Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-16 / 29. szám
2 panyókára vetett bundás atillában várták az indulás parancsát. A parancsnokló őrnagy figyelmeztette a huszárokat, hogy az atillával, de általában összes fölszerelésükkel ne törődjenek sokat, csatokat, kötéseket lazán hagyjá.k meg s amint a legcsekélyebb veszélyt érzik, vessenek le magukról, a mit levetni lebet. „Meg kellett volna gyóntatni ezeket a szegény embereket, mielőtt vízbe küldik“ — mondta az úszómester a fürdőző közönségnek, mielőtt csónakjával a helyszínére ment. „Vorwertz“ — hangzott a parancs és a fürer előre a vízbe vágtatott, néhány lépéssel utána zárt sorban jött a nyolcz huszár. A Dunának ez a része, hol átkelni akartak, a legrosszabb hely ily művelethez, mert a parttól 6—7 lépésnyire a viz hirtelen az 1 és másfélmőter mélységből 6—8 méter mély lesz. A mint az előre vágtatott fürer néhány pillanat múlva a veszedelmes helyre érkezett, lova a nagy teher alatt a viz alá bukott emberestül, a másik pillanatban már újra fenn volt ugyan, de L*je alig látszott ki a vízből, szörnyű erővel dolgozott s minden pillanatban le-lebukott a viz alá, ember és ló alig látszott ki a vízből. A parton levők figyelemmel kísérték a fürert s látták, hogy a Dunán a ló a még hátralévő 50—60 méternyi utat megtenni, a mikor alig néhány lépésnyire a parttól már küzd óriási nehézséggel, nem tudja. Ugyan igy járták az utána jövő huszárok, kik lovastul majd viz alatt egészen eltűntek, hogy csak egy pillanatra fel-feljöhettek. Ha tovább mennek, mind a kileucz ember lovastul ott marad. Most hangzott el a parancs a visszavonuláshoz. Radnitzky kapitány, ki a vizen közvetlen közelében volt, látta a veszedelmet, sietett megmenteni, a mit lehet; visszavonulásra parancsolta a csapatot. Borzasztó látvány, mi ekkor kifejlődött! A lovaknak nem volt hely a forduláshoz, oly közel voltak egymáshoz, hogy a ló saját tengolye körül is alig tudott volna megfordulni. A visszavonuló fürer lova már alig birta emberét hozni, pedig nem volt 15 lépésnél messzebb; lebukott a lóról, de fogózkodott a nyeregkápába, aztán a ló farkába. A parton mindenki csak a fürert kiabálta megmenteni s az egész közelben levő huszárokra senkinek gondja sem volt, minthogy veszedelem sem látszott. De mily szörnyű káosz fejlődött ki, mikor visszafordultak s a lovak összegomolyodva egymást tiporták! A megrémült huszárok alig szóltak, a lovakról leesve, a lovakkal egy gomolyba verődtek. Borzasztó látvány! A lovak prüszköltek, hol a viz alá buktak, hol fölágaskodva egymásba kapaszkodtak. Menteni, segíteni nem lehetett. Egy a szárnyon levő huszár segélyért kiáltott, Frey úszómester, kinek a ladikjában lévő huszárja a vízbe ugrott s úszással mentette magát, könnyű csónakjával közeledett hozzá s belekeveredett a lovak közé a segórázsától többé menekülni nem lehet, elannyira, hogy még az életuntak is, mikor rájuk nézve már egészen elkietlenül az élet, vagyis csalódnak odaadó szerelmükben, elkeserednek, hogy gazdájuk lefogja valamiért a szolgálói bért, sib. stb. — rendszerint se a Dunának nem mennek, se a Vámházhoz a kanálisba, hanem utolsó forró vágyuk az, hogy a Csörgetég bájos hullámai közt kéjes halállal zárhassák be e földi zordon életet I.... A Csörgetég tele van a haldoklók buzgó imájával — mert a haldokló mind imádkozik káromkodás helyett — (olyanoktól hallottam, a kiket a közbelépő durva erőszak kegyetlenül kimentett!...) tehát, ha tele van imával: tele van áldással, — mert az ima — istenáldás! Hát a jó finom fagylalt, nagy hevületes téli bálokon, a teremi és szerelmi hőségtől lázasan dobogó, pihegő fiatal kebleknek nem istenáldás ? ... 