Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-11 / 24. szám

1893. junius 11. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (24. sz.) nyók martalékává bocsátotta s gyümölcseiket a házi szárnyasok lakmározására szánta, árnyékaikkal pedig a trágya amoniak tartalmának elpárolgását kell meggátolni ö majdan lehulló leveleikkel a trágyát némileg szaporítani. Belépve a kertbe: itt ismét a kerítések men­tén kajszi és őszibaraczk redélyekkel találkozunk. Az utak mentén fekete, vagyis vadribizlibe ojtott egres- és ribizkék díszelegnek; mint egy pálezikára illesztett gyümölcskék rajtok gyönyörű fürtök mo­gyoró nagyságú szemekkel, vagy diónyi egressel. A szépen kezelt törpefák keresztsorai között, a legki­tűnőbb fajú konyhakerti növények pompáznak. Itt spárga, amott ananász, szamócza — diónyi nagy­ságú — s mind a legügyesebben kezelt főzelék fé­lék, melyeknek ágyaik szépen beosztva a néző jó- izlósét tökéletesen kielégítik. Ha kérdeznők a gazdát: vájjon hol vette e sok szép nemes fát; ez sok pénzbe került? Azt válaszolná: nézze csak a kert végén azt a faiskolát, melyet már több éve létesí­tettem, három óv alatt már kiültetni való fákat adott, melyeket addig el sem is ültetőm, mig a leg- alkalmasb és leghálásabb oltás, a lapozás által a tél folyamán kézben be nem nemesítettem őket; t. i. őszszel kiszedve, a pinezóbe homok közé lettek rakva, s télen midőn a munka amúgy is szünetel, elég időm volt ezt a meleg szobában elvégezni s e c/élra még a tél kezdetén megásott gödrökbe, tavaszszal pedig isz.ipolással elültettem. Ezen faiskola által elértem azt: hogy 1 -ör ül­tetvényeim megszokva a talajt és az éghajlat helyi természetét, fel sem vették az átültetést, mig a tá­vol eső vidékről szállítottak igen gyakran csenevész- nek, vagy néhány év után kivesznek. 2-or biztos va­gyok fáim nemes voltukban, s biztosan tudom, azok miféle fajuak. Megesik néha, hogy nemes fa helyett valami rossz fajura tettünk szert s csak évek után bizonyodunk be annak haszontalan voltáról. Azért tanácsolom minden pomológusnak, hol nincs közelben faiskola, azt, ha kicsit is, de okvet­len létesítsen, ebből szépen pénzelhet is. Ha fákat ültetünk, szemünk előtt tartsuk: 1-ör erőteljes, egészséges törzsű, szép koronáju s hajszál gyökerekben dús fák legyenek. 2-or a fa nemes vol­táról bizonyosak legyünk; mert csak nemes gyümölcs legkedvesebb és legkelendőbb. 3-or a talaj viszonyá­hoz alkalmazzuk a fák faját, pl. ne ültessük a meggy- és cseresznyefóléket oda, hol inkább a szilvafólék diszlenek s viszont a szilvafeléket ne erőszakoljuk a meszes talajú hegytetőkie, mit inkább a körte és a cseresznyefák kedvelnek. 4-er ne ragaszkodjunk egy vagy kétféle fajhoz ok nélkül. Minden vidéknek megvan a maga gyümölcsfaja, mit részint a talaj, részint a fogyasztó közönség kedvel, ezt szaporítsuk. Észszerütlenség volna olyan fát erőszakolni, mely nemcsak hogy termést nem nyújt, hanem sínylődik s rövid idő folytán elvész. Ajánlom a kedves szőlőgazdáknak, hogy mig egyfelől az amerikai vesszőt rakják, addig ugyanott kellő távolban jófaju gyümölcsfákat is ültesse­nek. Tudjuk azt, hogy a vadvesszőbe nemesitett