Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-14 / 20. szám

2

1893. május 14.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (20. sz.)

latban minden kétséget kizárólag kifejezve nine3, már most kénytelenek vagyunk Szegzárd közönségének figyelmét erre az ügyre irányozni, mert a tolnai holt Dunaág alsó torkolatának elzárása Szegzárdra nézve mér- hetlen károkat vonna maga után.

Különben szívesen fogadnék e tárgyban illetékes helyről kiinduló magyarázat előre- bocsájtását, de ha ez meg nem történnék, e czikk írója mindeneseire kötelességének ismeri, hogy a törvényjavaslat tárgyalásakor megfelelő nyilatkozatot provokáljon, mely megállapítja az indokolásban előforduló nem elég precziz körülírás csak irály vagy fogalmazási hiba folyománya. b.

A gazdaasszony.

Gazdászati, különösen mezőgazdasági könyveinkben nagy hiány észlelhető. A szerzők nem igen látszanak ismerni a nők fontosságát a gazdászatban vagy pedig nem tartották érdemesnek a gazdaasszonyról megemlékezni. Már pedig józan gondolkodással senki sem tagadhatja, hogy az asszonynak igen fontos és kiváló része van a gazdálkodásban; az asszony igazgatja a gazdálkodásban a belső fogyasztást és ezen igazgatásában lehet pazarló, lehet takarékos ; az asszony gondoskodik a háziállatokról, aprójószágról és ezek tenyésztése és a felesleg el- árusitása szintén az ő dolga. E gazdasági teendők mellett a nő az, ki férjének életét kellemessé és boldoggá teszi; ki férjét szerencsétlenségben vigasztalja, betegségben ápolja, szerencséjében pedig megosztja vele az örömet. Az asszony az, ki jó tulajdonságai által száműzi a cselédség elégedetlenségét és bennök munkakedvet kelt.

Igen gyakran tapasztaljuk, hogy oly jószág, mely jeles mezőgazda birtokában volt, hamar tönkre jut és elpusztul csak azért, mert a gazdaasszony perlekedő vagy hanyag volt; de azt is tapasztaljuk, hogy kevesebb gyakorlattal bíró mezőgazda is szépen előrehalad gazdálkodásában, ha felesége ügyesség és jó bánásmód által a ház érdeke iránt szeretetet és buzgalmat gerjesztett a cselédségben. A cseléd, mielőtt beszegődnók, a gazdaasszony természete felől kérdezősködik és ha az rossz hírben áll, be nem szegődik; ily helyre csak olyan cselédek jönnek, kik máshol helyet nem igen kapnak.

Jobbmódu gazdáink meg nem gondolják, mily nagy kárt okoznak leányaiknak, ha nekik oly nevelést adnak, mely elidegeníti őket állapotuk szerete- tétől és kötelességeiktől. A hiúság, hogy tán gazdagabb polgár, ne tegyen ki rajtuk a külső fényben; a dőre kívánság, hogy a gyermekek pompáskodjanak, sokakat arra ösztönöz, miszerint gyermekeiket előkelő nevelőintézetekbe küldjék.

A vidéki falusi leányok ezen intézetben más leányokkal találkoznak, kik városi mulatság után áhítoznak, később fényes házasságot vadásznak, melyet elnyervén fényüzési viszketegségüket kielégíthetik s kényükre foglalkozhatnak a divattal. De zene és táncz más szintért kíván, mint amilyen a falusi gazdálkodó élete. Innen származik azon korunkban gyakran előforduló tény, hogy a fiatal leányok utálják a falusi vagy pusztai életet, természetesen, mert ezen őszinte élet nyelvét elfelejtették, annak szokásait, erkölcsét megvetni tanulták, képzelniük tele van mulatságokkal, hiúsággal, divattal, miknek csak városokban van igazi hazájuk.

Ha már most olyan fiatal leányok mezőgazdához vagy földmivelőhöz mennek férjhez, a falusi vagy pusztai foglalkozásban és azon emberekben, kik őket körülveszik, nem találnak semmi örömet és csakhamar búskomorságba esnek. Ismerünk asszonyokat, kik e'sorvadnak azon erkölcsi kényszer alatt, melynek a falusi élettel alá vannak vetve. A férj megtudván okát neje bánatának, sokáig nyugtalanságban él, mig végre elhatározza magát a városba költözni, hol pénzét, jószágát elvesztegeti és a töDk szélére jut.

Legjobb nevelése a nőknek az, melyet az anyák által nyernek; az által az ép családi hagyomány meg lesz őrizve; a fiatal leány nem fog az eszmények világában élni, hanem a gyakorlati valóságos világban, hol a munkás élet eseményei és tulajdonságai teljes egyszerűségűkben tűnnek fel szemei előtt. Megtanulja a leány anyjától p'. hogyan kell a házat igazgatni és a gazdálkodást vezetni. Az ily oktatás és a jól megválasztott olvasás fejlesztik a szellemet és értelmet, kerülvén minden esetre oly olvasmányokat, melyek a kedély megrontását eszközük.

