Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-17 / 38. szám

6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (38. sz.) 1893. szeptember 17. ban ós „jól, értesültsógében“ nem feledkezik meg holmi „ünnepi- asztalról“ sem, a melyre ón kalapo­mat letettem volna a tanterembe lépéskor. Wie heist ünnepi asztal ? Ilyent ón nem láttam; pedig én ta­lán csak jelen voltam?! Mi?! Annyit tudok, hogy héber atyánkfiáinál szokott ilyen ünnepi asztal lenni, amelyre (tán tetszik tudni?) kertem legszebb virá­gaival adóztam óvenkint. (Nem panaszolom föl!) Én úgy tanultam, hogy: „Ex unque leonem“, s ezek a csekély a jelek engem titok fátyolával elbur­kolt k. egyéniségének némileg nyomára vezettek. Majd meglátjuk, csalódtam-e?! Ha nem csalódtam, akkor eszembe jut önkónytelen a lyukról ós szélről szóló közmondás, nem különben az a jó franczia köz­mondás is: „Houni sóit qui mal y peuse.“ Kedves ur! Ön oly jó ós oly kegyes, hogy vó- denczónek szájába ismét oly szavakat ád, melyeket a „derék, jóravaló, józanul gondolkodó férfiú a saját nyilatkozatával ismét megczáfol. Ön azt hiszi, hogy a „jog ós igazság érzet“ önben jobban ki van fejlődze, mint Kiss urban? Lássa derék Slézinger ur, az ön védencze a fegyelmi vizsgálat alkalmával nyíltan ós őszintén bevallotta az összes iskolaszéki tagok, és a tanulók előtt, hogy bizony mondotta ő a zárvizsga kezdetén, hogy igény­telenségemet elnökül el nem ismeri. Jöjjön ős nézze meg a vizsgálati jegyzőkönyvben! Hát t. Slézinger ur! Illik-e egy „derék, jóra­való, józanul gondolkodó“ úrhoz, mint ön, hogy va­lótlan állításokkal más jóhiszemű felebarátját félre­vezesse? Talán ön* is, mint védencze azt az elvet vallja, hogy „a czől szentesíti az eszközöket“?! Ön beszól jóravaló Slézinger ur holmi kiabálá­sokról ós sértő szavakról, mint a minőkkel én állí­tólag k. vódenczót illettem volna, sőt ön még azt is megereszti; — hogy a rósztvet annál általánosabb ós nagyobb legyen; — hogy ón k. vódenczót ököllel megfenyegettem. Slézinger ur! azt kérdezem öntől, hallotta-e ön az ón kiabálásaimat ? hallotta-e ön a sértő szavakat? látta-e ön az ököllel való fenyegetőzést?! Ha igen, nevezze meg tanúit; ha pedig nem, akkor én önt, mig állítását be nem bizonyitandja, nyomorult rágal­mazónak nyilvánítom, ki bravo módjára mások leg­drágább kincse-becsülete ellen — tör. Lássa, hogy ón ne csak állítsak, hanem bizo­nyítsak is; tanukkal; — kiknek jelleméhez a gya­núnak még árnyéka sem fór — napnál fényesebben beigazoltam, hogy védenczének e féle állításai nem egyebek, rosszakaratú insinuatióknál, melyeket un­dorodva utasít vissza minden önérzetes ember. Kér­dezze meg a tanukat, nem igy van-e! ? Ön azt állítja, hogy én Kiss Gyula urat (lássa mindig ur!) azzal a gyanúsítással illettem, hogy „valamikor fiatal korában öngyilkos akart lenni.“ Slézinger ur! Ön nagy tudós, mondja meg nekem, hol itt a logika?! Ami igazság, az nem gyanúsítás! Lássa t. ur, alábbi soraiban ön is elismeri, hogy nem csak „akart“ de követett is el öngyilkosságot, melyből azonban kigyógyult, ügy látszik, ön szerint egy kicsit önmagát megöngyilkolni nem is valami morális hiba! De ’iszen lett volna csak az ön revol­vere a kezében, majd sikerült volna ugy-e?! Azt is állítja Slézinger ur, hogy nem fór a fe­jébe, hogy a káplán is elnökösködhetnők a vizsgán. Hát azt hiszi, hogy csak az lehetséges, ami az ön fejébe fór? Higyje el, hogy akkor nagyon kevés okos dolog történnék a világon. Azt hiszi továbbá, hogy a kath. iskolaszék csupa egyházi ős világi, ren­des ós nem rendes, elnökökből ós alelnökökből áll?! De elbánik az egyházmegyei „rendszabályokkal“ is, mint Hánzi a iqpgygyel. Azt mondja rólok, hogy tör­vény erővel nem bírnak, mert királyi szentesítéssel ós törvény jóváhagyásával nincsenek ellátva. Akkor az ön által, azokból idézett passzus sem fogadható el; azon