Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-18 / 25. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 25. sz.) 1893. junius 18. Katona-ünnep Kecskeméten.*) Vasárnap a hajnali órákban már az egész város talpon volt. A házakra, templomokra, valamennyi középületre nemzetiszinü lobogókat tűztek ki. Az üzletek kirakatait szebbné-szebb koszurukkal töltötték meg, azonkívül Katona-képekkel, a melyeket szalagok és virágok díszítettek. Koszorúkat tettek a szoborra Kecskemét törvényhatósága: „Városunk halhatatlan szülöttének“, a Katona József-kör: „Száz éve, hogy születtél századoknak“, a kecskeméti jótékony nőegyesület: „Katona Józsefnek“, a kecskeméti r. kath. főgimnázium tanulói ős tanári kara: „Bánk bán halhatatlan szerzőjének“, a polgári állami leányiskola: „Katona Józsefnek“, a kecskeméti református jogakadémia polgársága: „Nem verhet le vihar, Meg nem avithat idő“, a községi tanitó-testület: „Katona Józsefnek“, a kecskeméti kereskedő ifjak egyesülete: „Katona Józsefnek“. Délelőtt tiz óra körül kezdtek gyülekezni a küldöttségek a Katona-szobor körül, a melyet erre az alkalomra gyönyörűen feldíszítettek. A küldöttségek névsora itt következik: Kecskemét kir. törvényszéke, Görög nem egyesült egyház. Izraelita nőegyesület, Rongyos egyesület, Polgári leányiskola és népiskola, Műkedvelői zenekar, Jogakadémia, Gazdasági iskola, Jogakadémia polgársága. Kegyesrendiek főgimnáziuma és tanári kara, Szegedi királyi tábla, Szegedi polgári kör. Szegedi államvasutak üzletvezetősőge. Katona József-kör. Kecskeméti dalárda, Kecskeméti 48-as kör, Budapest főváros (Kun Gyula és Szelestey Géza). Kecskeméti szabadelvű kör, Kecskeméti honvéd-egyesület, Kecske- keméti zeneiskola, Kecskeméti iparegyesület, Emke (Perger József és Katona Mihály), Nagyváradi Szigligeti-társaság, Gazdasági egyesület, Kecskeméti kaszinó, Kecskeméti izr. hitközség, Kecskeméti népkör, Debreczeni Csokonai-kör, Félegyháza város, A Magyar Tudományos Akadémia ős a Kisfaludy-Társaság (Gyulai Pál), Kereskedő ifjak egyesülete, Kecskemét város (Lestár Péter királyi tanácsos, polgármester, Bagi Béla, Zombory László, Kovács József, Pap Sándor, Muraközy József.) Református főgimnázium tanári kara és ifjúsága. Állami főreáliskola tanári kara ős ifjúsága. Nagy-Kőrös város Szent-István Társulat: (Pelczer Béla). Református egyház. Evangélikus egyház. Kereskedelmi kaszinó. Szeged város. Szegedi Dugonics-Társaság. Polgári dalkör. Ügyvédi kamara. Kecskeméti jótékony nőegyesület. Történelmi társulat: dr. Váczi János. Az Erdélyi Muzeum-Egyesület. Kecskeméti kir. járósbiróság. A m. kir. 4-ik honvéd huszár ezred és a 38. csász. és kir. gyalogezred. Ott voltak Bartók Lajos ős Hévizy János orsz. gyűlési képviselők. A küldöttségek már elhelyezkedtek a szobor körül, az egyesületek és testületek már letették a *) Sántha Károly lapunk kitűnő tollú munkatársa felkérésére vettük át a »Pesti Napló«-ból e közleményt. Hasznos madaraink védelméről. *) Irta: NÉMETH MÁRTON. A szabad természetbe, Isten legszebb templomába vezetem mélyen tisztelt hallgatóimat, hova az óv ezen szakában oly örömmel megyünk és hol igen szívesen időzünk. Az aranykalászt termő szántóföldek között, őlenydus és a pacsirta kellemes dalától telitett levegőben haladva, itt-ott a fürj hangos pitypalaty- tyától üdvözölve, erdős, ligetes helyre őrünk. Telepedjünk itt le a kelet minden szőnyegénél szebb, virágokkal átszőtt zöld pázsitszőnyegre és engedjük át magunkat az isteni természet nyújtotta gyönyör élvezetének. Igazán átszellemül e helyütt az ember. Feledi az élet sokféle bajait, keserveit ős a paradicsom gondnélktili boldogságát véli itt feltalálni. A zöld lombdiszszel ékeskedő fák, a szingazdag virágok sokasága elkápráztatja a szemet; a növények ős virágok összillata kéjesen érintik szagló szerveinket s a madarak kellemes éneke füleinknek szerez gyönyörteljes élvezetet. Éppen most szólalt meg közelünkben a fülemile. Egyszerre elnémulunk. A szó ajkunkon elakad. Csupa szem és fül vagyunk. Az a világosbarna tollazatú, igénytelen külsejű, veréb nagyságú kis madár oly *) Felolvastatott a »Szegzárd-központi tanító-egyesület« 1893. évi junius hó 