Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-02 / 27. szám
27- szám. Szegzárd, 1893. Julius 2. XXI. évfolyam. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- _________________ egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre . . . . ... 6 frt — Fél évre ............................ 3 Ne gyed évre . . . . ’. . '. I I 50 Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. kr Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézéndök. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap, Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirde tések jutányosán számittátnak. Dezseöffy Géza. 1883. julius 13-ika óta, midőn az öreg Simon Rudolf, ki hosszas ideig Tolna- Vármegyét mint 11-od alispán szolgálta s ki 10 és fél éven kérésziül volt a szegzárdi e. f. kir. Iörvényszék elnöke, agg kora folytán nyugalomba vonult, vagyis a lefolyt 10 év alatt négy Ízben volt elnökváltozás Szeg- zárdon. Simont Pál úgy ay Gusztáv követte áz elnöki székben, ki azonban már 1884 deczember 6-án áthelyezését kérle. Palugyay után Sávéi Kálmán jött Szegzárdra, ki szinlén alig két évi elnökös- ködés után 1887. junius 23-án Pécsre helyeztetett át. Sávéit követte Siebenfreud Béla, ki szinte nem tudott Szegzárdon meggyökeresedni s már 1889-ben Trencíénybe költözködött. 1889. szeptember 5-én végre Dezseöffy Géza neveztetett kr a szegzárdi kir. törvényszék élnökévé, de, alig .3 és fél évi itteni működés után Budapestre való ál helyezését kérelmezte s kérelmének hely adatván, a héten tette le, mint a budapesti kir. Ítélőtábla bírája, a hivatalos esküt. Felesleges bizonyítanunk, hogy minden elnökváltozás a rázkódás egy nemével jár s igy a jogkereső közönségnek kimondhatatlan kárával van összekötve. • Eltekintve attól, hogy ez idő alatt, mig az elnöki szék üresedése tart? bármily körültekintő módon is van gondoskodva a helyettesítésről, a dolgok nem folyhatnak a maguk rendje és módja szerint, még mig az uj elnök a viszonyokkal megismerkedik, a helyzetbe beletalálja magát, oly tetemes időt vesz igénybe, hogy minden változás az igazságszolgáltatás kétségtelen hátrányával jár. Igazságszolgáltatásunk jelenlegi vezetője ismeri ezen ferde viszonyokat s bizonyára oda fog törekedni, hogy a kir. törvényszék vezetésében az annyira szükséges állandóság és ennek üdvös következményei az uj elnök- változás alkalmával a közönség számára biztosíttassanak. Hát mi nem csinálunk belőle titkot, hogy őszintén sajnáljuk Dezseöffy Géza urnák Szeg- zárdról való távozását. Sajnáljuk a közönség érdekében, mely aránylag rövid idő alatt ismét egy uj elnökválság okozta kellemetlenségekkel kénytelen megküzdeni, sajnáljuk az igazságszolgáltatás érdekében, mely egy kipróbált szakerő elvesztésével mindenesetre újabb megpróbáltatásoknak megy eléje; sajnáljuk a szegzárdi társadalom érdekében, mely egy tevékeny tagjának spraiból való kiválását fogja fájlalni; sajnáljuk végre egyénileg s velünk sokan, kik az ő szereletreméltóságának meleg sugaraiban fürödtünk. S daczára, hogy távozását fájlaljuk, elmegy tőlünk anélkül, hogy távozása okainak teljes ismeretével bírnánk. Szegzárd igaz, kis város; nem nyújtja a főváros kényelmét és előnyeit, de e mellett bír olyan tulajdonokkal, melyet a főváros nagyszerűségei közt hiában keresne az embér. Hizelgünk magunknak, hogy nem Szegzárd fejletlensége vagy egyéni kellemetlenségek okozták elkivánkozását, mert hisz itt mindenki tisztelte, becsülte és szerette s bizonyára nem tapasztalt soha senki részéről olyan bánásmódot, mely nagyobbmérvü elkedvetle- nedésre okot szolgáltathatott volna. De elhisszük a szállongó hirt s belenyugszunk azon. feltevésbe, hogy Pestvármegyei birtokos lévén, birtokához s tulajdonképeni