Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-30 / 31. szám
XXI. évfolyam. 31. szám. Szegzárd, 1893. julius 30. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _______egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre.................. 6 frt tr Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megjelen: Fél évre...................... 3 Be zerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az hetenkint egyszer, vasárnap. Negyed évre...........................1 ” 50 lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdeEgyes szám a kiadóhivatalban 1 2 kr. lézendök. küldendők. tések jutányosán számittatnak. Száztizennégy gyermekmenhely és ovoda. Még a fővárosi sajtó is elismerését nyilvánítja azon gyors és határozott állásfoglalás felett, melyet vármegyénk közigazgatási bizottsága az óvodai törvény végrehajtása ötletéből tanúsított. A vármegye területén nem kevesebb, mint száztizennégy temploma nyílik meg rövid idő alatt az emberszeretetnek, tanyája egy teremtendő erős, egészséges, gondozott nemzedéknek; száztizenégy erős vára e vérrel szerzett föld örök tulajdonosának: a magyarnak. Rövidlátás volna a kor jelenségei alapján azon meggyőződésre nem jutnunk, hogy a második honfoglalás ideje ezer éves küzdelmes létünk megünneplése küszöbén veszi kezdetét. Az ország határain, hol nem magyar ajkú honfitársaink tömegben élvezik a magyar elem által vérrel szerzett szabadság megérett gyümölcseit, lelketlen izgalók, mindinkább erősebb a'apon szervezik az ellenállást, melynek nyíltan bevallott czélja: megakadályozni a magyár állam konszolidáczióját; darabokra szaggatni szent István birodalmát. Közoktatási kormányunk és a magyar törvényhozás sok habozás után végre, az óvodai törvény létrehozásával egy határozott lépést tett annak keresztülvitelére, hogy az idegen ajkú nemzetiségek közé ékelt magyarság nemzetiségéből kivetkőztethető ne legyen; hogy anyanyelvének megtartása mellett e hazának minden polgára értse, beszélje az állam nyelvét s hive maradjon az állameszmének, mely ezereves múltúnknak a hajótörésből megmentett majdnem egyetlen vívmánya. De bármily bölcsen, bármily körüfiekin- tőleg megalkotott törvény csak iro'.t malaszt marad s a kitűzött czélok keresztülvitelére vajmi kevéssé alkalmas, ha a végrehajtás nem kerül olyan kezekbe, melyek feladatuk magaslatán állva, a törvény rendelkező-eit átértik s azok keresztülvitelére a szükséges erős, hazafias meggyőződéssel és akarattal rendelkeznek. Büszkén Írjuk le, hogy, a mint a feltűnést keltő közigazgatási bizottsági s 114 gyermek- menhelyet és ovoda felállítását elrendelő határozat igazolja, Tóin ivármegye hagyományaihoz híven, legel.-őnek jelentkezett a körültekintő cselekvés terén. S helyesen tette, mert ha valahol, úgy vármegyénkben van az ovodai törvény végrehajtására a legnagyobb szükség. A magyar fajnak egészségi téren való ápolása, értelmiségének fejlesztése leghelyesebben már a zsenge gyermekkorban kezdhető meg, de e mellett az államnak mód és alkalom nyújtandó, hogy a nyelvnek tanulására legalkalmasabb időben lehetővé tegye az államnyelvnek elsajátítását. S ez az ovodai törvény egyetlen czélja. Ne féljenek nem magyar ajkú honfitársaink ettől a törvénytől; nem azért alkottatott az, hogy bárkit anyanyelvének használatától megfoszszon. Hisz eddig is, belátva az államnyelv tudásának szükségét, gyermekeiket elküldték magyar anyanyelvűek által lakott vidékre, hogy nyelvüket elsajátítsák, de azért valamennyi, ki idegenben járt nyelvet tanulni, megmaradt anyanyelve melleit, csakhogy nyelv- ismerete folytán könnyebben mozgott a közéletben. Nos jövőben nem lesz szükséges ez irányban költekezniük; az ovoda és gyermekmenhely ott helyben megadja nekik az alkalmat arra, a mit eddig drága pénzen kellett megszerezniük. Mindenki megmarad annak, a mi volt, csakhogy az államnyelv elsajátításával egy emberrel többet ér, mert hisz azt tartja a közmondás, hogy mindenki annyi emberi ér, a hány nyelvet beszél. De czikkünk befejezéséül szabad legyen őszinte örömünknek adni kifejezést, hogy Tolnavármegyéé az első babér, melyet az ovodai törvény gyors végrehajtása folytán ország, világ kiszolgáltat számára. Minél erősebb a mozgalom, mely a határszéleken lakó nem magyar ajkú lakosság hazájától való elidegenítése czéljából meginditta-^ tolt, annál sürgősebb feladatunk nekünk azokat, kik közénk ékelve, káros eszméktől még nincsenek szaturálva, megtartani a magyar