Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-17 / 38. szám
18$3. szeptember 17. 3 jpgot a népiskola V. s illetve VI. osztályából a polgárinak II. s illetve III. osztályába miként adhatja meg a tanfelügyelő egyes tanintézeteknek, s miért nem jogosít az átlépésre a jeles iskolai bizonyituány, melyet a növendék akár községi, akár felekezeti, akár nyilvánossági joggal felruházott magániskolától szabályszerűen nyert? Mig ez (legkivált oly tanfelügyelőkre nézve mert olyanok is vannak — kik a többi közt a kath. plébánosokat és prot. lelkészeket is, mint iskola-igazgatókat, nagy tévesen alatta- saiknak tartják) a tanfelügyelői „joghatóság“-nak veszedelmes kiterjesztése volna: a nyilvános iskoláknak -— esetünkben egy magániskolával szemben — kicsinylő ős megszégyenítő rovására esnék. Miért is csatlakozva a t. szerkesztő ur álláspontjához, az ügy tisztázásának érdekében figyelmeztetjük a polgári és nyilvános népiskolák nagyérdemű tanitó-testületeit, hogy amaz 1889. évi 6361. számú miniszteri rendelet mibenlétét tüzetesen tanulmányozni s azt a szegzárdi lapokban szószerint közölni vagy illetékes tanhatóság által közöltetni el ne mulasszák. — rt — A tolnamegyei községi és körjegyzők közgyűlése. Jól eső örömmel tapasztaltuk folyó hó 12-én a Szegzárdon tartott községi és körjegyzők közgyűlésén, hogy a község vezetői nemes ős messzekiható hivatásukat igazán átérezve, ápolják az egyesülésben fekvő erőt, fejlesztik a kartársi együvőtartozás érzetét és megragadják m'ndazon eszközöket, melyek a község felvirágoztatására, a nép boldogitására és önmaguk kiművelésére vezetnek. A példabeszéd szerint: „A jó pap holtig tanul“. E példabeszéd a községi jegyzőkre is ráillik; mert a jő jegyzőnek is holtig kell tanulnia, hogy a haladó korral lépést tartva, a megsokasodott igényeknek és nagyfontosságu hivatalának derekasan megfelelhessen. A község jegyzőjének kezében van letéve a hatalom, a község lakóinak jóléte, gyarapodása s jóiranyu haladása. Ha a község ügyei rendben vannak, s kormányzása kifogástalan, ha lakói erkölcsi ős vagyoni tekintetben a boldogulás utján haladnak: az első sorban mindenkor a képzett, ügyes, ügybuzgó s munkára képes jegyző érdeme. Ha ellenben a község vezetése rossz irányú, közszelleme megmételyezett, előrehaladása minduntalan megfeneklik, lakosai pedig a tönk- szélére jutnak: mindezekért a erkölcsi felelőség a község fejét, a jegyzőt terheli. Elkerülhetlen feltétel téhát, hogy a jegyző át legyen hatva azon nagy felelőségtől, mely hivatásával egybe van forrva. A jó jegyző a nép igazi atyja, ki csak azért él, hogy kötelességeit szentül telyesitve, községét felvirágoztassa, népét pedig jó tanácscsal, buzdítással Dikiísses-Kecskésre már két héttel ezelőtt hosz- szu levelét vitt a posta, de válasz reá még mindig nem érkezett. A Kutya-Bagós „Vigadódnak pedig már kőt hét óta megszaporodtak a vendégei. Ez előtt csak a nótárius borozgatott benne. Mint mondják, mostanában a terem másik szögletében rendesen egy tollas vadász kalap látható s úgy vélik, ül is alatta valaki, sőt a rossz nyelvek még azt is hozzá teszik, hogy a Kum István csalódott agarai e kalap tulajdonosához járnak sóhajtozást tanulni. Azt is mondják, hogy a nótárius eddig minden este azt huzattá: »Jobb is lenne fekete föld, a föld fekete göröngye, Hogy bus szivem sötétséggel elfedje .. ? Mióta pedig a vadász kalap alól ki-kisóhajt a szél, a nótáját arra fordította, hogy: Azt mekegi minden kecske Nem leszesz menyecske, Mig lóbör lesz a családfán S kutyabőr nem jön a postán, Addig mekeg az a kecske, Kaptafásé nem leszesz te. Azt mekegi minden kecske Nem kell nekem oly menyecske. Ki még lány volt Kaptafáról S kaptafának gazdájáról, Ébren-alva ábrándozott S késő estig sóhajtozott. (Folytatása következik.) a haladás ösvényére vezesse. A mely jegyző nem igy cselekszik, az nem méltó a jegyzői névre; az iránt megrendül a nép hite, kialszik iránta bizalma. A hanyag, lelkiismeretlen, kapzsi községi jegyző