Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-09 / 28. szám
XXI. évfolyam. 20. szám. Szegzárd, 1893. julius 9. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _ _____ egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője Előfizetési ár: Egész évre ......................| 6 frt — kr Fé l évre • • j« . . . . . 3 ‘_ Ne gyed évre . . . 1 . . . | ”,50 1 Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások lézendők. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak. Aratnak a Bartinán! Szegzárd mélyen sújtott lakossága mostanában nem mindennapi látványban részesül, mely nagyon alkalmas arra, hogy benne a keserű érzelmek egész sorozatát keltse fel. A várostól délnyugatra fekvő hegység egyik kiemelkedő pontján, a hires Bariinán, melyet már Garay János bikavérnek elkeresztelt lángboráról énekelt meg, kaszások ütötték fel tanyájukat s a vig lövöldözést, az ékes dalt, mely szüret idején behangzott a városba, a kasza pengése váltotta fel. A zöld hegyláncz, mely évekkel ezelőtt üde színével még a kinszenvedő Jézussal ormán is szemgyönyörköd tető látványt nyújtott, ma kopáran mered az égnek. Sárga színével, melyet kipusztitott talaja és az érett buzakalász okoz, a pusztulásnak rettentő jelképe. A láthatatlan ellenség, melyet a természet iszonyú szaporasággal látott el, apró szipolyaival kiszívta a szőllőtőke éltető nedvét, megölte a bortermő hegység kultúráját s vele számtalan ember jövőjét, reményeit, boldogságát. Az ember, mely tudományával behatolt a milliárd mértföldre száguldó égi testek titkaiba, mely a roppant erővel rendelkező állatok nagy tömegét eszével, ügyességével jármába hajtotta, mely az elemek alkalmazásával, önalkotta gépeken száguldva, legyőzte a távolságot, — tehetetlen e nyomorult állattal szemben. Elkeseredve, vagyona romjain kénytelen nézni a pusztulást, melynek megakadályozására nincs eszköz halalmában, mely következetesen, pihenés nélkül halad előre bevágott utján mindaddig, mig teljes nem lesz a megsemmisülés és a vele karöltve járó nyomorúság. De mégis, az ember nem állhatja ugyan útját a sors ezen rendkívüli csapásának, de megteheti azt, hogy a kipusztitott hegyeket újra betelepítse, A kutató tudomány nem tudott ugyan a pusztító rovar terjedésének gátat vetni, de mégis megjelelte az utat, a módot, melynek alkalmazása mellett a kalászokat érlelő Bar- tinát ismét zöld hegygyé lehet változtatni. Sok nélkülözés árán, nagy akaraterővel, kitartó munkássággal s a meglevő vagyon egy részének feláldozásával vissza lehet hódítani a hegyet az ellenségtől, mert hisz mindennek megvan a maga ellensége s semmi sem örök a földön. Fel tehát a munkára! A sok keserűség, a nagy fájdalom, a páratlan nyomorúság aczé- lozza meg izmainkat; a nélkülözés legyen elhatározásunk rugója s vigasztalónk a soha el nem pusztuló remény. Nekünk élnünk kell; nekünk vissza kell szereznünk korábbi jólétünk eszközeit, mert — úgy akarjuk. Három, négy nélkülözésekkel, küzdelmekkel teljes év el fog még vonulni aggódó fejünk felett, de azután szorgalmunk és munkásságunk jutalmául be kell következni a jobb időknek, mert ezt is — — úgy akarjuk. Szegzárd derék népe! ne hallgass az ál- prófé'ákra; ne vedd figyelembe a rosszak tanácsát, kik még szánandó helyzetedet is gyü- lölségük kielégítésére akarják felhasználni. Ne nézz te most se jobbra, se balra, csak folyton, szakadatlanul, fáradhatlanul munkálkodjál. Vesd félre a kishitűséget, bízzál a jövőben s légy határozott. Használd fel nagy munkaerődet, tapasztalataidat és lelki erődet! Fúrd, faragd [azt a hegyet, mig meg nem hajol akaratod előtt, mert végre is meg kell jönni a rossz után a jónak, a baltors után a szerencsének, igy rendelvén azt a mindenek alkotója. Legyen a jelszó, hogy a kipusztult Bar- tinának nem búzát, de édes, mézes szőllö- fürtöt kell ismét teremnie! b. Italmérési illeték, Nem uj dolog, csakhogy még eddig Szegzárdon nagyon kevesen ismerték, illetve nyögték. Ismerik most már főleg a kocsmárosok, a kiknek nagy részére oly hatást gyakorolt, mintha a derült égből villám csapott volna le. De térjünk a tárgyra. Múlt hó 26-án a városháza kis termét zsúfolásig megtöltötték azok, kik