Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-14 / 20. szám

székesegyházban tartatott meg óriási áj latos közönség jelenlétében. Az arany misós főpap mise után a szószékre lépett és e mottóval: „Sursum Cord a!“ kezdette meg gyönyörű szent beszédét, melyet a jelenlevők között füzet alakjában nyomtatásban ki is osztottak. Az egyházi szertartások végeztével a papság és tanítóság impozáns nagy számmal testületileg tisztelgett az ünnepelt lakásán, s a küldöttség szónoka, dr. SzeredyJózsef pécsegyházmegyei kanonok remek beszéddel tolmácsolta a küldöttség háláját és szeretetót; majd az egyes küldöttségek nyújtották át rövid beszéd kíséretében az üdvözlő feliratokat, albumot, alkalmi költeményeket, babérkoszorút stb. Troll Ferencz a meghatottság remegő hangján köszönte meg a megtiszteltetést. — Délután 1 órakor a jótékony aranymisés főpap saját lakásán ős a Ferenczrendüek kolostorában vendégei számára ebédett adott, melyen költői emelkedésű gyönyörű tósztokat hallottunk; ezek közül kiemelkedett M i k ó György újvárosi plébános gyönyörű felköszöntője. — Még megemlítjük, hogy ugyancsak áldozó csütörtökön tartotta aranymiséjét dr. Feszti Károly v. püspök is, kit a tisztelgő küldöttség nevében Póchy József tolnai prépost üdvözölt.}

— A belvárosi templom búcsúja múlt csütörtökön, Urunk mennybemenetele ünnepén tartatott meg s e nap volt egyszersmind a templom felszentelésének 98-ik évfordulója. Az őcsőnyi r. kath. hívek nagy számmal jöttek be, hogy a búcsúba rósztvóve, elvégezzék a gyónást és áldozást.

— Az egyházmegye köréből. D a 1 ra a n n György kis-doroghi plébános betegségéből teljesen felgyógyulván, maga végózheti lelkipásztori teendőit s igy az eddig kisegítőként melléje rendelt Blazsekovics I s t v á n Kis-Doroghról Villányba helyeztetett át. Singer Keresztóly szakadáthi plébános egészsége is annyira helyre állott, hogy a kisegítőt ő is nélkülözheti; miért is Takács István káplán, ki eddig kisegítőként működött Szakadáthon, innen Zá- vodra helyeztetett át. Molnár István Závodról Aparra, Fuchs Vilmos Aparról Rácz-Petróre ment, Simon Lajos vaiszlói káplán tartalékos tábori lelkésznek neveztetett ki.

— Tisztelgés. A szegzárdi * népbank volt elnökénél, Fördős Vilmosnál a választmány több tagja a minap tisztelgett, s a tisztelgők szónoka beszédében elismeréssel emelte ki Fördős érdemeit, melyeket két évtizedet meghaladó idő alatt szerzett.

— Ezüst pénzek beváltása. A 25 kros, 1 frt 50 kros, 2 frtos és 3 frtos ezüstpónzek 1. évi julius

1-ig váltatnak be a kir. adóhivataloknál. Téves volt tehát az a nézet, hogy az adóhivatalok nem váltják be már az említett ezüstpénzeket; különösen a szegzárdi adóhivatal tanúsít ebben a tekintetben kiváló előzékenységet, midőn az említett ezüstpénzeket akár befizetéskép fogadja el, akár beváltáskép cseréli ki.

A szegzárdi dalárda folyó hó 7-én a szegzárdi kaszinó helyiségében gyűlést tartott, melyen Borzsák Endre, a dalárda aleluöke prezideált. A megjelentek az ügy fontosságához méltó tanácskozás után

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (20. sz.)

