Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-05-14 / 20. szám
XXI. évfolyam. 20. szám. Szegzárd, 1893. május 14. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanítóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Előfizetési ár: Egész évre . . . . . I I 6 frt — kr Fél évre ........ 3 „ — | Negyed évre ...........................I | 50 „ Eg yes szám a kiadóhivatalban I 2 kr._ A Duna szabályozás. Bethlen András gróf, földmivelésügyi m. kir. minister igazszivü pontossággal beváltotta Ígéretéi, melyet a gerjeni, faddi és bogyiszlói árvizpuszlil ásóknak az országgyűlésen való tárgyalása alkalmával tett, s melyet akkor akként formulázott: hogy a Gerjen-bajai duna- szakaszon előforduló mederelfajulások állal előidézett árvizveszedelmek elhárítására szükséges munkálatok foganatba véle’e iránt legközelebb fog a képviselőháznak előterjesztést tenni oly irányban, hogy a munka még ez évben megkezdessék s legfeljebb három évi időközben befejeztessék. A törvényjavaslat, mely a szabályozásnak módozatait megállapilja, már a napokban be- nyujtatott s a képviselőház tagjai közt szét is osztatott. Áll pedig az a három szűkszavú szakasz- bő’, melyek elseje értelmében felhatalmazást kér a minister arra nézve, hogy a Duna folyam fajszi és Bogyiszló-Baja közötti szakaszain a hajózás és mederrendezés czéljából elkerülhetlenül szükséges szabályozási munkákat még 1893. évben megkezdethesse s lehetőleg két év alatt végrehajtathassa; a második szakasz megállapítja a szabályozás költségeit 885,000 írtban s a pénztári készletekből fedezendőnek rendeli; a harmadik pedig a végrehajtásról intézkedik. Ez a hét soros törvényjavaslat ismertetése, a mely tökéletesen elég is, anynyival inkább, mert a törvényjavaslatot nyomban követi négy nyomla'ott oldalas indokolás, mely tiszta képet nyújt, arra nézve, hogy minő munkálatokat szándékozik a minister az árvíz- veszedelmek elhárítása czéljából eszközöltetni. A bajt abban látja az indokolás, hogy a Dunának a Fájsz felett levő, úgynevezett »Kovács« erdőtől egészen Bajáig terjedő szakaszán részint a meder elfajult állapota, részint az ott levő éles kanyarok miatt rendesen nagy jéglorlódások s azokkal kapcsolatos bizonytalan mérvű vizszinduzzadísok támadnak, így a Gerjenig terjedő szakasz, mely Paksiói idáig már egységes mederbe van összeszorilva, sőt magas árvizek és a mindkét parton levő töltések által 1000—1500 méter szélességben tartatnak együtt, a »Kovács« erdőnél 400—500 méterről mintegy 1000 méterre, a hullámtér pedig — a paks-faddi Dunavédgát-társulat töltésének, a holt Duna mentén való vissza- kanyarodása folytán mintegy 7—8 kilométerre szélesbedik ki, minek következtében a viz erejét veszilve, a jeget tovább vinni nem képes. A Dunának Baja és Bogyiszló közötti úgynevezett »hármas kanyarjában« pedig annak nagy kanyargása és igen elfajult állapota miatt a jég évenként összetorlódik s visszahatást gyakorol a fajszi szakasz jegének levonulására. Ezen bajok megszüntetése végett a minister szükségesnek tartja: hogy a meder a párhuzamművek segélyével a kívánt szélességre összeszorittassék; hogy a faddi és tolnai holt Dunaágak a partok magasságáig elzárattassanak; hogy a Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számittatnak. jobbpart védművekkel biztosittassék, hogy a faddi holt Duna ki- és betorkolása között levő zátony egy része elkotortassék, végre hogy a paks-faddi és bogyiszlói töltések össze- köttettessenek. A minister a teljesítendő munkákat két évre osztja be. Az első évben akarja a balparti párhuzam műveket megfelelő karba helyezni és a tolnai holt Dunaágat a part magasságig elzárni; a második évben pedig a jobbparti párhuzamművek és partvédezet kiviteléről gondoskodni s egyúttal a csak magasabb vízállásoknál folyással biró holt Dunaág (melyik?) alsó torkolatán ak a part magasságig való elzárását eszközölni. Hát mi örömmel üdvözöljük a minister urat a cselekvés terén; régi bajok orvoslását tűzte ki feladatul s bizonyára sok ezer ember áldása fogja működését kisérni. De az indokolás egy részére vonatkozólag már most megtesszük észrevételeinket. A tolnai bolt Dunaágba ömlik ugyanis a Sió-Sárviz csatorna vize s ez különben is a belvizek levezető csatornája. De még a tolnai holt Dunaág alsó torkolatánál van Szegzárdnak gőzhajó állomása; mi azonban, ha az alsó torkolat elzárása is terveztetnék, megszűnnék. Szakértők biztosítanak ugyan bennünket, hogy