részt t. i., hogy a káplán a lelkészt elnöki minőségben egyáltalában nem ős csakis huzamosabb akadályoztatása esetén helyettesítheti. (Tehát akkor nem egyáltalában, hanem egy piczit mégis helyette­sítheti ugy-e ? A mi a kópezde végzőst illeti, hát bizony va­lótlan az az állítás is, hogy védencze az öngyilkos­ság után a képezde három évi folyamát becsülettel elvégezte. Nem látta bizony az ön ártatlan báránya a kópezde belsejét máskor, mint a privát vizsga le­tétele alkalmával, (Máskor kérjen pontosabb érte­sítést.) De hát ez mindegy. A Slézinger nem azért Slézinger, hogy hagyja magát, hanem ha már egy- kétszer hazudott, mórt ne hazudhatnék harmadszor iä, midőn azt mondja, hogy a kormány egyházpoliti­kája elleni mozgalmat ón ós a plébános (ür nélkül!) indítottuk meg. Hát bizony hála a magyarok Istené­nek, erre nem volt nálunk szükség, miután józan ós hitbuzgó híveink épen maguk voltak a kezdeménye­zők. És különben ha ón ós a plébános nr kezdemé­nyeztük volna is, azt hiszi Slézinger ur, hogy talán volna okunk pirulni, s az ön magas personája ellen crimen laesae Majestatist követtünk volna el az ál­tal, hogy felszólítottuk Kiss Gyula urat aláírásra ?! (De azért, hogy nem irta alá, nem üldözte, nem ül­dözi, nem is zaklatja senkisem.) Aztán meg ki a hű ós buzgó katholikus, azt csak tessék reánk bízni, mi jobban tudjuk azt, mint Slézinger ur; de hogy okulást szerezhessen a jövőre, hát megmagyarázom, hogy a hű ós buzgó hatholici- tásnak mm az ám a criteriuma, hogy valaki csupa meg nem emésztett ós föl nem fogott liberalizmus­ból a kormányt ós annak vezér-fórfiait tüskön-bok- ron kövesse, még a hitigazságok terén is, amihez azok nem értenek; mert ott van ami vallásfőnk, ott van a tanitó-egyház, az állítja föl a hitszabályt, me­lyet czenzurául minden kath.-nak elfogadni kell; s ki ezt megveti, az ön szemében ugyan talán elcsú­szik hű és buzgó kath.-nak, de egy korrect kath. ember előtt nem leend más, mint a hogy Megvál­tónk mondja: „Aki az anyaszentegyházat nem hall­gatja, legyen olyan, mint a „pogány ós publi­ca n u s.“ Slézinger ur I Ön beszél imperterite össze-vissza tücsköt-bogarat, mázsás hazugságokat vág a fejemhez, folyton az én panasz levelemre hivatkozva rontja a levegőt és mégis kegyeskedik azt állítani, hogy „a káplán iskolaszéki elnökösködési szándékáról“ a pa­nasz levélben van-e valami: itt a plébánoson kívül senki semmit se tud! Slézinger ur! Meg is kell ám hallnia! Lássa, ha ön ókuláróval felfegyverkett be­cses és kegyes profilját felém fordítva, onnan a ma­gasságból hozzám leereszkedni kegyeskedik vala, higyje el, sikerült volna nemcsak erről, de az egész dologról olyan informácziót szereznie, hogy én most nem lennék arra kényszerítve, hogy önt, mint olyan urat, ki részint ujjából szopott, ró-'zint a pletyka padokon szerzett hírekkel házalót, s olyant, mint a kinek nincs szerencséje az igazmondáshoz, a nyilvá­nosság előtt megbélyegezzem. A madarat tolláról, önt pedig czínkostársairól könnyen fel lehet ismerni, de lássa nem vagyok oly indriscrót, hogy a nagyközönség előtt felfedezzem in- cognitóját, pedig nagyon jó volna, hadd látná az ön­érzetes kath. tanítóság, kinek háta mögé búvik az a „derék, jóravaló, józanul gondolkodó“ férfiú, kiben az „igazságór/.et“ oly erősen ki van fejlődve, hogy nem bízván magában, még kevésbé ügyének igazsá­gában, Slézinger urra bízza az én megrevolverezte- tésemet. T. Slézinger ur! Ön egy imaszerü fohászszal zárja be „jogtalan“ jogi értekezését, „bár jönne az az idő, midőn a derék becsületes és józanul gondol­kodó tanító urakat ne volna szabad büntetlenül sér­tegetni.