Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-30 / 31. szám

1893« julius 30.

fészkelte magát testébe a baj, a mely ellen hiába keresett segítséget fürdőkben, a legügyesebb orvosoknál. Utolsó pár éve pedig, úgyszólván, nem volt más, mint folytonos haldoklás. Sokat, nagyon sokat szenvedett, de türelmesen, mint keresztényhez paphoz illik. A halál valóban megváltás volt reá nézve.

A miként élete visszavonult, csendes, zajtalan volt, úgy halála sem kelt nagyobb feltűnést. Nem játszott nagyobb szerepet a zajos világ színpadán; kötelességét lelkiismeretesen teljesítő buzgó pap volt, semmi más.

Takarékos ember volt. S mert életében, legalább köztudomásúlag, nagyobb adományozásokat nem tett, feszült kíváncsisággal várták végrendeletét. Ez csakugyan meglepő volt annyiban, a mennyiben összes nagy vagyonát két rokonának hagyta.

Életének rövid vázát a következőkben adjuk.

1814. április 28-án született Nagy-Kanizsán, hol a gimnáziumot is tanulta. 1830-ban lépett Pécsett a papnövendékek sorába. Itt végezte hat éven át filozófiai és teológiai tanulmányait. 1836-ban Mindenszentek ünnepén vette fel az egyházi rend szentségét Szepesy püspök kezeiből. Rövid ideig Kővágó- Szőllősön káplánkodott, majd 6 esztendeig Pakson. 1844-ben a püspöki udvarban találjuk, mint tollno- kot, mig két évre rá dogmatikai tanárrá nevezte ki püspöke. Előadásai a mily mély tudományra, alapos készültségre vallottak, ép oly világosak, könnyen érthetők voltak. Szerette tanítványait, a kik viszont csüngtek rajta, s most is még, annyi óv után, mint őszbeborult férfiak, a tisztelet, szeretet ős hála hangján emlékeznek meg róla, egykori tudós, derék, jó szivü tanárjukról. 1850-ben sz. széki ülnökké neveztetett ki, 1859-ben kanonok s papnevelői igazgató lett. A szemináriumi rektornak, mint úgynevezett teológus kanonoknak, kötelessége a teológián tani- tauitani. Minthogy elég dolgot ad a papnevelőház kormányzása és még más mindenféle állás, a rektorok többnyire a tanulmányi felügyelő által helyette- sittetik magokat a tanításban. A boldogult annyira ragaszkodott előadott tárgyához, annyira szerette kispapjait, hogy mint igazgató is tanított. 1860-ban a házasságvódő szép, de nehéz s nagy lelkiismeretességet kívánó tisztével bízatott meg. A kanonoki *7—fokozatokban gyorsan haladt előre ugy^ hogy 10 óv alatt nagypréposttá lett; időközben a bóli apát czi- met nyerte. Érdemeit elismerték kanonoktársai ős püspökei. Kanonoktársai, mikor két Ízben: Girk püspök halála és Kovács Zsigmondnak Veszprémbe történt áthelyeztetőse után káptalani helyettesül választották ; püspökei I Kovács Zsigmond és Dulánszky Nándor, mikor helyettesökévó s általános ügyhallgatóvá nevezték. Mint czimzetes püspök reformálásáig tagja volt a főrendiháznak. Csak fontos ügyekben ment föl szavazatával a kath. ügyet támogatni.. 1886-ban ülte áldozópapsága 50 éves jubileumát. Ez alkalomból az egyházmegye papsága, a melylyel szemben, mint káptalani, illetve püspöki helyettes, mindenkor szívélyességet, jó indulatot, elnézést tanúsított, értékes ajándékkal lepte meg.

2

Állami polgári iskola megnyitása Pakson.

A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur 0 nagyméltósága Pakson állami polgári fiúiskolát létesített.

A m. t. szülőknek előleges tájékozása czéljából van szerencsém a következőket jelenteni:

Az iskola első osztálya f. ó. szeptember havában fog megnyílni s évről-évre fokozatosan egy-egy osztálylyal kibővülni.

A rendes és magántanulók beiratása szeptember 1—4-ig bezárólag fog eszközöltetni, még pedig reggeli 9 órától 12-ig és délu'án 3-tól 5-ig az igazgatósági irodában.

A polgári iskola első osztályába szabályszerűen csak oly tanuló léphet be:

a) ki életének 9. évét betöltötte;

b) a kinek az elemi iskola negyedik osztálya számara kiszabott tantárgyakban elegendő jártassága van I ebbeli ismereteit felvételi vizsgálat utján igazolja.

Minden tanuló első felvétele alkalmával személyesen és rendszerint atyja, anyja vagy gyámja, vagy pedig ezek külön megbízottja kíséretében tartozik az igazgatónál megjelenni s beiratáskor keresztlevelét, nemkülönben ujraoltásáról szóló orvosi igazolványát előmutatni.

