Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-02 / 14. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (14. sz.)

1893. április 2.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Királyi adományok. Ő Felsége a király Gerjen községnek árviz által károsult lakosai se- gólyzésére -"2000 frtot, Felső-Iregh községnek, az ott múlt évi szeptember hó 2-án dühöngött tűzvész által károsult lakosok segélyzésére: 300 frtot legkegyelmesebben adományozott magán pénztárából.

— Álhelyezés. A pécsi kir. ítélőtábla elnöke Szakvár y Dezső kir. törvényszéki joggyakornokot hasonló minőségben a tabi kir. járásbírósághoz helyezte át.

— Hymen. Wanke Elek, cs. és kir. dunagőz- hajózási ellenőr, eljegyezte bonyhádi Perezei Kálmán kedves leányát, Szeréna urhölgyet.

— Pályázat tanítói állásra. A duna-kömlődi róm. kath. népiskolánál másodtanitói állomásra ápril hó 30-ig terjedő határidővél pályázatot hirdet az iskolaszék, s ez állással 400 frt készpénz fizetés és lakás van egybekötve. A pályázati kérvények az iskolaszék elnökéhez, Duna-Kötnlődre küldendők.

— Az árvízkárosultaknak. Gróf Széchenyi Sándor főispán által kibocsátott gyűjtőiven az árvízkárosultak részére 434 frt gyűlt össze.

— Uj törvényhatósági bizottsági tagok. A legközelebb megejtett választás alkalmával a megye területén a következők választattak meg törvényhatósági bizottsági tagokul: Pécliy József, Eüll Nándor, dr. Madarász István, Sárváry István, Kurcz István, Tomka Gusztáv, Lemle Béla, Fábián István és Stras- ser Henrik.

— Betegsegélyző pénztár főorvosa. A szegzárdi kerületi betegsegélyző pénztár dr. He rezeg Gyulát, a Ferencz-kórház alorvosát, főorvosává választotta.

— Tiszteletbeli aljegyző. Gróf Széchenyi Sándor főispán br. Jeszenszky Györgyöt tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki.

— Iskolai ünnepély. A decsi rk. népiskola tanulói márczius 15-ét, a magyar szabadság évforduló napját lélekemelő iskolai ünnepélylyel ülték meg. Bozsolik Ferenc 7, az iskola tevékeny tanítója a növendékeknek hazafias alkalmi beszédet tartott, buzdítván őket az édes haza szeretetére. A tanulók szépen elénekelték a „H y m n u s z“-t és a »Száza t“-ot, majd többen költeményeket szavaltak. A tanterem, hol az ünnepély végbe ment, ízlésesen fel volt díszítve Kossuth Lajos és családja arczképével és nemzeti zászlókkal. Délután a közel fekvő Orbó pusztára tettek kirándulást, hol Antal Pál, az iskolaszék szeretett alelnöke vendégelte meg őket. Itt is szavaltak és elénekelték a Kossuth nótát. Az ügybuzgó tanító tornajátékokkal egybekötött versenyfutást is rendezett s öröm volt nézni, a mint a nyertesek a többiek elől elkapva a nemzeti zászlót, győzelem jeléül a magasba emelték.

— Eljegyzés. Dr. Deutsch Antal duna- földvári fiatal ügyvéd jegyet váltott Veisz József nagybérlő és takarékpénztári igazgatósági tag kedves leányával. R i z a kisasszonynyal.

— Bucsuestély. Görömbey Balázs volt szegzárdi kir. törvényszéki jegyző, ki a keszthelyi kir. járásbírósághoz albiróvá neveztetett ki, f. évi márczius hó 25-én rendezett estélyen búcsúzott el kartársaitól és jóbarátaitól. Az estélyt a jókedv és humortól pezsgő tósztok egész sorozata fűszerezte s a kedélyes bucsulakoma a reggeli órákig tartott. A szegzárdi kir. törvényszék egy kitűnő munkaerőt veszített Görömbeyben.

— Uj állás. A m. kir. pénzügyminister az újonnan felállított bonyhádi m. kir, adóhivatalnál egy adótiszti állást rendszeresített, de egyidejűleg a szegzárdi m. kir. adóhivatalnál egy tiszti állást beszüntetett, pedig eddig is kevés volt az itteni adóhivatalnál a munkaerő.