működése olyan szomorú állapotokat eredményez, melyek kifolyása az, hogy a különben minden jóra hajló nép, nem törődik a község ügyeivel, elhanyagolja vagy csak kedvetlenül teljesiti honpolgári kötelességét s bizonyos tartózkodással, sőt bizalmatlansággal viseltetik mindazok irányában, kik a közügyek szolgálatában állanak Ezeket akartuk röviden ez alkalomal elmondani, midőn Tolnavármegye községi ős körjegyzői karát együtt láttuk a megyeház nagytermében, hol a haza, község és önmaguk érdekében nyugodtan s hivatásukhoz méltóan tanácskoztak. A tüzoltószövetség megalakulása után, mely f. hó 8-án tartotta Szegzárdon első rendes közgyűlését, a megyei községi és körjegyzők jöttek össze a megye minden részéből, hogy a vármegyeház nagytermében megtartsák évi rendes közgyülősöket, mely egyúttal jubiláns közgyűlés is volt, a mennyiben ekkor ülte meg a virágzó egyesület 10 éves fennállásának évfordulóját. Az ünnepélyes közgyűlésen impozáns számmal jelentek meg az egyesületi tagok, s a vendégek sorában ott láttuk: Simontsits Béla megyei alispánt, Dőry Pál ős Dőry László főszolgabirá- kat, Boda Vilmos országgyűlési képviselőt, Iti 11 József kir. tanfelügyelőt és Rassovszky Julián szolgabirót. Erdős Gábor egyleti elnök emelkedett szellemű beszéddel 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést, s végül melegen üdvözölte Simontsits Béla alispáut, a vendégeket ős az egylet tagjait. Az elnöki jelentést P űrt Adolf egyleti jegyző olvasta fel. A nagyterjedelmü szép elnöki jelentést, mely az egyleti működés minden mozzanatát hűen tükrőztette vissza, a választmány javaslata alapján ki fogják nyomatni ős megküldik az egylet öszzes tagjainak. A közgyűlés kiemelkedő pontját Purt Adolf „Egyleti életünk“ czimü 1 óráig tartó gyönyörű s kitünően .szerkesztett felolvasása képezte. Felolvasó dolgozatát e három kérdés körül csoportosította: Melyek az egylet c/.eljai ? Mennyire oldotta még az egylet a kitűzött czélokat? És mely czólok lesznek megvalósitandók a jövőben? A közgyűlés a felolvasót viharosan megéljenezte s neki elismerésül Kovács Gyula indítványára 3 drb. aranyat szavazott meg; továbbá elhatározta, hogy nagyszabású dolgozatát kinyomatja s megküldi az egyleti tagoknak. Ezután a programm még hátra levő 15 pontját vita nélkül tárgyalták le. Az országos központi jegyző-egyleti közgyűlésre képviselőül Erdős Gábor és Kerbolt István választattak meg, a jegyzői nyugdij-ügyben pedig egy bizottságot választottak. A mindvégig tanulságos és érdekes közgyűlés fél 1 órakor ért véget. A komoly tanácskozás után a „Szegzárd Szálló“ nagytermében fényes banket volt, melyen az első tósztot Erdős Gábor, az egylet elnöke mandotta az alispánra. A kedélyes hangulatot szellemes felköszöntőkkel fűszerezték : Simontsits Béla, Dőry Dénes, Boda Vilmos, Dőry Pál, Fördős Vilmos, Purt Adolf, Szalay József, Geiger Gyula. S különösen nagy derültséget keltett Király János felsőnyéki jegyző, ki sülő Takás István mókáival igen kellemesen mulattatta a társaságot. Amicus. TÖVISEK. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (38. sz.) Szegzárd mulat ügy vagyunk vele, mint mikor a szegény embernek nagyon elnyűtt, elrongyosodott ős bepiszkolódott a viselő, mindennapi ruhája, — hát kénytelen felölteni hétköznap is az ünneplő köntösét, a báli frakkját s a világ szájtátó csodálkozással irigyelt jómódnak kiáltja eme kényszer — uraskodást!... Úgy vagyunk vele, mint mikor nincs pénzünk egy font dohányra, — hát veszünk egy britannikát, — talán az utolsót több nap tartamára, — s úgy fumigáljuk vele a világot, mintha mienk lenne a monopólium, vagy legalább is a felállítandó faddi dohánygyár! — — — Megtartjuk II. József császár anekdótás nagy mondását: „kiflit eszünk, mert nincs kenyerünkI“ —-------Avvagy nem ez-ó a helyzet szignaturája jelenleg? Szegzárd mulat!........A téli sok fényes bá l után jött a színtársulat, majd a drága belépti- díjas művész-csoportok s mindenik telt ház előtt nyujtá nekünk drága