Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-02 / 14. szám

1893. április 2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (14 sz.) 5 ság. Elnök: Perczel Dezső, rendes tagok a p. ti. minisztérium részéről: Dr. S z i g e t h Gábor hely. elnök, Fejős Imre és Őrffy Lajos, póttagok: Dr. Heidekker Béla ős Bencsik Kálmán. A vármegye részéről kineveztettek rendes tagokká: Tóth Ödön és Leopold Sándor, póttagokká: Dr. Müller János és Goldberger P. Mór. — A „tolnamegyei 1848/49-es honvédegylet“ márczius hó 26-án Szegzárdon igen érdekes közgyű­lést tartott. Felolvastatott az országos honvéd- egyesület felhivása, melynek értelmében a budai honvódszobor leleplezési ünnepélyére és e tárgyban f. hó 8-án Budapesten tartandó országos honvédgyülésre megválasztották a következő képviselőket: id Chol- n o k y Imre, P e t r i c h Ferencz, Forster Benő és Reiter József. Habár a közgyűlés meg van győ­ződve a megválasztottak tiszta hazafiságáról, mégis utasításul adta, hogy a honvódszobor leleplezési ünne­péllyel netán kapcsolatba hozandó H e n t z i-szobor megkoszorúzását határozottan ellenezzék és ha a többség — majdnem hihetetlen okokból — elhatá­rozná is: abban részt ne vegyenek, sőt a nemzeti közérzületet mélyen sértő megkoszorúzást minden kitelhető módon megakadályozni törekedjenek. — Egyéb ügyek elintézésén kivűl dr. Sass István elhalálozásával megüresedett alelnöki tisztségre egy­hangúlag Spányi Antal választatott meg. — Jegyzői vizsga. Április hó 5. és 6-án lesz megtartva Szegzárdon a jagyzői szigorlat, melyre a megyéből többen jelnetkeztek. — Oltási tanfolyam. A szegzárdi amerikai sző­lőtelepen Nits István szőlészeti és kertészeti ta­nár vezetése. mellett márczius hó 22., 23. ős 24-én tartatott meg a díjazással egybekötött szőlőoltási és szőlőkezelési tanfolyam, melyen 33 községi vinczellér 127 szőlősgazda ős szőlőmunkás vett részt. A tan­folyamon részt vettek közül 63-an pályáztak a kitű­zött pályadijakra s ezek bizonyítványt is kaptak. — Helyreigazítás. A „Tolnamegyei Közlöny“ egyik közelebbi számában az mondatik, hogy Vár­alján napirenden vannak a lopások. Ősztől fogva há­rom lopás történt, a községi amerikai szőlőtelepről loptak vesszőket, de ezt minden valószínűség szerint vidéki ember tette, azután egypár kocsitengely ve­szett el, de ez kiderült, végre Péter Józsefnó mal­mából nehány darab disznóhus tolvajoltatott el, de ez a malom a falutól távol esvén s benne vidékiek őröltetvén, a tolvaj lást nem lehet egyenesen Vár- aljaiakra fogni. Az a hir tehát, hogy itt napirenden vannak a lopások, határozottan nem igaz s én haj­landó vagyok azt hinni, hogy az ilyen hir bekül­dőjét nem annyira a rosszul őrtesültség, mint inkább a rosszhiszeműség vezérli. Váralja, 1893. márczius 28-án. Cserdi István községi biró. — Eljegyzés. Molnár Ferencz szegzárdi iparos eljegyezte Bencze Mariska kisassonyt Vásárosdombón. — Vásár. A szegzárdi virágvásár elég élénk volt; a vidékről sokan jöttek be, hogy áruikon túl­adjanak ős a szükségeseket bevásárolják. Különösen a pletykának, ha á mulatságokon néha tánczolna ve­lem és tisztességből egy kicsit udvarolna nekem .. . Az ezredes megint nevetett, konstatálta