— A „Szegzárd-tolnamegyei rabsegélyzö egyesület“ márczius hó 25-én tartotta meg Hanny Gábor apát-plébános elnöklete alatt évi rendes közgyűlését. Az elnöki jelentésből kitűnt, hogy az egyesületi tagok száma nem igen gyarapszik, daczára annak, hogy az egyesület humánus czélját senkisem vonhatja kétségbe; ezen kedvezőtlen jelenségnek okát elnök a jelenlegi rossz anyagi viszonyokban és az áldozatkész közönség jótékonyságának sokoldalú igénybe vételében látja; felemlitétte továbbá, hogy mindazonáltal zavartalanul folytathatta üdvös működését, mivel az igazságügyi miniszter az egyesületet évi 300 frt segélyben részesíti. Az egyletnek jelenleg van 816 frt 11 kr. alaptőkéje és 348 frt 70 krja a kiadások fedezésére. A múlt évi kiadás 240 frt volt és a kiszabadult raboknak úti költségére az egyesületi pénztárból 50 frt fizettetett ki. A rabok tanítása 1892. évi jan. hó 10-én vette kezdetét; beiratkozott összesen 33 tanuló, ezek közül iskolába sohasem járt 9, kik megtanultak olvasni, írni és számolni, 24 pedig már járt iskolába, kikkel a tanitó tovább haladhatott. A rab tanulók záróvizsgája 1893. január 6-án tartatott meg jó eredménynyel, igazolván a rab-iskola fentartásának szügségességét és hasznos voltát. A választmányban két hely volt betöltendő: az eltávozott Váradi Lajos kii\ tanfelügyelő helye és az elhunyt Borsódi György kir. törvényszéki biró helye; az első helyébe Rill József kir. tanfelügyelő, ki egyúttal a tanügyi'bizottságnak elnöke is lett, a második helyre pedig dr. L é va i Ign ácz orvos választatott meg.

— Egyesületi hir. A dunaföldvári casinó társulat választmánya márczius hó 30 án tartott ülésében rosszalását fejezte ki Berger Jenő úr lapunk munkatársával szemben, mert az egy közgyűlés alkalmával — állítólag — úgy nyilatkozott a választmányról, hogy gipszben való megörökítésre érdemes. A választmány határozata az egyesület hélyiségében ki is függesztetett.

— A szegzárdi belvárosi rk. plébánia javadalom tulajdonát képező, a Dobos-utcza sarkán fekvő kül konyhakert folyó hó 9-én délután 4 órakor nyilvános árverés utján örök áron el fog adatni. A hirdetések közt levő bővebb értesítésre felhívjuk az érdeklődők figyelmét.

— A szegzárdi ipartestület elöljárósága folyó hó 28-án délután 5 órakor irodahelyiségében ülést tartott, melynek főtárgyait az uj költségelőirányzat megállapítása és a jegyzői állás betöltése képezte. Az ülésen Nitsner Pál elnökölt, kinek elve takarékosság által az ipartestület ügyeit olyan irányban vezetni, hogy a mostani váltságos időben deficzit nélkül működhessenek. Az ülésen felolvasták Kálmán Károly volt jegyzőnek az eddig viselt állásáról szóló lemondó levelét. Az elöljáróság a lemondást elfogadta s az így megüresedett jegyzői állásra egyhangúlag Véges János szolgabirósági írnokot választotta meg. A jegyző fizetését 200 írtról 120 írtra szállították le, mivel az ipartestület a mostani körülmények között szoros takarékosságra van utalva, Elhatározták, hogy a felszaporodott hátralékokat mielőbb erélyesen be fogják hajtani.

— Kereseti-, bányaadó kivető és adófelszólam- lási bizottságok tagjai. Az 1893-1895. évekre a III. oszt. kereseti és bányaadó kivető bizottságok elnökeivé s tagjaivá a következők neveztettek ki: — Szegzárdi m. kir. adóhivatal kerü- 1 e t. Elnök: Hanny Gábor. hely. elnök: László Lajos; bizottsági tagok a p. ü. minisztérium részéről kinevezve: M e i~w erth Ferencz ős László Lajos, póttagok: Boros Gyula Hájt Gábor. A vármegye részéről kiuevezet- tek rendes tagokká: Fejős Károly ésIJd- v a r d y Sándor, póttagokká: Stann István és Ferdinánd József. — Bonyhádi adó h i va t a 1 i k e r ü 1 e t. Elnök: Dr. M o 1 d o- ványi István; rendes tagok a p. ü. minisztérium részéről: Rumfeld Imre hely. elnök és Halász Lajos, póttagok: K r a m o 1 i n József és Hoffe r József. A vármegye részére kineveztettek rendes tagokká: Angyal Ferencz ős R e d e r János, póttagokká: K ű h n e 1 Ferencz ős Mayer Károly. — Dunaföldvári adóhivatali kerület.' Elnök: Bún Gusztáv, rendes tagok a p. ü. minisztérium részéről Reiter József hely. elnök és B ü 111 V i n c z e, póttagok: Rode Iván és W e i s z Ferencz. A vármegye részéről kinevetettek rendes tagokká: Steiner Fülöp és Csernyászky Imre, póttagokká; Muzin Imre és Pulai György. — Hogy őszi adóhivatali kér ü- 1 et. Elnök: Streicher Péter, rendes tagok a p. ü. minisztérium részéről: Téry Imre hely. elnök és Früh wir th Jenő, póttagok: Stocker Mihály és Leicht Ferencz. A vármegye részéről kineveztéttek rendes tagokká: Lővensohn Gáspár és Dr. K o r b u 1 y i Sándor, póttagok: K1 u- genhéber Mátyás és Tóth István. — Bányaadó kivető bizottság. Rendes tagok: Riegel Rifchárd és Teierle Jakab, póttagok: Leopold Károly és Thury Pál, — Bánya adó felszólamlási bizottság. Rendes tagok: Riegl Antal és Ziernfeld Á r- m i n, póttagok: Pe rezei József és Rück Alajos.- Kereseti adó felszólamlási bizottpedig, a ki világéletében soha sem tudott parancsolni a nyelvének, keserűen folytatta:

