Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-30 / 18. szám

-r- Dunaszabályozás. Örömmel regisztráljuk, bogy grbf Bethlen András földmivelési miniszter a napokban törvényjavaslatot terjesztett elé, amelyben felhatalmazást kér, hogy a Duna folyam fajsziós Bogyiszl ó-Baja közötti szakaszai a hajózás és mederrendezés czéljáhól elkerülhetetlenül szükséges szabályozási munkákat még 1893. évben megkezdesse és lehetőleg kőt óv alatt végrehajtsa. A munkálatok költségeire 885,000 frtot kért a miniszter, még pedig oly formán, hogy az összeg a pénztári készletekből fedeztessék.

— A „Pécsi Közlöny-“t, melyre a megyés püspök az egyházmegyei tanitók részére 120 frrttal előfizetett, a szegzárdi kerületből ingyen P ó c h v József kerületi egyházi tanfelügyelő ajánlatára a tolnai tanitók és Bozsolik Ferencz decsi tanitó kapták meg egy évi időtartalomra.

— Buzaszentelési körmenet. Múlt kedden sz. Márk napján a blv. rk. templomból impozáns körmenet vonult ki egyházi zászlók elővitele alatt a város alsó részén elterülő szántóföldekre, hol H a n n y Gábor apát-plébános, ki a körmenetet vezette, szép alkálmi egyházi beszédet intézett az ezrekre menő hívekhez. Az újvárosiak ma tartják meg a buzaszeu- telősi körmenetet.

— Guyot, a franczia hadsereg kiváló tisztje s hírneves bicziklista a napokban bicziklin Szegzárdra érkezett s a „Szegzárd szálló-“ban rövid villásreggeli elköltése után távozott. Guyot fogadásból 60 nap alatt akarja megtenni Konstantinápolyból Páriába bicziklin az utat.

Tűzrendészet'! vizsgálat. A községi elöljáróság részéről a múlt héten egy bizottság járt a városban, hogy tüzrendőszeti szempontból vizsgálatot tartson. Az elöljáróságnak ezt az intézkedését helyeslőleg vesszük tudomást, s különösen figyelmébe ajánljuk, hogy szigorúan követelje meg a háztulajdonosoktól, miszerint állandóan tartsanak készenlétben vizet és ne halmozzanak össze az udvaron sok gyúlékony anyagot.

— A télies idő nagy kárt okozott a szegzárdi amerikai szőlőtelepen, hol a direktermő amerikai szőlőyesszők elfagytak s igy az idei termés elveszett; az oltványokat csak úgy sikerült megmenteni, hogy azokat Nits István szőlészeti és borászati felügyelő elővigyázatból bekapáltatta.

— Boszu. Turcsik István, Bognár István ős Molnár János agárdi lakosok már rég boszut forraltak Kövesdi József ellen, kit f. hó 16-án megtámadtak ős rajta több szúrást ejtettek. A boszu álló három jó barát az illetékes hatóságnál feljelentetett.

— A régi haragos. Bakó Mihály báttaszéki lakos régóta haragot tartott Kostyák János szintén báttaszéki lakos ellen és gyűlölete kielégítése végett a minapában felkereste haragosát martinczai szőlőhegyi pinczójóben ős őt földreteperve, vasvillával összeszurkálta úgy, hogy csak a gondos orvosi segély menthette meg életét. A bűnös elnyeri méltó büntetését.

— Testi sértés. Kisitz Vincze Sopron megye urdi lakos Müller Henrik gyönki lakost azért, mert 1 frt 70 kr. készpénzét ellopni akarta, megverte és az orvosi látlelet szerint rajta testi sértést ejtett, melyért a kir. járásbíróságnak feljelentetett.

