Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-17 / 38. szám
2 TOLNÁ MEGYEI KÖZLÖNY (38. sz.) 1893. szeptember 17. eredményre nem vezető fáradságnál, egyébnek nem volna mondható. Lehet, hogy ez utóbbi a tények szomorú valójának megfelelőbb, mint nézetünk, mély szerint hatalmas- és produktivitásra fejleszthető erélyek szunnyadoznak, várván a feltámadás órájára a báttaszék-bajai vasút kiépítésére. Mi bizalommal, rendületlen bizalommal viseltetünk a jövő iránt, mert hitünk szerint egy oly eszme örökre meg nem bukhatik, melynek valósítása négy tekintélyes megyére életkérdés és valóságos jótéteményt rejt mé- hében. Azért fordulunk a nyilvánosság elé és azért emelünk szót egy már tervben kész eszme reálizálása érdekében, mert polgári kötelesség a közjót czélzó gondolatok megvitatására tért, utat nyitni. Tolna-Bács-Baranya- és Somogy megyék érdekeinek szem előtt tartása fekszik szivünkön. Hiszen e megyék múltja, egykor virágzó kora, lakosainak intelligentiája, munkakedve s a haladás iránti előszeretete teljes bizalommal ruház fel az iránt, hogy most már szavunk nem leend a pusztában elhaló kiáltás. Nem! e négy megye — ez meggyőződésünk — ismét virágozni fog; fel fogja magát küzdeni azon magaslatra, melyen állott, de mely magaslatról leterelte őt a sors soknemü csapása, összekötő utainak elhanyagolása: hiszen munka volt virágzásuknak oka, kereskedelem volt egykori gazdaságának alapja, holott hanyatlásukat a munka szünetelése és a kereskedelem ütereinek más iránya okozta. Fáj a közügy iránt érző szívnek látni a pusztulást jelzett négy megye nagy részében; fáj tapasztalni azon tényt, hogy mig máshol a városok és helységek fölvirágzásnak indulnak, addig e megyék nagy része alásülyed; fáj tapasztalni, hogy mig más megyék szerencsés irányú forgalmi utai következtében kereskedelme élettől pezseg, addig e megyék nagy részét elhagyják kereskedőink, el iparosaink, hogy szerencsét próbáljanak ott, hol a fennálló körülmények kedvezőbb tényezőknek örvendenek. Csak egy ut, egy mód, egy alkalom van, melynek felhasználása által Tolna, Bács, Baranya és Somogy megyék prosperátalmas potróh is járt, a mely a kar hathatós unszolásai daczára sem akart sehogy a reodes taktusból kizökkenni. A dolog eleinte fel se tűnt az igazgató urnák, de mikor a Jancsi inasokhoz többen csatlakoztak, sőt egy-egy közülök egész odáig merészkedett, hogy Iván ur előtt átszaladva, svakkintotta el magát; az öreg Yáltósy komolyan kezdett gondolkozni felette, hogy vájjon mi magyarázata lehet e szokatlan tüntetésnek. Azt pedig tán mondanom sem kell, hogy Iván ur homlokáról ökölnyi csöppekben szakadozott a hideg verejték. Mikor a részvény-takarékpénztár kapuján befordultak, a Jancsi had sorfalat képezett s mig a megtiszteltek a lépcsőn felértek, folyton svak- kogott és mekkegett, s csak azután oszlott szét nagy röhögéssel. No hát mit szól ehhez édes leendő fiam uram ? — Kezdte a takarékpénztári helyiségbe érve az öreg Váltósy. Nem szólhatok semmit édes apám uram, igazán nem érthetem, mi az ördög bújhatott ezekbe a sem- mirekelő csizmadia inasokba. Hejh édes leendő fiam uram, gondolom én, hogy honnan fuj a szél, de hát tudja édes leendő fiam uram! nehogy aztán zokon értsék, ha megmondom, mit gondolok. Dehogy, dedogy — biztositá Iván urfi — s közben már a harmadik száraz zsebkendő után kotorászott zsebében. lása előmozdítható és ez a duna-drávai vasútnak Bajával való összekötése. És ezt csak szívós küzdelem, kitartás és férfias erélylyel érhetjük csak el, és ezen férfias erélyt hívjuk most ki a békés küzdelem terére, hogy megkezdhessük mindazt, mit