— Ön nagyon különös leány lehet! Én egészen másnak képzeltem .. . Egész modorából azt látom, hogy nagyon büszke és becsületes ... Hogy egyezteti össze a büszkeségével, hogy egy éretlen tacskóval kaczérkodik? És hogy fór meg a becsületességével, hogy a fiam pénzét akarja?

A fia pénzét akarja! Katinka azt hitte, hogy szégyenében ős haragjában a föld alá kell sülyed- nie ... így még soha sem beszéltek hozzá . . . ügy érezte, hogy valami irtóztató sértés esett rajta ... Hát ezért hívta a kocsijára ? A gyeplő után kapott és azt mondta:

— Eresszen! Álljon meg! Nem megyek tovább! Le akarok szállni!

Az ezredes maga is megijedt.

— De kérem, kisasszony, csak nem fog ...

— Katinka indulatosan fölállt az ügető kocsiban.

Az ezredes meg akarta ragadni kezét, de a lovak megbokrosodtak és vágtatni kezdtek.

— Ferencz! fogd meg a kisasszonyt!

Ferencz, az inas, amint hozzányúlt a Katinka

derekához, kemény pofont kapott, a leány pedig levetette magát a vágtató kocsiról.

Térdre bukott, de nagyobb baja nem esett. Mikor meg körülnézett, hogy mit kezdjen most magával, biczegve közeledett feléje Radványi. Ő is leugrott a kocsiról, melyet nem tudott hamarjában jnegállitani, miután a gyeplőt átadta a legénynek.

— Maga igazán bolondos gyermek, mondta az ezredes.

Hanem mikor észrevette, hogy Katinka sir a félelemtől és fölindulástól, kérlelni kezdte.

— Menjen! mondta Katinka könyek közt. Hagyjon békében maga is, meg a fia is. Tartsa meg a fiát, nem akarok gorombaságokat hallani!

— Bocsásson meg kisasszony, belátom, hogy bolondokat mondtam. Elszoktam már az asszonytársaságtól és meg szoktam nevezni a gyereket a maga nevén — pardon! Megint eljár a szám!

Katinka a falu irányában haladt, az ezredes mellette biczegett. A leány később azt mondta:

— Ha ezt lovagiasságnak nevezi, egy leánynyal igy bánni...

Az ezredes elgondolkozott.

— Tulajdonképpen igaza van és ón érzem, hogy valami elégtétel félével tartozom. . .

— Katinka fitymálva mérte végig.

— Könnyen beszél, én leány vagyok és nem tudok verekedni, a férfi ismerőseim pedig nem bolondultak meg, hogy verekedjenek értem ...

Az ezredesnek kezdett a leány nagyon tetszeni. Nem beszéltek aztán többet, mig a házhoz nem értek.

— Én itthon volnék, mondta Katinka halkan.

— Ha megengedi, megvárnám az édes anyját, hogy tőle is bocsánatot kérjek.

Leültek az oszlopos tornácz alatti kőpadra. Katinka most már valamivel jobban bánt az ezredessel, a kiben vendégét kellett tisztelnie.

Nem kell a mamát bevárnia, mondta később. Talán jobb is, ha nem mondom el neki a dolgot. Hanem arra az egyre kérem: a fiát ne eressze többet a közelembe!

Az ezredes fölállt.

— Igazán sajnálom, a mi történt, és szeretném valamivel jóvá tenni.. . Most már egész más szemmel nézem önt és higyje el, büszke volnék, ha a fiam megférfiasodna ...

Isten tudja, mi lett volna a vége, ha Katinka hevesen a szavába nem vág:

— Nem kell a fia! Hagyjanak békében!

(Majd hogy azt nem mondta: Sózza be a fiát!

Ezt a kifejezést, mely a Gyurkovics-leányok közt járta, a réti halászok hozták divatba, a kik a czigány- hal javát piaczra viszik, a hitványát pedig besózzák.)

— Olyan nagyon haragszik?

Katinkának, a ki épp oly bókülókeny természetű volt, mint hirtelen haragú, furcsa ötlete támadt. Kezet nyújtott az ezredesnek.

— Alkalmat fogok adni, hogy megbékítsen. Mondja, tud maga tánczolni?

Az ezredes elnevette magát.

— Egypár év óta csak úgy szoktam, ha muszáj ... Az udvari bálokon ?

— Jól van, hát tudok! Lássa, mert ha fia nem jön többet a közelembe, az egész vármegye plety- kázni fog reám, a mi éppen nem kellemes. Azt fogják mondani, hogy ön tiltotta el tőlem. Elejét vehetné