— A szomjas háziszolga. Janó János háziszolga, kiHambek József szegzárdi vendéglős szolgálatában állott, gazdájának borait rettenetesen szomjazván, valahányszor a pinczébe küldetett borért, rendesen magának is hozott egy kannával a legjob- bikból, hogy pokoli szomját enyhítse. Végre a vendéglős rájött a hűtlen cseléd turpisságára és őt a csendőrsőgnél feljelentette.

— Tűz az ócsényi hegyem Április hó 22-én délután az őcsónyi hegyen ismeretlen okból tűz ütött ki, mely két présházat emésztett föl.

— Tanítói kinevezés. A vallás- ős közoktatás- ügyi m. kir. Chityi 1 Pál puszta-jegenyési szakképzett s törekvő tanítót Nográdmegyébe, a gyekósi állami elemi iskolához rendes tanítóvá nevezte ki.

— Influenza. Szegzárdon az influenza már hetek óta az abnormis időjárás következtében szórványosan fellépett. Az előfordult esetek mind szelíd lefolyá- suak voltak.

— A „Szegzárd-központi tanitóegylet“ elnöksége sürgönyileg^ újból felkérte a megye hat választókerületének országgyűlési képviselőit, hogy a községi ős hitfelekezeti tanitók és tanítónők fizetéséről szóló törvényjavaslat alkalmából a tanítóság jogos és

1893. április 30.

méltányos kórósét támogassák. Lapunk szerkesztője, ki személyesen is felkőretett, megígérte, hogy a nemzeti kultúra liarczosainak kérelmét kész örömmel teljesiti.

— Hirtelen halál a szegzárdi gőzfürdőben. Graics Teréziát, a nemrég elhunyt Graics István volt vődgát társulati hivatalszolga leányát, folyó hó 23-án délután a gőzfürdőben régi szívbaja éppen akkor érle utol, midőn a vízzel telt kádhoz ért, melybe eszméletlen állapotban belebukott s abban halálát lelte. A szerencsétlen hajadont múlt hétfőn helyezték a felső sirkertben örök nyugalomra.

— Éjjeli támadás. Hajdú Sándor duna- szent-györgyi földmives e hó 18-án éjjel orozva megtámadta Bese Sándort és egy hatalmas furkós- bottal oly hatalmas csapást mért a fejére, hogy rögtön elborította a vér ős eszméletlen állapotban vitték haza. Sebe oly veszélyes, hogy felgyógyulása egyenlőre megsem állapítható. Hajdú a vallatáskor konokul tagadta tettét, daczára, hogy őt Bese felismerte.

— A szőlőbirtokosok figyelmébe. A szegzárdi elöljáróság a következő hirdetményt tette közzé: „Mindazon birtokosok, kik öreg szőlővel bírnak, figyelmeztetnek, hogy a filloxera vastatrix által károsított szőlőterületre nézve a kárbejelentéseket az adóelengedés elnyerése végett a nyilvántartói hivatalban 1893. évi május hó 1-től kezdve julius 15-ig naponta (vasár- és ünnepnap kivételével) megtenni el ne mulaszszák. Bejelentendő: a) Vájjon a szőlő a filloxera által egyharmad-, kétharmadban vagy egészben megkárosittatott. b) Kiirtatott-e ? és újból szőlővel beültetett, vagy pedig szántóföldre változtatta- tott-e át? c) Amerikai szőlővesszővel ültettetett-e be? d) A megkárosított szőlőterület szénkénegezős által tartatik-e fenn? mely utóbbi körülmény a tolnamegyei filloxera biztos által kiállított bizonyit- ványnyal igazolandó. A kárbejelentés alkalmával az illető birtokos az adókönyvecskőt okvetetlen bemutatni tartozik.

— Archeológiái ásatások. Érdekes régészeti ásatásokat kezdett meg a tavasz beálltával W o- sinsky Mór apari esperes-plébános és ismert nevű régész Várasd ős Závod községek határaiban. Két nagyobb kiterjedési pogány sirmezőt fedezett fel. A kutató kitűnő régész különösen a závodi sirmezőben bukkant értékes ezüt- és bronz ékszerekre, vasfegyverekre ős siredőnyekre. Eddig mintegy ötven sirt kutatott át. A talált leletekből az tűnik ki, hogy a kiásott sírok mind a nópvánádorlás első szakából valók.

