Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-02 / 14. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (14. sz.) 2 Krisztus halálánál, az irás szavai szerint a nap elsötétedett, a föld megrendült, a kősziklák megrepedtek. Elborulna hazánk fölött az ég, ingna lábaink alalt a föld, ha csalá- dainkban, társadalmunkban a keresztény elveket kihalni engednők s oly pusztulás következnék be, melynek láttára a hazafmi szív megrepedne fájdalmában. Szeressük hazánkat ősi alapján, szeressük egymást igazán. Békeség! Miké György. Magyarosító kör báttaszéken. A márczius 15-iki lelkesülés tehát még sem volt szalmaláng. Nem; mert tegnap, 11 nappal az indítvány tétele után már 50 részben alapító, részben pártoló tag megválasztatta az alapszabályokat szerkesztendő bizottságot. Beválasztattak: Engel Mór, Wallner Gyula, Dörnyei Feréncz, Kopáry Gyula és Schuler József. A tegnapi első értekezletet ifj. Hohmann József kereskedő ékes magyarsággal megnyitván, előadja, miként az aláírásokból kitűnik, miszerint a magyarositó kör megalakítása óhajtatik; kéri a jelenlevő tagokat nézetüket szabadon kifejteni és lehetőleg higgadt ős tárgyilagos eszmecserével a nemes ügy előmozdítását eszközölni. A jelenvoltak a megnyitót lelkes örömmel fogadták, éltetvén az elnököt. Az eszmecsere sorát Eichardt József kereskedő nyitotta meg„ ki is azon kéréssel járul az elnökség elé, miként a kör czélját tüzetesen adná elő; mire Engel Mór ideigl. titkár a kör alakításának motívumait, a követendő irányt stb. terjedelmesen nagy tetszés között fejtegette. Szót emeltek még Kopári Gyula, Hrádek Károly lelkészek, Wallner Gyula és Pápay Géza, ki is egy a magyarosítás ügyében 1832-ben Tolnavármegye által kiadott rendeletét ismertette, mely figyelemre méltó pointokban bővelkedik- Majd áttért Pápay Géza Báttaszék ős történetére és bár némelyikben téves állítások is foglaltattak nagyközségünk újabb culturális viszonyai ismeiv tetősével dicséretet érdemel. Kevesebb taktikát tanúsított azonban egyik főculturintőzmőnyünk körvonalozásával akkor, midőn ennek egyik őszbeborult nesztorát, habár burkoltan is germánizálás vádjával illette, mely ténykedés némely részről méltó fölhá- borodást keltett. Hát bizony dobszóval verebet fogni nem lehet. Feledjük el a múltat, illetőleg vessünk fátyolt a múlt mulasztásaira és munkálkodjunk inkább a jelenben a jövőért. Ne bántson bennüket a kitünhetósi viszketeg! A czól szent — szenteljük meg az eszközöket is. Legyenek távol tőlünk kicsitorzsalkodások — hahogy csakugyan használni akarunk imádott hazánknak Nem kétlem — tőt hiszem, minként valamennyien kivétel nélkül igazi hazaszeretetből hazánk nyelvének ápolását, terjesztését óhajtjuk és ebben közreműködni szent kötelességünknek ismerjük; ámde túlbuzgóságunk által egy pillanatnyi felhevülésünkben ne semmisítsük meg azt, mit annyi lelkesedéssel, akaratunk oly szép nyivánulásával elértünk. Értekezéseink, eszmecseréink legyenek tárgyilagosak, mentek minden személyes tekintetektől. Egyesüljünk, azaz legyünk egyek azon gondolkodásunkban, hogy: „A haza minden előtt!“ 48-as. Óvodai közgyűlés. A „Szegzárdi róm. kath. óvodát ős gyermek menhelyet fentartó egyesület“ márczius hó 26-án Szegzárdon, a városháza nagytermében Simontsits Béláné elnöklete alatt tartotta meg a tagok érdeklődése mellett évi tisztújító közgyűlését Csak rövid három éve, hogy városunk fenkölt gondolkozásu lelkes úrnője, Simontsits. Béláné megpendítette az óvoda és gyermek-menhely eszméjét és a köréje csoportosultak ügybuzgó s csüggedést nem ismerő nemes törekvéseivel sikerült az eszmét megvalósítva, az óvodát és gyermek-menlielyet olyan biztos alapra fektetnie, hogy ma már hatalmas és