Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-27 / 35. szám
XXI. évfolyam. 35. szám. Szegzárd, 1893. augusztus 27. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . ......................6 frt — kr Fél évre ........ 3 _ Ne gyed évre | ” 50 ” Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények in- tézendök. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. »;j elen: M e ______JRB he tenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hire tések iutánvosan számíttatnak. Kossuth Lajos névnapján. Magyarország kunyhói- és palotáiban, rónáin és hegyein mindenütt találkoztak hazafias érzelmű testületek és egyesületek — igy a szegzárdi polgári olvasókör is — melyek a nagy hontalannak, Kossuth Laj osnak név- .ünnepét honfiúi lelkesedéssel ülték meg. A drága hontalanról megemlékeznünk, őt dicsőítenünk sohasem szabadna megszűnnünk, sőt inkább többször és erősebben kellene hangoztatnunk a jelen sivár felfogás közepette az ő nevét, melynek varázsa honszerelemre gyullasztja a legfásulfabb pesszimistát is. Ha valaha, úgy a jelenben van különösen nagy szükségünk az ő páratlan hazafiságának hangoztatására, midőn is elleneink őrömére a kis Ielküek meginganak, felhagynak a küzdelemmel és az édes semmittevés terére lépnek. A hontalan aggastyán példája lebegjen előttünk, ki igazán megmutatta, mint kell szeretni azt a hazát, melyért dicső őseink vérökkel fizettek s melynek földjét annyi hős hazafi vére tett az utódokra termékenynyé. Soha meg ne szűnjünk imádkozni Kossuth Lajos egészségéért, az ő drága életéért ; tegyük ezt ne csak Lajos napján, hanem minél gyakrabban, mert neki köszönhetjük ma, hogy annyi küzdelem és balszerencse után él még magyar e hazában. Neki köszönhetjük, hogy a százados elnyomatás után felragyogott hazánk egén a szabadság tündöklő csillaga, mely édes reménynyel töltötte el a csüggedőket, kitartásra lelkesítette a küzdőket és áldást hintett Kárpátoktól Adriáig szép hazánkra. Ne szűnjünk meg naponta ajkunkra venni a szabadság, egyenlőség és testvériség megteremtőjének nevét, kinek alkotásai oly nagyok és hatalmasok, hogy azokon a pokol kapui sem vehetnek erőt. Mintha csak meghallgatta volna a magyarok Istene milliók imáját; mert csodálatos magas korral áldotta meg a szabadságharcz félistenét, ki az élet oly nagy korát éli teljes szellemi és testi erőben, a milyennel csak a legritkább halandó dicsekedhetik. Ne is feledkezzünk meg soha sem hazánk felszabadítójáról, arról a halhatatlan aggastyánról, kinek névünnepéi a napokban ültük meg benső hazafiui örömmel; mert ha megfeledkezünk róla, úgy szabadságunk, alkotmányunk visszaállitója iránt a legrutabb hálátlanság vádjával illethetnek bennünket. Borús, sötét volt sokáig hazánk; békóba verve a szabad gondolkozás, a szabad szó nyilvánítása; az elnyomatás járma alatt nyögött a haza millió alattvalója; s ekkor adta Isten nekünk Kossuth Lajost, a tünemény- szerü, törhetlen hazafit, a ki hatalmas szavával, ragyogó tollával felébresztette az alvó nemzetet, titáni küzdelembe vitte a jogért és szabadságért, melynek áldásait most élvezzük. Hogy a szabadság és a haza szeretete, melyre Kossuth Lajos tanitolt bennünket, a jövő generáczió vérébe is beoltassék, arra ti honszerető apák és anyák vagytok hivatva. Azért tegyelek is meg szent ililetségtől áthatva minden!, hogy fiaitok és leányaitok ragaszkodjanak e haza megszentelt földjéhez, hogy rajongással szeressék a szabadságot és imádják azokat a törhetlen, kimagasló hazafiakat, kik fényt, hirt, becsületet és dicsőséget hoztak a magyar névre, a magyar hazára. Ha voltak eddig, akik Lajos napján a nemzet bálványozott öregjéről megfeledkeztek, úgy ne forduljon elő az a jövőben. Kossuth Lajos neve napján tartani szokott lakomákat ne csúfoljuk ki, mert azok nem az eszem-iszomért tartatnak, hanem azért, hogy újra és újra honfiúi szent lelkesedéssel emlékezzünk meg a nagy száműzött remetéről, kinek lángoló szive a messze távolban is ériünk dobog, értünk hévül. Tartsd meg Isten milliók imájára, ezerszeres fohászára nekünk még sokáig Kossuth Lajost! Amicus. A magyarosodás akadályai.' Hazánk igazán egységes és erős csak akkor lesz, ha minden alattvalója elsajátítja azt a nyelvel, melyet minden igaz hazafinak tudnia kell. Még milliókra megy azok száma, kik