3

elhatározták, hogy az egyesületet újból szervezik s e végből egy szabályzatot dolgoznak ki, melynek szigorú megtartására minden belépő működő tag köte- leztetik. Mi a legmelegebben üdvözöljük a dalárda újjá alakítására czélsó törekvéseket s nagy lenne az örömünk, ha a szegzárdi dalárda visszanyerné országos jó hírnevét, melyet az országos dalversenyek alkalmával szerzett magának.

— Lófuttatást rendezett e hó 6-án egy helybeli úri ember két csikajával olyan helyen, a hol sok a járó-kelő. Szerencse, hogy senkinek baja nem esett. Ha a jártatásnak ilyen formája még egyszer megtörténik, kénytelenek leszünk az illető nevét a nyilvánosságra hozni.

— Eskületétel. Schmidt Imre a szegzárdi kir. törvényszékhez újonnan kinevezett biró f. hó 8-án délelőtt tette le a hivatalos esküt a szegzárdi kir. törvényszék teljes tanácsülésében.

— Adományok a tüzkárosultaknak. A m. kir. belügyminiszter a zombai tüzkárosultaknak 200 frtot, a „Pesti hazai első takarékpénztár pedig a bölcs- keieknek 100 frtot adományozott. A hölcskei tttzká- rosultak részére adakoztak még: Széllé Zsig- mond kir. járásbiró 2 frtot, Széllé Zsigmondnó 2 frtot, Széllé Hónóra 1 frtot, Szakszón ős társai 2 frtot.

— Bezáró tánczestély. A „Szegzárdi kereskedelmi egylet“ vigalmi bizottsága f. hó 6-án egy minden tekintetben sikerült tánczestőlyt tartott a városunkban nagy hirre szert tett Rácz Guszti ős Garay Lajos zenéje mellett. A társaság hajnali 4 óráig mulatott. Ez volt az ezen évre megválasztott vigalmi bizottság utolsó működése.

— Szegény asszony. Özv. Deutsch Sándornő, a ki a jó emberek könyörületessőgéből ős két kezének fáradtsága után keresi a mindennapi kenyerét nagyszámú családjának, a héten Bécsben alkalmazásban levő fiától 10 frtot kapott, a melyet, midőn a pi- aczon volt, kihúztak zsebéből. Elképzelhető a szegény asszony fájda'ma.

— Vásár. A szegzárdi áldozó csütörtöki országos vásár a kedvezőtlen időjárás miatt igen lanyha és nóptelen volt. Egész nap esett a hideg eső s igy nem csoda, hogy a vidékről csak nagyon kevesen jöttek be. Szarvasmarhát csak keveset hajtottak a vásárra; a lóvásár sem volt olyan élénk, mint amilyen rendesen szokott lenni. Általában tapasztalhatták az iparosok, hogy a népnek kevés a pénze. A vidéki iparosok közül akárhány egy krajczárt sem árult, sőt olyanok is találkoztak, akik ki sem csomagolták ládáikból áruikat.

— Eljegyzés. Horváth Jenő pécsi kir. Ítélőtáblái tisztviselő jegyet váltott Morócz Lenke urhölgygyel.

— Helyreigazítás. Lapunk múlt számának „Közönség köréből“ czimü rovatában megjelent levélben, a végétől felfelé számitva az ötödik sorból e szó „nem“ kimaradt, mely kzrülmőnyre olvasóink figyelmét felhívjuk és e szerint az ötödik sor igy olvasandó: h o g y nem ő v o 11 a z e m 1 i t e 11 c z i k k irój a.

l89á. május 14.

sztikitteták. A 4 méter szélesség teljesen elegendő a vódanyagok szállításánál kívánt akadálytalan közlekedésre.

Az anyaggödrök a felső 31/i km. hosszú szakasz kivételével mindenütt a Duua felől helyeztetnek el. Ott azonban az I. •/. alatti helyszinrajz tanúsága szerint a töltés közvetlen a Sárvíz csatorna partjain húzódik, minél fogva e vonalon az anyaggödröket a száraz felől kénytelenittetünk elhelyezni: a töltés lábától mindenkor 20 m. távolban maradván.

