind a két esetben ön az, ki Hübele Balázs módjára cselekedett és igy védettjének ahelyett, hogy használt volna, inkább ártott.

Ön tűzzel, vassal pártolja Kiss Gyula tanító urat, ki ön szerint egy vértanú, egy ártatlan üldözött bárány; de hát tudja-e t. Slőzinger ur, hogy ez az ártatlanul (persze ön szerint!) meghurczolt áldozat, önt t. Slózinger ur a saját nyilatkozatával megezá- folja; mert hát van-e becses tudomása a t. Slózinger urnák arról, hogy gyengéden pátyolgatott vó- dencze, az ügyében (törvényesen és rendesen) tartott fegyelmi vizsgálat alkalmával nyíltan bevallotta, hogy napokkal előbb, előre megfontolt szándékkal provokált az évi záróvizsga alkalmával; sőt azt is beismerte, hogy határtalan örömének adott kifejezést a fölött, hogy a papot kiugraszthatta az iskolából. (Saját kifejezése!) Lássa Slózinger ur, ezt megkérdezhette volna ama „derék, jóra való, józanul gondolkodó“ úrtól, kiben — saját szavai szerint: — „a jog és igazságórzet erősen ki van fejlődve“ — bizonyára útba igazította volna önt; de persze a Slózinger urnák bliktri; ő botrányt akar minden áron!

Aztán meg t. Slőzinger ur! azt az iskolaszéki jegyzőkönyvet sem őrzi hótfejü sárkány, s ba ön kegyes lett volna hozzám leereszkedni, ón nekem van anuyi routinom, hogy az ön szép szemeiért szívesen lemásolom vala barátságból.

Hát lássa jó Slőzinger ur! Nem mi izgatjuk a nópkedélyőt, hanem önnek valótlan állításai!

Slózinger ur holmi bajokat említ, melyeknek leleplezése végett nekünk „vérszopó tigriseknek“ áldozatra, s éppen Kiss Gyula urra volna szükségünk! Hát tisztelem, lenne oly jó, kegyeskednék előttünk a félve őrzött titokról a fátyolt fellebbenteni. A pi- kótre t. Slózinger ur! Holmi indokolatlan gyanúsításokat oly derék és jóravaló ur, mint ön, bizonyára nem tart méltónak saját charakteróhez! Mert hát ’iszen az nem lehet valami nagy sor, amit k. véden- cze a szitán keresztül is meglát és reményiem, hogy ön, ki kényelmes rejtekéből oly kegyesen revolverezni móltóztatik' csekélységemre, fog bírni annyi morális bátorsággal, hogy az általunk féltékenyen őrzött mysteriumról leróntandja a fátyolt. Vederemo!

T. Slózinger ur! Ön szerfelett nagy buzgalmá-