magá­ban, hogy Katinka okos leány, és azt mondta, hogy úgy legyen. Katinka pedig, mikor az éjjel ágyba feküdt, gondolt egy nagyot, aztán halkan magához szólította a kis Miczi húgát, a kit nagyon szeretett, megcsó­kolta a haját és azt súgta a fülébe: — Talán mégis bárónő lesz a kis nőnikódl Egy pár nap múlva a Gyurkovicsók ablakait harsogó trombitaszó remegtette meg. Egy egész huszárezred vonult át a falun, az élőn a parancsnok lovagolt, dólczegen és csillogva. A Katinka ablaka alatt oly szertartásosan köszönt a kardjával, hogy az egész ezred, parancsszó nélkül is, jobbra-arczot csinált. Katinka előszedte legbájosabb mosolyát és királynői fenséggel bólintott szőke fejével. A kis húga előtt pedig megelégedését nyilvánította a csa­pat magatartása fölött. Az első tánczmulatság után, melyet a vármegye székhelyén rendeztek, érdekes pletyka járta be a vidéket. Radványi báró a kis Gyurkovics Tinkának udvarol. Még pedig életre-halálra. A további tánczmulatságok újabb táplálékot nyújtottak a mende-mondának, mikor pedig Erzsébet napján az első hó leesett, a vármegye már annyira megszokta a dolgot, hogy már nem is foglalkozott yele. keresettek voltak a szép szálas katona alá való lo­vak, melyeket jó áron szedtek össze a lókupeczek. — A filloxera őrültje. A napokban beállított N iVs István szőlőszeti és kertészeti tanárhoz Szabó András dunaföldvári asztalos, ki mindenféle képtelenségeket összehadarva, magát Magyarország megmentőjenek vallotta és egy hosszú ákombákomos „Eszmecsere vógetti instáncziát“ nyúj­totta át, melyben őrült észjárásra valló zűrzavaros­sággal leírja és mindjárt le is rajzolja, hogy mikép­pen kell a filloxerát ős a peronosporát az általa koty­vasztott szerrel úgy kiirtani, miszerint annak még magja is örökre kiveszszen. Midőn ’elmondotta össze­függés nélküli mondókáját, 26 frtot, 1000 drb. egész­séges és 1000 drb. beteg szőlővesszőt kórt, hogy csodaszerével rögtöni kísérletet tehessen. Miután Nits ur szánakozva látta, hogy őrülttel van dolga, kit a filloxera elleni irtószer kutatása tett őrültté, őt elbocsá­totta. A szerencsétlen ezután lement Steiner Ká­roly kereskedésébe, hol mintegy 40 frt ára szőlő­szeti eszközt vásárolt össze; de miután pénze nem volt, hamar átment a szegzárdi takarék- ős hitel­bankba, hogy ott 100 frt kölcsönt kérjen, innen azonban csakhamar elutasitották, mert látták, hogy Szabó András elméjét megzavarta a filloxera. — A paksi vásár. A kereskedelemügyi minisz­ter megengette, hogy Paks községben a múlt év­ben november 14 — 15-éré"esett, de elmaradt orszá­gos vásár helyett április hó 4—5-én pótvásár tar­tassák. — Lopás a „Hildegarde“ nevű hajón. Po tyondi István tolnai földmives gazda a „Hi Idegár de“ nevű gőzhajón utazott s Baja- ős Tolna állomások között alvás közben mellénye zsebéből pénztárczá- ját kilopták, melyben kerek 700 frt volt. — Megbokrosodott lovak. Megrendítő szeren­csétlenséget okoztak márczius hó 25-én délután Szegzárdon Decsi Mózes őcsényi lakos megbokro­sodott lovai; a mennyiben őrült sebességgel vágtat­tak a Széchenyi-utczában és oly óriási erővel vitték neki a kocsit a Pirnitzer-féle ház előtti lámpának, hogy azt helyéből kimozdítva, körbe