— Betöréses lopás. Ulrich Jenő palatinczai gazda kamarájába ismeretlen tettesek április hó 18-án éjjel betörtek és abból husnemüt, kenyeret és más élelmi szert loptak el. — Ugyancsak Palatinczán látogatták meg ismeretlen tolvajok Papp Antal földmivest is, kinek egy sertését hajtották el.

— Kóborczigányok. Fáraónak barna ivadékairól általánosan tudva van, hogy őlnek-halnak a lóért s ezt rendesen meg is szerzik maguknak nem ugyan tiz körmükkel, hanem velük született furfanggal. Minapában isPaczai Sándor 1000 forintos három gyönyörű lovát vezették el a tolvajláshoz szokott kóborczigányok; a simontornyai csendőrőrs táviratilag értesülvén ez esetről, Kovács János őrmester, Czehy Ferencz, Rónay Antal és Bencze József csendőrökből álló járőrnek sikerült a lovakat a kis- székelyi erdőben kózrekeriteni, — de a kóborczigányok az éj sötét leple alatt megugrottak.

— Kis tolvajok. A Krámolin-féle újvárosi terjedelmes kert téglakerítéséből több 12—14 éves újvárosi polgárfiú apránkint már jó ideje lopkodta a téglát s azt a kis tolvajok Friedmann Márkus újvárosi szatócshoz vitték, ki a tégla darabját tőlök 1 krajczárjával megvette. Az eset a napokban városunk bírójának tudomására jött, kinek a korán rosszra hajló fiúk bűnös cselekedetüket töredelmesen bevallották.

— Zsebmetszök. Vesztergombi Ferencz szegzárdi lakos, Domonkos János pilisi lakos fogadott fuvaros kocsiján együtt jött Szegzárdra, Paprika János, ifj. Molnár István, és Damon kos János pilisi lakosokkal Pilisről; a midőn hazaért, észrevette, hogy pénztárczája 170 frt készpénzzel, 600 írtról szóló kötelezőről és 300 írtról szóló váltóval eltűnt. A csendőrsőg a tetteseket nyomozása közben fentiek személyében kiderittete és ifj. Molnár István s£ónapadlásán a gerenda alatt 115 frtot, Paprika Jánosnál 25 frtot és Domonkos Jánosnál 10 frtot, összesen 150 frtot sikerült megtalálni; 6 frtot már elmulattak, mig Paprika János a 600 frtos kötelezőt , 300 frtos kötelezőt és 300 frtos váltót tárczával együtt elégette. A tettesek a helybeli kir. ügyészségnek adatták át.

______TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (18. sz.)

EG

YLETEK, TÁRSULATOK.

A győri ének- és zeneegylet és a soproni férfidalkör felhívása.

Amikor az országos daláregyesület az 1867. évben megalakult, alapszabályainak 1. §-ában czólját a következőkbe irta körül: „Képviselni a magyar dalárok érdekeit, megkönnyíteni, támogatni azok működési körét s az erők egyesítése által határo- zbttan nemzeti irányban művelni, terjeszteni s emelni magyar dalt, zenét s általában a hazai művészet érdekeit.

E varázsigők közössé tették az országos dalár- szövetsőg czélját a dalegyesületek törekvésével ős 26 év óta 82 dalegyesületet toborzottak össze a hazai művészet érdekeinek közös szolgálatára.

Az országos daláregyesület czéljának dal- es zeneművészetünk haladására kiható jelentőségét nemcsak felfogta, de át is érezte a hazai dalegyesületek nagy része s önként csoportosult a közös zászló köré.