“ Ez eljött már; tehát sohse féljen ön attól Slézinger ur, hogy a derék, becsületes, józanul gon­dolkodó uraknak csak egy hajszála is meggörbüljön valaha. Én pedig a magyarok Istenétől azt kívánom részemről, hogy a revolver zsurnaliszták sohse sérte­gethessenek büntetlenül a névtelenség álarcza alá bújva, becsületes, önfeláldozó papokat, kik, hogy a nópnevelós terén produkáltak és produkálnak annyit mint ön ős czinkostársai, azt nem szavaikkal, hanem tetteikkel bizonyították itt és másutt, ós ha ön és czinkostársai ezt nem hajlandók is elismerni; mert az a bizonyos szita, mely a dölyf és irigység szálai­ból van szőve, hályogott von szemökre; — elismerik azok, kiket az elfogultság és gyűlölködő irigység el nem vakít. Végül még egy tanácsot adok önnek t. Slózin- ger ur! Sohse avatkozzék ön oly dologba, amihez nem ért. Ne bántsa ön a rém. kath. felekezet lelké­szeit és iskoláit; — azok fönnállottak az ön reform eszméi nélkül is és pedig már azon időben, midőn a revolver ismeretlen volt még a világon. Ott vannak a „bocher“ iskolák, azokhoz ért, azok epurgálása és reformálásához fogjon először! Ne féltsen minket! Azok az állítólagos bajok a mi belügyeink, elintéz­zük mi azokat az ön revolverezése nélkül is, Most pedig fogadja ön t. Slézinger ur honfiúi üdvözletemet ós azon biztosításomat, hogy önnel többé semminemű hírlapi polémiába bocsátkozni haj­landó nem vagyok. Leo non captat muscas! Dixi et salvavi animam meam. Pintér Károly ozorai káplán. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő': BOOA VILMOS NYILTTÉR.*) Nyilatkozat. Barátaim által tudomásomra jutott, hogy Szee­m O zárdon személyemet és társadalmi állásomat mélyen sértő az a hir van elterjedve rólam, hogy ón is benne vagyok a szegzárdi hamis pónzgyártók ős ter­jesztők bandájában, ós hogy már itt Budapesten e miatt elfogtak ós elzártak. Miután ón ezen alaptalan irigységből, vagy rosszakaratból származó hir terjesztőjét nem ismerem, ez utón hívom fel az ismeretlen rágalmazót, hogy nevezze meg magát ős bizonyítsa be állítását, mert mint addig, még ezt nem teszi, őt jellemtelen alá­való rágalmazónak, becsületemben rosszakaratulag gázolónak nyilvánítom, és mihelyt sikerül őt felfe­deznem, meg fogom ellene tenni a törvényes lépé­seket. Teljes tisztelettel maradtam a tisztelt szerkesz­tőségnek Budapesten, 1893. évi szeptember hó 8-án alázatos szolgája: Sverteczky Gáspár, vendéglős. Vili. kér. Prater-utcza 6. szám. *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztő. HIRDETÉSEK. KÜLÖNLEGESSÉG! A 19-ik évszázadban a természet legérdekesebb csodája Kisváradi Barcsy Szidónia úrnő, a világhírű szegedi körszakállas csodanő, ki itt csak rövid ideig lesz látható. Ezen felette ritka természeti csodanő, ki Palermóban Olaszországban a kiállításon nagy fel­tűnést keltett, dr. Kovács József Szeged városi fizikus ós dr. Kovács Károly b.-gyulai városi orvos urak, valamint Kruszevácz nagy Szerbiának fizikusa által megvizsgáltatván, hiteles bizonyitványnyal bizonyittatott, hogy gyermekszülés után, három heti fejbetegsóg következtében 10 cm. hosszú, fe­kete göndör körszakáll ós bajusz fejlődött, mely folyton növekszik. Bátor vagyok figyelmeztetni a n. é. közönsé­get, hogy ezen látvány oly szolid, hogy a legelő­kelőbb család is megtekintheti. Látható a Vásár-téren d. e. 8 órától 12-ig, délután 2-től este 7 óráig. Belépti-dij: Első hely 20 kr. Második hely 10 kr. Katonák és gyermekek számára a belépti-dij 6 kr. Szives pártfogásért esedezik (116. l—l) a szegedi körszakállas nő férje. íxxxxxxxxxxxxxxxxxicxxxxxxxxj B B Padló-tükörfénymáz E padló-tükörfénymáz ázon jó tulajdonsággal bír, hogy csak két órai száradást igényel ős hogy kemény vagy puha fapadlózaton egy­formán használható. I kilós pléhdobozban I frt. Denaturált szesz házi ós gyári czélokra adómentes. ± liter 32 kxajczár. (92. 8-8) Kapható: h Salamon Testvérek Ifi fűszer-, csemege-, bor-, cognac-, rum-, tea- és ásványvizkereskedésében Szegzárdon, Széchenyi-utcza, dr. Hangéi Ignácz-féle ház. CZXXX2 cxxxxxxo

Next

/
Thumbnails
Contents