életerős humánus intézetté fejlődött Örömmel látjuk e jótékony egyesület erősödését, izmosodását, melynek jelenleg 280 tagja van. E nagyszámú tagok örvendetes pártolása mellett volt lehetséges, hogy a fokozódó kiadások daczára is most már a 847 írt 93 kr. készpénznek 10°/0-át az egyesület tartozásának törlesztésére fordíthatják. Az elmúlt évben az óvodát és gyermek-menhelyet 339 kis gyermek látogatta s ezek közül 230 szegény gyermek teljesen ingyen részesült a kedves testvérek gondos növelésében. Felemelő az egyesületnek azon emberbaráti cselekedete, hogy városunk szegény lakosainak nyomorát enyhítendő, az elmúlt tél folyamán felállította az üdvösnek bizonyult „Népkonyhát“, mely 6700 adag eledelt osztott ki vallás külömbség nélkül a nyomorral küzdők között a rideg téli napokban. A közgyűlés lefolyásáról álljanak itt e sorok: Simontsits Béláné elnök melegen üdvözölvén a szép számmal megjelenteket, a gyűlést meg- nyitottnak nyilvánította és felkérte Diczenty Géza, egyesületi titkárt a következő elnöki jelentés felolvasására: Tisztelt közgyűlés! A művelt nemzetek példája igazolja, hogy a mily mértékben válik valamely nép az ál'amczólok elérésére képessé, azon arányban tűnik ott fel az egyesek csoportosulása a társadalmi czélok és események megvalósítására. Hatalmas, gazdag államok az állami nagy alkotások mellett, a társadalmi erők bámulatra méltó eredményeit tárják fel előttünk. Hazánk politikai consolidatioja befejeztetvén, midőn most az állam minden functionáriusa a művelt állam kiépítésén fáradozik: a magyar nemzet nyugvó, de nem érzéketlen társadalmi erői előliivandók, a társadalmi egyletekben érvényesülhet minden parányi erő, a haza javára. elég háladatlanság tőlem! — már nem emlékezem. A vármegyei öreg urak nagyon szerették ezt a szőke hajat és úgy hívták Katinkát, kis Madonna. Ráfogták, hogy nagyon szelíd lelke van, a mi utóbb meglehetősen alaptalan ráfogásnak bizonyult. Mikor Katinkára ráadták az Árvaytól érkezett első hosszú ruhát, a cselédek összefutottak a csinos csuda láttára. Gyurkovicsné látható megelégedéssel szemlélgette leányát, de Katinka is önérzetes pillantásokat váltott önmagával a tükörben. A nagyságos asszony elszólta magát: — No, ezt sem adom ám ezer holdon alul! Azt hihette, hogy Katinka nem érti meg. Hanem a kis Madonna fölényes nyugalommal mondta: — Rám kell bízni! Ezer hold? Mikor Gyurkovicsók a farsangon megint a fővárosban mulattak, volt olyan este, hogy a Katinka asztala körül egyszerre húszezer hold is csapta a szelet. Persze, hogy nem egy tagban. A húszezer holdból egymagára Radványi Gidára tízezer esett, — csak az volt a hiba, hogy a tízezer hold tulajdonkőpen nem is volt az övé, hanem az édes atyjáé, meg hogy Radványi Gida maga még szörnyen kiskorú volt. Monoklit viselt, a saját számozatlan kocsiján járt, hanem tavaly bukott csak meg — isten tudná hányadszor! — a pótőrettségin. Ha igy nem áll a dolog, Katinkából biztosan bárónó és nagybirtokos felesége lesz, igazi nagybirtokosé ős nem olyané, a kit a fogadó bejelentési czéduláján tettek meg azzá. Az öreg Radványi huszárezredes volt. Mikor megtudta, hogy a fia a helyett, hogy a pótérettségire készülne, a Gyurkovics-leánynak udvarol, a hivatásával járó privilégiummal élve, káromkodni kezdett. Elhagyva az elhagyandókat, a többi közt ezt mondta: — Először is a kölyöknek tanulnia kell. Másodszor meg nem akarom, hogy ahhoz az elzüllött bunyevácz pereputyhoz valami köze legyen. Harmadszor pedig meg fogom verni a kölyköt.... Gyurkovicsőknak hírül hozták, hogy az öreg Radványinak bizonyos elvi jelentőségű aggodalmai volnának egy esetleges házassággal szemben. — Kitartás, Katinka! mondta Gyurkovicsné. Kitartás, az