Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-27 / 35. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (35. sz.) 1893. augusztus 27. gek a magyar nyelv ellen s mily aljas rágalmakkal kürtölik tele a fél világot. Ezek megfékezésére az államhatalom van hivatva, mely ha elmulasztja a törvény korlátái közölt kötelességeit teljesíteni, ha összetett kezekkel nézi a nemzetiségek üzelmeit: úgy a magyarositási ügy nemcsak hogy nem fog előbbre menni, sőt inkább oda fog devál- válódni, a hol a legszomorubb időben állott. Összetett erővel, kitartó lelkesedéssel kell a magyarosítás szent ügyét szolgálni minden tényezőnek; mert különben a szépen fejlődésnek indult nemzeti érzület megerősödése, honfitársaink megmagyarositása visszafejlődik. Sok és ezerféle akadályai vannak a magyar nyelv térfoglalásának s ezek közül csakis nehányat kívánunk felsorolni, különösen azokat, melyek szembetűnők. Első sorban a nép oktatóinak, nevelőinek mindenkor és mindenütt a haza zengzetes nyelvét kell ajkukra venniök, hogy jó példával járjanak elő. Megbocsáthatlan hazafiatlan tettet követ el az a tanító s az az affektáló, úgynevezett »é r l e 1 m i s é g«, a ki a nyilvános és családi életben — hacsak teheti — idegen nyelven társalog sokszor csak azért, hogy nyelvbeli ismereteit fitoktassa. Nagy hibának tartom, hogy akár hány tanító nem ösztönzi eléggé idegenajku honfitársait s ezek gyermekeit arra, hogy igyekezzenek e mindennel bővelkedő haza nyelvét megtanulni. Megbecsülhetlen szolgálatot tesz a nép vezetője, oktatója a magyarosításnak, ha különösen a jobb módú szülőket serkenti, buzdítja a haza szeretelére s arra, miszerint gyermekeiket magyar községbe adják iskolába, hol a mellett, hogy az általános ismeretekre vezettetnek, a magyar beszédet is úgyszólván észrevétlenül elsajátítják. Legyen a német és más nemzetiségű községben a pap, jegyző és tanító a szent ügy igazi apostola, e tekintetben különösen nagy sikert érhet el a tanító, a kinek különben is egyik legfontosabb hivatása a nagy költő szavai szerint az országot a magyarságnak újból meghódítani. A magyarosításnak kétségtelenül óriási hátrányára van, hogy Magyarországban a közös hadseregnél németül vezényelnek, németül leveleznek; mert ez a körülmény az idegen jón. Egyébként nekem is elég a restancziás c z e- hem, tarokkban is nagy a pechem. Különben is Lévai doktor nem ad forintokat, százat, Hanem tudod mit: meggyógyít, ha van lázad ... Tudom, neked nem tetszik ez a költemény, Jobb szeretnéd, ha volna pénzes küldemény... Tehát „vágyó, reménybeli kívánságod óhajtó epekedése“ daczára sem küldhetek pénzt. Uj barátaim előtt nem blamálhatom magam, fürdőorvosom pedig fegyvergyakorlatra rukkol be holnap. Ezért nem adhat forintokat, százat... Hanem, ha esetleg te küldhetné], szívesen fogadnám. (Zárjelben azt a csöndes tanácsot adom, ha neked nem volna, amint hiszem is, hogy nincs, kérj kölcsön főt. Borzsák barátodtól, neki bizton van. Az eklézsiája is jó, mega könyve is jól bevágott, neki kell, hogy legyen. S bízom is jószívűségében, hogy ilyen csekély, baráti szolgálatot tőled meg nem tagad.) Fenti. U. i. Ami a névváltoztatást illeti, ne mozogj: maradj meg régi neved mellett. Nem vagy te zsidó, hogy a nevedet megmagyarositsad! A Málinak mondd meg édes öcsém, hogy a szivem fáj a válás gondolatára, de ha meg muszáj már lenni, hát Isten neki. Már úgyis kinéztem egy ... de ezt már ne mondd meg. A Sájinak pedig semmi áron se fizessetek addig, mig én haza nem jövök. Talán sosem jövök haza, ha a Máli okoskodik. Ezt meg a Sájinak ne mondd meg. Fenti. U. i. A lányokat csókolom. Ne