Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-18 / 25. szám

1893. junius 18.

3

iskolalátogatásról személyes meggyőződést nem szerezhet, megtehetné: hogy az illetékes községi elöljárót, a bírót kényszerítené az iskolalátogatás szorgalmazását előmozdítani az által, hogy a hanyag iskolalátogatókat vagy szüleiket a szorgalmi idő pontos betartására szorítanák, ha másként nem lehet, a töruény szabta büntetések alkalmazásáual. Tolnán átlag számítva az iskolába járni köteles gyermekek több mint 30,000 fólnapi előadást mulasztottak, amiből legalább is fele igazolatlan mulasztás s ennek megszüntetésére, javítása érdekében nem történt semmi, kivéve azt, hogy néhány szülő leszidta a tanítókat, mert múlt tanévben kiírták gyermekeiket, kiknek mulasztásaira már nem emlékeztek. Az idei tanév mulasztóit majd jövő évre kérik számon s azok szülői viszont a tanítókat. Hogy az eredmény mégis megfelelő s különösen a magyarosításban kiváló, az a lelkiismeretes és szorgalmas tanitókarnak köszönhető.

Vasárnap délután az iparos-tanonczoknak volt vizsgájuk, mely 2 órától este fél hétig tartott az iparhatósági megbízottak és az igazgató informatioja alapján az eredmény j ó n a k, rajzki állításuk pedig az idei tanévben dicséretes, a munkakiállitás j ó, de igen gyéren képviseltnek mondható. Hétköznap a mesteremberek az inasnak annyi szabad időt nem adnak, hogy az önállóan valamit készíthetne, vasárnap pedig részint az iskola, részint a vasárnapi munkaszünet miatt nem dolgozhatnak.

Vöröshegyi.

Közegészségügy érdekében.

A közigazgatás egyik igen fontos ága, a közegészségügy kezelésének nagy hátrányát abban látom, hogy a rá vonatkozó intézkedések végrehajtására hivatott hatósági és községi közegek, valamint a magánosok és gyógyszerészek nehezen jutnak az e tárgyban kiadott rendeletek ismeretéhez s az érvényben levők nincsenek kellőleg összegyűjtve.

Ezen hiányán akként vélek segíthetni, hogy mig egyrészt legközelebb ki fogom adni a közegészségügyi törvények és érvényben levő rendeletek teljes gyűjteményét, másrészt ennek folytatásaként és ugyanazon alakban a vezetésem alatti minisztérium közegészségügyi osztálya f. évi julius 1-től kezdve: „Egészségügyi Értesítő“ czim alatt hivatalos lapot fog kiadni, mely közölni fogja:

1. az egészségügyre és a közegészségügyi szolgálatra vonatkozólag kiadandó összes rendeleteket, döntvényeket és elvi jelentőségű határozatokat;

2. gyógyfürdők nyithatására, ásványvizek forgalomba hozatalára, kórházak, gyógyintézetek, himlő nyirktermelő intézetek stb. felállítására adott engedélyeket ;

3. a hazában uralkodó járványok statistikáját;

4. az állami tébolydák betegforgalmát;

lg 1 gyógyszertárak felállítására, adományozására és átruházására vonatkozó határozatokat;

6. összetett gyógyszerek árulásának engedélyezésére és titkos szerek eltiltására vonatkozó rendeleteket ;

7. az országos közegészségügyi ős az igazságügyi orvosi tanácsnak elvi jelentőségű véleményezéseit; v

8. az állam egészségügyi intézeteinek állásaira, valamint a törvényhatóságok és községek által beküldendő orvosi állásokra és gyógyszertárakra vonatkozó pályázati hirdetéseket;

9. egészségügyi kinevezéseket, megválasztásokat, kitüntetéseket, fegyelmi büntetéseket azok indokolásával ős egyéb hivatalos egészségügyi személyi híreket;

10. végre mindazt, a minek közzététele a közegészségügy érdekében kívánatosnak látszik.

Az „Egészségügyi Értesítő“ havonta kétszer és pedig minden hó 1-őn és lü-őn fog megjelenni s csak előfizetős utján lesz kapható. Ára évenkint két forint.

Az előfizetési pénzek a hatóságoktól, községektől és ezek hivatalos közegeitől az alispáni vagy polgármesteri hivatalok által lesznek beszedendők és évente kétszer közvetlenül a belügyminisztériumnak hivatalból beküldendők. Magán megrendelők az előfizetési pénzeket az illető alispáni vagy polgár- mesteri hivatalhoz, esetleg a belügyminisztérium segédhivatalának főigazgatójához küldjék be.

