Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-16 / 16. szám
í891. április 16. 5 TOLNA MEGYEI KÖZLÖNY (16. sz.) — Helyreigazítás. Múlt számunkban közölt „Elkótyavetyélt borok“ czimü hirünkbe fa. tális sajtóhiba csúszott. Ugyanis e kitétel: „a borokat a p. ü. igazgató határozott szóbeli rendeletére“ tévesen szedetett igy, meri éppen ennek ellenkezője áll, amennyiben nem a p. ü. igazgató rendeletére, hanem inkább annak határozott szóbeli rendelete „ellenére“ adták el a fogyasztási bérlők közegei a lefoglalt borokat. — Troli Ferencz, pápai trónálló, ki jótékonyságáról általánosan ismeretes s ki a szegénysorsu papok és tanitók részére gazdag alapítványokat tett, május hó 11-én, áldozó csütörtökön tartja meg Pécsett 50 éves áldozópapi jubileumát. Az ünnepélyes jubileumra már most megindultak az előkészületek; Tolnavármegyéből is több pap és tanító készül a nagy férfiú jubileumára. — Első segély a bölcskei tüzkárosultaknak. Folyó hó 13-án Bölcskén az óriási szélvihar közepette tűz dühöngött, mély több száz embert tett hajléktalanná. Ezeknek a szerencsétlen tüzkárosultaknak a m. kir. belügyminiszter sürgönyileg 1000 irtot utalványozott Simontsits Béla alispán kezeihez, hogy azt haladóktala- nuloszsza ki. — Hymen. Fischof Ignácz mohácsi kereskedő jegyet váltott Spiegl Henrik báttaszéki fakereskedő leányával, Regina kisasszonynyal. — Eljegyzés. Horváth József Pécsett eljegyezte a szép és kedves Steindl Emma kisasz- szonyt Tolnáról. — A „Jósziv“ a bogyiszlóiaknak. A jótékonyságáról országszerte ismeretes „Jósziv“ egyesület már szép összeget küldött a szerencsétlen árvízkárosultak javára, hogy a nélkülözéssel küzdők nyomorát enyhítse. Most újabban 2000 irtot adományozott a bogyiszlói árvízkárosultaknak. : — Péchy József tolnai prépost múlt hétfőn te- veli választóinak 30 teritékü bankettet adott, kik őt nagy ovátiókban részesítették. — Adomány. Simontornya nagyközség elöljárósága 80 frt 52 krt gyűjtött a gerjeni árvízkárosultaknak. — Az Eszterházy herczegi urodalomnak pécsi igazgatósága ős ügyészsége megszűnik. Krasznay Mihály igazgató és M álé t er Rezső ügyész nyugdíjba mennek, Bubi eh Antal herczegi uradalmi ügyész pedig Tamásiból Kaposvárra teszi át lakását és hivatalát. — Az „EgyesültSzegzárd-Tolnamegyei Nöegylet“ által e hó 8-án tartott műkedvelői előadás összes bevétele 386 frt 20 kr., kiadás 113 frt 10 kr., tiszta bevétel 273 forint 10 kr.; ebből 100 frt a gerjeni árvízkárosultaknak adatott, 173 frt pedig a házi szegényeknek. — A szegzárdi róm. kath. hitközségi tanács és iskolaszék folyó hó 16-án délután 4 órakor a városháza kistermében Hanny Gábor apát-plébános elnöklete alatt ülést tart a következő tárgysorozattal : l. A Sárvizmeder földjeire vonatkozó kegyúri átirat tárgyalása. 2. A hitoktatói tiszteletdijnak egyházhatósági jóváhagyása. 3. Az isk. adó hátralékosai névsorának beterjesztése ős a szükséges intézkedés megtétele. 4. Elnöki jelentős. 5. Kérvények. 