Minden tanuló felvételekor 1 forint beiratási diját és tandíj fejében egész évre 5 forintot fizet.

A szegény sorsú, példás raagaviseletü, jó bizo- nyitványnyal biró tanulók a tandíjfizetés alól teljesen felmentetnek és ezenkívül iskolai könyvekben s tanszerekben segélyeztelek. Továbbá az igazgató arra is fog törekedni, hogy egyes tehetséges, de szegénysor.-u vidéki tanulók a helybeli jómódú s nemesszivü családoknál hetenként egy-egy napon ingyenes ebéd élvezetében részesüljenek.

A vidéki tanulók elszállásolására, úgyszintén a rendkívüli tantárgyak (latin, franczianyelv) tanítására nézve s általában az intézetet érintő minden egyes ügyben szívesen szolgálok felvilágosítással bárkinek, a ki hozzám fordul.

Végül meg kell jegyeznem, hogy a polgári iskolák rendeltetéséről, valamint arról, hogy minő he-* lyet foglalnak el azok a létező középiskolák között: lesz szerencsém nemsokára az általam kibocsátandó „T á j é k o z ta t ó“-ban a m. t. szülőknek a kellő felvilágosítást megadni.

Szó- és írásbeli megkeresések Paksra (Malom- utcza 1682. sz. a.) intézendők.

Kászonyi Mihály,

igazgató.

_______TÖVISEK.

A n

agy eseményekről.

Kétségtelen, hogy a világ eddigi, mondhatnók legnagyobb eseménye az volt, mikor a világhírű

________TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (31. sz.)

ope

ra-énekes, a hatalmas hangú és testű Wilt Mária (közönségesen „Wilt mama“) késő virág- zásu szerelmi bujában —I mint a gonosz fáma akkortájt pletykázta — leugrott a 4-ik emeletről Bécs városában. Ez nagy esemény volt, akár a test 2 mótermázsás sulyját, akár a szerelmi bánat nehéz voltát, akár a világ-opera, fájdalmas és súlyos veszteségét tekintónk! ...

De hála isten, vannak nagy események ma is! A rendkívüli iránt érdeklődő, a skandalumokat szerető, sőt élvvel hajhászó, a botrányokban gyönyörködő világ éhes kíváncsiságát még a szegény, any- nyira unalmasnak mondott uborka-szőzon alatt is váltig kielégítik a hazai nagy lapok érdekes, tömött hasábjai, mintha csak mindenik hasáb egy olyan káposzta levél volna, mely ízletes töltelékével együtt szolgáltatja a magyar gyomor legbiztosabb gyógyszerét és nemes táplálékát, a borsos-paprikás töltött káposztát, vagy monoriasan: „takar t“-ot, vagy kecskemétiesen „szármát“. '' ?

íme, még ki sem békült egészen egymással a függetlenségi párt két hatalmas frakcziója, még el sincs döntve egészen az Eötvös és Polonyi-fóle törvényszéki összekülönbözés szülte epidémikus párbajmánia „d o n k i s o t t-c s a t á j a“, már odalent bérezés Erdélynek szép honában, Szebenben még szebben összevesztek a dákurumányok a magyarokkal is, meg önmaguk közt is, de aztán magukkal mégis csak kibékültek — ä la Eötvös és Polonyi et con- sortes! — azon világrengető határozat meghozatalával, hogy: „Kusti ki magyar nemzet ebből a szép országból, ez az.oláhoké, meg a tótoké, mert ezektől 1000 évvel ezelőtt erőszakkal vették el a haramia magyarok, tehát azóta jogtalanul bitorolták!“, Most még megérjük, hogy az ezredéves ünnepélyen, nekünk magyaroknak kell egy alázatos instáncziát benyújtanunk Szvatopluk ős társai haragvó szelleméhez, hogy őket kiengeszteljük, esedezvén magas kegyeikért (hogyne, mikor á havasokon laknak ?) az erdélyi móczoknak, hogy moczczanni merészlünk! . .. Igen, mert ők kimondták, hogy nekik van okuk és joguk megünnepelni, mint ős-lakóknak, ezen ő országuk két ezer éves örömünnepót pruszlikban, puliszka és pályinka mellett. Setreaska! Szláva 1. . .

E még hagyján! Hanem odaát déli Indiában, Sziámbán van ám most kánikulás meleg és kutyavilág!... Ezek is ugyancsak összekülönböztek a tüzes francziákkal s úgy lődözik egymást Bangkok- ban, hogy a sok puskaport megfizetni bankókban, valamelyik félnek — már a melyik fél! — tudom elég lesz!. .. Ennek már fele se tréfa! .. . Sokkal komolyabb, mint az Eötvös-Polonyi párbaj Komjáthy- pisztolyokkal. Hátha még az Anglinus is közéjük durrant? No tudom megijed akkor Sziám fiatal, szerelmes királya, sokkal jobban, mint mikor 165 csak törvényes (!) gyermekének kell egyszerre czipőt méretni a bangkoki Bóday Gusztávnál 1. . .