Az „Egészségügyi Értesítő“ kiadása által elérhető lesz, hogy egyrészt a hivatalos egészségügyi személyzet közvetetlenül fog értesülhetni a szolgálatára vonatkozó minden intézkedésről, a minek ismertetése a személyzet nagy részének annál inkább lesz szüksége, mivelhogy az 1883. I. t.-cz.-ben előirt s még a folyó évben életbe léptetendő orvosi tiszti vizsgának ez is egyik vizsgálati tárgyát fogja képezni, másrészt a törvényhatóság terhes munkától fog általa felszabadulhatni, a mennyiben, ha minden alantas hivatala e lapot járatni fogja, a közegészségügyi rendeletek nagy részét nem fog kelleni egész terjedelmükben sokszorosítani.

Felhívom ennélfogva a törvényhatóságot, hogy a kiadandó hivatalos lapnak fontosságát saját hatáskörében kellően ismertetve s jelen körrendetetemet a törvényhatóság hivatalos lapjában egész terjedelmében közölve hasson oda, hogy úgy a hivatalos orvosok és gyógyszerészek, mint maga a törvényhatóság, a szolgabirói hivatalok s a mennyiben szükségét látná a községi ős körjegyzők, nemkülönben a községek a lapot megrendeljék s egyúttal alkalmas módon tegye közhírré, hogy a lapnak elterjedése a magánosok körében s a kitűzött fontos czól tekintetében felette kívánatos.

Mintán az „Egészségügyi Értesitő“ csak az előfizetők számának megfelelő mennyiségben fog kinyomatni, felhívom a törvényhatóságot, hogy az előfizeTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (25. sz.)

tésre jelentkezők névszerinti jegyzékét hozzám terjessze fel.

Budapesten, 1893. évi április hó 30-án.

Hieronimy s. k.

Az adókivetö bizottság működése.

A szegzárdi m. kir. adóhivatal székhelyén működő III. oszt. kér. adókivető-bizottság a következő sorrendben fogja tárgyalásait végezni:

Junius hu 19-én Alsó-Nyék ős Agárd.

„ 20, 21, és 22-őn Tolna.

I 23ráii Sze d r e s, S i m on m a j o r, továbbá Szegzárd 1—56 tételig.

„ 24-őn Szegzárd 57—127 tételig.

I 26-án

„ 27-őn

I 28-án

„ 30-án

Julius hó 1-ón

128—193

194—254

255—353

354—430

431—813

I 3, 4, 5-én Báttaszék.

I 6-án B á t a ős D ő r i-P a t i a n.

„ 7-én Alsó-Nána ős Decs.

„ 8-án Du n a-Sz en t-Gy ör g y, Gérjen, Yettle és Gindlicsalád.

„ 10-őn Fadd, Hencse.

„ 11-én Harcz, Kajdacs.

„ 12-őn Kőty, Mözs.

„ 13-án Öcsén y, Várdomb.

I 14-én Medina, Pilis, Zomba

községekben lévő haszonhajtó foglalkozások kerülnek megadóztatás alá.

A bonyhádi kir. adóhivatal székhelyén alakult adókivető-bizottság pedig a bövetkező sorrendben végzi tárgyalásait:

Julius hó 3-án. Apáthi, Majos.

I 4-őn A p a r, Hant, N a g y-V e j k e, Czikó, Möcsóny.

„ 5-én I z m ő n y, M u c s f a, K i s-D o- rogh, Varasd, Tabód. ...

„ 6 án K i s-V e j k e, Lengyel, Závod.

„ 7-őn Kakas d, Belácz, La donnán y, Máza, Győré.

„ 8-án Mórágy, Vár alj a.

„ 10-őn Nagy-Mányok, Kis-Mányok, Tevel.

„ 11-ón Szálka, Grábócz, Börzsöny ős Bönyhád 1—67 tételig,

„ 12, 13, 14-én Bonyhád 68 tételtől

végig.

TÖVISEK.

én lakásom.

Ha a nagy költő-pap Tompa Mihály tolla hegyére vehette egykor és Írhatta egyik szép verse czimőül: „Az ón lakásom“ — pedig az a lakás

fel tud mászni, akkor már nem várja, hogy az apja hozzon neki madártojást ős fiókákat, megszerzi ő azt maga is.