6. Koszorú István kántor-tanitó nyugdíj ügye. — Gőzfürdő Szegzárdon. Borzsák Endie, lapunk belmunkatársa, már vezérczikkben foglalkozott a gőzfürdő kérdésével, s rámutatott a jelenlegi gőzfürdő elhanyagolt állapotára és hangsúlyozta, hogy mily égető szükségünk volna közegészségügyi szempontból szerény igényeinknek megfelelő gőzfürdőre. Melegen ajánlotta, hogy ha egyesek nem hajlandók a modern követelményeknek megfelelő uj gőzfürdőt építtetni, úgy társulat utján közös erővel kellene azt felállítani. Szavai — úgy látszik — a pusztába hangzottak el; mert a hangosan sürgetett gőzfürdő ügyét mindeddig senkisem méltatta figyelemre. Most arról értesülünk, hogy az elhanyagolt Schubert-féle gőzfürdőt is az örökösök egy részének kérelmére a szegzárdi kir. törvényszék eladatja. Az árverés f. évi május hó 20-án lesz megtartva a törvényszék telekkönyvi irattárában. A nevezett gőzfürdői épület a tu- lajdonkőpeni gőzfürdőn kívül két igen kényelmes lakást és három terjedelmes kirakott pinezőt foglal magában. Az épület tix évvel ezelőtt megért 12 ezer frtot, mig most megkapható árverésen 4—5 ezer forintért. Miután uj gőzfürdőre — a beállott mostoha pőnzviszonyok mellett — nincs kilátás, azért most már az volna a kívánatos, hogy a Schubert-féle gőzfürdő olyannak jusson a kezébe, a ki azt csekély befektetéssel alaposan renoválva, az igényeknek megfelelő karba hozhatja. Az igy jó karba helyezett gőzfürdő megfogja hozni a befektetési összeg kamatait; mert tekintetbe kell venni, hogy a csőrgetői látogatott nyári fürdő a selyemfonoda felállítása után élvezhetetlen lesz, s igy a fürdőző közönség a gőzfürdőre leend utalva. — Ajánljuk ez ügyet meg- szivlelésre. — Kereskedelmi és iparkamarák országos értekezlete. Az 1896-iki országos kiállítás alkalmával a kereskedelmi és iparkamarákat országos értekezletre hívják össze Budapestre. — Hatóság figyelmébe. Nagy megütközést keltett, a városban, hogy a múlt héten több napon keresztül már este 8 órakor a gyepmester a főutezán végig hordta a borzasztó bűzt terjesztő anyagot. Azt hisszük, az illetékes hatóságnak kötelessége ezt a megbotránkoztató eljárást megszüntetni; miért is tisztelettel felhívjuk a kellő intézkedések megtételére. — Ünnepi szónoklat. A dunaföldvári zsidó hitközség nagytudásu fiatal rabbija Dr. Partos Sámuel a húsvéti ünnepnapok utolsóján lendületes szép hitszónoklatot tartott. Beszédében erélyesen utasítja vissza a magyar zsidók ellen legutóbb emelt két súlyos vádat, a hazafiatlanságot és a germanizálást. Statistice bizonyítja, hogy a zsidó az unitárius után a legmagyarabb felekezet, sőt hogy hazánk egyes vidékein egyedüli képviselője a magyar nyelvnek. Majd lankadatlan kitartásra buzdítja híveit a már közeli harezokra és nagyhatású beszédét fennkölt imával fejezi be áldást és erőt kérve a mennyei atyától híveire, oltalmat és segedelmet a küzdelmes napokban. Mint halljuk, a. beszéd nyomtatásban is meg fog jelenni. — A budai hősök emléke. Az 1848/49-ki honvédek f. hó 8-án Budapesten tartottak gyűlést, melyen a „Tolnamegyei honvódegylet“ küldöttei és részt vettek és elhatározták, hogy a budai bonvődemléket május hó 21-én, Budavár megvételének évforduló napján leplezik le. Az ünnepély országos lesz, melyre meghívják a kormányt, a törvényhatóságokat, a megyéket, városokat, egyetemet, hadsereget stb. A honvédegyesületek nagy bronz- koszorut helyezlek a honvődemlőkre, melyet a lelkes hölgyek is impozáns koszorúval fognak felőkesiteni. — Fizetésemelés. Az államtisztviselők fizetésemeléséről szóló 1893. évi IY. tezikk f. évi április 1-óvel életbe lépvén, az igazságügyi tisztviselők e hót folyamán már meg is kapták a m. kir. igazság- ügyministeriumtól a decretumot, mely őket az uj törvény egyes fizetési osztályaiba