rezonirozzanak. Fenti. ajkúak legtöbbjében megingatja Szt. István országa iránt való lelkesedését. E jogtalanság erősbiti bennök a hitet, hogy a magyar nyelv tudása nélkül is megélhetnek, sőt a haza védelmére szolgáló hadseregnél arra éppen nincs is szükség.' A huzavonó igazságszolgáltatás rendszer föl és le, minden jőérzésü magyar embert föl- háborit, hát még az idegen aju lakosságot a magyar főlény ellen. Hát mikor még némely hivatalos okirat N. N. birtokosra czimezve érkezik. Ott, hol körjegyző nincs, ily esetekben rendesen a ta-^ nitót keresik föl. Már most ha a tanítónak is betűznie kell a hivatalos értelmet és odaheve- nyészelt Írást: hát kérdem, ilyetén okulás után még az idegen ajkú kedvet is kapjon magyarul tanulni? A vér nélkül kanaánt nyert uj honpolgárok kereskedői nyelve és levelezése általában nem magyar, hanem német. És ott is, hol tisztán magyar ajkú lakosságot ural, ott is érthetetlen lengyel-német nyelvtudományában fejezi ki hit- és kartársának fogós élettudományát. Német ajkú hírlapirodalom csak akkor akadálya a magyarosodásnak, a midőn a magyarság abban, mint a németség elnyomója, mint egyéb idegen ajkúak csapása van föl- tüntelve. A midőn a magyarhoni, de idegen ajkú újságok ellenére, más országból czipel- tetnek be holmi »kaiserliche«, ha mindjárt felekezeti újságok is. Horvátul nagy sajnálatomra nem tudok, különben illusztrálnék oly dolgokat, mint a melyek nyomára, ha a magyarországi horvát ráakad, még inkább ellene volna a magyarosodásnak. Például az »Agramer Zeitung« pár év előtt egyik számában azt mondta, hogy a horvát túlzók követelték, miszerint a l^retói litániából hagyassák ki a »P a t r o n a Hungáriáé«, a Nagyasszonyunkhoz való könyörgés. Tehát a tanító háza az idegen ajkú községben legyen egy kis magyar sziget. Hogy az idegen ajkú hizton tudja, miszerint tanitója, ha nem is magyar anyától szitt tejet, de igenis törekszik családja tagjait anyagi körülményekhez képest magyar honfiaknak s honleányoknak képezni nyelvben, de kivált érzelemben. Látássá be a tanító lakosságának legalább tehetősebb tagjaival, hogy mennyire hasznát veszi mindenki a magyar nyelvben való jártasságát. Evégből mentői jobban hozassa divatba a cserébe való adást. Ennek haszna és nagy hordereje ellen csak az kívánhat további szófüzést, aki erről még nem gyűjtött tapasztalatot. Jegyezze meg magának a tanító községe magyarul értő vagy beszélni tudó tagjait. Jó- lelküleg segítse őket vakogó beszédükben. Ha el is ejti a tanító a beszéd folyamában a magyar fonalat, csak azért történjék, hogy az idegen ajkúnak nyelvén a magyart értelmezze. Hogy a közös hadseregnek Magyarországot megillető részében is nem a magyar a vezényelő nyelv, arról legkevesebbet tehetünk mi tanítók. Hogy ez igy van, az nagyon sajnos. Mert ha Magyarország annyiféle nemzetisége látná, hogy az amúgy is hivatalos magyar nyelv a honvédségen kívül a közös hadseregnél is az volna, jobban szemügyre venné a magyar fölényt, erősebben tanulná a magyart. Az igazságszolgáltatás a magyar fölényre nem kedvező az idegen ajkú ítélete szerint. A közigazgatás szinte; halomszámra jönnek rendeletek, de nincs méltányos végrehajtás. Ezek a dolgok még a született magyart sem lelkesíthetik, annál kevésbé a más ajkuakat e szép hazáért. Francziaországban lehet állami minden óvó-, elemi-, közép- és felső iskola. Egy ott a nyelv, majdnem egy a vallás. Sajnosán az iskola vallástalan. A Horvát-Slavonországba levándorló magyarországi németek és magyarok mind elhorvátosodnak. Ott minden iskola felekezeti szellemileg, de horvát politikailag és nyelvileg. Magyarország hosszú évszázadokon ennyire még nem vitte, mint alárendelt Szomszédunk 1868 óta. i. Népiskolai történet. A „Magyarok története“ kapcsolatiban a világ- történet főbb eseményeivel. A miniszteri tanterv szerint a népiskolák számára irta: Horváth Ignácz szegzárdi tanító.