Aki mezőgazdagságra adja magát, feleségválasz- tás dolgában ugyancsak jól nézzen körül. A férjhez menendő leány minden esetre legjobb szándékot vall; az ismeretlen egyszerű élet örökös ünnep gyanánt lebeg képzelnie előtt, úgy vélekedvén, hogy férjének társasága tökéletesen ki fogja őt elégíteni; de a gyakorlat, a tapasztalás csak ezután következik. A munka künn fogja a férjet a napnak legnagyobb részében; fáradtan jön haza és kevesek az órák, melyeket nejének szentelhet. Ha a nő nem szilárd, munkás és értelmes; ha nem tud magának foglalkozást találni : akár az által, hogy . részt venne a gazdálkodásban, akár hasznos olvasás, kézimunka stb. által — ha talán gyermekei nincsenek — akkor a falusi élet terhes, nyomasztó lesz reá nézve, s ha férje iránti kötelességeit sem becsüli többre miut Ízlését; akkor mindenkép odahat, hogy férjének a mezei életet elviselhetetlenné tegye, ennek szivén fog rágódni és minden cselt felhasznál, hogy a felusi életről mondjon le.

Ismerjük el, hogy a mezőgazdaság éltető ereje a háziasszony, a gazdaasszony.

Báttaszéki.

Védelmi munkálatok a Dunán.

A Szegzárd-bátai Dnnávédgát-társülat 55000 frt költséggel töltéseinek fölemelését határozta el, a mely főként a jeges vizáradások ellen szolgáland védelmük A munkálatokról következő építési leírást terjesztette elő a társulat mérnöke:

A Duna folyam azon rendezetlen szakaszán, mely Gerjentől Bajáig terjed, évről évre mind erősebb jégtorlódások képződnek.

A múlt abnormis télen kifejlődött jőgtoflaszok ■veszélyt rejtő állapotára a nagymőltőságu földmivelés- ügyi m. kir. ministerium 1893. évi február 2-án kelt 72482. sz. magas rendelete különösen felhívta társulatunk figyelmét: erélyes vízvédelmi intézkedések tételére adván utasítást.

A bekövetkezett olvadás minden aggodalmat igazolt, midőn ezen 22 km. hosszú jégtorlasz a közvetlen felettünk levő társulat mérezéin 8.35 m. magasra duzzasztotta a vizszinét, virágzó községeket pusztítván el.

Ezen körülmény és annak tudata, hogy a fentebbi duzzasztásnak védvonalunk irányában törté- nendett bekövetkezése esetén, töltéseink koimnájával színest ért volna az áradat: érlelték meg társulatunk érdekeltségénél a töltés fölmagasitás szükségességét.’

A fölmagasitás szükségességét még indokoltabbá tette a közép Duna szabályozásának megkezdése, mely ténynyel a, magas kormány vidékünknek régi és várva várt óhaját teljesiti ugyan, de ezen éveket igénylő nagy munkálat folyama alatt s annak teljes bevégzése előtt a jelenlegi veszélyes állapot javulását nem várhatjuk, sőt a folyam sodrának megoszlásával helyzetünk egy időre még rosszabbodni fog.

Az I. ős II. •/. alatt mellékelt rajzokon, úgy a III., IV. és V. •/■ alatti számításokon fel van tüntetve töltéseink fölmagasitásának azon mérve, melyet mint az adott viszonyok szerint legszükségesebbet — számítva társulatunk anyagi erejével is — mentesített területünk biztonsága végett kiépíteni elkerülhetlennek tartunk.

A fölmagasitás az I. •/ alatti helyszinrajz szerint töltésünk kezdetéről: a szeg/árdi vámhidtól egész a 25-ik kmig, Rezőtig tart, a meddig a torlódások a Dunán évenként bekövetkezni szoktak. Ezen ponton alul fölmagasitás szüksége fönn nem forug, mivel torlódások sohsem észleltettek, s a jeges vizáradások s z i n tj e is e ponttól kezdve rohamosan le szokott sülyedni a nagyobb nyári vizek járása alá.

A II. •/. alatti hossz- és keresztszelvény szerint 50—CO cz.-el fog a töltés magasittatni, a föltöltés rézsűje a Duna felől 12, a száraz'felől l^-hez'építtetnék, tehát az eddigi ■ normál-mérczőinknél — mely Duna felől hármas, száraz felől kettes: Iák )-+- mere- dekebben, részint mert ez által tetemes,, mintegy 11 ezer frt költség takaríttatik meg, részint ős főképpen azon okból, hogy az egész munkálat czőlja a jeges vi/.áradás elleni védelem lővén: azok lefolyása sokkal rövidebb tartamú, mintsem az átázás veszélyétől lehetne tartani.

A töltés koronája a legelső. 12 7 km. hosszú szakaszon horizontálisan tartatik, mivel tapasztalás szerint a „Fekete érdő“;nól rendesen képződnek jég- torlaszok, ekként állítják be a vizszinét. Ettől to- vibb a rendes nagy vizek esését követve 0100 %0-al vezettetik egész a 25 kmig.