'S tudod-e kedves olvasóm, hogy annak az üditően-hideg, finomul-édes fagylaltnak nálunk mik a fő alkatrészei ? ... A kristálytiszta jeget szolgáltatja hozzá a Csörgetég, az isteni fagylalt finom édességét pedig lopják a czukrászok Etl Pepi örökké mosolygó ajkának rózsáiból!... Tehát a Csörgetég b e n fürödni valóságos istenáldás, mintha csak imádkoznánk, avagy fagylaltot ennénk! Hogy e világfürdő kitünőbb minden más kollegáinál, természetes, mert a tenger, meg a meleg- forrású fürdők soha nem fagynak be télen, a Duna befagy, de csak nagynehezen, inig a Csörgetég már majdnem Sz. Mihály napkor guborodik, fagyni kezd. Ez csalhatatlan bizony i téka annak, hogy ennek a lyért könyörgő huszárhoz, ki folyton azt hajtogatta, hogy őt mentse csak meg, már oly közel volt, hogy a kezét nyújtotta, de e pillanatbán egy ágáskodó ló egyik a lábával csónakot, másikkal az úszómester kezét ütötte le, maga alá temetve az életéért könyörgő huszárt, ki fel sem jött többé. Ugyanazon a helyen csáklyával húzta ki az úszómester néhány perez múlva a már meghalt huszárt, kit életre kelzeni már nem lehetett. A nagy zűrzavarban a szerencsétlenség nagyságát meghatározni sem lehetett. A fürert alóltan a vízbe hatoló huszárok megmentették, atillája leszakadt s igy megkönnyebüblve addig vergődött a viz szinén, mig kimentették. A kiszabadult lovak vágtatva ugráltak ki. Öt huszár pedig tudja Isten hogyan, partra vergődött, három huszár azonban eltűnt. Az egyik vízbe fulását sokan látták, de a másik két huszár mint merült alá, alig tudja valaki; mert a mikor ló és ember összegomolyodott, hol viz alatt, hol viz felett lehetett látni őket. Leestek a lóról s alámerültek, nehéz felszerelésük terhe alatt minden szó, minden hang nélkül. Az egyik huszárt azonnal, a másodikat a parttól 10 lépésnyire este 7 órakor, a harmadikat másnap reggel 4 órakor 10—15 lépésnyire a parttól, csáklyával fogták ki. Ennek hiányzott egyik csizmája, melyet vagy maga húzott le a végső pillanatban, vagy úgy esett le, megtelvéu vízzel, talán sarkantyújával megakadt. Ennek különben atillája is hiányzott. A hir a szerencsétlenségről csakhamar elterjedt s mély részvétett keltett általában. A tisztikart is végtelen lehangolta, lesújtotta a szerencsétlenség, melynek okozóját a vizsgálat lesz hivatva kideríteni. Annyit a magunk részéről is mondhatunk, hogy ilyen gyakorlat, ilyen experimentálás emberanyaggal, lel- ketlenségre vall. Mikor veszi ennek hasznát? Milyen körülmények között? Háborúban talán? Ledobja a veszedelem pillanatában a fölösleges ezók-mókját. Ez veszedelmes, életveszélyes próba, melyet tenni békés időben, azonos az éles patronokkal való hadakozással. Könnyelmű kísérletezés. melynek gyakorlati czélja nincs és nem is lehet, mert adott esetben másként alakulnak a viszonyok. Ez bravour, egyéb semmi. Nincs az a fényes temetés, dicsőítő beszéd, mely a holtakat kárpótolja, a visszamaradottakat vigasztalja. Ha már próbaként rendezték a gyakorlatot, hagytak volna egyet átkelni s azonnal látták volna tervük kivihetetlenségét. Azután a rendezésben is volt szerintünk nagy hiba, hogy zárt sorban, egymás mellett, egyszerre indították ő k e 11 Mivel akarták menteni őket ? Azzal a néhány csónakkal?! Hisz az lehetetlen, nem mehetnek a lovak közé, csáklya s rúd nem volt kéznél, fára kötött kötél hasznát venni alig lehet, különben akkor, ha egy ember úgy fel van szerelve mint a hogyan ezek a szerencsétlen huszárok voltak felszerelve. Úszni lehetetlen volt s kinek lova nem birta a súlyt, vagy ki eleresztette a lovát, az mint a vasgolyó ________TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (29, sz.) vize nyáron is sokkal hűsebb, mint egyéb fürdőké, mert a vasból könnyebben lesz aczél,mint áfából, a Csörgetég hideg hullámiból hamarabb lesz jég, mint Osztende langyos vizéből!. .. A Csörgetég e világfürdői kitűnőségét, magasztos egészségügyi missioját nemesen felfogván városunk igen érdemes bírája, Takler József ur, azt gondolta, hogy elég, ha — a biblia szerint — meny- nyei hazánk felé göröngyös az utunk s úgy meg- hengereztette, úgy kijavíttatta Csörgetégünkig, e helyi paradicsomkertünkig, a göröngyösen-zökögős utat, hogy most az odakocsizás pillanatszerü kéj s a rozoga omnibuszok és fiakkerek egy mennyei express- vonat édes hatását gyakorolják eltikkadt testünk és lelkünkre. A konyha pompás ős olcsó, az italok kitűnőek, a szolgálat — azonnali fizetés mellett, a tömeges látogatás miatt — kifogástalan; szóval a fürdő minden tekintetben pártolást érdemel. T. úrnőim ős uraim! Itt a kolera megint. Az iszonyú vész Damokles kardja fejünk felett lebeg; a hírlapok szerint e rut nyavalya már Mekkában van, ott pusztít ezer és ezer emberéletet. Már pedig Mekkához Medina nagyon közel van, különben nem futhatott volna oda egy szuflával még a nagy Mahomed sem! Nos ? Medina meg mi hozzánk van közel, tehát fussunk a kolera elől Mekkánkba, a Csörgetég hűs hullárnkarjai közé, hogy megmeneküljünk a halál karjától! Etl Pepi nyájas arczczal fogad mindenkor s mosolyára elillan szivünkből a bánat, az életutálat, a Csörgetég pedig felüdit, megedz, megaczóloz a lét merült alá, meg sem moczczant. Az egész szerencsétlenséget végtelen könnyelműség jellemzi, amiben csak az a szerencse, hogy rögtön visszavonulásra adták ki a parancsot, különben oda vész mind a ki- lencz ember lovastul. — „Hej! oda vagy te már szőke pajtás!