Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-03 / 36. szám
2 1898. szeptember 3. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (36. sz.) 0^ A — „Veni Sancte“ — kérdéséhez. Minthogy t. laptársunk a „Tol na vármegye“ f. évi 33. számában (aug. 13) alap homlokzatán „Kérdés és felelet“ czim alatt — nagyon helyesen! — vezérczikkezett a „Veni Sancte“ és „Te Deum“ fontos ügyéről, s minthogy az érintett czikkben feleletre tisztelettel felhívott vármegyei tanfelügyelő urnák a következő számban megjelent ez irányú válasza — bár magában véve elég terjedelmes és megnyugtató, mégis, nekem úgy tetszik, nem eléggé kimerítő és kellőképp útbaigazító a feltett nagyfontosságu kérdésben: indíttatva érzem magamat a különféle tanintézetek szeptemberi megnyitása alkalmából ez actuálissá vált ügyhöz pár szóval hozzászólani, előre bocsálván, hogy toliamat sem felekezeti elfogultság, sem semmi néven nevezhető önérdek és sóvinizmus nem vezérli, csakis a tiszta igazság! . . . Nekem is éppen kapóra jött — mint a „T ol n a vár m eg y e“ mondja hivatott czikké- ben — a „Veni Sancte és Te Deum“ ügyének felvetése, szellőztetése. Évek hosszú sora óta dívik a szegzárdi polgári fiú- és leányiskolánál, melyek — köztudomásúlag — államilag segélyzet községi iskolák, tehát nem felekezeti tanintézetek, a „Veni Sancte és Te Deum“ tisztán róm. kath. jellegű iskolanyitó és záró templomi szertartása, daczára, hogy amaz intézetek növendékeinek jórésze protestáns és zsidó vallásu. Nem szólaltam fel ez eljárás ellen soha, sem én, sem az izraelita hitközség feje, s ez mutatja a vallási türelmet mindkét, részről, ez igazolja napfényesen fenti állításomat, hogy e mostani szóm nem felekezeti sóvinizmus s elfogultság sugallata! Ki merem mondani, hogy ha ily dolog fordítóik történnék bárhol, t. i. az, hogy a felekezetnélküli iskolák növendékei mind, a nagyobb számot tevő prot. felekezet templomába vezettetnének ilyen alkalmakkor: a róm. kath. lelkész ugyanazt történni meg, a mi nálunk annyi éven át történt, bizonyosan nem engedné meg! ... De mi hallgattunk eddig, nehogy elleneink jogos felszólalásunkból — mint rendesen szokták — ellenünk a nyughatatlanság és felekezeti elfogultság divatos vádját kovácsolhassák! Most azonban már, ha fel lett vetve a kérdés, kötelességünknek tartjuk — már csak hivatalos előtt a tolnai ev. ref. egyházmegye képviseletében, mint ennek köztiszteletben álló esperese, részt vett Pesten a kerületi gyűlésen, ott véletlenül oly szerencsétlenül elesett, hogy egyik lábában oly súlyos sérülést szenvedett, melynek következtében kénytelen volt néhány hetet Pesten tölteni, de itthon is azután még soká az ágyat kellett őriznie és az orvosi tudomány minden igyekezete daczára is sérült lábát többé nem használhatta, hanem csak mankó segitségével tudott ezután nehezen járni. Ezen szerencsétlenség után, úgyszólván, teljesen a szobában való tartózkodásra lön kényszerítve és a testi és szellemi erő ős egészség fentartására nól- külözhetlen legszükségesebb mozgást sem tehette meg többé, minek folytán (azonkívül, hogy) egészsége is mindinkább hanyatlott, mígnem lassan kifejlődött vesebaja végre egészen megtörte különben erős testszervezetőt. Hat héttel ezelőtt ágyba dőlt ős folyó hó 20-án d. u. 3 órakor meghalt. Az imént említett szerencsétlen esése óta hivatalos teendőit sem volt már képes ellátni, miért a püspök egy káplánt rendelt melléje; de ennek daczára is, a mikor csak az idő ős egészségi állapota engedte, még mankóval is rendesen eljárt a templomba, sőt néha prédikált is. Temetése általános részvét