itt e szép hazában élnek, eszik annak kenyerét, de nem értik nyelvét s nem is törekesznek azt elsajátítani. Bizony elszorul az embernek szive s méltó felháborodásra gyűl annak láttára, hogy j mily ádáz küzdelmet folytatnak a nemzetisér TARCZA. Fürdőiévé!. Dunaföldvár, augusztus 16. Kedves öcsém! Négy nap óta nátha gyötör. Semmi se esik jól: se ital, se tártli, de még a pipa sem. Fürödni sem lehet a nagy szélvésznek miatta, mely napok óta fákat tördes s palotákat rombol. Fz rontotta meg az én egészségbeli állapotomat is náthásra. De azért neked mégis irok, hogy lássad irántad való szeretetem nagy mivoltját. Levelednek nagyon megörültem. Mindig tudtam, hogy méltó öcsém vagy — magad mondtad nem egyszer — de hogy ilyen okos ember légy, sosem hittem. Meg is mutattam tisztölt leveledet uj barátaimnak, kik mind gratuláltak. Hát még mikor egyéb dicső nagy tehetségeidet tártam fel előttük; hogy nemcsak észben vagy ilyen előkelő, hanem italozásban, kártyában s egyéb böcsületes erényekben is. Öcsém, aszondom, ne is hozz szégyent a famíliádra! De azért tisztölt leveled egyik-másik tekintetben aggaszt. Soraidból pápaszem nélkül is azt látom, hogy otthon megbomlott a házi rend. A család megokosodott — igy írod — a Máli kitért, a koszt rossz lett, a lányok meg konspirálnak, ahelyett, hogy férjhez mennének, te meg megszöktél. Az elsőket nem értem, az utóbbit pedig megérteném, ha megírnád, hogy kivel. Mert hogy az én öcsém csak valakivel szökhet meg, az olyan bizonyos, mint hogy én majdnem szeretem a Málit. Jól tetted öcsém ; mire visszajösz, a vászoncseléded grófné lesz. Ilyen úri világ járja most. De mi az ördög bujt a Máliba, abba a vén skatulyába? Hiszen elváltam volna ón tőle szeretettel, tisztességgel minden unitáriusság nélkül is. Már ki is néztem egy helyes asszonykát a te számodra öcsém, hanem ha a Máli válni akar, akkor a te számodra majd másikat nézünk. De öcsém, nem is akarom én azt elhinni. A Máli, az az istenfélő, jámbor asszony, az a krisztushivő, szentes lélek, aki sosem megy el a templom előtt, hogy buzgón keresztet ne vessen magára, aki éhgyomorra még gonoszát sosem cselekedett még szóval sem — az nem cseréli úgy a hitet, mint mi az üngöt. Hanem róka vagy te öcsém! Csak politizálni akartál egy kicsit. Pedig azt nem szeretem. Tudod, hogy nekem nem imponál se Zichy Nándor, se zsidó, de még az unitárius Máli sem ám! Nem avatkozom én úri személyemmel vallási ügyekbe, az a papok dolga. Azoknak egyéb dolguk úgy sincs. Hanem ha már rátértem az egyházpolitikára, nem hagyhatom szó nélkül, hogy nagyot bicsaklott k. öcsém úri eszed, mikor azt diktálta, hogy „ez magyar-, ez meg zsidó! ..Annyival is inkább csodálom ez elmebóli fogyatkozásodat, mert először öcsém vagy, az én nevelésem, az ón csemetém, akinek ilyen szamárságot én sosem mondtam; másodszor meg azt írod, hogy Borzsák szent atya per tu barátod, akivel naponta találkozol. Hogy talántáu fi] tőle tanultad volna? — Azt meg éppenséggel nem hiszem. Engem nem állítasz falhoz, öcsém. Ösmórem én Borzsák főtisztelendő urat régibb idő óta, mint te. Tudom, hogy böcsületes, józaneszü, tanult ember, aki pap volta daczára sem a vallásuk szerint különbözteti meg az embereket. Az még a zsidót is úgy szereti, hogy majd megeszi. Hát ha per tu barátod, akkor tőle csak azt tanulhattad meg, hogy a jóra- való zsidó jóravaló magyar. Tán az oláhokról, meg valami püspökről beszólt neked csúnyákat, aztán te meg félreértetted? Öcsém, öcsém, ez egyszer elvetetted a sulykot. Aztán még a doktoromat is kifogásolod, pedig aszondom, olyan felcser nincs több a megyében. Rád néz, megírja a reczepiczót s vagy meggyógyulsz vagy belehalsz, de rögvest ám. Hát hol találsz ilyen doktort még? Hisz a legtöbbje fél esztendőre az ágyba nyom s a vagyonodat a patikába liferálja elóbb, aztán adja csak be a halálos maszlagot. De nem akarom a szót szaporítani, elég az hozzá, hogy én bízom a doktoromban, bizony te is bizhatnál benne, meggyógyítana az téged is. Éppen most kopog a folyosón; ösmérera már a tisztölt járását. Befejezem hát a levelemet. Jó egészséget s jobb erkölcsöt kíván hő szeretettel bátyád Darázs Máté. U. i. Menten eredj haza rendet csinálni. Pénzt nem küldök, mert elkártyázod, hanem majd megveszem a bilótát, csak írd meg, hány személyre szól-