Ezen építkezés keresztül vitelére kívántatik a

III. '/• alatt mellékelt előmóretek szerint összesen 130777 m. földmozgósitás, melynek majdnem fele: 61007 m. kocsival hordandó meg. Ugyanis anyaggödreink az előző évek több rendbeli munkálataival teljesen kiaknáztattak és közelben sem mindenütt található a kiaknázásra alkalmas talaj, részint a la- pályos, vizenyős fekvés, részint magas sürü szálerdők lehetlenitik a kiaknázást.

A gyalogerővel hordott földtömeg 15 cm. vastag rétegekben kézi sulyokkal megdöngötve — a kocsi munka hasonló rétegekben terítve és a kocsikkal megjáratva épittetnek.

A munkálatok egységárai a IY. •/. alatti árelemzés szerint az általunk előbbi évek folyamán végzett hasonló épitkezéseknél elért árakhoz arányosan állapittatik meg: nem hagyván figyelmen kívül a vidékünkre nehezült közgazdasági válsággal a munkaerőnek bekövetkezett megolcsóbbodását.

Végül az V. •/• alatti költségelőirányzat szerint ezen munkálatok kivitele 54738 Irt 5 kr. kiadást igényel, mely összeg fedezésére rendelkezési alapja teljesen elegendő, úgy, hogy érintetlen marad a társulatnak 41500 frt tartalékalapja, melyet az 1885. évi 23. t.-cz. 118. §-a, úgy az alapszabályok 12. §-a megállapított.

A munkálatok kivitele azonnal kezdetét veendi, mihelyt ezen tervezetek a társulat közgyűlése által elfogadtattak és a nagymőltóságu m. kir. földmivelósi magas ministetium által helybenhagy attak, hogy igy az egész építkezés még ez év folytán befejezhető legyen.

Szegzárd, 1893. május 1-én.

Tóth Károly,

társ. mérnök.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Királyi kitüntetés. Ő Felsége a király H o f- fer Károlyt, a pécsi székesegyház karnagyát, a pécsi dalárda kitűnő tenoristáját, a zene terén szerzett érdemeinek elismeréséül a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Ő Felségének figyelmét a pécsi dalárda vezőrcsillaga már akkor magára vonta, midőn Pécsett a dalárdával együtt Ő Felsége előtt énekelt.

— Jubileum. Lélekemelő ünneplések között ment végbe Pécsett áldozó csütörtökön Troli Ferencz, pápai praelatus, pécsegyházmegyei kanonok arany miséje. A kiterjedt pécsi egyházmegye legtávolabbi részéből is megjöttek a klérus és a tanitói testület tagjai a jótékonyságáról általánosan ismert főpap jubileumára. A nagyobb szabású ünneplésnek eszméje Tolnavármegyóből jött é igy ennek kell tulajdonítanunk, hogy Tolnavármegye papsága és tanítósága feltűnő nagy számmal volt képviselve. Az arany szent-mise a művészi kivitelű románstilü püspöki

síkhoz szaladt s alig lehete ráismerni, oly jókedvvel biztatta a tüzéreket, hogy csak minél sebesebben és biztosabban tüzeljenek Ekkor ismét elemében volt.

Az arabok és beduinok már az első tüzelés után a meglepetéstől összezavarodva, egy részük a hegyek felé, másik a városnak iramodott, mire kitört a rej- tekben levő gyalogság s a közeledőket pusztító sor- tüzzel fogadva, szorította vissza a sikra, az ágyúgolyók közé; majd előrohant trombiták harsogása közt a lovasság s üldözte őket, mig csak egyet is láthattak Aleppó környékén. A megmenekültek azután helységeikbe, sátraikba visszahúzódtak. Nem is merték többé megtámadni Aleppót, mert hire futa- modott, hogy ott egy hires ős' oroszlán-bátorságu magyar pasa parancsnokol, kit nein tanácsos nyugalmit ban megzavarni.