8-án tartott közgyűlésén. talpazatra a szebbnél szebb koszorúkat, a mikor egyszerre óriási zivatar keletkezett, a mely egy pillanat alatt mindent elmosott. Az ülőhelyeken csurgóit a viz, a koszorúk eláztak i a közönség sietve menekült a közeli pályaudvarba és a sótahelyen levő kioszkba. Csak fél óra múlva térhetett vissza a közönség a szoborhoz, de a nedves padokra többé le nem ülhetett. Elsőnek a dalárda énekelte el a himnuszt, a mely után Lestár Péter kir. tanácsos, polgármester üdvözölte a megjelent vendégeket és a közönséget. Utána Gyulai Pál mondott beszédet a magyar tudományos Akadémia és a Kisfaludy-Társaság nevében. Általános lelkes éljenzés követte Gyulai beszédét. Azonban alig fejeződött be a beszéd, megeredt az eső, úgy hogy Horváth Döme ünnepi beszéde és Sántha Károly pályanyertes ódájának szavalása elmaradt. A közönség sietve távozott a térről a városba, oltalmat keresni a hatalmas felhőszakadás elől. Délután kőt órakor díszes banket volt a kaszinó nagytermében. A főhelyet Les tár Péter kir. tanácsos polgár- mester foglalta el. Jobbról Gyulai Pál, balról Horváth Döme, a Katona-kör elnöke tilt. A harmadik fogásnál Les tár Péter szólalt fel szép beszédben éltetve Ő felségét a királyt. A felköszöntőt a hallgatóság állva hallgatta végig. Majd Horváth Döme, a Katona-kör elnöke beszélt. Horváth után Gyulai Pál mondott felköszöntőt, melyben a pályanyertes óda szerzőjére, Sántha Károlyra ürítette poharát. A banketről a társaság a jogászünnepre ment. A kecskeméti reform. Jogakadómia lelkes ifjúsága zászlók alatt délután 5 órakor indult nagy közönség kísérete mellett a város pompás kertjébe. Itt a kert közepén áll Katona József életnagyságu szobra, a mely ezelőtt nemzeti színház folyosóján állt. Elsőnek a dalárda énekelte el a Himnuszt. Utána Katona Ernő Bartók Lajosnak erre az alkalomra irt gyönyörű ódáját szavalta el. Az óda szavalása után szűnni nem akaró tapsvihar ős éljenzés jutalmazta a költőt. Majd Búrdács Rezső joghallgató mondta el lendülettel és hévvel a szép ünnepi beszédet. Beszéde végén a jogakadómia nevében díszes koszorút tett Katona szobrára. A közönség pedig lelkes éljenzésben tört ki. Katona szobrától a közönség a tágas nyári mulató- ős tánczbelyisőgbe vonult. Itt elsőnek a dalárda énekelte el G a a 1 Ferencz szabadkai zeneigazgató „Honfidal“-át. Majd dr. Kovács Pál szavalta Sántha Károly ünnepi ódáját, a melynek minden strófája után lelkes taps hangzott. A szép ódát tárczánkban hozzuk. Ezután dr. Magyar István jogakadőmiai tanár szavalta el Garay János „Bánk-bán“-ját. Majd Katona József szelleme czimü zeneszám követbájos, erőteljes hangokon szólal meg, hogy nem tudjuk, a hang csengő tisztaságát, erőteljességét vagy kellemőt bámuljuk-e inkább? A hallgatásban elmó-'5 lyedve, egyszer csak azon vesszük őszre magunkat, hogy ezen isteni hangok felvillanyozták érzékeinket, ajkunk dalra nyílik ős versenyre kelünk e kis báj- dalu zenórrel. A pacsirtán és fülemilén kívül még igen sok azon kisebb-nagyobb énekesek száma, melyek szintén működő tagjai azon nagyszerű énekkarnak és többő- kevósbó részt vesznek azon hangversenyben, melynek karmestere az isteni természet. Ezekről azonban most nem szólok nóvszerint, hanem visszavezetem mélyen tisztelt hallgatóimat a tanácskozó terembe. Pedig még szerettem volna a szabad természetben, a gyönyörtől megittasulva időzni, —- s ugyanezt olvasom le az önök arczárói is — de mivel értekezésem czóljául hasznos madaraink védelmét tűztem ki, erre a tanácstermet tartom alkalmasabbnak. Az az élvezet, melyet kis madaraink kellemes énekükkel szereznek az embereknek, elenyésző csekélység azon anyagi haszonhoz képest, melyet rovar- és főregirtásukkal okoznak. Köztünk bizonyára egy sincs, ki ne ismerné az éneklő madaraknak rendkívül nagy rovarirtó képességét és azon hasznot, mely ebből az emberiségre háromlik. Az én nézetem szerint a gondviselésnek ez a legolcsóbb ajándéka, melyet a teremtéskor az emberiség hasznára és mulat- tatására rendelt. A gabonához a földet meg kell művelni, a gabonát belevetni, learatni, e^sópelni, kezett, a melyet a kecskeméti úri banda kitünően adott elő. Zenéjét ifj. Baktay Mihály a banda egyik prímása szerzetté. Zombory Ida Kiss József „Rab-asszony“ cimű balladáját szavalta. Dr. Kovács Pálnő pedig a Bánk-bán operából Melinda dalát énekelte Baftha Henrik zongora kísérete mellett. A közönség igazi elragadtatással hallgatta a szép szavalatot ős éneket. Végül a programm egyik érdekes száma következett: Ha férfi lelkedet kezdetű bordalt a dalárda és az úri banda együtt adta elő tetszéssel. A sikerült hangversenyt táncz követte.