Csapatosan barangolják be ilyen gyermekek az egész határt, megvizsgálnak minden bokrot, fát; s a megtalált fészket irgalom, kegyelem nélkül rabolják ki. Nem indítja őket könyörületre az anyamadár siró szava, a szüleiktől elrabolt kicsinyek árvasága. Még csak lelkiismereti furdalást sem éreznek, mert hisz az apjoktól tanulták e lelketlen madárpusztitást. S ha madártojás és fiókákkal gazdagon megrakodva hazaérkeznek, édes anyjuk a hozott madártojásokat még meg is süti a számukra; a kis fiókákon pedig a kisebb testvérekkel vagy otthon maradt pajtásokkal osztoznak meg. A hazavitt madárfiókákkal azután még azt a kegyetlenséget is elkövetik a gyermekek, hogy lábára czőrnát kötnek s az elrepülni akaró kis madárkát visszarántják. S a szülő mindezt részvét- lenül nézi. Pedig az érző szívvel biró szülő milyen könnyű okoskodással rájöhetne, hogy gyermeke a házi szárnyasokat is az éneklő madarakéhoz hasonló elbánásban részesítené; de gyakori intése, szoktatása, vagy itt-ott alkalmazott büntetése következtében nem teszi. így volna ez a hasznos kis madarakkal is, ha nem hiányoznék a szülőkből a hasznos kis madarak védelme iránti erkölcsi érzet és ennek folyománya a jóakaró, gyakori figyelmeztetés, esetleg büntetés.

Azt már látjuk, hogy a családi nevelés nem / teszi meg lazt, amit a hasznos kis madarak védelme órdékében szent kötelessége volna megtenni. Lássuk

most az iskolát, mely a családi nevelés után, azzal karöltve. munkálkodik a gyermekek testi őz lelki jó tulajdonainak ápolása és fejlesztésében: mit tesz a kis madarak védelmére?

Ha végig nézzük az iskolai olvasókönyveket, mindegyikben találunk olvasmányokat és költeményeket, melyek részben a madarak hasznát tüntetik fel, részben pedig azoknak védelméről szólnak, néha igazán szívhez és őszhez szóló példákban egyaránt intvén a gyermekeket, hogy óvakodjanak a madarak pusztításától. Az ilyen olvasmányok kezelése alkalmával a tanítónak igen kedvező alkalma nyílik a kis madarak hasznáról növendékeit meggyőzni s azok védelmét figyelmükbe ajánlani. És itt bátran elmondhatom, hogy mi tanítók meg is teszünk mindent és felhasználunk minden alkalmat, hogy a gondjainkra bízott gyermekeket a madarak pusztításáról leszoktassuk; de ha a szülők nem munkálkodnak velünk karöltve, kárba vész fáradságunk, nem érjük el a várt sikert.

Én a madárpusztitást igen szigorúan büntetem. Sikerült is iskolás gyermekeim egy részét a madarak pusztításáról leszoktatnom. Ezek a jobb családi nevelésben részesült gyermekek, különösen a leányok. A nagyobb résznél azonban megmaradt a szülők által beleoltott madárpusztitási hajlam. Ha a tanköteles, iskolába járó gyermek büntetéstől való féltőben nem meri a kis madárkákat vagy tojásokat a fészekből kiszedni, felszólít erre egy nagyobb, nem iskola- köteles gyermeket, nagyobb testvért vagy éppen az

(apját. Ha aztán madár pusztítása még igy is köztudomásra jött, védekezik az apjával, testvórjővel, vagy azzal a nagyobb gyermekkel. Nálunk a legnagyobb mádárpusztitók* a 13—17 éves gyermekek. Sőt, még az idősebbeknek is igen kedves vasárnapi szórakozás, mulatság az, hogy elmennek a pusztaapátiul erdőbe madarászni.

Ha tavaszkor, a madarak főszkelőse idejében, a szabadban bolyongok, a természet szépsége által nyújtott élvezet, gyönyör helyett fájó érzés támad sokszor szivemben, mert lópten-nyomon egy-egy elpusztított madárfészekre akadok. Én, ki pusztán, viruló mező közepette lakom, tudom legjobban, hogy mennyire pusztulnak éneklő madaraink. Azelőtt füle- mile dalnál aludtam el és arra ébredtem fel. Most csak a messze távolból hallik néha-néha hozzám e kedves madár bájos dala. Pedig még jutalomban is részesítem alkalom adtán az olyan gyermeket, ki a hasznos kis éneklő madarakat védelmezi, nem pusztítja. De annak a megromlott szivü gyermeknek mi az a jutalom vagy dicséret ahhoz a szívtelen, kegyetlen élvezethez képest, melyet egy fészek tojás vagy fióka kirablása szerez neki?

Az eddig elmondottakból láthatjuk, hogy az iskola megteszi azt — a hasznos madarák pusztításának megakadályozására — a mit csak tehet, s ha még sem ért czőlt, ezért vád az iskolát nem érheti. Láttuk végre, mit tesz a társadalom a hasznos éneklő madarak védelme czőljából?

Őszintén megvallom, hogy országos törvényeink