önfentartásunk szent kötelességünkké tészen. A mostani idő igen alkalmatos a jelzett eszme megvalósítására; alkalmas főképen azért, mivel a tőke ismét — sőt mondani lehet kiváló előszeretettel — a vasutak építéséhez fordul; másrészt pedig azért, mivel ezen vasút építése állal már a filloxera és peronospora csapásaitól annyira látogatott népünknek, munkát, tehát a segély legnemesebb nemét nyújthatjuk. ./'Azután meg á jelzett vasút resztabilitása minden kétséget kizáró tény, mit a laikus is könnyen konstatálhat. Itt van Tolnában fa, kő és szén, mely terményekre a szomszédos Bácsmegyének kivágó szüksége van, de melyeket az olc-:ó és könnyűd szállithatás hiánya miatt nélkülözni kénytelen. De nem akarjuk ezen vasút fontosságát, száraz csakis szakembereket érdeklő adatokkal illusztrálva a nagyérdemű közönséget terhelni, csak jelezni akarjuk, hogy Bátlaszék nagyközség érdemes községi bírája Tafner János, hivatott faktorokkal megbeszélve az ügyet, folyó évi október hó 1-re Báttaszékre a báttaszék-bajai vasút kiépítése érdekében értekezletet hivott egybe, a lelkes meghívóban a négy megye érdekeltségét fölkérve a tanácskozásban leendő részvételre. Üdvözöljük Bátlaszék nagyközség érdemes biráját a cselekvés terén. Részünkről pedig felkérjük Tolna, Bács, Baranya és Somogy megyék érdekelt községek elöljáróságát, a'városok polgármestereit, miszerint személyes, avagy megbízottaik részr vételével a tanácskozás eredményét hathatósan előmozdítani ne késsenek. Huszonhárom év előtt létesült a duna- drávai vasút, melynek a Duna partján kellett volna végződnie. — —■ Huszonhárom évi türelmes várakozás reméljük megérdemli a jutalmat; meg a báttaszék-bajai vasút kiépítését. Báttaszéki. Hát biz én, úgy gondolom, hogy ezek a maga predikátumai . .. Már az én predikátumaim! Nó-nó édes leendő fiam uram, hisz nem mondtam én azzal semmit, de hát tudja, hogy mégis egy kicsit különös, hogy valakinek dikicsesi és kecskési a predikátuma, aztán meg hozzá Kaptafáynak is hívják. De édes apám uram, mit tehetek én arról, ha úgy van a kutya-bőrömön. Hát biz azt én mind igen jól tudom édes leendő fiam uram, hogy ennek mind csak a maga kutyabőre az oka, de nézze, mégis úgy tetszik, hogy ezek formális rokonságot akarnak magával tartani. Már azért, hogy az én kutyabőröm .... Nem értenek azok a kutyabőrhöz édes leendő fiam uram; több becsületben van azok előtt egy szép lóbőr, mint a világ minden kutyabőre! Éppen ezért édes leendő fiam uram, igen jól tenné, hogyha már a kutyabőre ilyen végzetes névrokonsági zavarokba keverte, a családfájával mutatná meg nekik, hogy: hátrább az agarakkal! s maguk között semmi rokonság nem lehet, mert hát akkor még csizmadia inas nem is volt a világon, mikor az ön százados családfája már a napsugarakon száritgatta büszke koronája harmatát. Addig pedig kérem, tegye meg az én kedvemért, hogy az utczára ne igen menjen, legalább az ón aranyos drága Zir/.abellámmal soha se, mert ez a szegény gyermek meghalna bámulatában és szégyenében, ha ezek az akasztófára való A szegzárdi Majer-Arlow-féle elemi iskola és a kir. tanfelügyelöség A „Tolnamegyei Közlöny“ 37. sz.; „Tanügy“ rovatában olvasható a tolnamegyei Ép tanfelügyelő ur ama levele, melylyel hivatkozva . egy miniszteri rendeletre, „az ebből eredő joghatóságánál fogva“ elrendeli, hogy a szegzárdi Majer-Arlow-féle tanintézet növendékei — az intézet jelességónól fogva — az „V. osztályból a polgári iskola II., a VI. osztályból pedig a polgári iskola III. osztályába minden felvételi vizsgálat nélkül a rendes tanulók közé vétessenek fel és irattassanak be“. A kir. tanfelügyelő ur ez eljárása méltán feltűnést keltett megyénk tauférfiai köreiben, de feltűnt e lapok tek. szerkesztőségének is s azért utóbbi nyomban ama levél közlése után az iránt keresi meg a kir. tanfelügyelőséget, hogy tájékozás végett a hivatkozott miniszteri rendeletet közzétenni szíveskedjék, mert jó volna tudni, „vájjon az a községi és felekezeti iskolákra is ór- t e nd ő-e?