Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-05-21 / 21. szám
XXI. évfolyam. 21. szám. Szegzárd, 1893. május 21. NAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- ______________________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre | . . . j § . 6 frt — kr. Fél évre . . . •. . '. . . 3 „ — Negyed évre . . . . I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. A szent lélek ünnepén. Rég megállapított igazság, hogy a világ eddigi történetének legkimagaslóbb, legnagyobb- szerü s hatásában legüdvösebb eseménye: az első pünkösdi csodatörténet, a Krisztus egyházának megalakulása. Dehát mi volt ebben olyan nagyon csodás ? . . . A szent léleknek tűz-nyelvek alakjában való alászállása? A zugó szélnek zendülése? Az apostolok különféle nyelveken való szólásának képessége ? . . . A biblia igy irja le a világraszóló csodás eseményt s a hivő kér. lélek szent megnyugvással veszi positiv tudomásul a könyvek könyvének ihletet leírását. Jól is van igy! De mi, e helyütt, eltekintve a szent ügy történelmi leírásától s ennek dogmatikai, vallási vonatkozásaitól és egészen emberiesen fogva fel a dolgot, az első pünkösdi csodában legcsodálatosabbnak tartjuk azt, hogy egy vezérét vesztett, tehát fejetlen, kicsiny sereg, a 12 szegény tanítvány, a vágyon nélkül szűkölködő, világi ranggal, magas állással nem biró, tudományokkal nem ékeskedő, hogy úgy mondjuk szedett-vedett parányi csoportja ama galileai halászoknak és megvetett vámszedőknek, az a 12 mezitlábos, rongyos ruházatú apostol vitte véghez e világrengető csodát, egy egész ellenséges világ tengeráradata ellenében!. .. Ez a valódi csoda! A többi mind csak mellék alakja a monumentális szobornak! Ezen akadjon meg a szemünk egy pillanatra a szent lélek magasztos ünnepén. Szinte önkénytelenül tolul előtérbe a kérdés: mi szülte e csodál? Mi tette apostolokká azokat az egyszerű, tudatlan embereket, a megfélemült tanitványokal? S a feltett kérdésre a józan észnek, az érző szívnek, a bibliának, a történelemnek, a tapasztalásnak csak egy felelete van: a legmagasabb lángo- lásu, az egetverő lelkesedés!... S mi szülte e lelkesedést? A szivet és lelket magának rabul ejtő szent igazságnak végetlen ereje!... Akarsz-e ma is nagyot alkotni, dicsőt létesitni? Akarod-e óhajtott szép siker ragyogó koronájával ékesiletten látni szent törekvésedet? Akarsz-e nem egy egész világraszöTő hős tettnek lenni méltán koszoruzott nemes bajnoka, hanem csak egy kicsiny körnek istenküldött boldogítója? Nem mérhetlen szélességű Oczeánok világitó tornya, csak egy szükkörü kicsiny társaság parányi tavának szerény parti mécsese? .. . Akarsz-e ilyesmi lenni? ... Ha igen, akkor újra kérdem: vettél-e valamit abból a pünkösdi lélekből ? Megillette-e valaha lelkedet annak magasztosan zugó szele? Tudsz-e igazán lelkesülni, hogy téged is rabul ejtsen, bilincsre verjen a fenkölt gondolat, a testesítendő égi eszme, * a kiolthatatlan erejű szent igazság, mint az apostolokat?.... Ha nem: állj félre a haladás útjáról, mondj le a vezéri szerepről, hadd gördüljön előre az igazság diadalkocsija az égi lángot lopott mai Prométheuszok kalauzolása mellett, hadd vezessenek az apostoli lelkesedésü igaz bajnokok ! . .. Megj elen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak. Megsérteném e lap magas értelmi nívón álló t. olvasóit, ha itt most a világtörténelemből példát példára halmoznék annak igazolására, hogy minden nemes eszme a lelkesedés tüzében vált boldogító valósággá világ kezdetétől fogva; hogy minden nagy eseményt amaz első pünkösdi szent lélek sokszorosítása által ért el az emberiség. S bizonyára, nagyon szükséges, hogy igen sokszor előttünk lebegjen a költő arany szava: »Óvjuk meg a lelkesedést! Hitet, reményt csak ez ad!