Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-11 / 24. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (24. sz.) 1893. junius 11. Küzdelemben. A mai nyomorúságos viszonyok közölt a szegény nép mohón ragad meg minden oly alkalmat, mely tisztességes utón némi jövedelemhez juttatja. Erre nézve alig van kedvezőbb alkalom, mint május hónap közepétől junius hó végéig, illetve a selyembogár tenyésztés idejében. Ezen kedvező alkalmat mindenkor szívesen felhasználtuk és évek óta számosán foglalkoztunk —1 szegény pálfaiak — a bogártenyésztéssel, mert hát bizony a termelt gubó után éppen a legválságosabb időben kaptunk pénzt, t, i. aratás előtt, midőn mindenki jól tudja, hogy a népnek semmi keresete nincs. És bátran elmondhatjuk azt is, hogy éppen a most ismertetett körülmény folytán a gubó után nyert pénznek kétszeres értéke volt, miután az aratásba menő munkások több hétre szükséges élelmüket ezen pénz egy részéből szokták bevásárolni. Hanem az idén elestünk ezen biztos keresettől, mert az urodalom a birtokán lévő eperfákat egytől egyig kivágatta. Azt tartjuk, hogy az uradalomnak ezen intézkedését birálgatni nem szükséges, önmagában hordja az kritikáját. Annyit azonban bátrak vagyunk mégis megjegyezni, hogy az uradalom ezen intézkedésénél saját érdekét is figyelmen kívül hagyta, miután a birtokon lévő eperfák lombját értékesíthette volna oly- formán, hogy a boga tenyésztőktől a gubó után nyert vételárból egy méltányos százalékot szedett volna, amit a tenyésztők készséggel meg is adnának. Hallottuk az itt járt selyemtenyésztési felügyelőtől, hogy Sopronmegyében a nagy- czenki uradalom a bogár tenyésztőknek átengedett eperfák lombja uláh két év alatt közel ezer forintot vett be. No ilyen jövedelem a pálfai uradalomban is megtalálja helyét. A mienkhez hasonló sorsra jutottak a szegény miszlai szomszédaink is. Ezek hallomásunk szerint sirva fakadtak, midőn a kiosztásra szánt bogarakat látták, de nem tenyészthetnek, miután az uradalmi tiszttartó a birtokon levő eperfákat mind meg- csonkittalta, télen pedig egytől egyig ki fogja vágatni. nálkozva mondá, mikép már az üres állás betöltve van; két heti folytonos keresés után, végre is egy vidéki városkában alkalmazáshoz jutottam, természetesen nem mutatván be magamat. Leutazván az illető városkába, főnököm elégedetten dörzsölő kezét, midőn tapasztalá, hogy üzlete tömve van vevőkkel, melyeket nem a vásárlás, hanem az én két óriási fülem vonzott oda, igy folyt e kétségbeejtő élet tán 16 hónapig és e kis város lakói is már napirendre tértek füleim felett, már megszokottá lett volna előttük, ha egy rendkívüli eset nem fordítja felém ismét a közvélemény, illetve közönség figyelmét. Egy állatsereglet érkezett városunkba, melyet sietett a város apraja, nagyja, boldog-boldogtalanja megtekinteni, én is egy alkalommal elhatároztam megtekinteni, mely jelhatározásomat tett követte, felöltöztem, befizetve belépti dijamat, bevonultam az állatseregletbe, hol a bejáratnál egy óriási kroko- dilust bámultam meg, mely kényelmesen nyújtózkodott — mutatva hatalmas fogait — egy vizmeden- czőben. Még alig állok meg, már is s/uró fájdalmat érzek fülem egyikén, már azt hittem az állatsereglet tagjai rohantak reám, midőn leroskadva az ijedtségtől, eszméletemet vesztém el ........... Fe locsúdva ájulásomból, mely orvosom állítása szerint több mint 8 óráig tartott, körülnézek és lakásomon találom magamat! hogy kerültem haza? nem tudtam. Igyekeztem rendbe hozni gondolataimat, mig végre orvosom töri meg a csendet, elbeszélvén, mikép egy szelídített majom felesleges husdarabnak Igazán elszorul a kebel s ha nagybirtokosaink és a jó hazafiak a szegény népnek érdekét igy hordják szivükön: úgy ne csodálkozzék senki, ha a statisztika napról napra ijesztőbb számadatokat fog közölni az országból kivándorló munkás családokról. Pálfa, 1893. évi junius 8-án. Egy volt tenyésztő. Ültessünk fákat! Vagyonodnak hasznát Csak úgy élvezheted, Ha annak gyümölcsét Jól értékesíted. Alig