szőlő nem tartós, tehát mire ez kiveszne, már is szép fákkal rendelkeznének, amelyeknek tágas kö­zeit ismét beültetve s szárnyas lúgosra hagyva, nem várt eredményt, nyújtana. Adja a jó Ég, hogy e siralmas állapotban levő hegyeink, — e vidék aranybányája — ismét virág­zóvá legyen; adjon a jó Teremtő boldogabb jövőt, s öntsön a hegyek ujjuló vesszejébe bőséges nedvet, hogy ismét dúsan csepegtesse minden tőke a kedves drága nektárt, töltse meg pinezéinket a jó veressel; melynek hire az Atlanti-tengeren túl is volt; adjon aggódó gazdáink szivébe ismét vidám munkakedvet, kitartást és erőt, hogy az Istent dicsérve töreked­hessenek a földi javakért. »Szánd meg Isten! a magyart, Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerin kinjának. Balsors akit régen tép, Hozz reá vig esztendőt; Meghünhődle már e nép A múltat s jövendőt!« (K. F.) Nemes Győző. ~~T~ A N Ü B Y. _______ Ta nitógyiilés. A „Szegzárd-központi tanitóegylet“ f. hó 8-án d. e. 11 órakor kezdte meg Tolnán tivaszi közgyűlését Schuler József alelnök, Németh Márton Il-od jegyző, Modry Hugó pénztáros, Feldmann Samu, Kelecsónyi R'zső, Kreuczer Károly, Bozsolik Ferencz, Deutsch Lajos, Kovács Dávid, Polgár Lajos, Lambert Ede, Perler Mátyás, Parti József, Horváth Ignácz, Thaly Endre, Katzler János, Molnár János, Matejka Károly, Fischer Jenő, Deutschmann János, Mayer Antal, Mayer Antalné, Arlow Mariska és Gyenis Antal egyleti tagok jelenlétében. Schuler József eszmékben gazdag elnöki meg­nyitó beszédet mondott és azután felolvasta a Uir. tanfelügyelő alábbi sürgönyét. Rill József kir. tanfelügyelő meg nem je­lenhetvén, az ekként hangzó sürgönyt küldte a gyű­lésnek: „Az együvé tartozóság szent esz­méje lelkesítse gyűlésük tagjait. Ál­dást kíván működésükre Rill kir. tan- felügyelő.“ E sürgönyt a közgyűlés örömmel vette tudomásul. Felolvastatott eaitán Holub Jánosnak az elnök­ségről lemondó levele. A közgyűlés sajnálattal veszi tudomásul a le­köszönést. A múlt közgyűlés jegyzőkönyvét Horváth Ig­nácz volt I-ső jegyző fogalmazványában Németh Márton olvasta fel s miután a jegyzőkönyv ellen ki­fogás nem tétetett, annak hitelesítésére Molnár Já­nos és Mayer Antal kérettek fel. A számvizsgáló bizottság működéséről Kovács Dávid telt jelentést. A jelentősből megtudtuk, hogy a pőnztárkészlet 28 frt, a tagdíj hátralék 326 frt, a mi elég szomoritó s a mely körülmény nagyban hozzájárul az egylet pangásához. A könyvek rendben találtattak, de egyes tételek mégis hiányosak, indít­ványozza, hogy a volt pénztárosnak, Beiger Benőnek a felmentvény megadassék. A közgyűlés kimondja, hogy a felmentvényt csak u^y adja meg, ha ezek a hiányok igazoltatnak, egyúttal a számvizsgáló bizott­ságnak működéséért jegyzőkönyvi köszönetét mond. Német Márton fáczánkerti tanító egy min­den tekintetben sikerült felolvasást tartott a hasznos madarak védelméről, fűszerezett előadásdan, mely a hallgatókat mindvégig a legnagyobb figyelemre kész­tette. A tanulságos felolvasást lapunk legközelebbi száma hozza. Utána Feldmann Samu tolnai tanító a gyorsirászat hasznosságát fejtegette. Mindkét felolvasónak a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Holub