Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-16 / 29. szám
XXL évfolyam. _____ 20. szám. Szegzárd, 1893. julius 16. KÖ ZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _____________ _____egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre.................. 6 Fél évre .... 3 frt — kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megj elen: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az hetenkint egyszer, vasárnap. Negyed évre.................. | 50 1 lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdeEgyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. tézendök. küldendők. tések jutányosán számittatnak. A kolera. Ázsia rémes betegsége ismét- felütötte fejét nálunk. Magyarország keleti részében nem lehet többé hivatalosan sem eltussolni. A hatóság desinficiálni fogja az áldozatok lakását, az esetleg még meg nem holtakat külön ba- rakba szállíttatja s aztán megnyugszik lelki- ismeretében, mint olyan, ki kötelességét híven és becsületesen teljesítette. Pedig távolról sincs úgy. A hatóságok nálunk sok helyen nem teszik meg a közegészségügy parancsolta kötelességeket. Az a kevés, amit némely helyen megtesznek, nem egyéb üres szemfényvesztésnél. Sőt lehetne olyan községeket kijelelni, a hol nemcsak hogy nem tesznek, hanem még tisztában sincsenek azzal, hogy tulajdonképen mit kellene tenniök. Nem csoda. Veszik a példát a székes fővárosból, melynek tanácstermében klikkek uralma versenyez s elöljáróságainál indolenczia s vastag tudatlanság nyilatkozik meg. A nép érdeke, a közegészségügy pedig bizatik a napra, a szélre, az esőre, az időjárásra, a véletlenre. A főváros uraiban is csak akkor ébred fel a közegészségügy érdekében az érzék, mikor a betegszállító kocsik már tuczatszámra szállítják a kolerabetegeket a barakba. Akkor aztán neki esnek annak a szegény és mostoha közegészségügynek s teleöntik a várost karbollal, desinficiálnak, építenek, tanácskoznak, megkonditják a vészharangot, miközben a kolera kíméletlenül egyre szedi áldozatait. Működésükből — mely amúgy is már csak eső utáni köpönyeg — hiányzik a tervszerűség, a czéltudatosság s az orvosi szakértelem. Tesznek valamit, hogy az elkeseredett lakosság, mely érdekét s egészségét elhanyagolva látja és tudja, még jobban el ne keseredjék s hogy őket ne vádolhassa senki tétlenséggel. Mikor azután a veszedelem a véletlen vagy az időjárás szeszélye folytán megszűnt, újra a régi nembánomság s indolenczia. Kikinek is nagyobb gondja van, semhogy a közegészségügy hiányaival s azok megjavításával törődjék. A vidéken szintén igy vagyunk, sőt vannak helyek, hol még rosszabbul. A kik hivatottak, hogy a lakosség egészsége s élete fölött őrködjenek, nem törődnek vele, ha a nép issza a rossz vizet, eszi a romlott húst s gyanútlanul él a meghamisított élelmi szerekkel. Hozzájárul ehhez még a kezdődő gyümölcs- saison, mikor kosárszámra árulják a férges és éretlen gyümölcsöt. Bizony a lakosságot felvilágosítani, vezetni, tanítani kell, meg kell neki magyarázni, hogy mi jó és rhi rossz, mi egészséges és ártalmas. Nem szabad engedni, hogy egyesek a zsebüket tömjék meg a többség egészségének rovására. Gondoskodni kell már jő előre egészséges, tiszta ivóvízről — mely a kolera terjedésének leghathatósabb ellensúlyozója, — meg kell vizsgáltatni a mészárszékeket, a pékműhelyeket, a piaczokat s mindezt lelkiismeretesen hozzáértő szakemberek — ha lehet orvosok — által. De ne majd akkor, mikor az epidémia már grasszál, hanem most már, hogy megelőzzük a veszélyt. Mi bízunk alispánunk ismert erélyében s 1 s reméljük is, hogy nem fog késni a közegészség- ügy érdekében a legszigorúbban eljárni. A mi megyénkben is sok a hiány e téren. Ezeket javítani kell s a mi fő: gondoskodni, hogy a praeventiv intézkedések ne csak a papiról) maradjanak, hanem szigorú ellenőrzéssel oda hatni, hogy azok pontosan és észszerűen effek- tuáltassanak is. Akkor azután nem kell aggódnunk a jövő miatt. Nagy szerencsetlenség a Dunán. Tolnán az ott állomásozó 10. huszárezred 6. századának három közhus zárja, nevezetesen: Simon, Kiss és Szántó julius hó 10-ón délután 5 órakor gyakorlat közben a Dunába fulladt. Az-eset