Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-20 / 34. szám
1893. augusztus 20. 3 vándorolni munkáért, nem kellene az iparosnak és munkásnak Boszniába és Herczegovina mélyébe mennie, hogy gyermekeinek kenyeret szerezzen, ha esetleg itthon vasutak körül találna foglalkozást. Hány száz meg száz munkásnak volna dolga e vonalak kiépítése körül. Mindezek után uraim, leginkább a megyének igen tisztelt tényezői, gondoskodjanak a megye jövőjéről. Az elmúltat pótolni lehetetlen, de legalább a jövőt ne mulasszuk el. Maga a magas kormány sem zárkózhatik el, midőn egész megye létéről vagy nem létéről van a szó. Maga a magas kormány minden erejéből oda fog iparkodni, hogy a virágzó megyék ártatlanul a tönk szélére ne jussanak. Sőt kötelessége oda iparkodni, financzialis szempontból is Tolna megyét adóképessé ismét tenni. Nem kérünk mi alamizsnát, hanem utat-módot a megélhetésre. Kérünk vasutat, hogy kenyerünk legyen. x. Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága ez évi nyári rendes közgyűlését folyó hó 12-én tartotta meg gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. A közel 500 bizottsági tag közül csak mintegy .50—60 tag jelent meg, daczára annak, hogy több igen fontos tárgy volt a 84 pontból álló tárgysorozatban felvéve. A közgyűlés különben igen csendes, nyugodt lefolyású volt, még Debreczen szab. kir. városnak a főrendiház reformálását czólzó körlevele sem provokált vitát, sőt éljenzéssel fogadták az állandó választmánynak erre vonatkozó határozatát, mely a körlevélnek egyszerű tudomás-vételét javasolta. Gróf Széchenyi Sándor pont 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Simontsits Béla alispánnak, lapunk egész terjedelmében közölt kimerítő időszaki jelentését a közgyűlés tudomásul vette. Felolvastatott a belügyminiszternek a paksi felső választó-kerületben törvényhatósági bizottsági taggá megválasztott Klein József róm. kath. se- gédlelkész lemondásának elfogadása tárgyában hozott sPetrich Ferenczés társai által megfelebbe- zett közgyűlési határozatra vonatkozó leirata. A belügyminiszter ugyanis feloldotta a múlt közgyűlés határozatát, s ennek értelmében az ügy elbírálása kiadatott az igazoló-választmánynak. A közgyűlés plénuma előtt felolvastatott a föld- mivelésügyi miniszternek a f a d d-b o g y i s z 1 ó-b a- jai Duna szakasz szabályozása és Gerjen község védelme kérdésében a törvényhatósági bizottsághoz érkezett leirata. A leiratban a miniszter tudatja, miszerint a vidókezési müvek elkészítéséről gondoskodni fog; a gerjeni töltés kikövezésót azonban az állam nem teljesiti. A közgyűlés a leiratot tudomásul véve, elhatározta, hogy miután az árvíz által sújtott Gerjen körtöltés kiépítésére képtelen, újból feliratot intéz a földmivelésügyi miniszterhez a végből, hogy a körtöltés állami költségen építtessék ki. Mert hát egy jó tanító többet ér: Mint egynémely győzelmes hadvezér! De igaz, a mi igaz, hogy mégis — Bár siratta Jámbort tán az ég is, — Legmélyebb gyászt Csacska madár ölte, Hogy jó urát a halál megölte S addig busult, bánkódott utána, Mig urának nem jutott sorsára. Jó gazdáját, ki gondjába vette, ügy szerette: sírba is követte S a rossz gyermek Bodzás Kancsal Pista, Úgy szolgálta a nagy kölcsönt vissza, Hogy a ki őt egykor megmentette: Csacskát Jámbor ur mellé temette, Felhantolta s koszoruzta sírját, Mint ahogy csak gondos kezek bírják, Megöntözte könnye harmatával, Megáldotta keble sóhajával S a felhantolt, könnyáztatott dombra — Mit beárnyalt szomorufüz lombja, — Minden tavasz sok virágot csókolt Jutalmául annak, a ki jó volt!.... Melyik volt jó? Jámbor? Csacska? Pisla? Ejh! — ne kérdezzétek össze-vissza, Mindahárom méltó volt a dijra, Mit Isten-kéz hullatott a sírra És én nekik — ha oly ügyes volnék — E virágból koszorút is fonnék. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (34. sz.) Debreczen szab. kir. város körlevelére, mely tudvalevőleg a főrendiház reformálására vonatkozik, a közgyűlés közhelyesléssel és éljenzéssel a következő értelmű határozatot fogadta el I Habár főrendiházunk oly irányban való reformálását, hogy abbm a törvényhatóságok is képviseletet nyerjenek, a vármegye örömmel üdvözölné: e nagyfontosságu reform kérdését azonban az egyházpolitikai javaslatokkal kapcsolatba hozni nem kívánja, s azért Debreczen szab. kir. város átiratát egyszerűen tudomásul veszi. Szabolcs vármegye körlevelet intézett a megyéhez, hogy az 1886. évi XXII. t. ez. 132. §-ában foglalt rendelkezések a rendezett tanácscsal nem biró, de vármegyei, vagy járási székhelyül szolgáló, valamint az 5000 lélekszámot meghaladó lakosságú községekre is kitérjesztessék. Ugyancsak Szabolcs- vármegye a veszett eb által megmart egyének kényszer gyógyítása tárgyában intézett körlevelet a megyéhez. Mindkét körlevél tudomásul vétetett. Hunyad- és Krassó-Szörény vármegyék alispánjainak megkeresése folytán a közgyűlés a járási fő- szolgabirák utján az említett megyékben fekvő Ma- ros-Ilye ős Gyalmár, illetve Uj-Sopod községi árvíz- károsultak felsegélyezősére könyöradományok gyűjtését rendelte el. A tisztviselői nyugdíj-választmány javaslata alapján néhai Horváth József dunaföldvári járási főszolgabírói hivatalszolga özvegyének végkielégítés czimén 120 frt szavaztatott meg. Olvastatot a megyei monográfiái bizottság azon előterjesztése, mely szerint a nagyszabású mű költsége pótadó utján fedeztessék. A közgyűlés a bizottság előterjesztését egyhangúlag elfogadta s kimondotta, hogy a jövő évtől kezdve négy éven keresztül 1/4% pótadót vet ki. A megye alispánját felhatalmazta, hogy a szükséges rajzok- és clichékre 1500 frtot a megyei alapból előlegezhessen. E tárgynál Péchy József tolnai prépost-plébános felszólalva, lelkesedéssel magasztalta a monográfia tervezetét s kijelentette, hogy ő a bizottság piopoziczióját örömmel elfogadja. Majd Mar hause r Imre bonyhádi algimnáziumi tanár indítványozta, hogy a hat kötetre tervezett megyei monográfiát az iskolák ingyen, vagy legalább mérsékelt dijórt kapják meg. Simontsits Béla alispán kijelentette, hogy a művet minden megyei könyvtár ingyen fogja megkapni s igy az iskolák is, melyek könyvtárral bírnak, részesülnek ebben a kedvezményben. A közgyűlés a tolnamegyei gazdasági egyesület kérelmére 150 fortot utalványozott a tenyészállatok beszerzésére. Tolna község kérvényt nyújtott be a törvény- hatósági bizottsághoz, melyben a tolnai holt Dunaág tervbe vett elzárásának mellőzése érdekében felirat intézését kéri. A tárgyhoz Péchy József tolnai prépost- plébános hozzászólva, utalt azon bekövetkezhető veszélyes állapotra, mely a tolnai holt Duna elzárásával egy egész vidék lakóinak közegészségét fenyegeti, s végül a közgyűlés meleg pártolásába ajánlotta Tolna község kérvényét. Simontsits Béla alispán felszólalására a közgyűlés Tolna község kérvényét a földmivelésügyi miniszterhez felterjeszteni határozta. . Dr. Kámmerer Ernő elnöklete alatt Szé- v a 1 d Mórt, Fördős Vilmost és Margó Gusztávot küldte ki a közgyűlés a Pinczehely ős Ozora községek közötti határvonal megállapítása végett. A szegzárdi Ferencz-közkórházban felállítandó bábaképző és elmebetegek osztályának felállítására érkezett belügyminiszteri leiratot a közgyűlés éljenzéssel fogadta ős intézkedés végett kiadta a megye alispánjának. A Kőszegen végbemenendő nagy hadgyakorlatok alkalmából a megye gróf Széchenyi Sándor főispán vezetése alatt küldöttsőgileg fog tisztelegni. A küldöttség tagjaiul a következők választattak meg: Gróf Apponyi Sándor, gróf Apponyi Géza, Bernrieder József, Perczel Dezső, Stánkovánszky János, Kovács Sebestyén Endre, Péchy József, Dőry Pál, Dőry László, Csapó Vilmos, Perczel József, Bonyhádi Gyula, Szeniczey Ödön ős Závody Albin. Amicus. A philosophia és paedagogia érintkezési pontjai. (Folytatás és vége.) Ez csak részben igaz; nevelői talentum minden előzetes tanulmány nélkül is volt ős lesz mindenkor, — talán a múltban még — inkább; ezt leszámítva két körülményt nem kell feledni: az egyik az, hogy korunkban az ismeret halmaz sokkal rendszeresebb feldolgozást igényel, mint egyébkor, ha műveltség helyett chaost nem akarunk teremteni; a másik az, hogy azon korokban a megélhetés viszonyok normális körülmények között könnyebbek voltak mint