A fölmagasitott töltés korona szélessége továbbra is 4 m. lesz. A lankóczi vonalon azonban az eddigi 5 méteres korona a fölmagásitássaí 4 méterre

kinek történetét a Budapesti Hírlap hozta mutatóképen, ilyen a magyar dervis, a kiét meg mi közöljük ízelítőül.

Nyelvezete magyaros. Előadásáról csak annyit mondunk, hogy olvasást őzben az ember nem egyszer azt veszi észre, hogy azt sem tudja, mit olvas, t. i. azt gondolja, hogy érdekes regényt olvas s nem történeti munkát.

Szalczer munkájáról valóban áll az: gyönyörködtetve oktat. Melegen ajánljuk olvasóink figyelőiébe ős pártfogásába.*)

Bem utolsó hőstette s halála.

Aleppó virágzásnak indult a harminczas években, midőn Mohammed Ali tevékeny fia, a hős Ibrá- bim pasa, székhelyéül választá. De ez nem sokáig tartott s ismét erélytelen pasák kormányzása alá került. Ezek alatt történt, hogy az aleppói vilajet arab lakósai — kik érzelmeikre nézve a törökkel akként vannak, mint a magyar a némettel, sőt a török kormányt gyűlölik — 1850-ben fellázadván, megtagadták az adófizetést és ujonczadást; azután függetleneknek nyilvániták magukat s kimondották, hogy csak az általuk választandó sheikheki ek fognak engedelmeskedni.

Az arabok szövetkezve a puszták beduinjaival, részben önként, másrészt pedig az áradat által kényszerítve, Aleppó alá gyűltek s követeik által a városbeli arabokat felhívták, hogy a keresztényeket ős

*) Megrendelhető szerzőnél: Szalczer Sándor plébános Baar ^Baranya m.), posta helyben. Ára fűzve 3 frt.

a török katonákat legyilkolják, minek megtörténte után ők is békében fogják élvezhetni szabadságukat; ha pedig ezt tenni vonakodnának, az egyesült beduinokkal a városra rohannak s ezt lakósaival egyetemben elpusztítják, hogy kő kövön nem marad.

Az aleppói jobbérzelmü arabok, kik földönfutó rokonaikkal ellentétben, vagyonnal, földdel, házakkal és családdal biró, rendes kormányhoz szokott polgárok valának, nem érezték magukat a kívánság teljesítésére hajlandóknak s azért följelentették az egész dolgot a kormányzó-pasának.

Ez haladéktalanul tanácskozásra hivott valamennyi Aleppóban levő pasát és ezredest, kik között volt Bem, a magyar Murád pasa is.

Bem, ki törökül keveset beszélt, a terdzsimán által elmondatta magának az eseményt s a dolgot megértvén, néhány pereznyi gondolkodás után igy szólt a tolmácshoz :

— Mondja meg a kormányzó-pasának és a többi jelenlevő uraknak, hogyha bíznak ' bennem s egyéb tekintetben sem lesz valakinek ellene kifogása, engedjenek nekem szabad kezet s leverem a lázadást.

A kormányzó:pasa, úgy a többiek is, örömtől sugárzó arczczal fogadták az ajánlatot s minthogy a késésre nem volt idő, azonnal Bem rendelkezésére bocsátották az összes helyőrséget, a fölszerelésekkel együtt.

Bem mindenekelőtt összehivatá Aleppó előkelő arabjait s meghagyta nekik, hogy a várost körülzároló testvérjeiknek mitsem izenvén, várják be nyugodtan a támadást ; ezalatt, pedig naegtevó a szükséges intézkedéseket s terveit, szokása szerint, senkivel sem közlő.

Aleppót tiz, nagyobbrészt még mindig romban heverő külvárosával együtt, a földrengéskor szintén beomlott, de részben már kijavított fellegvár védi és uralja, hol a katonai laktanya és az ágyutelép is elhelyezve van.

Bem mindenekelőtt idesietett; az ágyukat sugáralakban elhelyező s a tüzéreket azonnal felállitá, meghagyván nekik, hogy parancsára várjanak. Az ágyukat pedig azért rakatta kőralakba, hogy az ostromló arabok bármely oldalról is támadjanak, készen várja őket. A gyalogság legnagyobb részét a külvárosok széleire küldó azon rendelettel, hogy fedett állásaikból a tüzelést csak akkor kezdjék meg, ha az ágyuk bömbölésót hallják; hasonló utasítást adott a lovasoknak is, kiknek feladata volt üldözni a megfutamodó ellenséget.

Ezalatt az arabok várták a városban levő társaik kedvei ő üzenetét, vagy jelt a mészárlás níieg- kezdhetésőre. Délután kőt óra tájban, miután látták, hogy csalódtak, a gyalogosok és lovasok, kivont görbe kardjaikkal, hosszú fegyvereikkel s még hosszább lándzsáikkal, nagy csoportokban, hangos kiáltások között rohantak a városra.

Bem, ki az uralkodó magaslatról minden mozdulatot figyelemmel kisért, készen várta őkét j Önmaga irányozta az ágyukat s a kéllő pillanatban ir- tóztató kartács-tüzet küldött a közeledő "ellenségre; azután újra meg újra töltetett, egyik ágyútól a má-