megforgatták. Itt a kocsiban ülők, — kik halálos ijedelmet állot­tak ki — a földre borultak és közülük hárman élet­veszélyesen megsérültek, kiket rögtön ápolás vegett beszállítottak a helybeli Ferencz-kórliázba. — Megvadult bika. Múlt kedden a helybeli va­súti állomásnál két hatalmas ólmosszarvu bikát akartak a vaggonba behajtani. Az egyik sok nóga­tásra valahogy csak bement a vaggonba, de a másik a nagy hajsza következtében megvadult s magát sza­baddá téve, nyakában egy óriási kolonczfával féle­lem gerjesztő bömbölóssel futásnak eredt. Útját a városba vette, s a járókelőket minden felé megriasz­totta, sőt a báttaszéki-utcza végén egy kis fiút fel is öklelt. A megvadult állatot három napi keresés után sikerült csak kézre keríteni. — Eladó vadászkutya. Egy szép s kellőleg dresszirozott 2 éves vadászkutya eladó. Hol? meg­mondja a kiadó hivatal. Pedig Erzsébet napján igen érdekes dolog tör­tént. A Katinka szobájába betévedt egy fecske, mely a nagy útról lekésett, és a leány, a ki egy kicsit babonás volt, most egész nap etette-beczózte, a le- helletével melengette a didergő kis madarat. Az ezredes aznap Gyurkovicséknál ebédelt és mikor fekete kávé után egyedül találta magát Ka­tinkával a kis szalonban, megsimogatta a madarat, melyet a leány kőt tenyerében tartott és azt mondta: — Ugy-e, vén szamár vagyok én? — Vénnek nem vén, és miért volna szamár? — Mert magát annyira szeretem. — Kikérem magamnak, az egy cseppet sem szamárság! Én is szeretem ezt a fecskét és azért még sem vagyok szamár. — Mit szólna, ha megkérném a kezét? — Az enyémet? — Kinevet? — Nem szólhatok semmit, mig meg nem kérte. — Vegye úgy, hogy már megtettem. Mit válaszol? Azzal válaszolt, a mivel emberemlékezet óta minden Gyurkovics-leány, a ki hasonló helyzetben találta magát. — Beszéljen az édes mamával! így esett, hogy Gyurkovics Katinka már tizen­hét éves korában ezredesné lett, és mivel a férjét oda fenn nagyon szeretik, megeshetnék, hogy húsz éves korában tábornoknévá léptetik elő. — Megriasztott betörök. Múlt csütörtökön éjjel Szegzárdon ismeretlen tettesek két helyen is betö­rési kísérletet követtek el. Először özv. Moz- bácher Antalnő szárnyas-utczai lakásába akartak betörni s már az utczai ablakról a zsalukat is leszedték, mikor megriasztattak; innen azután a csendes-utczába mentek, hol F ő g 1 e i n Márton n á 1 próbáltak szerencsét, de gonosz tervök itt sem sikerült, mert a gazda által innea is elriasztattak. — Vásári koldusok. Az elmúlt vásár alkalmá­ból a környékbő1, sőt a szomszédos megyékből is fel­tűnő sok béna koldus sereglett össze és a vásári közönséget lépten-nyomon zaklatta. Egy ilyen tola­kodó csonka koldus állta útját a hazamenő vásáro­soknak a Sőtpatak vashidja előtt és őgtelen jajgatá­sával nem egy lovat bokrositott meg. Nagy szerencse, hogy a megbokrosodott lovak több szerencsétlenséget nem okoztak. Jövő alkalommal jó lesz ha a rendőrök szemmel kísérik az erőszakoskodó vásári koldusokat ős eltiltja őket az utonállástól. — „Nem parancsol nékem .... stb.