a minister midőn a holt Dunaág alsó torkolatának elzárását említi, az alatt a faddi holt Dunaág alsó torkolatát érti, de minthogy ez a törvényjavasTARCZA. A magyar emigránsok Törökországban 1849—1861. Ismerteti: F. L. A magyar szubadságharcz történetének kiegészítő és nem legérdektelenebb része az emigráczió története. S mégis, a mily buzgósággal igyekeznek az előbbire vonatkozó minden legcsekélyebb adatot összegyűjteni, minden legkisebb emléket az enyészettől megmenteni, annyira megfeledkezni látszanak az utóbbiról. Irodalmunkban a jelen évig mindössze két munka jelent meg, mely tüzetesen foglalkozik a több ezernyi emigráns sorsával. Ezek Veress Sándornak „A magyar emigratió a Keleten“ ős Danes Lajosnak „Töredék tiz éves emigrationalis é'ményeiinből“ czimü müve. Ez okból örömmel kell üdvözölnünk minden munkát, mely ezen meglehetősen parlagon hagyott téren megjelen, s kétszeres ölömmel kell üdvözölnünk, ha az oly derék, mint a minő az imént megjelent „A magyar emigránsok Törökországban 1849— 1861“ ez. munka, melyet Pap János följegyzései után Szálezer Sándor baari plébános irt meg s melyet a következőkben ismertetünk. A szerző, hogy munkája egységes legyen, á dolgokat Pap János személye körül csoportosítja Őt kisérve, a verestoronyi szorostól elvezet Widdinen, | Sumlán és Várnán át Konstantinápolvba. Innét Bei- ruthig tengeren téve meg az utat, a Libanon- és Antilibanonon át elmegyünk Damaszkuszba, mert Resid pasa hadügyminiszter ide osztotta be a lovassághoz Pap Jánost, ki hitének megtartása mellett főhadnagyi ranggal belépett a török hadseregbe. Itt végig szenvedjük vele egy patesztinai nyári táborozás ösz- szes nyomorúságait. Szerencsére nemsokára visszatérünk Damaszkuszba, mivel Papot Guyon altábornagy — Khorsid pasa — segédtisztül kérte maga mellé, tulajdonkóp pedig gyermekeit nevelte. Az 1853-iki orosz-török háború kiütésekor Kis-Ázsián keresztül hatolva elkísérjük Karszba. Ezen három hónapi lóháton való utazás nem sokat enged Stro- g ff Mihály utazásának, akár a nehézségeket, akár az érdekességet tekintjük. Karszból Batumon át megint Sztambulba megyünk, hol Pap 1854—1861-ig állandóan lakott, a honnét azonban egyebek közt Krimbe is tett egy kirándulást s ott, mint markotá- nyos, az angol táborból nézte Sebastopol ostromát. Konstantinápolyban letelepedvén, lemondott századosi rangjáról s különféle üzletekkel tett kísérletet, a melyekbe azonban a saját becsületessége s mások gazsága miatt rendesen belebukott. Utoljára kávéháza volt Pera főutezáján a Naum színházzal szemközt. Ebben külföldi borokat is mért, a többi közt szegzárdit L, melyet Komendinger Antal földink szerzett neki. „A tiszta szegzárdi — mondja ő maga ■— sokkal jobban kelt, mint a kezelt franczia borok. Még a törökök is szívesen itták (a kiknek pedig tudvalevőleg a Korán szigorúan tiltja a bor élvezését). Alkonyatfelő egy re-másra jöttek kávóházamba s titkolódzva kérdék: Bu ei mádzsár ilácstán vármi dáhá? Vap-e még abból a jó magyar orvosságból? Ha kaptak, uagy megelégedéssel kendőbe csavargatták ős zsebjeikbe gyömöszölték a bu'egliát.“ 1861-ben Olaszországba hajózott, hogy mint legionista küzdjön ha ájának elnyomói, az osztrákok ellen. Ha e munka semmi egyébről nem szólna, mint Pap János viszontagságos életéről, mint e rövid vázlatból láthatjuk, úgyis érdekes lenne. De e mellett pár szóval elmondja történőtöket mindama népeknek, melyek közt Pap csak megfordult, röviden megismerteti azoknak vallását, életmódját, szokásait stb., úgy, hogy nemcsak az tanul belőle, ki Keletről mit- sera hallott, de haszonnal forgatja az is, ki arról már egyet-mást olvasott. S hogy, a mit elmond, az nem a gyorsan átutazóra tett pillanatnyi benyomás kétes értékű eredménye, arról biztosit lelkiismeretes eljárása a szerzőnek, ki azt a Keletről megjelent újabb munkák sürü kritikai rostáján próbálta ki. A mi azonban a legnagyobb értéket, legfőbb becset adja neki, az, hogy e munka a magyar emigráczió története Törökországban. Összegyűjtve találjuk itt mindazt, a mit egy Törökországot keresztül-kasul járt ember erre vonatkozólag hangyaszorgalommal cSak összégyüjthetett. Nagy érdeme, hogy nem csupán az emigráczió nevesebb tagjairól emlékezik meg, hanem a kisebbekről, a legjelentéktelenebb emberekről is. Egy*egy epizódot képeznek e munkában azok, kik nem voltak emigránsok, hanem más uton-módon kertil'ek Keletre. Ilyen a szultán parádés kobshá,