pénzéit, sok fényes koronáért, a magas élvezetet. Ezek után jöttek a czirkuszok, még pedig közvetlen egymásután hárman is! És a lakosság a hajdani „panem et circenses“ jelszó elejéről felejtkezve, tomboló öröm s kitörő lelkesedéssel vitte pénzét kivált az utolsó czirkusz porondján mutogatott s valóban érdemes látványosságok által szerzett élvezet dijjául, ha szintén betevő falatjába került is az! — Jöttek a reczitátorok, imitátorok, mulató tűzoltók, jubiláló jegyzők — s ezek mutatványa és mu’atsága is (kivált az utolsó 2 frt 50 kros bankett!) vitt el sokak zsebéből nehány keserves fillért. Most jön a vásár, sok produk- cziójával, zsebmetsző áruczikkeivel s jön újévig még ki tudja: mi minden?----------E mellett a szállók, korc smák, kávéházak és mulató-helyek is rémesen szaporodnak. Eddig — a boldogabb világban — Tóth Gyula is alig existálhatott, ott a régi rozzant nagy csárdában. Most? ... Él ős uralkodik a fényes városi hotelben. Körülötte — mint vigalmi Nap körül — fényben kerengenék a többi mulató-helyek ragyogó csillagai: a Zwetkó-kávéház és étkezde; a polgári olvasókör, Pernitz és Schöck-szálló, komlókért, Auth-korcsma, Hotel-Rockeustein, vasúti sörház, stb. stb. Mind élnek és uralkodnak, gazdagodnak, gyarapodnak!... Mindennap zene-estély, hol itt, hol ott, szóval: beütött a czifra nyomorúság. De hiszen régi közmondás, hogy: „sírva vigad a magyar!“ Most is igy van nálunk. Mig a filloxera ott lent a sötét mélységben, a szőlővesszők gyökerén végzi iszonyatos akna-munkáját, — mig a peronospóra idefent, a napfénye mellett garázdálkodik a leveleken: addig mi síró jó kedvvel isszuk Garay szép zenéje mellett fényes hotelünkben a drága tálján bort s régi jó kedvvel kiáltjuk — mintha semmi bajunk sem volna — a zene büs akkordjai közé; „ki a legény a csárdában?“ Szegzárd mulat!.........Hagyján, ha csak pé nzéért mulatna; semmi közünk a más zsebéhez, ki-ki azt teszi, a mit akar! Hanem az már fájdalmas dolog, szomorú tapasztalás, hogy városunk is kezd világ-várossá fajulni, oly értelemben, hogy szeretni kezdi a skandalumokat, örül a pikantériáknak s gyönyört lel a botrányhajhászatban! — — — Ezt mutatja az a nagy érdeklődés, melylyel olvasó közönségünk a legújabb fegyelmi ügyekről hirt hallani vágy s az a minősíthetetlen kárörvendős, mely — hála istennek! — csak kevesek sajátja, de bizony mondom, létezik, hogy t. i. némelyek mohó szellemi ótvágygyal fogyasztják ama kósza híreket, melyek városunk minden tekintetben derék és érdemes birá- ját, jeles főjegyzőjét ős tudományos lelki ismeretes, közkedveltségnek örvendő orvosát kisebbítik. Várjuk be — Uraim! — a dolog végét; ne igyunk a medve bőrére, ne gyönyörködjünk a botrányokban, ne hajhásszuk a skandalumokat, ne legyünk kárörvendők — ez a legrütabb dolog! — hanem keressük az igazságot jóakaratulag, — értsük meg egymást szeretettel — törekedjünk a közös jólétre testvéri egyetértéssel. Ne törjünk pálczát senki felett elhamarkodva, hanem várjuk be türelmesen a próbák bizonyságtételét, mert amint egykor a hozsánnák zaját feszítsd meg váltá fel: úgy lehet, hogy ama némelyek „feszítsd meg!“.étez alkalommal sokak dicsőítő hozsánnája követi!.... Én előttem legalább az érdemes múlt ily jövő zálogául kínálkozik! Ám azonban azok a némelyek csak hadd mulassanak a botrányokon, — az igazság fényes napját egy darab felhő-foszlánya a gyarló emberi előitélet- ' nek s rút kár-örömnek, csak pillanatra képes elhomályosítani, de fényét örökre elrabolni tehetetlen! Az igazság fényes napja szebben ragyog, jobban melegít, mikor áttört a sötét felhők hitvány akadályán! — így lesz, hiszem, a jelenben is s Takler, Hirling, Komáromy urak, mint a múltban, úgy a jövőben is dicsőén megállják a sarat — s a közmondás szerint az nevet, a ki utoljára nevet! Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — Koronás fők szomszédságunkban. A király kabinetirodája hivatalosan értesítette Baranyavár- megye főispánját a magyar király, a német császár