“ Annólkü), hogy a Majer Arlow féle tanintézetet kisebbíteni, avagy a kir. tanfelügyelő ur vázolt eljárásának illetékes és jogos voltát feltétlenül kétségbevonni akarnók: indíttatva érezzük magunkat, a bizonyára közérdekű kérdéshez a következőkben röviden hozzászólni: Őszintén megvallva, utánnézés nélkül nem tudjuk, hogy az 1889. évi május 12-ón. 6361. sz. a. kelt miniszteri rendelet mit tartalmaz? de mindenkóp s főleg pedagógiai szempontból gyengéden szólva, különösnek találnák, hogyha abból a rendeletből a tanfelügyelőségre nézve „oly joghatóság eredne“, melynél fogva az a fentihez hasonló dolgot minden kétséget kizáró illetékességgel elrendelhetne. Hogy a népiskola (mert az iskolatörvóny tudtommal csak népiskolát ismer és pem elemit) IV. osztályából jó bizonyítvány nyal át lehessen lépni a polgári iskola I. osztályába, azt értjük; mert a népiskola négy osztályában a gyermek az elemi ismeretekből elegendő alapot nyer arra, hogy a^pö.L- gári iskolában, hol minden tantárgy élőről alapitís&h, csak kiterjedtebb mértékben tanittatik, boldoguljhao- son. De laikus, sőt pedagógus embernek is nehéz megérteni azt, hogy az M. s illetue $m népiskolai osztály miként pótolhassa a polgári iskola I, és illetue II. osztályát? mert mig amaz osztályok az elemi rendszernek betetőzését, emezek a középiskolai rendszernek alapozását képezik, s így a népiskolai V. és VI. osztály aligha alapozza meg azt, amire a polgári iskola II. és III. osztálya ópit. Világosan áll ez minden iskolázott ember előtt, ha nem czóhbeli pedagóg is. Feltéve mégis, de látatlanban kétségbe vonva, hogy a hivatkozott miniszteri rendelet ilyetén pedagógiai abnormitást engedne meg magának, a második felmerülő kérdés az, hogy az átlóphetósre való gazkölykek éktelen zsivajukkal az utczán végig kísérnék. Kaptafáy Iván urfi kerékbe szeretett volna töretni minden Jancsi-inast és szent fogadást tett, hogyha haza kerül, ezekért is a honnlevő Jancsikat fogja lakoltatni. De mivel az öreg Váltósy, ha szép- szerével is, elég érthetően tiltotta ki házából, s igy ha oda mielőbb visszaakart jutni, 1 adi-tervek készítésére nem sok ideje maradt, ez okból a megmentő százados családfának és kutyabőrnek Kutya-Bagósra leendő szállittatására kellett előkészületeket tétetnie. Atyjától a százados családfát oly sokszor hallotta emlegetni, hogyha bár azt testi szemeivel soha sem is látta, annak létezésében annyival is inkább nem kételkedhetett, mert lelki szemei előtt élénken rajzolódott a hatalmas fa, mint a Volga folyó túlsó partján felemeli büszke koronáját,- a családfa, melynek tövében Hunyor és Magyar is pihenőt tartott, s ennek tövében fogyasztották el sovány reggelijüket. Az a családfa, melynek már csak a közepe táján levő ágára lehetett vésni a honszerető Árpád nevét is, minthogy az azon alóliakon már mindeni- ken volt az Árpádnál is ősibb név. A családfa, melynek legfiatalabb hajtására most dikicsesi és kecskési Kaptafáy Iván név fog vósetni s igy aztán teljes lesz a fent jelzett levélben em- litett azon hüs árny, melyet az ősi családfa a Zirza- bella nagysám útjára fog hinteni. A családfával ennyire tisztába lóvén, nem csodálhatjuk, hogy a családfától elmaradhatlan kutyabőrt is (annak) közvetlen közelében érezte.
