Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-16 / 16. szám
1893. április 16. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (16. sz.) 3 Ezt megelőzi: Bál után. Magánjelenet. Irta: Szécsi Ferencz. Lujza ................................ Totth Ida. $ * A „ Szegzárd Szálló“ dísztermében már 8 órakor előkelő társaság gyűlt össze helyből és vidékről, hogy a művészetért lelkesülő szereplőket meghallgatva, élvezetes estét szerezzen magának és elősegítse az egyesület által kitűzött humánus czélt. Már eleve serényen fáradoztak az elnökkel az egyesület vezérlő tagjai, a rendezők és főleg a fáradhatatlan szereplők, hogy az est sikerét biztosítsák, s örömmel konstatáljuk, hogy ez á törekvésük valóban fényesen sikerült. A rendkívül látogatott műkedvelői előadás erkölcsi sikere mellett szép anyagi eredményt is hozott a szerencsétlenül járt gerjeni árvízkárosultaknak. Az előadásról itt általánosan szólva, kiemeljük, hogy a szereplők oly meglepő ügyességgel, oly sok finomsággal játszottak, hogy várakozásunkat magasan felülmúlták. Azt hittűk egy-egy perczben, hogy nem is műkedvelők játszanak előttünk, hanem Thália gyakorlott papjai és papnői. A jótékonyság nemtője sikerre vezette mindnyájukat. De térjünk az előadás részletezésére ... Szécsi Ferencz „Bál után“ czimü magán- jelenetét Totth Ida k. a. játszotta. — A monológ csak mindig az marad: a mi, Egy személy adja elő s jóravaló, ügyes színész vagy színésznő legyen, a ki a magánjelenettel a közönségben érdeklődést tudjon kelteni. Kell, hogy átérezze, hogy bele élje magát, ki sikerrel akarja előadni. Most is úgy voltunk e magánjelenettel, mint mindig? Nem. A játszóval gondolkoztunk, vele mentünk, fokról-fokra belemelegedtünk mi is ... kíváncsisággal hallgattuk, majd érdeklődéssel s végül elragadtatással lestük a kifejlődő jeleneteket, s mikor azt kérdezte a bájos hölgy: — Eljön holnap Gábor? — Tessék? — Gábor.. .. eljön holnap délután? — Tessék? nem hallom. — E1 j ö s z holnap Gábor ? — El ... . Oh hány szív dobbant meg e szó hallatára? Eljövünk — mondottuk magunkban — meghallgatunk sokszor még. Mily könnyűséggel, mennyi otthoniassággal adta elő T o tth I d a k. a, azt a — különben csinos — kis monológot, azt a csattanós befejezés után felharsanó éljen ős tapsvihar megmagyarázta. Kedveseu .... végtelen kedvesen volt előadva, igy meghallgatjuk a monológot akár százszor is. Ezután következett Murai Károly „ Virágfakadás“ czímű egy felvonásos vigjátéka. E pompás vígjáték várakozáson felül sikerült. Szép összjátőkkal, gördülékeny folyékonysággal játszódott le. Kitűnő benyomást tett az, hogy a szereplők könnyűséggel mozogtak a színpadon és otthoniassággal játszották szerepüket. Skriba Emma k. a. (Mártha) ügyesen volt mászkirozva, a mi különben az összes szereplőkről mondható. Szépen hangsúlyozott beszéddel mutatta be magát Márta házsártos szerepében s jól eltalálta az átmenetet a darab végével megváltozott szelid- lelkü engedékeny Mártához. Kitünően adta Pir- nitzer Ella b. a. (Nelli) naiv szerepét s vele pártnere Skriba Dezső ur (Laczi) vígan játszta a szerelmes hőst. Scheurer Károly ur (Kovács Péter) igen jól fogta fel szerepét, folyékonysággal játszott s helyenkint meg-megnevettette a közönséget. Kitünően volt maszkírozva s ha öreges járását talán kevesebb hajlongással kíséri s Laczi kissé nyugod- tabban mozog a színpadon, úgy még nagyobb sikert arattak volna. Antal Ilona k. a. (Kati) rövidke szerepét, mely egy-kőt szót leszámítva, csak éppen a megjelenésre szorítkozott — igen sikerültén oldotta meg. Várkonyi Dezsőké (Ödön) a kis fiú szerepében ügyes és hangos feleleteivel kedves volt a színpadon és a darab sikeréhez ő is hozzájárult. A hálás közönség az előadás után megelégedésének óriási tapsviharban adott kifejezést. Ekkor megeredt a táncz, melyhez a zenét Garay Ferkó szegzárdi czigányprimás jól szervezett zenekara szolgáltatta. A hölgyközönség ízléses toillettekben jelent meg s a pezsgővórű fiatalság a hajnali órákig járta a ropogós csárdást. Az első négyest 52 pár tánczolta. Azt hiszszük, a jelenvoltak közórzületót tolmácsoljuk, midőn köszönetét és elismerést mondunk az egyesület elnökének, a szereplőknek