sorozza, s fizetésüket valamint lakbérüket megállapítja. Amily nagy volt azonban a kisebb javadalmazásu tisztviselők reménye, ép oly nagy most a csalódás, mert pld. az írnokok, kik eddig is, daczára annak, hogy tetemes részök ezen állásban marad mindvégig, leggyengébben voltak javadalmazva, fizetésemelésben nem részesültek, illetve csak azok részesültek, kik már hosszabb ideig szolgálnak; a lakbér tekintetőben pedig a szegzárdi összes államtisztviselők szintén rosszul jártak, mert Szegzárd az utolsó lakbórosz- tályba soroztatott, pedig úgy a lakásviszonyok mostohasága, mint a lakások drágasága tekintetében Szegzárd akárhány első osztályba sorozott várossal is vetekedik. — A szegzárdi ipartestület jegyzőjének hivatalos órája. Az elölj árósági tagok határozatához képest Véges János jegyző ezentúl naponkint reggel 7—8-ig, délután pedig 1—2 tartja meg a hivatalos órát. Szerdán és szombaton azonban nem lesz hivatalos óra. — Halálozás. Csütörtökön helyeztetett örök nyugalomra Linzbauer Katalin 85 éves özvegy tanitónó. A boldogult, kinek férje 30 éven át működött Tolnán, nagy részvét mellett temettetett el. Este kilencz órakor teára voltunk hivatalosak, Kossuth uSS ült íróasztalánál s Visszaemlékezve Kelemen ügyész tósztjában e kifezősre: névtelen hősök, igy szólt: „1855!. nov. 12-ón Birminghamban tartott beszédemben használtam először e czimet: névtelen hősök“, felolvasta fél óránál tovább az erre vonatkozó részt, mely nem sokára Iratainak utolsó kötetében fog mejelenni. Végül egy társunk kérdésére még az orosz és bosnyák kérdésről nyilatkozott, melyeket azon idők aktuális volta alkalmával már megismert a hazai közönség. Kossuth gázlámpafénynól, de folyton szemüveg nélkül' ir ős olvas, közbe-közbe egy-egy czigarettát sodor. Teázás közt végig néztem könyvtárát, melynek csak egy része fórt be a terjedelmes irószobába. Van itt mindenféle nyelven megjelent munka az irodalom minden ágából. De legszebb kiadás az angol munkások ajándékozta Shakespeare-kiadás. A magyal folyóiratok nagyrősze is ott hever, s amint megyőzödtem, mind falvágva; egy bizonyíték Kossuth alapos tájékozottságához ! Ezenkívül egy nagy szekrény könyv van a biliárd szobában s néhány láda a padláson. Könyvtárában találtam Jósika és Jókainak több regényét, s a magyar költőket majd mindl Hogy nyelvünkre még mo ,t is milyen öntudatos gondot fordít a kormányzó, elég legyen fölemlítenem, hogy beszédje közben fölhozta ezt: — Nekünk még sok fogalomra nincs megfelelő szavunk. Ilyen pl. a caritás és a castitás. Jártasságát a klasszikusokban pedig legszebben illusztrálja, hogy midőn utunkról kérdezősködve merre megyünk visszafelé, fölemlitettem, hogy megnézzük Sermoine-nől a Garda tavat, hol Catullus házának romjai még megvannak — azonnal czitálta latinul Catullusnák egy szép dalát! Majd lelkünkre kötötte, hogy Certosát, mely Pávián innen fekszik, hol a hires karthauzi kolostor van, el ne mulaszszuk megtekinteni, mert annál remekebb épületet nem találunk egész Felső-Itáliában. Szót fogadtunk, s hálásan köszöntük meg az utasítást, mert szebbet alig láttunk ennél 1 Szelleme nem pihen egy perezre sem, folyton kutat, kérdezősködik. Például amint megjelenésünkkor a hivatalos aktus leteltével leültünk, azonnal az oláhok viselkedése után Háromszéken kérdezősködött. Nem fenyeget-e veszély e részről ? Elmondottuk, hogy