mellett augusztus 22-őn délelőtt 10 órakor ment végbe. Megjelent vidékünk ev. ref. papsága szép számmal, a városi in- telligenczia nagy része, a helybeli ág. ev. testvérállásunknál fogva is — elmondani a tárgy- báni szerény nézeteinket egész jóakaralulag, sine ira el studio. A „Tolnavármegye“ említett czikkének és az ebben fölemlített megyebeli községeknek tökéletes igazuk van, panaszaik egészen jogosultak s orvosiandók. A törvény világos értelme szerint egyik vallásfelekezet tagjai sem kötelezhetők a másik felekezet vallási szertartásaiban való részvételre és igy — hogy csak a saját ügyünkről szóljak — a szegzárdi polg. iskola különböző vallásu növendékeinek a róm. kalh. templomba vezénylése a mondott időkben tanári felhívásra s felügyelet alatt (!): mindig jogtalan, de legalábbis tapintatlan dolog volt, mint ez a kir. tanfelügyelő urnák érintett bölcs válaszában implicite benne van, kimondatik. Megengedem, sőt egyénileg is régen és bőven ismervén az illetőket, tudom, hogy az igentisztelt tanári kar s annak kitűnő igazgatója és igazgatónője, mindig teljes jó' akarattal és soha nem proze- lita-szerzés fanatikus indulatával vezényelték a mi kicsinyeinket a róm. kath. nagytemplomba, mert hiszen ez legközelebb van s gondolták: ott is csak Istent imád a gyermek! . . . Igaz. no meg igaz az is, hogy a „Volenti non fit injuria“ elvénél fogva, ha a más vallásfelekezetek hivatalos őrállói (— miképen én is, — mea culpa! —) nem szólaltak fel soha, nem sürgettek más gyakorlatot: hát ők a bona fide eljárás évek hosszú sora által szentesített ususában soha sem érezhették magukat feszélyezetten! Ezt, mondom, megengedem, sőt tudom. De tudom azt is, hogy miután a fontos kérdés szőnyegre hozatott, kötelességem mit ró elém!. .. Azt, hogy egész tisztelettel és nyilvánosan felkérjem a helybeli polg. fiú- és leányiskolák érdemes' igazgatóságát, úgy 'a Majér-Árlow-féle magán nevelő-intézet derék tulajdonosát s vezetőjét ezúton is arra, hogy e fontos ügyben most már szíveskedjenek egész máskép s a régi szokástól eltérőleg intézkedni, úgy, hogy a felekezetek közt nálunk — hála Istennek — fennálló jó béke és testvéri szeretet megóvása mellett, a méltányosság és érvényesülni vágyó igazság elvének is elég tétessék s a fiatalabb testvérek (értsd: kisebb felekezetek!) ne sértessenek meg a nagyobb és erősebb testvér bátya által, ne lássanak csorbát szent jogaikon! . .. egyház elöljárósága Horváth Sándor lelkészszel az ólén testületileg, a helybeli r. kath. egyház apát-plebánosa, Spiesz János segédeivel együtt és az elhunyt lelki- pásztor híveinek és tisztelőinek nagy száma. A helybeli önkéntes tűzoltóság sorfalat képezett ős fáklyásán kísérte ki a koporsót. A helybeli prot. énekkar szép gyászdalokat zengett; az udvaron Kátay Endre duna-szentgyörgyi ev. ref. lelkész mondott tartalomdús, hatásos gyászbeszédet, hangsúlyozván a prot. lelkószi állás nehézségeit, melyeknek leküzdése közben oly hamar és oly gyakran őri őt a — csalódás. A sírnál pedig, mint említve volt — Borzsák Endre szegzárdi pap mondott szívhez szóló, gyönyörű búcsú I beszédet, melynek végén költői imában az elhunyt ' pályatársa részére csendes nyugalom és örök boldogságért esdett a Mindennek Urához. Az elhunyt hajthatlan, szilárd jellemű, igazságszerető férfiú volt, hivatalos működésében lelkiismeretes ős pontos, ezek mellett annyira takarékos, hogy nem nagy lelkószi fizetéséből összegyűjtött 25 ezer forintot meghaladó vagyont, melyből meghatározott összeget hagyott rokonainak, 200 frtot a duna- földvári, 300 frtot a szaporczai ref. eklézsiának, 