Az arabok, holtakban és sebesültekben, ezer embert vesztettek. A városban levő társaik közül egy töredék megtámadván a keresztényeket, ezekből büsz és néhányat — köztük négy papot — megölt s számosokat megsebesített. Egy városnegyed is szót- romboltatott.

Bem a győzelem után magányába vonult s a pasára bízta, miként bánjék el a lázongók főnökeivel. A fellázadt arabokat, kik magukat a szerályban körül sánczolták, katonai erő fékezte meg s miután a főczinkosokat elfogdosták, a nyugalom ismét helyreállt.

Bem az utolsó időkben egyedül emlékeinek élt;

még Száműzött sorsosaival sem akart érintkezni többé; alig beszélt valamit s azt tartották felőle, hogy búskomorságba esett.

A muzulmánok, kik őt még sótaközben sem látták kísérőivel szót váltani, szentnek tartották. Halálakor (1850. decz. 10.) egész Aleppó lakossága koporsója köré sereglett s boldog volt, ki jobb kezének ujjait annak deszkájához érinthető, melyeket azután a legnagyobb kegyelettel ajkaihoz s homlokához emelt.

Törökországban, ha egy muzulmán meghal, kiterítik, megmossák, öt—hat óra múlva a sz. Mihály lovára teszik s nagy sietséggel megindulnak vele a temető felé. Menetközben, minden török férfi, ki a temetéssel találkozik, legalább is megérinti a koporsót, sőt sok esetben vállaikra veszik s nehány lépésnyire emelvén, a halottvivőknek visszaadják.

Bem koporsója egyik vállról a másikra vándorolt és szerencsésnek érezte magát, ki a nagy tolongásban közclférkőzhetvőn, az egyszerű alkotmányt vállaival érinthető, mely után nagy lelki megnyugvással csatlakozott az elül haladó imámok és dervisek nagy seregéhez, elmondván velük a szokásos: La illahi ill Álláh. A temetőbe érve, a sir szélére tették s órákig tartott, a mig újra mindenki megórintó a koporsót vagy odaférhetett, hogy megcsókolja s hozzá nyomja homlokát.

Az emigráczióban általánosan azon gyanú uralkodott, hogy az öreg Bem az akkori politikának lett

volna áldozata s ellenségei által megvesztegetett orvosai mérgezték meg; de ennek bizonyítása mai napig homályban maradt, minthogy a török szokások tiltják a bonczolást.

A város északi részén, hol a mohammedán temető terül, ennek dőli szőlőn van Bem sírja, melyet egyszerű sírkő jelez ...

Az aleppói nép ma sem tudja elfeledni a vitéz és szent magyar pasát. Halála után vagy félévre történt, hogy egy szegény arabnak erős gyuladásba jött mindkét szeme, mi az itt uralkodó nagy hőség következtében nem ritka eset. Folyamodott tehát egy kuruzsló dervishez, ki néhány napig szorgalmasan rakosgatta szemeire a Korán mondataival teleirt papirost, de mitsem használt.

Erre dervis egyet gondolt; elment a Bem sírjához, onnan egy rongyban friss földet hozott s a beteg szemére tévé. Másnap már látható javulás állott be s a szorgalmasan folytatott borogatás rövid idő alatt teljes gyógyulást eredményezett. Ezóta Bem sírja buchujáró helye a szembajosokuak s a kinek már ez sem használ, megnyugszik a megmásíthatatlan végzetben, „melyet minden ember nyakába akasztva hord, miután Isten minden eseményt, az ember minden dolgát, öröktől fogva rendelte el, az igazság könyvében minden meg van irva s Isten a feltámadás napján megmutatandja a kinyitott könyvet.“ így tartja ezt a muzulmán fatalizmus.

(Folytatása következik.)