várjuk a hosszú szunnyadó tél után a kikeletet. Úgy örül szivünk, midőn a mezőt, erdőt földelni, a fákat gyönyörűen virágozni látjuk. De, hogy is ne ? hiszen az emberi kedélyre lényeges befolyással bir a külvilág szép váltakozása, mily jó hatást tesz a szemre a zöld lombok és virágok látása. Az ozondus levegőt csakis a növényekben gazdag, erdős, ligetes helyeken élvezhetünk: miszerint a növények — különösen a fák — a levegőt élenyitik, tisztítják és az időjárást is némileg szabályozzák. Továbbá táplálékunk nagy részét is a növényvilág nyújtja és pedig gabonában, gyümölcs- és, főzelékfélékben; s a gyümölcs a második helyen áll. Mily jól esik a nyár elején már a finom cseresznye, meggy, nemesitett ribizli, egres, a kedves izü alma, körte, baraczk ős ringló fajok; részint befőzve, részint úgy természet- adta élvezve. A szőlőről, a gyümölcsvilág eme királynéjáról sem feledkezem meg, mely mint gyümölcsöt is élvezve gyógyhatással bir, s a szilva is szintén kellemes és egészséges táplálék. Sajnos, hogy mi ezt mind nélkülözzük vagy drága pénzért szerezzük be eme szükségletünket idegen helyekről, sőt külországokból. Ügyes gazda úgy osztja be udvarát, kertjét ős szőlőjét, hogy egy talpalatnyi föld sem hever haszon nélkül. Ültet nemes fajú fákat s igy nemcsak házát látja el éven át gyümölcscsel, hanem még szép mellékjövedelmet is húz belőle. Nézzük pl. Vas és Sopron, sőt Zala megyét is; itt a lakók jövödelmének oroszlánrészét a gyümölcs- termelés teszi. Innét szállítják vidékünkre a nagy mennyiségű almát és aszalt gyümölcsöt s nem is hinné az ember, mily szép összeget kapnak a lakók gyümölcsért. Felső Ausztriából 50—60, sőt 100-nál is több fedeles hajó jön ővenkint gyümölcscsel megterhelve Bpestre; Kecskemét, Nagy-Kőrös futóhomokos vidékéről, — hol a gyümölcsfán kívül alig díszük más — ővenkint mintegy 50 ezer mtrm. alma, 7—8 mtrm. spanyolmeggy szállittatik fel. Volt olyan óv is, midőn 250 ezert frt ára kajszibaraczk árusit- tatott el. Bátran tehetjük tehát e vidék — mely ez előtt 40 évvel kopár legelő volt — évi jövödelmőt 2 millió írtra. A mohácsi sziget is mily tetemes összeget nyújt nézvén a rendes nagyságtól elütő fülemet, reám rohant és egy parányi darab otthagyásával, illetve le- harapásával tudtak kimenteni karmai közül. Először életemben kezdtem átkozni a sors szatíráját, mely kisebbítette ugyan koponyámból égnek meredő ékességemet, csak azért, hogy annál ijesztőbbé változtassa. Minden további kellemetlenség nélkül telt el még néhány bónap, mikor is apám hosszas kérésemre mégis magához vett, hogy a kereskedői pályát a gazdálkodással cseréljem fel. Visszatérve szülővárosomba, jobbindulatu ismerőseimet — p. u. Bodri kutyám és Narciss nevű macskámat, melyek gyermekkori pajtásaim közül valók voltak — nem alterálta füleim nagysága abban, hogy a barátságot élőnk vonítással és nyávogással meg ne újítsák, bizonyítgatva saját nyelvükön, hogy határtalan bámulói és tisztelői füleimnek. Már 21 éves valók, midőn lassan-lassan cseperedni, a bajuszom is serkedezni kezdett, midőn megismerkedtem egy szőke leánynyal, a ki bogárfekete szemeivel az angyalokéhoz hasonló mennyei hangjával az első perczben megigózett, kit! — e pessimista szívvel, mely gyűlölte az emberiséget — megszerettem, szerettem az ifjú szív lángoló hevével, oly igazán, mint csak egy ifjú szeretni képes .... Igyekeztem kedvében járni imádottamnak, kileste gondolatait, őre voltam lépteinek és már-már azt hittem, hogy van egy lény, ki nem a külsőt, de az igazi szerelmet tekinti ős ez ábrándozásaimnak közepette, már-már láttam előttem feltűnni egy sogyümölcstermésévol; részint egyes gazdóknak, részint a pécsi püspöki uradalomnak. B .........faluban egy földmives valahol néhány ne mes fajú cseresznyefához jutott s e pár fa 1884. évben 50 frtot hozott. Ugyanitt egy másik gazda egyetlen szercsika almafájáról 20 frtot vett be, a mely fa 20 □ mtrnól több helyet s a nyesésnél több munkát nem igényel. Most tehát nézzük: jj ha több ily