szükebb hazájához kívánt közelebb jutni. Távozzék bár tőlünk, rövid itt tartózkodása alatt szövődött emléke köztünk élni fog. A tisztelet, a böcsülés és rokonszenv, melyet itt irányában kivétel. nélkül mindenki osztatlanul táplált, el fogja kisérni uj állásába. S távozása pillanatában csak arra kérjük, viseltessék Szegzárd és a szegzárdiak iránt hasonló érzelmekkel! b. A csütörtöki müvészestily. Nagy arányai már előreveiik árnyékukat s Szegzárd már rég nem látott falai közt a társadalom minden osztályából kivált annyi előkelőséget, mint ez alkalommal. Gróf Széchenyi Sándor né és gróf Apponyi Sándorné védnöknője csütörtökön a kora délutáni órákban kocsin ériének Szegzárdra s a vármegye házánál szállnak meg. Jászai Mari és Hil germ an n Laura urhölgyek, P o lo n y i Elemér zongoraművész, Kiss József a nagynevű költő, Herczeg Ferencz és Kóbor Tamás geniális tárczaTARCZA. Petőfi születésházánál. Szemembe köny ragyog, szivembe fájdalom, Melynek véres, gyöngye e szomorú dalom, Mely szivembe termett. Amint itt állok e szerény házikónál Mintha most is élnél, mintlía még itt volnál, S oly szomorú dolgot, keserűn suttognál Mik fájnak, levernek... Úgy elgondolkozom az elmúlt időkről, A melyben szép dalod először csendült föl Nemzetem dalnoka! Mint egy csillagsugár a setét éjszakát Pályáját az égen rohanva futja át — Amely, rest álmából felkeltő a hazát Dalod volt az oka. Elgondolom elébb, hogy mi volt a nemzet, S általad a világ legelső hőí.e lett. .. Csodával határos Mit gyújtó dalaid s szellemeddel vógzesz, Ragaszkodva híven a szentek szentjéhez Szabadság!: . . Amit ma kevés ember érez, Ami van, az káros! ... Hiszen a mai kor nem is érti a dalt, Mely életre keltő a szunnyadó magyart! S élni vágy merészen . . . Az oltárt melyre szive vérét ontá, A mai kor nyeglén összedönté, rontá Elveiden mosolyg és ha vállat vonssz rá Feledi egészen. Nem igy! •.. Nem ez. a nép, kit Petőfi ismert! Más népnek élt-halt ő, másnak kérte Istent, Hogy közibónk szálljon. Messiásként vitte nemzetét szolgálni, És ma alig bírunk önlábunkon állni — Hazafiság helyett jó nekünk akármi Csak haszonra váljon!. .. Oh hol az a korbács, hol van az a villám Amely ajkadon kelt, a melylyel megbirnám Torolni a vétket, Amit a satnya kor cselekedni készül, Nem nézve a hazát, melynek egén vész ül — En-haszon lesőse méltó büntetésül Elveszti a népet I . . . Közönyösebb nemzet nincs már a magyarnál Értékesebb a láncz — ha arany, a kardnál... Közérdek stb. Ma már üres szólam, minek nincs értéke Az igaz hazafi gúnyt arathat érte, Nem az volt a miért a jó Istent kérte A költő, Petőfi!. , . Merész gondolatra ébred fel a lelkem, A melynek alapját eszméidben leltem, Bátor lelkű honfi! Oh tán az a szellem, a mely dalban ihlet Ha bár valósággá — fájdalom, nem is lett, Reánk sugarából tán egy parányit vet Ha sírodból ront ki!! Kis-Kőrös 1893. márcz. 15. Tóhelyi József. Waldfleck Mátyás. — Karczolat. — Sok embert láttam már reggelizni s nem reggelizni, de olyat, mint Waldfleck Mátyás, még soha. Ismerek embereket, akik tejet isznak habbal-; embereket, akik habot isznak tejjel; láttam már olyanokat, kik a keserű tlieát szeretik szivar nélkül. Ismerek embereket, akik a reggeli előtt — alkalmasint, hogy jobban bssók nekik — lehordják az időjárást s az összes pinezóreket, de olyan embert, oly különös, oly furcsa legyen a reggelinél, mint Waldfleck Mátyás, rajta kívül egyet sem. Egy asztalnál szoktunk ülni. Ő a jobb, én a bal végén. Amíg személyesen nem volt szerencsénk egymáshoz, csak néma fejbicczeütéssel szoktuk egymást naponta fél kilenczkor üdvözölni. Akkor találkoztunk ugyanis rendesen a „Koronádban a hosszú asztalnál. Ő sötét kávét ivott az .„Egyetértés“-