ős a rendezőknek az élvezetes mulatságért. Amicus. ______________TÖVISEK. ______________ A szeszélyes áprilisról. Boldogult U. A. (nem Ucháczius ágyú, hanem egy elhalt becsületes iparosunk neve ; az isten nyugtassa, jó ember volt!) azt mondotta egykor —-mikor még ólt! — egy tisztességes úri társaságban, melynek tagjai éppen keserűen panaszkodtak a májusi fagyos szentek majdnem rendes, évenkénti garázdasága miatt, hogy hát — aszongya —: „ő megtudná akadályozni, ha naptár készítő volna, e garázdaságot és pedig úgy, hogy a fagyos szenteket egy hónappal későbbre tenné, vagyis junius 13-, 14-, 15-re; igy lefőznó a májusi időjárás szeszélyét!“ És ő ezt nemcsak erősen hitte, hiszemü tanácsom az, hogy az ideig is a népnek e gyűlöletes uj terhén minden, rendelkezésünkre álló, erkölcsileg megengedett eszközzel könnyíteni igyekezzünk. Mondok erre is példát a magunk községéből. Vagy három évvel ezelőtt egy nagylelkű jótevő a helybeli rom. kath. iskolának vőgrendeletileg 200 forintot hagyományozott olyképen, hogy e tőke kamatait a községi elöljáróság, mint az alapítvány kezelője, évi vizsgálatkor jóvise'etü és szorgalmas tanulók között oszsza föl. Most az ón német biró- ős esküdt uraimék abban sántikálnak, hogy a rendelkezésükre álló 16 írtnak legalább egy részét 15—15 krjával a szegény, de jó tanítványoknak juttatják azzal a meghagyásszerü kijelentéssel, hogy ezzel apjok helyett a reájok eső tanitói nyugdíjalap-illetéket fizessék le, ekként a gyermekben és gyermek által a vagyonilag teljesen tehetetlen szülő leendvón megjutalmazva. Ez ugyan nem felel meg valami tisztán a végrendelkező intenciójának, de egy kissé tágabb értelmezés mellett talán homlokegyenest nem is ellenkezik vele, úgy hogy ón a magam részéről, tekintetbe véve a köznép jelen anyagi helyzetének kiáltó sanyaruságát, őket e tervök kivitelében megakasztani nem szándékozom. Mert hát — mint ők mondják — „a szegény ember úgy teszen, amint tehet.“ Talán jó volna, ha e kérdéshez egyik-másik tapasztalt tanító ur is hozzá szólana. —rt— MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Műkedvelői előadás. Az „Egyesült Szegzárd-Tolnamegyei Nőegylet“ által folyó hó 8-án részben a gerjeni árvízkárosultak, részben a saját szegényei javára rendezett műkedvelői előadás iránt nagy volt az érdeklődés kiterjedt körben s ezt a rendkívüli érdeklődést csak fokozta az a körülmény, hogy a szereplők inkognitóban kívántak maradni, kiknek neveivel csak akkor ismerkedhettünk meg, midőn előadás előtt a pénztárnál megkaptuk a következő műsort: Műkedvelői előadás műsora: Virágfakadás. Vígjáték egy felvonásban. Irta: Muray Károly. Sz emólyek: Laczi ...........................................Skriba Dezső, Ko vács Péter............................... Scheurer Károly, Márta, neje....................... . . Skriba Emma. Ne lli, unokahuga........................Pirnitzer Ella. Öd ön, unokaöcscse ..... Várkonyi Dezső. Kati........................ . . . . Antal Ilona. Tör ténik egy vidéki városban. Idő: jelenben. # # * Majd ismét visszatért a kiközösitósi törvényre. Azt az angol nem érti, hogy törvények szabják meg, minő törvények alatt lehet valaki polgár! Különben, ha e törvény létre nem jön, az az ostobaság nem érte volna a kormányt, hogy engem Budapest mindjárt a király jubileuma után válasszon díszpolgárának ! Beteg a társadalom szelleme: amint a nép száma nő, a szerint lesz betegebbé! Panaszkodott továbbá, hogy nemzetünk mily közönyös a trónövökösödós kérdésében. — A pragmatika sankczió nincs kodifikálva, ezt papiroson még nem látta senki. . Kossuthnak radikális elvei ugyanazok, mint voltak 48-ban, megmaradtak a maguk gyómántfé- nyóben: — Urai akarunk lenni a magunk f jldjének. És mi áll ezzel szemben ? Elv ? Nem; egy család, melynek jelszava: uralkodni akarunk! És a nemzet előbb- utóbb kivívja függetlenségét, hacsak nem rezignál, hogy meghaljon! A királyság vagy veszedelmes, vagy fölösleges. Egyikünknek ama megjegyzésére, hogy most a kiegyezés óta minden alkotmányosan megy s ő felsége ragaszkodik a törvényekhez, ezt válaszolta: — Hm! nagy dicsőriádákat zengenek a 67-es kiegyezésről. Hát kérem szívesen, nem bolondult meg, hogy ne ragaszkodjék az alkotmányhoz: minden megtörténik amit akar; semmi se történik, amit nem akar, még pedig felelősség nélkül: Balvélemóny, hogy Magyarország nem élhet meg Ausztria nélkül! A nemzetek életrevalóságának legbiztosabb alapja az önbizalom! Ez most hiányzik, igy lett Magyarország a kiegyezés folytán Ausztria szolgájává! Es most lassankint rátért a 48-as időkre. — Az erkölcsi rugók határoznak a háborúba, ahol ez hiányzik, ott nincs győzelem. Most a magyar nemzetnek még a zászlóját sem akarják az osztrák hadseregbe fölvenni, nincs is benne lelkesültsóg, pedig a lelkesültsóg minden. 