Igaz, hogy a rideg betűvel kifejezett eszme híveket szerzett a közös ügynek; de megtörtént-e minden a betűben foglalt czél megvalósítására, vagy annak csak megközelítésére is ? Megfelelt-e az orsz. daláregyesület a hozzáfűzött várakozásnak? S ha nem, mik voltak az akadályok, melyek a czél félé haladásnak útját állták?

E kérdésekre a feleletet az országos daláregyesület huszonhat éves múltja adja meg, a melynek története azt bizonyítja, hogy az országos daláregyesület a maga elé kitűzött czél fontosságához képest aránytalanul keveset tett a lefolyt 26 év alatt a magyar dalárok érdekeinek képviseletére, megkönnyítésére, még kevesebbet az erők egyesítésére s igy a magyar dalnak nemzeti irányban való művelésére és terjesztésére.

Mondjuk meg azt is, hogy miért?

Az országos daláregyesületet. részint szervezetének nehézkessége, részint pedig kívüle álló okok teszik képtelenné czéljának megvalósítására. Elégtelenek a, rendelkezésére álló szellemerkölcsi ős anyagi eszközök arra, hogy a tagegyesületekben az érdekközösség szükségességének tudatát fentartsa. Erkölcsi súlyával képtelen a tagegyesületeket a közös zászló iránti kötelezettségek teljesítésére ösztönözni. Arra pedig teljesen képtelennek bizonyult 26 év alatt az országos daláregyesület, hogy a tagegyestileteket elszigeteltségükből kiragadva egymáshoz közelebb hozza és művészi erőiket a köz javára összpontosítsa és a közös czél szolgálatára értékesítse.

Az országos daláregyesület ugyanis sokkal nagyobb kört ölel fel és ennek a széles körnek terjedelméhez képest sokkal kevesebb eszköz áll rendelkezésére, semhogy életfeladatait megoldhatná. A nagy testben kevés a mozgás. Az életfeladatok megoldására lassú a vérkeringés. A tagegyesületek között semmi szellemi kapocs, a tagegyesületek és a központ között semmi solidaritas. Az egyesületek ma ép oly távol állnak egymástól és ép oly idegen egyik a másikra nézve, mint 26 év előtt. Azt a laza köteléket pedig, mely a tagegyesületeket a központtal összefűzi, nem hatja át az orsz. dalárszövetség által képviselt kultureszme fontosságának tudata, nem hatja át az egy közös czélra rendeltetésnek érzése ős az összetartozandóságnak azon varázshatalma, mély a nagy czőlokra törekvő egyesüléseknek életereje és életrevalóságának előfeltétele.

A tagegyesületeknek egymás és a központ iránti részvétlensége, a vidéki dalegyesületek művészi érdekeinek teljes elszigeteltsége, a harmónia hiánya a vidék és a központ között: ezek azon akadályok, melyek az orsz. daláregyesületet czőlja megvalósításában gátolják. A központ iiy közrőszvétlensőg mellett az administrativ teendők zűrzavarjában a maga erejére van hagyatva és „üres levegőbe csapkodás“- nál egyebet alig végezhet a közgyűlési határozatok végrehajtása körül.

Hogy ilyen viszonyok a központot 26 évi meddő küzdelemben gyakran kifárasztották és hogy ennek következtében az orsz. daláregyesületben minden oldalról tespedés állott be, azon senki sem csodálkoz- hatik. A központ ős a tagegyesületek közötti érdek- szálakat intensivebb erőnek kellene áthatnia, hogy a központban összefutó hálózat erőt szállítson befelé és a központból lelkesedést vigyen kifelé. Ezt azonban csak egy czélra törő és kitartó lelkesedés, a közös czel iránt folyton ébren tartott érdeklődés létesítheti, a mire az orsz. daláregyesület 26 év alatt a rendelkezésére álló eszközök elégtelensége miatt I képtelennek bizonyult.

_______________________________________7_