nemes fajú fával rendelkeznénk s az udvart, kerteket és a veszendőben levő szőlőket ilyenekkel beültetnők; mily szép jövödelmet adna a keresett nemes fajú gyümölcs. Nálunk a pomológia igen kezdetleges. Nézzük csak Dél-Nómetországot, ott az utak szélei mind gyümölcsfákkal vannak beültetve; sőt Vürtenber- giában egész dülőföldek vannak befásitva úgy, hogy közeik takarmányt, sőt gabnaféléket is teremnek, a fák pedig dúsan gyümölcsöznek, mert ritkábban lettek ültetve s a köztük levő tér folyton munkáltatik s kellő trágyázást is kap. Az ily mezei gyümölcsösök — mint ott nevezik — tehát kétszeres jövödelmet hoznak. Bár nálunk is gondolnának ilyesmire: legalább oly nagy összeg pénz nem vándorolna külföldre gyümölcsért. A Magyaralföld mily fagyér; az állam is mily sokat sürgeti s költekezik az alföld befásitása czéljából, az vajmi kevés eredményt nyújt, mert ott a talajviszonyok nem kedvezők. Itt van hazája a gyümölcsnek a Szegzárd-bátai hegy- ián ez, de mivel egy kis nehézségbe ütköznék ennek befásitása, nem szívesen gondolnak erre; pedig mily szép gyümölcsösöket adna e vidék. Mintha látnám szellemi szemeimmel a hegyek oldalában a szép gyümölcsfákat nemes gyümölcscsel megrakva, széles köreikben pedig amerikai vesszőbe nemesitett finom szőlőfajokat, melyek részint bornak, részint, mint csemege-szőlő szállításra is alkalmas. Lenn a völgyeket szilfák takarják árnyas lombjaikkal; itt-ott baraczk- ős ringlófák teszik változatossá a szép zöld szőnyeget. Fenn a hegytetőn hatalmas cseresznye-, meggy- és diófák dicsérik az Ég urát! Oh! mily örömet nyújtanának a nézőnek ma e szomorú kopár hegyeink. De nemcsak künn, hanem benn a városban is sok látni való volna. Nézzük meg egy szorgalmas gazda udvarát. Midőn a rácsos kapun belépünk, azonnal szemünkbe tűnik a szép rend és tisztaság; ami a gazda jó Ízlése-, fáradhatatlan szorgalma- és ügyességére enged következtetni. Beljebb lépve, mindjárt az ajtó előtt meglepik a nézőt azok a szép pyrámis és szárnyas gulya alakban nevelt körtefák ős almafa-füzőrek, rakva gyönyörű gyümölcscsel. A falak mentén pedig ügyesen kezelt franczia baraczk-redőlyek nyújtózkodnak. A gyönyörű szép méhkast kőt összeojtott szárnyas kajszibaraczk árnyékolja, melyek a méheknek a nyári forrőságban kellemes hűvöst s a gazdának pedig gyönyörű példányú gyümölcsöt szolgáltatnak. Az ólak mellett és a trágyagödör mentőn eperfák bólintgatják másodszor diszlő lombjaikat; miútha szemrehányást tennének a gazdának, hogy első leveleiket a selyemherkat szenvedett lélek boldogságának róvpontját, midőn mind e légvárak összeomlottak egy csapásra ... Daczára, hogy imádottamnak még mindig nem nyilatkozám kiolthatlan tüzkónt égő szerelmemről, mégis elhatározám, hogy feltárom előtte szivemet, és már átakarám lépni küszöbét, midőn hangos társalgást és kaczagást hallok szobájában. Égtem a kíváncsiságtól megtudni a kaczaj okát, becsületórzésem küzdött kíváncsiságommal, midőn azonban nevemet hallám említeni, győzött ez utóbbi és én lehetőleg zajtalanul, szorosan oda illesztve az ajtóhoz fülemet, kihallgatám társalgásukat. Megbün- hödtem! Imádottam ajkáról kellett hallanom a kritikát, mely összezúzta szivemet, neki, ez angyalnak volt szive mondani: „Sajnálatraméltó ez a Tudós Tóbiás! sajnálom ón is szegényt — folytatá, a kit mindennél többre becsültem — hogy fülei oly nagyon hasanlitanak egy bizonyos állatéhoz (kaczagás)' és kétszeresen sajnálni lehet, mikóp azok egyike egy prózai majom által meg is csonkittatott!* Kétségbeesve távoztam el a vidorság, a jókedv és boldogság e helyéről, kétségbeestem jövendő boldogságom felett, átkoztam az egész emberiséget... mert mit ér már akkor az élet nekem, midőn nem találhatom fel boldogságomat.... Mit keresek én e világon, mely csak gúnyolódásból, szörnyű csalódásokból áll, emberi ármányoknak lővén tanyája, Isten veled világ, én megyek egy boldogabb helyre — a béke és nyugalom helyére, egy golyó ős sokat zaklatott lelkem felszáll Isten itólőszóke elé .... H . . . . .