48-ban ez megvolt. Nem is ón inspiráltam a magyar népet, hanem a magyar nemzet inspirált engem. Egy magasztos szellem, ki szavaival fölemelt a föld porából a szellemek magasságához, meglepett, meglepett az ihlet, de azt a népből merítettem. Azt mondják, mi csináltuk a forradalmat. A forradalom csinálódik, azt nem lehet csinálni. Most nem időszerű, nem szabad ahhoz nyúlni, mig minden mód ki nincs merítve, de akkor nemcsak kell, hanem kötelessége a nemzetnek ahhoz nyúlni. 48-ban eszem ágában sem volt forradalmat e'őidézni. A történelemből tudtam, hogy Magyarország függetlenségre született s ez törvénybe van igtatva. Mert az az igaz, hogy az alkotmány megvolt a törvénykönyvben, de nem az életben. Én tehát nem akartam a király jogaiból elvenni, de igenis, nem engedni a nemzet jogaiból. Ok vették el jo gainkat, ők léptek a forradalom terére, s ha már ők úgy, mi is. Ok kitörölték a nemzetet a nemzetek sorákól, én azt mondtam: kitörüljük az osztrák házat. (A debreczeni 1849. április 4. declaratio.) S igy vógzé lelkes beszédét: „Nem lehet az a nemzet szabad, melynek más érdekekkel biró fejedelme van!“ Elhallgatott s hosszan hallgatva nézett. Aztán felemelte fejét s egy megjegyzésre reflektálva, igy szólt: — Én nagy embert nem ismerek, ha annak tartanak, a körülmények tettek azza s a nép támogatott. A nagy Napóleon addig volt nagy, mig népe támogatta, mikor elfordult tőle, semmivé lett. De a körülmények is befolynak. Pisa Cane gróf kísérletté meg azt, arait Garibaldi egy év után kivitt; azt fölakasztották, mert akkor még nem volt az ügy megérve, ennek szobrot emeltek. (Garibaldinak gyönyörű bronz-szobra éppen a Via dei Mille végén a Pó partján áll.) Bonaparte tábornoknak, ki később császárrá degradálta magát, olaszországi hadjárata minden időben a megbámulás és hadtudomány tárgya lesz. Csodálatos emlékező tehetsége visszanyulik a legkisebb részletekre, bár ő folyton annak gyengülésért panaszkodik; többi közt igy: — Történelmi emlékező tehetségem megfogyatkozásának története van. S.-Ujhelyben jártam a piaristák gimnáziumába. Egyszer elmentem a történelem tanárhoz s igy szóltam: nekem általános fogalmam van a történelemből, de szeretnék a részletekkel megismerkedni, nem tudna nekem egy munkát ajánlani? Tanárom egy 105 oldalas német munkát ajánlott. Elolvastam, de biz az kronológia volt, nem történelem. S az eredmény mi lett? Semmit sem tudtam, még a születésem napját is elfelejtettem. De egyet mégis tanultam: megismertem a történelem filozófiáját!“ Mily könnyen tanulja Kossuth a nyelveket, jellemzi e mondása: — Kérem szívesen, én az olasz nyelvet soha sem tanultam, az úgy a levegőben van. Tudjuk, hogy Kossuth három hónap alatt tanult meg angolul. — Midőn kiszabadultam az európai diplomáczia fogságból, ezt megköszönendő, mielőtt Amerikába indultam volna, Angliába mentem s egy hóval s előbb írtam Pulszkynak, hogy adjam át levelem a parlament elnökének. Mikor oda értem, kérdezem Pulszkyt, átadta-e levelem ? Mire az kihúzta zsebéből s oda nyujtá, hogy olvassam. Hát kérem szívesen, minden volt az, csak angol nem. De már Amerikában 600 beszédet tartottam s bár nem volt időm a néppel társalgási viszonyba lépni, mégis beszédeim alapján jogot formálnak hozzám s polgártársuknak tartanak. Fellmore köztársasági elnök pedig azt mondá nekem, hogy „megbővitettem az angol nyelvet.“ Beszédeim közül több az angol anthologiákban van közölve, ennek alapján tartanak engem angol honpolgárnak. Különben a nép büszkesége különfólekóp nyilvánul. S itt áttért mosolyogva a következő tréfás- eseményre :