a következő részleteiben: A huszárok s 1‘dVaik gyakoroltatnak az úszásban igy nyár derekán. A lovak rendesen csak kötő- fékkel fölszerelve, a huszárok pedig úszónadrágban. Most, hogy a század nagygyakorlatra elvonult volna, mintegy befejezésül próbaként teljes felszerelésben iparkodtak a Dunán átmenni. A próbára önként vállalkozó huszárok — a legjobb úszók jelentkeztek. Azért keresték az önként vállalkozókat, mert ,az ilyen gyakorlat életveszólylyel jár. Délután 5 óra között egy huszá* fürerrel az élén, a tisztikar és a század legénysége jelenlétében a Dunán sorakozott 8 huszár teljes felszerelésben. A Dunán kis csónakban egy vezénylő tiszt, a parton az úszókkal együtt indulandó 2 nagy csónak levetkőzött huszárokkal és az esetleges mentéshez tö.bb fa véggel ellátott kötéllel felszerelve, továbbá egy könnyű csónakban Frey, a tolnai uszoda úszómestere s vele egy huszár volt. A lovak teljesen 2 papi élelemmel, széna nélkül, a huszárok posztó ruhában, csizmában, csákó, kard, karabiner, telt patron táska egyéb teljes felszerelésben élelemmel ellátya, TARCZA. Hts-lló csillag'. (Gy. G.-hoz.) Isten, minő fenséges alkotásod: A csillagoknak arany tábora! A biborfóny az ébredő magasban S a nyugvó Nap haló sugara. Az Óczeánnak tiszta azúrjában Ragyogsz a Nap hasadó hajnalán; Műved tökéletes, de glóriája: Kiről dalom zeng, a bájos leány. Ó égi lény hol volt a születésed? Hogy tested hajnal gyöngye, harmata; Tán a Múzsák titokzatos honában, Hol téged istenasszony ringata? Ó, mily bűvös arczodnak rózsapirja, Hasadó, csodás hajnal ajakad; S dalod, mint szellők elhaló zenéje, Mint csalogánydal bájol, elragad. Csillagtalan, sötét éj volt felettem, Úgy zsongtak játszva a habok .... De ifjú, szép szemed derült egében Ragyogtak: a Nap, Hold s a csillagok. Ott volt a liljom hattyú-termetedben, Arany-fürtök takarták szép fejed. De, mely tündéri lényed átragyogta: Oly kedves vala lelked, szellemed. Rólad beszól a lelkesült Egernek A Géniusztól ihletett dala, S ha van igazgyöngy szivünk tengerében: Emléked az, kedves leány, maga. Szerelem, ábránd, rózsakoszoruja Lépésed tiszta, gyönyörteli éden Kísérjék, mint a déli Nap sugára A regg fuvalmát Thempe szép völgyében. Oly kínos, néma, fájoló az érzet, Mely keblem mélyén titkon fakadótt... S epedve ottan, folytonosan gyötri A régen elfelejtett dalnokot. Derülj fel újra, vihar-dulta szivem, Vagy bánat árja add rá éjszakád! Szegény csalódott, tövisteli éltem Itt is csak a csalódás várna rád. De nem. Olyan erős vagy ifjú lelkem! Veled a malasztteljes égi hit; A csüggedőre nem száll égnek enyhe: Ó, higyj ezért s hited tán üdvözít. Egy szóba olvadj ajkam szent imája: Még egyszer lássalak dicső leány! Vagy lelkemnek egyetlen egy reménye: Egy hulló, tűnő csillag lenne tán? Karaszy Mihály. Kitűnő fürdő-levél. Csörgetóg, 1893. jul. 12. Tessék elolvasni, kérem. Azért adtam neki a kitűnő czimet, vagyis jelzőt, hogy a jó olvasót e látszólagos írói önteltség, hiúság kiváncsivá tegye, holott pedig a kitűnő jelző nem a czikket, hanem a fürdőt illeti. Mert kitűnőt, vagy nem kielégítőt adni egy tanulónak olyan könnyű tanári dolog, hogy még; de igy osztályozni egy fürdőt manapság szörnyű bajos, mert a fürdés divatja mániája lévén az^ emberiségnek s hozzá tartozván az előkelőséghez, igazán gombamódra szaporodnak a hazai és külföldi jeles fürdők s az óriás reklámok, hogy a fürdőnek minél több hasznát lássa a világra termett vállalkozó, vagy tulajdonos. Mos már annyi sok száz jeles fürdő közül kiválasztani s határozottan megmondani tudni és merészkedni, hogy ez, vagy amaz a jelesek közt is kitűnő: nagy bölcsesóget és makacs bátorságot igényel!... Tisztelt közönség! Én é kérdést, ez ügyet behatótanulmányom tárgyává tettem s a nagy bölcsességgel és bátorsággal való hiú kérkedés vádjától sem félve, kimerem mondani, hogy a mi „Csörg’e- tönk“ a sok jeles világftirdők közt is a legkitűnőbb nekünk! Ignoti nulla Cupido! Tessék csak egyszer megpróbálni, jótállók érte, hogy e tündéri tenger-szem s e mellett gyógyerejü arany-tó kecsesen hömpölygő hullámainak,. h u 11 á m-k a r j a i n a k* I (hogy költőileg szóljak!) lágyan ölelő s elbűvölő va-