*) Az 1868. évi 38-ik törvényczik az elemi népiskolai köteles tantárgyak közé felvette a hazai és némi általános történet tanítását is, mint rendes tantárgyat. A történelem tanítása megkezdődik már az elemi népiskola 3-ik osztályában az olvasó könyvek nyomán s igy folytatódik a 4-ik osztályban is. A rendszeresebb történelem tanítása csak az elemi népiskola 5-ik osztályában veszi kezdetét s a 6-ik osztályban nyer befejezést. Hogy mily terjedelemben s módon kell a történelmet tanítani az elemi népiskola e két uto'só osztályában, arra nézve kimerítő utasítást ad az elemi népiskolák számára még boldogult Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur által 1877-ik évi augusztus hó 26-án 21,678 szám alatt kiadott tanterv. Az elemi népiskola 5-ik osztályának történelmi tananyagára nézve a nevezett tanterv azt mondja: „Az olvasó könyvekben foglalt történelmi olvasmányok és a földrajzi tanításból szerzett előismeretek után megkezdi a tanító a történelmi oktatást, a m a- gyar nemzet történelméből válogatott életrajzi képek elbeszélésén s elbeszélte t é s é n“. A 6-ik osztály történelmi tananyagát pedig igy osztja fel: „Bevezetésül az ókori népekről a legnagyobb általánosságban. Magyarország ösz- szefüggő története, kapcsolatban a vele érintkezésben élt s élő nemzetek történetével és mellék tekintettel a világtörténelem színpadán kiváló szerepet játszó nemzetek történetére. ^ . Ezen kívül nyújt még a nevezett tanterv részletes kimerítő utasítást is az elemi népiskolai történelem tanítására: hogy az életrajzi képek elbeszéléséből a gyermek ne csak a szóban levő egyéniség képét lássa kidomborodni, hanem egyszersmind azon kor viszonyaiba és eseményeibe is bepillanthasson; hogy a gyermek lelkében az isteni gondviselés iránt bizalmat és hálát, az erény iránt szeretetet, a bűn iránt undort s utálatot, szóval a vallás erkölcsösséget, a haza és nemzet iránt meleg ragaszkodást s lelkesedő szeretetet — igazi hazaszeretetet — ébreszthessen s ezt ápolhassa a tauitó, mert csak igy válik a történelem tanítása a gyermeki szívnek és észnek erkölcsi és szellemi fejlesztőjévé, mely a népiskolai történelem tanításának főczélja. Az 1868. évi 38-ik törvényczikk szentesítése, valamint az ennek végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri tanterv kibocsátása után megindult a tankönyv irás. Boldog, boldogtalan ennek a szárnyain remélt magasra emelkedhetni, hirnóvhez vagy anyagi jóléthez jutni. Azért találkoztunk aztán gyakran selejtes munkákkal. De voltak höztük hivatott, jeles tankönyv irók is. Mert nem könnyű dolog ám a gyermeknek jó könyvet írni! A ki a gyermeknek jó könyvet akar írni, annak első. sorban ismerni kell a gyermeket, annak értelmi képességét, gondolkozás módját, nyelvét ; le kell tudni szállni a gyermekhez, játszva, mulattatva kell oktani. A népiskolai történelem Írására is sokan vállalkoztak tanférfiaink, vagy az erre hivatottságot érzett egyének közül. S ez egészen rendjén való dolog. Tért kell engedni a szabad versenynek. A népoktatás czőljának kevésbé megfelelő müvek lassankint úgy is kiszorulnak a használatból és helyöket a jobbak, a czélnak s a gyermek természetének, észjárásának megfelelőbbek foglalják el. Azért van az, *) Felolvastatott a »Szegzárd-vidéki r. k. tanitó-egye- sület« 1893. évi julius 8-án Tolnán tartott közgyűlésén. 1