“ Ezt az ismeretes nótát kurjongatják mostanában éjjelenként Szegzárdon a besorozott ujonczok, kik éktelen lármá- jokkal nemcsak a lakosság nyugalmát zavarják meg, hanem féktelen duhajsággal még kárt is tesznek. Ugyanis műit vasárnap éjjel néhány ismeretlen szegzáidi sarkantyus ujoncz nekiesett Ékes József szegzárdi kereskedő bezárt bojtjának ős mivel az ajtót nem feszíthették fel, leszakították az ablakról a zsalukat és elhányták a harmadik utczában, hol másnap azokat meg is találták. Felhívjuk a városi rendőrséget, hogy tanítsa rendre ős tiszteségre a garázdálkodó ujonczokat. — Betörés. A paksi fogyasztási bérlőnek főut- czai helyiségébe ismeretlen vakmerő tolvajok betör­tek. A falat ásták át, hogy bejuthassanak az üzletbe, melyből szép összeg pénzt, értékpapírokat ős szeszes italokat vittek el. EGYLETEK, TÁRSULATOK. A szegzárdi népbank márczius hó 26-án tartott közgyűléséből közöljük a következő igazgatósági jelentést: Tisztelt közgyűlés! Szövetkezetünk immár a 23. évfordulóba lépett és mindazok, akik figyelemmel kísérték szövetkeze­tünk életfolyását kezdetétől a mai napig: tapasztal­hatták, hogy rendszeresen m nd szélesebb körben és lakos társaink minden osztályában fejti ki áldásos működését. Uj alapszabályaink lehetővé tették az óvtársulatok ővenkinti alakítását és a kedvezőtlen gazdasági évek ha­tása alatt tömegesen léptek uj tagok szövetkezetünkbe. 5659-re szaporodott fel a tagok száma; a bevétel mennyisége pedig 15408 írtra ős ugyanezen arányban növekedett a kölcsönök száma is. Intézetünk kizáró­lag a szövetkezeti tagok betéteit adhatván kölcsön- kép, igen természetes, hogy a kölcsönkórők fokozot­tabb igényeit csak a befolyt heti betétek erejéig elégíthettük ki. A szövetkezetbe lépett tagok és a kölcsönkórők váratlanul nagy száma elodózhatatlanná tette az iroda személyzet szaporítását, hogy a rendes üzlet­menet fennakadást ne szenvedjen. Szükségesnek találtuk továbbá a napi biztosok­nak egész héten át jelenlétét a hivatalos helyiség­ben ; egyrészről a szövetkezeti tagok jogos igényeinek gyorsabb elintézésére, másrészről az ellenőrzés foko­zására. Mindkét tekintetben nagyon czélszerünek bi­zonyult ezen intézkedés és a napi biztosok működésé­ről föltőtlen elismeréssel kell megemlékeznünk. A forgalom igen nagy emelkedése a választmányt is fokozottabb működésre inditá és 35 ülésben 521 hatá­rozatot hozott, melyekben 154.282 frt kölcsönt sza­vazott meg, melyből 4074 frt betét erejéig 137997 frt személyhitelre kezesség mellett és 12211 frt jelzálogra adatott köcsönül. Eddig elég szerencsés volt a szövetkezet, hogy említésre méltó veszteség nem érintő pénztárát és miután a kölcsönök megszavazása körül a lehető legnagyobb vigyázattal jártunk el, reméljük, hogy ezen kedvezőtlen gazdasági évek daczára intézetünk érintetlen fog maradni veszteségektől. E tekitetben szövetkezetünk igazgatójának ér­demeit kell kiemelnünk, ki intézetünk anyagi érde­keit jelen válságos viszonyok között éber figyelem­mel kiséri ős a késedelmes tagokat kötelezettségeik teljesítésére szólítja és a lefolyt évben általa és a szövetkezeti ügyvéd által kibocsátott 220 intés leg­nagyobb részben eredményre is vezetett. Voltak ugyan, kik ellen pert indítani is kellett, azonban csak négy esetben volt szükséges a bírósági vég­rehajtás.

Next

/
Thumbnails
Contents