szeszes ital elárusitással, bormőréssel foglalkoznak, mig a nagyteremben a III. oszt. kér. adókivető bizottság a méltányosság szem előtt tartása mellett végezte teendőit, addig a kis teremben Weinninger Sándor pénzügyi biztos az italmórési illeték kirovását eszközölte oly módon, hogy az érdekelt felek általában faljajdulni kényszerittettek. Szegzárd községre a megállapított skála szerint 1500 frt italmérési illeték esik, mely az érdekeltek között, az általuk elárusított s ily czimen illetekezés alá tartozó szeszes italok menynyisógőnek megfelelőleg elosztandó. A pénzügyi biztos ur, nem tudni mi okból, oly TÁRCZA. Művészeink Szegzárdon. Ragyogó nyári nap eregető egész nap meleg sugarait a hetek óta tartó szárazság folytán kiszáradt földre, midőn a Debreczenből reggel 8 órakor induló művósztársaság, mely Jászai Marit, Hil- germann Laurát és Polonyi Elemért egyesité magában, egész napi zónázás után, fáradtan, tikkadtan Szegzárdra érkezett. A társaság tagjai, kik csak annyit tudtak Szegzárdról, hogy, hála a „Harmonia“ társulat ügyes közvetítésének, ők ott f. hó 6-án szavalni, énekelni és zongorázni fognak, nem együtt, hanem egyenként, kíváncsian tekintgett* k az első osztályú kocsi szorosan lezárt ablakain át a részben még zöldelő hegyláncz fel-feltünedező koronáira, melynek lábánál kell — számításuk szerint — feküdni Tolnavármegye székhelyének: a hajdani időben borairól hires Szeg- zárdnak, melyről mellesleg mondva, úgy hírből még csak annyit tudtak, hogy a művészetért lelkesülő, vendégszerető, magyar lakossága van. A Szegzárd-sárbogárdi csiga, akarom mondani szárnyvasut néha-néha gyengélkedő mozdonya magasra emelt homlokkal, büszkén a teherre, melyet ez alkalommal hordoz, tette meg a kányái ulatot, mely a szegzárdi állomáshoz vezet, midőn az ablakon kitekintő Jászai ijedten kiáltott fel: — Azt hiszem eltévesztettük az utat, hiszen ez nem Szegzárd, mely előttünk fekszik, hanem London! Szegzárdból ugyanis nem látott egyebet, mint egy pár tornyot, a többit szerinte eltakarta — a köd. Később tudta meg, hogy az nem köd, mely Szegzárd házai felett barátságosan tanyáz, hanem finom por, mely a szárazság folytán a kocsik nyomán támad a levegőben s onnét késő éjjelig le nem száll. Mennyire fokozódott meglepetésük, midőn a perronon vármegye huszárok kiséretébén fekete salon ruhába öltözött küldöttséget pillantottak meg, kik nővszerint: Simontsits Béla, Totth Ödön, Boda Vilmos, Nagy Pista, Forster Zoltán, dr. Tanárky Árpád, Simontsits Elemér és Leopold Kornél a rendező bizottság nevében a művésznők ünnepélyes fogadására készültek. Jászai Mari impozáns alakja lett először láthatóvá, ki egy ügyes ugrással a földön termett s fogadta a küldöttség üdvözletét, kiket Simontsits Béla mutatott be a művésznőnek. Jóval később bujt elő az ajtónyiláson H i 1 g e r- mann Laura szép szőke feje s utoljára szállt ki Polonyi Elemér, ki a hőség folytán kényelembe I helyezvén magát, a fogadás által meglepetve, zavarában kabátja szárnyával folyton gallórtalan nyakát takargatta. Öt fogaton, melyek bakján teljes díszben megyei huszárok foglaltak helyet, szállították a rendezők a vendégeket a „Szegzárd szálló“-ba, hol a szálló két legszebb sarokterme szolgált lakásukul. A közvacsora. A rendező bizottság mintegy 15 tagja este 9 órakor a „Szegzárd szálló“ földszinti éttermében gyülekezett, hol a művésznők tiszteletére közvacsora rendeztetett. Tiz.óra is elmúlt, midőn a művésznők átöltöz- ködóse után az első fogás az asztalra került, melynél az egész társaság vig kedélylyel helyet foglalt. Jászai rendkívül meg volt elégedve a menüvel, minek részben tán az is volt az oka, hogy a művésznők az egész napot a vasúton töltvén, napi élelmük egy kis vasúti állomáson felkutatott fekete kenyérből állott. A pezsgők durrogásánál megeredtek a pohárköszöntők, melyek töméntelen mennyiségben, ki- apadhatatlanul folytak többnyire politikai themákról egész éjfélig, úgy, hogy Jászai azt a megjegyzést koczkáztatta: egész életében öszszesen nem fog- lalkozott aaynyit politikával, mint mióita Szegzár- dón van. Ezen politikai szóharezra okot pedig az szolgáltatott, hogy különböző politikai párthoz tartozó