hány százelék nálunk az oláh, az is majd mind beszél magyarul s pópáik kivéve jó magyarok. A székelyt — úgymond — nem kell félteni megállja az a hely,ót, — mire megelégedetten mosolygott. Majd visszaemlékezve a háromszóki csatákra, megemlítő a hires küzdelmet, melyben a gidofalvi utón Gyertyánffy ezredes alatt a székelyek mind elestek, s a székelyek Thropylaejének nevezte. Majd aggodalmasan kérdezte, hogy van-e valami emlőkjei ott? S midőn megnyugtattuk, hogy Szentgyörgy főtéren díszes honvéd emlék, a Szépmezőn pedig emlékoszlop őrzi a hősök emlékét, s amott nagy ünnep sóggel ülik meg a márcz. 19-ikót, emitten pedig okt, 6-ikán vonulnak ki gyászünnepet tartani, megkönnye- bülten sóhajtott fel, szemei pedig ezt lászottak mondani : „Mégsem fajult el a székelynép!“ A sok keserűség és szenvedett méltatlanság érzete sokszor ki-kitör belőle. Valahányszor megéljeneztük, szomorúan utasította vissza: „Ments isteu, elég volt már belőle! Ilyenkor egy-egy adomával vigasztaló eseménynyel iparkodtunk a nagy hazafi bánatát elűzni. Amint egyszer - a nép megvesztegethetóséről, politikai karakterének hiányáról panaszkodott, elmondottam neki (balján ülvén a villásrcggelinól) a következő igazán lélekemelő jelenetet, mely a legutóbbit megelőző választásnál a szegzárdi kerületben történt meg. Ezt a szűz kerületet minden áron meg akarta hóditanLa kormány, melynek buzgó kortese volt egy kutyabőrre ásitozó nagy bérlő. Az agárdi volt bíró adósa volt\s ezt úgy akarta konmánypárti szavazónak megnyerni a hires szélsőbali faluból, hogy adósága elengedését ígérte. Az exbiró már-már hajolt a szép Ígéretre, midőn mellé lépet egy szegény napszámos ember, kinek szavazata sem volt, s ki eddig suttyomban hallgatta a diskurzust, megrántotta a kapátját s igy szólt hozzá: „Biró uram, ne tegye csúffá a falunkat, inkább ledolgozom helyette az adósságát napszámba!“ Ez egyszerű ember gyémánt jelleme annyira megtetszett a kormányzónak, hogy később kétszer is hivatkozott rá, mintegy reményt jósolva a jövőre felvidult! Még egyet. A fogadás napján Basso-Arnoux dr. megbetegedett, nem jöhetett el a villásreggelire; nélküle pedig tizenhármán lettünk volna. Hogy ez még e nagy embernél is ominózus szám, abból tudtuk meg, hogy titkára nem vett részt; s igy csak tizen- ketten ültünk az asztalnál. Mikor az okát megtudtuk, magunk is megörvendettünk, mert Kossuthnak legkisebb baját is magunknak tulajdonítjuk vala! De befejezem soraimat; Kossuthról sohasem lehet eleget és nem újat írni. Az óra mutatója őrült gyorsasággal száguldott az éjfél felé, s az a szép nap is, melyért egész életünkön át epedtünk, véget ért. Elbucztunk sírva, Kossuth kezét csókolva, áldástól kisérve! Mig az előszobába öltözködtünk, ott vólt velünk sírva Ruttkaynó, Kossuth őrangyala. Az iró- szoba ajtaja nyitva maradt s mielőtt kiléptünk volna, még egyszer benéztünk, hogy egy utolsó néma búcsút vegyünk Kossuthnak fenséges alakjától! Ott ült az ősz kormányzó íróasztala előtt s fejét kezeire támasztva sirt! S mi is éreztük a szönyti kint: ime egy igazi nagy ember, ki legjobban szerette hazáját, kinek örök munkás keze kötve van hazájával szemben s kinek még meghalni sem szabad hazájában ! Magyarok, honfitársim! Menjetek a magyar Mekkába tanulni politikai jellemet, kitartást, elvszilárdságot, önzetlen hazaszeretetei! Várkonyi Endre,.