« Más kérdés, hogy vájjon sok tekintetben romlott, anyagelvi, önző korunkban, esnek-e még a szent léleknek olyan csodái — legalább en miniature! — mint hajdan egy ilyen napon esett, a lánglelkü Péter apostol hatalmas szavára ? Ne legyünk pessimisták s valljuk meg, hogy a világ minden látszólagos hidegülése, az önzés rideg pusztaságaira való rohamos és nagy tömegű kivonulása s minden nemesebb és eszményibb iránt való — úgy mondott — fásultsága daczára is, hála istennek, még ma is ünneplő ruhában, csillogó díszben vezérkedik közöltünk az a pünkösdi szent lélek! Van még ma is igaz lelkesedés, van még a felismert igazsághoz szívós és szent ragaszkodás, nem aludt ki még végleg amaz égi láng, mely eszményekért hevülni tanítja a rideg föld fiát, mely szép tettekre gyújt, magasztos erényekre sarkal — az irás szavaiként — »mint egy hegyes ösztön!« íme, hogy csak szép hazánkról szóljak, ott áll már Budapesten a magyar nemzet nagy koszorúsának, a halhatatlan emlékű Arany Jánosnak dicső szobra, mit a nemzet hálás tisztelete s rajongó szeretete emelt a magyar elbeszélő költészet hatalmas ujjáteremtőTARCZA. A honvédszobor leleplezésekor. Szobrotok áll, szabadság vértanúi, S friss koszorút íod rá a kegyelet; Magyar nép, jöjj ez oltárhoz tanulni: Istent imád, a ki hazát szeret! A hideg éreznek mintha szive volna: Pünkösdi lángja kicsap messzire, S munkálva, bizva és meg nem hajolva, Szikrát fog tőle a magyar szive. Fogjon is szikrát lelked, büszke nemzet, Kit nagyra hivott az ég istene; É-i áll e hon, mit Árpád karja szerzett, Bár a pokol keljen föl ellene. Az ezredéves jog lesz a mi várunk, Ha ránk zúdulna vészes fergeteg; Velünk harczoltok, hogy bátran megálljunk, Névtelen hősök, fényes szellemek. Szent véretek, mint mag, kihajta régen, És a szabadság lombos fája áll; Imádság kél minden magyár szivében: Viruljon e hon! Éljen a király! Király és nemzet szive összeforrott, Forrasztó gyémánt a honszeretet — Mely igy emelte nemesen e szobrot, Á>dd meg, nagy Isten, ezt a nemzetet! I Sántha Károly. Pünkösdkor. Öröm lakja szivem’ e napon: Betölt igéd, drága Jézusom. Örvendez ma az egész világ, Bú között hagy árván nem hagyád. Bátorrá lett, ki elcsüggedett, Midőn vette áldott lelkedet. Könyörült az ég a szenvedőn; Siró szemen felszáradt a köny. Gyászruháját leveté a föld, I lett virággal ékes, üde zöld. Ember, állat lelke szárnyra kelt, I adva hálát, vígan énekelt. Felbuzdult a lankadott erő, S küzdelmekben bátran ment elő. Véve zászlód, édes Jézusom, Vívni s győzni indult e napon. Én se kérek mást e szent napon, Csak kövessem zászlód, Jézusom. S mig folytatom földi életem, Győzzek bűnön és kisérteten. S ha elestem harczom mezején, Akkor is a tied legyek én. S mint ki pályám megfutám híven, Szent kezed föld égbe úgy vigyen. Tóth István. A magyar emigránsok Törökországban 1849-1861. Ismerteti: F. L. Magyar dervis. Egyik nap délutánján Guyonnal a szelámlik*) belső erkélyén sétálgatva, beszólgeténk hazánk elvesztett szabadságáról, saját jövőnkről, a politika jelen állapotáról, ami bennünket, számüzötteket, leginkább érdekelt. Járkálásunk közben észreveszem, hogy a lépcsőkön egy dervis közeledik felénk. Ez ugyan nem tartozott a ritkaságok közé, de feltűnt kezében hordott csibukja, mely nagyságára nézve minden testvérét messze fölülmúlta. Maga a csibuk hasonlított valamely öblös theás findzsához, melyben könnyen elfért egy fél font do*) Szelámlik = férfi lakosztály.