“ — mondta egyik huszár, ki Szántó huszárt, az első kifogott hullát segítette vinni s könnye hullott a bajtársnak arczáról. Oly megható, oly végtelen szomorú eset volt, hogy sokan könnyeztek a szerencsétlenség láttára. Az egyik báttai családos, kit övéi hazaszállítottak. A másik kettőt másnap a hullaháztól nagy katonai fény mellett kísérték örök nyugalomra. Kienle káplán szép beszédben búcsúztatta el a szerencsétleneket. Kivonult az egész század ős a most Tolnán levő mohácsi század és a teljes tisztikar. Nyugodjanak békében, ok a nagy katonai előkészületek áldozatai, háborúban hullottak el, felszerelve hősiesen és — ami némi vigasz lehet az intéző köröknek — önként. A résztvevők különben a tisztikar kijelentése szerint kitűnő katonák ős jó úszók voltak. Mind a két állítás igazolva van, mert csak jóravaló katona, ki bízik fellebbvalójában, vállalkozik oly veszélyes próbára. S hogy jó úszók voltak, mutatja, hogy csak három maradt a Dunábau, más körülmények között ugyancsak egy sem jött volna ki elevenen. Isten nyugosztalja őket, legyen könnyű nekik a föld, melyben örök álmukat alusszák teljes felszerelésben. Bús Magyar. 1898. julius 16. Tanítói közgyűlés. A „Szegzárd-vidéki l óm. kath. néptanító-egyesület“ folyó hó 6-án Tolnán, a róm. kath. iskola egyik tantermében tartotta évi rendes közgyűlését. A három espereskerületből a rossz idő daczára is 50 tag jelent ,meg. A közgyűlés előtt „Veni sancte“ tartatott, melynek megtörténte után az egyesület tagjai szeretett elnökük vezetése alatt a gyűlés termőbe vonultak. Mikó György elnök pont 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést egy magas színvonalon álló tartalmas hosszabb beszéddel, melyben kiemelte a néptanítói hivatás magasztosságát, mely hivatás elől a lelkes néptanító az iskolák bezártával sem zár- kózbatik el s e hivatás érzékének fokozására szolgálnak a szünidőben tartandó egyleti gyűlések. Majd szépen fejtegette az egyleti élet czólját, s örömmel említette fel, hogy 10 évvel ezelőtt alakult meg egyesületünk s ez idő alatt a kezdetben mutatkozott kicsinyes félreértések, visszavonások teljesen megszűntek, úgy, hogy most a szeretet és a béke tiszta és önzetlen érzelmei fűzik össze a kartársakat, hogy közös erővel, törhetlen hűséggel küzdjenek azon magasztos czőlok eléréséért, melyeket az egyesület zászlajára tűzött. Beszédjében egész nyíltsággal szólt azon nagyarányú mozgalmakról, melyek az egy zászló alatt küzdőket összetartásra, tömörülésre késztetik s végül üdvözölte a szép számmal további hazezaira, ebben a már-már kétségbeejtő ezudar nagy melegben!... Előre! ki a Csörgetógre! Palást. Fürdői levél. Dunaföldvár, 1893. julius 14. Kedves öcsém! ígéretemhez híven rögtön megérkezésem után irom e sorokat, melyeknek kívánom, hogy téged es a Máli nónédet friss egészségben találjanak. Égető nap tűzött az egész utón s igy a bunda, mit erőnek erejével fölös óvatosságból rám adtatok, kissé nehezemre esett. Már majdnem beesteledett a földvári határban, mikor a János a szálloda ócska kapuja elé ért. Hazudom, ha csak ócskának mondom, bizony az piszkosnak is beillik. Nálunk otthon nem is trágyalével öntözik ám a kapualját. Valami kétségbeesett ábrázatu németbe ojtott kellner rakta le a pod- gyászomat, miközben a kisebbik tajtékpipámat eltörte a gazember. Alig találtak számomra szobát, ne gondold ám, hogy a sok vendégnek miatta, hanem azért, mert ebben a földvári szállodában alig van szoba. Hanem annál több az istálló. S ez érthetővé is vált előttem, mikor kitekintettem az ablakon. Öcsém, soha még annyi szamarat egy rakáson nem láttam, mint a mennyi a földvári Szent-Háromság terén búslakodik. (Hát még az otthon maradottak ?) Alighanem utánzata akar ez lenni annak a tálján városnak, melynek Szent-Márk terén annyi a galamb.