János és Horváth Ignácz leköszönése folytán az elnöki és jegyzői tisztség megüresedvén, arra nézve uj választást kellett megejteni. A sza­vazatszedő bizottságba Glück Márton, Deutschmann János, Thaly Endre és Gyenis Antal választattak be. 19 szavazat közül Schuler József volt alelnök 18 szavazattal elnöknek, Németh Márton volt másodjegyző 15 .szavazattal első jegyzőnek válasz­tattak meg. Alelnök Matejka Károly lett, a II. jegyzői állást Engel Mór nem fogadta el. A gyűlés utolsó tárgyát az indítványok tevése képezte. Csak egy indítványozó volt Horváth Ig­nácz, a kinek indítványa, hogy a központi tanító­egyesület oszoljék fel, illetve olvadjon be' az általá­nos tolnainegyei tanítóegyesületbe, kemény vitára adott okot. Schuler József, Molnár János és Kovács Dávid hosszabb hozzászólásai után a közgyűlés az in­dítványt egyhangúlag magáévá tette. Más tárgy nem volt s az elnök a gyűlést bezárta. Gyűlés után kedélyes társas ebédre jöttek össze a megjelentek, a hol felköszöntőkben nem volt hiány, mert maga Engel Mór 14 tósztot vágott ki. Beszél­tek még Molnár János, Kovács Dávid és Horváth Ignácz. A közebéden együtt levő tagok nevében Schuler elnök a következőt sürgönyözte Tolnamegye volt szeretett kir. tanfelügyelőjének, Varasdy Lajosnak: „A központi tanitóegylet tagjai üduözlik tanfelügyelő urat Erdély bérczei között, mint a taní­tóságnak igaz, törhetetlen barátját. Isten tartsa meg honunk népoktatásügyének előmozdítására még számos éuig.u F. _____T ÖVISE K._________ A f olyó hét. Megmérhető országunknak négy fő-folyója van : Duna, Tisza, Dráva, Száva; a megmérhetetlen időnek pedig csak három: a folyó év, folyó hó és folyó hót. (Tehát a végetlen, örök idő e tekintetben szegényebb, mint „arany kalásszal ékes“ szép hazánk!) Ez a letűnt hót igazán folyó hét volt! — Avagy volt-e ennek — legalább nálunk — kimagas­lóbb eseménye a folytonos esőnél? Bizonyára: nem! E hót főesemónye az eső. Már a több, mint egy­hetes eső után eső hangverseny eseménye csak mellék-esemény. Sőt, mint az idők jelei mu'atják, annyira nyakunkon ül az u. n nagydepressália (a felszálló gőzők, párák és csapadékok lerakodási évadja) hogy mikor e sorokat irom (péntek reggel 5 óra!) még semmi formális kilátás arra, hogy az iga­zán folyó hőt nagy eseményét, a folytonos esőt, derült napsugár, játszi verőfóny akarná kegyesen felváltani!.. . Milyen ilő ! I. . Bizony megrohadunk, ha még tovább is igy tart! ... A legvónebb emberek emlékező tehetsége cserben hagyja a kérdezőt: mi­kor volt egy másik ilyen idő júniusban ?-------A kru mpli zöldül, diszlik, de az ember reménye fogy, sárgul, I az idei termés amúgy is vékony kilátásá­nak halványan rózsázott széleit mindjobban kétségbe­ejtő sárga vonallal szegélyezi a folyó hét, a folyto­nos eső eseményének kétségbeejtő változatlansága... „De jaj! csak igy jár minden az ég alatt!