állameszmének. Ez irányban indult meg Tolnavármegye! Dicsőség neki! b. Siáby Ferencz. t A pécsi egyházmegyének gyásza van. Mólt. és főtiszt, slabinyai Siáby Ferencz dulrai ez. püspök, nagyprépost, béli apát, püspöki helyettes és általános ügyhallgató, zsinati vizsgáló, az egyhm. alapítványi hivatal elnöke, a püspöki lyceum teológiai szakának prodirektora, aranymisés áldozó pap, f. hó 18-án elhunyt. Halála nem jött váratlanul. Rég beTÁRCZA. Fürdői levél. Dunaföldvár, julius 28. Kedves Öcsém! Mielőtt a múlt levelemben Ígértekre térnék, konstatálnom kell, hogy soraimnak foganatja volt. De ezt még eddig nem érted, ugy-e nem? Nem is csodálom öcsém, fiatal vagy még s Fazekas-Bárdon exis- tálsz, ón meg Földváron, hol magasan repül a daru és a gondolat. Ebben a kis világvárosban, mely ha esetleg Francziaországban volna s akkora volna, mint Páris, bizonyára már rég Francziaország fővárosa volna; de azért igy is megállja helyét ebben a phil- loxerás Tolnában. De hogy megértsed múlt levelemnek miben való foganatját, hát megírom, hogy a szálloda, melynek piszkos kapuját a múltkor kifogásoltam, a napokban uj ábrá- zatot kapott. A tulajdonosa — úgy mondják — félmilliót fordított rája, érted: fél milliót. (Ennyi pénz egész Fazekas-Bárdon sincs, még a Sájit is beleszámítva.) Ezen .aztán újra meszeltették; a kaput újra megfestették,; a kapualját naponta eczettel, ünnep s vasárnapot^ szagos vízzel locsolják; a régi köpőládákat a sutba dobták; minden szoba mellé izét — minek is bivják csak finoman? -— mondjuk pipatoriumot rendeztük be; a szolgálatot pedig csupa kipróbált ügyességű vászoncseléd teljesíti. Valahogy ezt el ne mondd az asszonynak, mert megöl. Szóval a szállodai helyzet megváltozott. Hát ugy-e öcsém, alapos foganatja volt a bötünek? Sőt a kellnyer vagy minek hívják (tudod az a német, ki az egyik tajtékpipámat összetörte) kijelentette, hogy biz ő testestől lelkestől a magyar állameszme hive, ámbátor nem egyszer bicsaklik belé a nyelve, s hogy hajlandó a pipámért ezer pengővel kárpótolni. Persze megvetéssel sújtottam az ajánlatot, s nem fogadtam el az ezer pengőket, először, mert tudtam, hogy hazudik, másodszor meg, mert, — tudod — hogy ón a pipámat, amiből Rákóczy Ferencz pipázott a hót éves háború alatt, rongy ezer pengőkért (de még koronáért sem) oda nem adom. De azért kibékültem a kellnyer tisztössógóvel, mert már ismeri az úri gusztusomat s a bajszát is szép magyarosan hordja kipödörve. Hát ugy-e öcsém, alapos foganatja volt a bötünek? Aszondom is, ha valami bajod van a miniszterrel vagy zsidóval, a püspökkel vagy végrehajtóval: csak ird ki ebbe az újságba, rögvest megijednek s úgy meglapulnak, akár a viczis- pán előtt. Öcsém, probat um est. De nem erről van most szó, hanem földvári életemnek a folyásáról. Nohát folyik, folyik szép csendesen. Reggel ötkor kelek. Tudod, ki a vekkerem ? A kanász. Úgy tülköl az, hogy még az urak is fölkelnek. Különben mellékesen jegyzem csak meg, hogy a földvári kanász — úgy mondják — határozott zenei tehetség. Még Moczáry vagy Bazárt vagy minek is hívták azt a német múzsikust, se tudott úgy tülkölni, mint Göröncse Mihály uram. Hát ez igaz is lehet. Aztán elmegyek az uszodába. Itt aztán elvagyunk délig. Ha meguntuk a feredőzóst, kiülünk a grádicsra s tártlizunk azzal az öreg századossal, kinek a sógorfiának a felesége született Jávor-lány. A harmadik parti után pihenőt tartunk, ilyenkor aztán szidjuk a meleget, meg a kártyacsinálót s dicsérjük Etlit; ha ezt meguntuk, megfordítjuk a dolgot. Ezt meg valahogy Etlinek el ne mondd ám! Délben azután jön meg a nagy trakta. A csusza egy nap se hiányzik. A trakta után tarokkozunk egy kis pityizálással vagy a nélkül. Minek utána két pengőket elnyertek tőlem (pedig fogalmuk sincs a játékról), megyünk az uszodába. De mert vetkező kabint nem kapunk délután a nagy látogatottságnak miatta, megint csak tártlizunk, mig bele nem izzadunk — a fürdőt meg hozzágondoljuk. Itt, az Etli födele alatt, melyen büszkén leng a trikolor „E. J.“ (Ez Jó) monogrammal, csak elvagyunk estig. Mikor a csillagok fölkelnek, mi is fölkelünk s megint jön a nagy trakta déli sorrendben. Hogy aztán mi jön, azt nem merem megírni, s akkor vége volna a földvári gyöngyóletnek. Hogy mikor jövök baza, még nem tudom. Egyelőre még uem is gondolok rá. Hannái annál többet te rád, kedves öcsém. Csak vigyázz otthon a rendre, asszonyra meg a gyerekekre, kiket nemkülönben tisztel szerető bátyád Darázs Máté.