Nő de Oroszország hajókázza Volgát Frank-hon meg és Sziam intézze el dolgát

*

U. i. Most jut eszembe, hogy az asszonynak is kellene valamit írnom. Mondd meg a Málinak, hogy a jobb derakamba még pusztít a reuma, nem tudom még a pennát fogni, de azért csak nyugodjék meg, a helyzet* már javul. A braganzai herczeg látogatása elmaradt, hát elmaradhat az ő látogatása is. Annyival is' inkább, mert a Lévai doktor (nagy tudós az eszemadta) a lelkemre kötötte, hogy kerüljem az izgatottságot, s. hogy most nyugodt életre van szükségem. De külömben is, úgy hallom, hogy a braganzai herczeg már feleséges ember, hát úgy se lett volna a dologból semmi. Hanem a télen nagyszerű bál lesz jótékony czélra — majd csak elég addig valami falu]— arra aztán bejöhet majd a lányokkal. Én majd vigyázok otthon a házra.

Mondd meg öcsém, hogy visszavonultan ólek, egész társaságom egy pap, meg még egy pap. Egész nap rája gondolok csak, még akkor is, mikor fürdőm meg imádkozom. Mert ebben múlnak el napjaim. Nagyon bánt már a vágy őt látnom, de hát a felcserem nem ereszt még haza.

Fenti.

£

U. I. Majd elfelejtettem valamit. Azt a penna- rágót dobjátok ki a házból. Mondjátok meg a Czi- czellónek, hogy valami birtokost hozok a számára. Az is itt van az Etli-fóle gyógyferedőt használandó, bogy S Üf lábából a kötvényt kergesse ki. A Bodrinak ne adjatok forró ételt, mert nagyon járványos most az a nyavalya. A Sájinak meg ne fizessetek addig, mig én haza nem jövök. Most olvasom az újságba, hogy Fazekas-Bárd körül nagy hadgyakorlatok lesznek. Öcsém, mondd meg az asszonynépnek, hogy ki ne mozduljanak e veszedelmes idő alatt. Azt a szópókát pedig, melyet a plébános hozott a névnapomra, menten indítsátok útnak. A fürdői kúrámról

majd jövőre. JF e n t i.

É \

U. i. El ne felejtsetek ám valamit.

Fen ti.

szaloadban.

— A való fantáziája. —*•

Rajongok a természetért s annak szinpompában ragyogó gyermekeiért: az illatozó mezei virágokért.

Fel is keresem őket, ha hivatásszerű kötelességem teljesítése után pár pereznyi szabad időm van; de különösen a nagy szünidők alátt egyetlen délután sem mulasztom el, hogy fel ne keressem a mezőt, el ne menjek az erdő árnyas fái alá s ne gyönyörködjem a természet nagyszerűségében, az illatozó virányos tét ekben ; hogy nagy lélegzetvétellel ne szívjam az üde, frissítő léget s megpihenve a haragos zöld lombkoszorus fák alatt, ne hallgassam a természet egyszerű dallosainak harmonikus zenéjét.

Úgy el tudok ilyenkor merengeni, hogy észre sem veszem, mikor a nap a távol hegyek között lehanyatlik s az alkony szürke köpenyébe burkolja a látókört. Gondolataim — „e sebes szárnyú sasok“ — megindulnak, bebarangolják a távolt meszsze, meszsze felkeresik azokat, a kiket a sors szétválasztott tőlem s sokszor elfáradnak, mire odaérnek, a hol feltalálják azokat, a kiket keresnek.

így ültem egy forró júliusi nap délutánján, egy százados tölgy árnyában az erdő tisztásán, kifáradva a mező virágainak szemlélésében, melyeknek illata kábitólag hatott egész idegzetemre.

A tölgy egyik zöldellő lombján bús gerle tur- békolt, várva a párját; a mélabus hangok úgy egybeillettek kedélyhangulatommal, hogy szinte rosszul esett, mikor a busuló madár párja megérkezett s a bus hangokat, azok az örömet kifejező nevetés váltotta fel, melyet a természet madarai egyike sem tud úgy jelezni, mint a gerlicze.

A boldog pár a dobogó kis szivek boldogságát jelentő csókot váltott, együtt nevettek egy pár perczig, azután együtt etették meg a kis fészek pelyhedző magzatait; úgy elnéztem őket s szinte irigyeltem a boldogságot tőlük, pedig ily boldogok vagyunk mi is otthon kis családi körünkben, mint ez a gerlepár. Boldogok s mégis oly nehéz kő nyomja az ón szivemet, oly súlyosan nehezedik valami kimondhatatlan lelkemre, hogy szeretnék tőle minden áron menekülni, de nem tudok.

A gerlemama felváltotta a gerlepapát s most ő röpült el, hogy a papa felügyelete alatt visszamaradt