“ Nagyon kértük az esőt mindnyájan: hát megjött nagyon. Mint mikor a nagybirtoku földes urat a gaz­dasági teendőkre nézve folyvást zaklatja alkalmatlan kérdéseivel, ugyvólt jó tanácsaival gazdatiszt, mun­kás és cseléd, hogy ezt igy, amazt amúgy kellene tenni, s utoljára a földes ur megharagszik és tesz a maga abszolút joga és hatalma szerint: — úgy jártunk mi most. Addig ostromoltuk az eget nagy ős jótékony esőért mindannyian, (kivéve a vásározókat) mígnem a természet örök kormányzója megharagud­ván az érdemetlen, bűnös emberek folytonos eső- áldásért rimánkodó és az ő bölcs és szent akaratán meg nem nyugvó ideges magaviseletéért, azt mondá egyszer csak: no nesztek! S ráuk zuditá júniusi özönvizét egész a megunásig. No de vigasztalódjatok özönviz-sujtott kedves olvasóim! Én e tekintetben is szerencsétlenebb va­gyok mint ti, sok másban nálam boldogabbak! Kér­ditek : miért ?-----------Mert én még a folyosóról se m igen nézhetem az idő kellemetlen folyását s az egész folyó hetet. Ki vagyok verve lakásomból s majdnem a zöld hegyeken üttetó fel sátorfámat G r ü n b e r g ur, a szegzárdi hires szobafestő, épp most jővén kedve pompásra kipingálni nri lakásomat. Yan-e valakinek ilyen pechje a kerek világon? . ..! Kőt egész esztendőt vártam az építős után a feste- tésre, mondok: hadd száradjanak jól ki a falak, majd kiválasztom a legalkalmasabb időt, a júniusi aranyos napsugarak özönlésőnek drága idejét, mikor már nem rettegtetnek a májusi fagyos szentek zord napjai, mikor még nem áll be a kánikulai hőség s a naponkénti zugó zivatarok, locsogó záporesők ily munkára alkalmatlan korszaka.-------No hát, jól kivál asztottam ! — — Most szerteszét vagyok. Laká­somban teljes felfordultság bábeli zavara, bútoraim oly igazi összevisszaságban, mint ama chaosz a világ teremtése előtt, nincs otthonom, mégis itthon kell lennem, hogy őrizzem szétszórt, záratlan vaczak- jaimat, mint — az irás szerint — „isten keze őrzi szétszórt csontjaikat a rideg föld porában!“ Valóban felbomlott állapot ez is! Mikor jövök rendre megint: Isten és Grünberg ur a meg­mondhatója! . .. Most kezdek igazi tisztelettel meghajolni azok előtt, a kik naponként festik arczáikat, hogy kecsesebb legyen!! Istenem! — hiszen csak egy szoba kipingálása is mennyi gondot ad, mennyi munkát ró festőre és gazdára egyaránt? Hát egy emberareznak bájosra festése, hogy azon — a leg­vizslább emberi szem sem véve észre a természet- adta fogyatkozásokat pótló pikturát, — az elragadó, elbűvölő, lebilincselő, tökélyes szépség kellemes vo­násai ragyogjanak ?! . . . S mindezt naponként, vagy talán többször is tenni napjában 1 . . .. Uraim ős úrnőim! ez észbontó munka, rettentő vállalkozás! Kik ezt cselekszik, fogadják legőszintébb, forró részvétemet! — — — De ime, mig ezeket irom nedves filagoriám fel­futó zöld komlós erdejében, melyről most nem ezüst harmatcseppek ragyognak, mint egyébbkor, hanem az ég megeredt csatornáinak sárgás esős vizei folydo- gálnak alá — szép keleten elvalahára felragyog az isten áldott napjának aranyos sugára s lelkemben felcsillan az édes remény: hogy tán megszűnik a rohasztó esőzés s a költő szavaiként: „uj nap fényle reánk annyi viszályok után!“ Vajha!... De félek, hogy ez csak csalóka fény, mely játszik én velem! — — Hogy mikor a szobák festését bevégezzük, nagy fáradsággal helyrerakodunk s a mostani kivertsóg miatt tele leszünk csuzzalr 1

Next

/
Thumbnails
Contents