ma, tehát az eszményi iránt fogékonyabbak voltak az emberek, a mi az erkölcsi nagyság szülő eleme. Ma a nehe, ebb megélhetési viszonyok között a szellemi erő súlypontja az anyagi tőr produktumaira kell, hogy legyen irányozva, ami pedig — ha lélektani alapon nyugvó jó nevelés által ellensúlyozva nincs — az eszményi iránti fogékonyságot gyengíti. A paedagogia másik bölcsészeti faktora, a hol az érintkezési vonalok ismét előtérbe nyomulnak, a moral bölcsészet. Mig a lélektan az embert mint a külvilágtól különböző tudatos lényt önmagában veszi viszgálat alá, a moral bölcsészet őt mint emberiség tagját vizsgálja; és azon helyet, melyet a társadalomban elfoglal, nem mint ellentéte, hanem mint kiegészítő része az egésznek, állapítja meg. A moral bölcsészeinek röviden körvonalozva ez lővén tárgya, világos, hogy a nevelés által a növendéknek nyújtott szellemre kiváló befolyást kell gyakoralnia. Morális követelmény, hogy a nevelésnek nem kizárólag az egyén, hanem — mint Kant hangsúlyozza — a faj érdekében kell végbe menni. Az erkölcsiségnek változhatlan és megváltoztat- hatlan alapelvei már a teremtő jótékony keze által oltattak az emberiségbe; hogy ezen alapelvek az emberiség szellemi fejlődésével lépést tartva tisztulhatnak, vagy jobban mondva, mindinkább előtérbe léphetnek, az tagadhatlan, ős ennyiben van morális haladás; de hogy merőbben uj ős az emberiség egész múltjával ellenkező nézeteknek — nagy hátrány nélkül, — helyet adhassanak az alig engedhető meg, és nekünk neveléssel foglalkozó osztálynak mint már a múlt évben e helyen hangsúlyoztam, e tekintetben bizonyos konzervativizmust kell megőriznünk. A helyes alapon nyugvó morálbölcsószetnek három pontja érinti hözelebbről a nevelés kérdését. Az egyik az, hogy a morálitás el nem választható a vallástól, a másik az, hogy minden ember egyéni jellemében van valami állandó elem, a melylyel a nevelőnek azon tudatban kell számolnia, hogy ki nem törülheti, csak a szabad akarat helyes használhatása érdekében módosíthatja kellő nevelői tudománynyal és tapintattal; a harmadik az, hogy erkölcsi cselekmény főrugója a rokon- vagy ellenszenv. Nézzük e pontokat kissé közelebbről. Hogy a vallás és nrnral el nem választható ős hogy e philosophiai felfogásnak kell érvényesülni a helyes nevelési rendszerben, ezt bizonyítanom egy neveléssel foglalkozó intelligens testülettel szemben legalább is naivság lenne; de rá mutatni arra, hogy e felfogás tért kezd hódítani, sőt hogy egy éles elméjű bölcselő, Comte Ágost által kidolgozott nevelési rendszer az úgynevezett positivizmus nevelési rendszerének alapelvót képezi, szükséges és a tárgyhoz tartozik. A positivizmus nevelési rendszere azonban szerencsére annyira utópiái jellegű, hogy soha kivihető nem leend (talán maga Comte sem tartotta olyannak) nemcsak azért, mert gyakoritólag megva- lósithatlan, hanem mert a keresztény eszmék hatása alatt oly magas fokra emelkedett a társadalom végső órában ellene fogna állani egy oly nevelési rendszer általános behozatalának, a mely a vallást teljesen mellózi és azt csak mint valami lommot az> esetleges családi befolyásnak engedi át. A moralbölcsószet másik pontja, a mely a pae- dagogiát érinti, azon feltevés, hogy az egyéni jellemben van bizonyos állandó elem. Az egyéniség állandó, constans eleme az organizmusnak a lelkiéletre gyakorolt befolyásából és az átöröklés lélektani processusából ered. Az egyén saját szervezetének hatása alatt áll, és mindig van benne valami szellemi tulajdon a szülőktől. Nagy erények ős nagy hibák kutforrása lehet ez. És éppen azért a paeda- gognak, hogy növendéke tetteit helyesen mérlegelni tudja, e törvényt alaposan ismernie kell. A harmadik pont, a mely ismét kiváló fontosságú a nevelő előtt, az, hogy a morálitásra mint a lelki nyilvánulására a rokon- és ellenszenv nagy befolyással van, sőt legtöbb esetben az erkölcsi beszámitás alá eső cselekmény nyitjára vezet. Philosophiai követelmény tehát, hogy a nevelő idejekorán a szép, jó és igazságos iránt a rokonszenvet felkeltse növendéke lelkében, mert ez képezi egyik biztosítékát a helyes erkölcsiségnek.