100 frtot a paksi gyülekezet szegény gyermekeinek, s a 1 fenmaradt néhány ezer forintnyi összeget pedig a pesti prot. leányárvaháznak. N. N. Hiszen, kedves uraim! itt nagyon könnyű dolog a békés eligazodás, a testvéri megegyezés! Az alternativa minden folt és homály nélküli teljes világosságot ny ujl! — Vagy tartassák meg a Veni Sancte és Te Deum •— mint a Tolnavármegye czikke egyik helyen igen bölcsen mondja — az iskola legnagyobb termében, a múzsák templomában; vagy pedig a növendékek külön-külön vezettessenek el egy-egy tanár felügyelete alatt a különböző felekezetű saját templomba. Első esetben nem játszik bele a dologba semmi felekezeti érdek, másik esetben minden felekezeti érdek kívánt kielégülést nyer. Hiszen nem az első eljárás helyes voltát, jogosultságát igazolja-e, nem am nak „nyitányaiként tekinthető-e az a már évek óta divó szép szokás ott a polg. iskolában, hogy a növendékek minden tanulás előtt és után egy teljesen felekezeti színezet nélkül való rövid szép imát mondanak? ... Ha pedig iskolaszék és tanári kar a régi usus fenntartását mondaná ki továbbra is helyesnek, vagyis a templomi ájlatosságot: örömöm még nagyobb lesz, azon jóle-ő tudatbm, hogy mi oly kedvező Helyzetben vagyunk, miszerint polgári iskolánk mindenféle vallásu növendékének van saját vallásu tanára, a Ki őket elvezérelheti a saját templomukba! .1. így — igy jó uraim! Suum cuique! luod uni justum, altéri aequum! Adjuk meg mindenkinek a magáét, respektáljuk egymás szokását, jogait, d e legfőképp hitelvét kölcsönös testvéri szeretettel, melynek ismertető jellege, hogy épp annyit követel mástól magának, amennyit megad ő is kézséggel másnak! Én azért e helyütt is kijelentem, hogy mostantól fogva a hitoktatást az egész vonalon, vagyis a polg. fiú- és leány-iskolában s a Májer-Árlow-féle magán nevelő-intézetben, megkezdem és magam Vezetem, nemcsak, hanem úgy a most említett iskolák prot. vallásu növéndékeinek, mint a saját népiskolánk minden tanulóinak, f. évi szeptember hó 10-én d. e. 3/410 órakor különös, alkalmi megnyitó gyermek- s ifjúsági istentiszteletet tartok, s fogok tartani — ha Isten éltet — minden évnyiló és évzáró alkalommal. Borzsák Endre, reform, lelkész. 44. szám. kp. vál. ik. 1893. : ■ ’ * < Hirdetmény. Az országgyűlési képviselő-választók 1894-re kiigazított s az 1876. XVIII. t.-cz: 2. §-a értelmében közszemlére kitett ideiglenes névjegyzékére vonatkozólag a Szegzárd ős pinczehielyi választó-kerületekből beérkezett felszólamlásokat Tolnavármegye központi választmánya folyó 1893. évi szeptember hó 15-ón délelőtt 10 órakor Szegzárdon, a vármegyeház , tanácskozási termében ugyanazon sorrendben fogja elintézni, a melyben az egyes választó-kerületek elől felsorolva vaunak. A hozandó határozatok ez évi szeptember hó 20-ától 30-áig lesznek Szegzárdon a vármegyeház levéltári helyiségeiben a hivatalos órák alatt betekinthetek, a közvetlenül érdekelteknek pedig az 1874. XXXIII. t.-cz. 49. §-a a) b) ős c) pontjai értelmében kózbesittetni fognak. Ugyanazon t.-cz. 50. §-a szerint: azok, kiknek felszólamlása vagy észrevétele felett a központi választmány határozatot hozott, annak közszemlére kitételét követő 10 nap alatt, — azok pedig, kiknek az idézett törvény 49. §-ban elősorolt határozatok kózbesittettek, a kézbesítéstől számított 10 nap alatt a nagymóltóságu m. kir. curiához intézett felebbe- zősüket a központi választmány elnökénél benyújthatják. A felebbezés írásban nyújtandó be s ahhoz uj bizonyítékok is csatolhatók. Ssegzárdon, 1893. évi augusztus hó 24-őn. Simontsits Béla, alispán, elnök.