---------------------------------------------------------------------Y 30,000 félnapi mulasztás. To 1 n á n a múlt héten folytak az évzáró vizsgák általánosságban jó eredménynyel. Ha tekintetbe vesszük, hogy Tolnán az iskolalátogatás az utóbbi években milyen hanyagul történik: szinte csodálkozunk az eredményen. Nem hiszem, hogy léteznék a megyében hasonló város, hol az igazolatlan mulasztás, a hanyag iskolalátogatás megszüntetése tekintetében oly kevés — mondhatni semmi sem történik. Informáltattam magamat a tanitókar több tagja által, a vélemény egybehangzó: a község bírája, elöljárósága, a hova a törvény értelmében kótheten- kint további eljárás végett a mulasztási kimutatások beterjesztetnek, nem törődik a mulasztással, a szülőket nem figyelmezteti s egész évben egyetlen egy büntetést — a törvény által szigorúan megszabott büntetési fokozatból — a megintóst sem alkalmazta. De minek is tenné? Minek szerezne magának kellemetlenségeket? A biró ur — illetőleg az elöljáróság — szépen igazolja a mulasztásokat vagy egyszerűen nem igazolja, évnegyedenkint beküldi a kir. tanfelügyelőségnek s ott vagy elfogadják a beküldött kimutatásokat vagy nem. Ha elfogadja, tudjuk hova jön, ha nem, akkor visszaküldik a község elöljáróságának s az újra áttanulmányozza, hogy néhány hónap múlva beküldhesse a mulasztási kimutatásokat a kir. tanfelügyelősőgnek. így megtörténik, mint az idén történt, hogy 1—2 év előtti mulasztások végett hivatják az illető szülőket, kik csodálkoznak és — természetes — hogyan is emlékeznének a mulasztásra? A törvény azért intézkedett, hogy 2 hetenként történjék az igazolatlan mulasztások kiírása, hogy nyomban, a legrövidebb idő alatt lehessen az igazolatlan mulasztót számon kérni, s ha kell megbüntetni a hanyag szülőket, a gyermeket pedig idejében még az iskolának megnyerni. De ha a mulasztást a tanév végén vagy pláne másfél óv múlva vesszük elő, akkor nincs czélja az egész eljárásnak. S hogy ez néhány év óta igy van, ennek nem éppen a kötelességét hanyagul teljesítő elöljáróság, hanem a kir. tanfelügyelősőg is az oka. Ha már a hír. tan felügyelőség nagy méruü elfoglaltsága höuetheztében az egyes hözségehben az iskolákat meg nem látogathatja, az előmenetel és megőrölni, hogy az ember használni tudja. Ha tejhez akar jutni, a tehénnek lakásról, táplálókról kell gondoskodni. Ha gyümölcsöt akar élvezni, fát kell ültetni s azt folyton gondozni. A madár maga készíti fészkét, maga keresi fel táplálékát és ingyen gyönyörködtet bennünket kedves dalával. Madarak nélkül a természetet a rovarok, férgek uralnák. Erdésznek, kertésznek és gazdának Isten a madarakban oly megbecsülhetetlen segítséget adott, melyet mással pótolni nem lehetne. És vájjon fordit-e az emberiség valami figyelmet hasznos kis madarainkra? Óvja, védelmezi-e őket eshetőleges veszélyek ős ismert ellenségeik ellen ? Fájdalom! Szép hazánKí^n vidékein, melyeken ón megfordultam, nemcsak védelmet, oltalmat nem tapasztaltam, hanem azt láttam, hogy hasznos kis madaraink legnagyobb ellensége, ragadozó madara, maga az ember. Nem hogy védené őket, hanem inkább pusztítja, irtja minden módon, kevés kivétellel. A mezei munkáról fáradtan hazatérő apa, hogy otthon maradt szeretteinek, játszadozó apró gyermekeinek örömet szerezzen, madártojást vagy éppen apró madárfiókákat ^isz haza nekik tarisznyájában. Ők aztán gondoskodnának szívesen — a maguk módja szerint — a kicsinyek táplálásáról és fölneveléséről, de az édes szülőktől elszakított kicsinyek, a nem nekik való gondozás alatt, csakhamar elhalnak, így a szülő maga oltja lj>e gyermeke szivébe má- zsenge korában a madarak pusztítása iránti hajlamot. S a mint annyira fejlődik a gyermek, hogy a fára