öreg meg fog puhulni. — Cak ne volna a kis Radványi Gida akkora nagy majom! — Minden eshetőségte jó, ha melegen tartod a fiút. Katinka elgondolkozott. — Jobb volna, ha az öreget lehetne valahogyan fölmelegiteni 1 (Már ők igy szoktak maguk közt beszélni.) Gyurkovicsók megint hazautaztak a falujukba ős a nyárig nem is látták a kis Radványit. A nyáron megint sokat látták; Radványiék birtokos-szomszédjai voltak a Gyurkovicsoknak, ős Gida az apja birtokán töltötte a nyarat. Oly ürügy alatt tette, Ezen vezóreszme volt egyletünk alapításának indító oka és ma, 3 évi működésének felmutatásával csak még jobban látjuk tevékenységünk indokoltságán Mert ha igaz, hogy minden intézmény szükségszerűségében és czélszerüségében birja létalapját: egyletünk múlt évi működése nemcsak fényes igazolást ad a múltra, — de a jövő teendőire látókópet nyújtva, — már itt jelezhetem igen tisztelt közgyűlés a körünkbe vonható minden tényező lehető igénybe vételére buzdít. Egyletünknek az elmúlt évben 280 tagja volt. Az alapitó tagok által felajánlott összegek 2 tag 25—25 frtos alapítványa kivételével befolytak az egylet pénztárába. A rendes tagsági dijak, egynéhány hátralékos kivételével pontosan befizettettek. Úgy, hogy mint a pénztárnoki jelentés részletesen fogja közölni, az elmúlt év fokozott kiadásai mellett a tőkegyűjtés, illetve az egylet tartozásának apasztása szép eredmény nyel halad, amennyiben az 1892. évi zárszámadás adatai szerint a szegzárdi takarékpénztárnál 2980 írtban fennálló jelzálogos tartozással szemben az egyletnek már 847 frt 98 kr. készpénz vagyona van takaréktári betétben. A pénztárnoki előterjesztés egy adata azonban, igen tisztelt közgyűlés teljes mértékben felhívja figyelmünket ős ténybeli igazolását adja ezen évi jelentésem kezdetén szives figyelmükbe ajánltaknak. Az általunk fentartott óvodát és gyermek menhelyet az elmúlt évben 339 gyermek látogatta. Ezek közül 50 szegénységi bizonyítvány alapján a fizetés alól felmentetett, a többi látogatók összes a pénztárba teljesített fizetése pedig 145 frt 50 krt tesz ki, pedig ha figyelembe vesszük, hogy szabályzatunk szerint egy gyermekért körülbelül 3 frt volna évenként fizetendő, a befolyt 140 frt csupán 40—50 gyermeknek képezi tanítási diját és úgy nyilvánvaló, hogy 230 gyermek teljesen ingyen részesült az ápolás és oktatás áldásában. Egyesületi intézményünk ily nagy mértékben történt igénybe vétel'*, főleg a szegény lakosság részéről történt igénybe vétele mutatja legjobban, hogy milyen általános szükséglet kielégítését biztosítja egyletünk. Folyó ügyei elintézésére egyletünk az elmúlt évben 6 választmányi ülést és 2 közgyűlést tartott. Ezen alapszabály szerinti működés mellett egyleti életünk múlt évi történetének kimagaslóbb mozzanatait a következőkben van szerencsénk előadni: Múlt évi junius hó 21-én az u. n. alsó séta- kertben, az évi záróvizsga után a kisdedóvó látogatói számára majálist rendeztünk. Czélunkat, hogy a kisdedeknek adott szórakozás mellett, a nagyközönség figyelmét intézményünkre felhívjuk. A pénztári bevételi naplóban jelzett csinos összeggel elértük. A megtartott záróvizsga pedig, egyrészről az óvodát vezető apáczák által az oktatásban elért nagy siker, másrészről a növendék vallás erkölcsi irányban való helyes nevelés által, a meghívott illetékes tényezők és érdeklődők megelégedését a legnagyobb mértékben kivívta, úgy, hogy nekem e helyről első kötelességem az elismerés és köszönet szahogy a pótőrettsigéjére készül. Délben rendesen megszökött a nevelője elől, a kit az édes apja küldött a nyakára és förtelmes szabású lovagló-ruhában megjelent Gyurkovicséknál, Estig aztán Katinkát untatta, hol a kuglizónái, hol a hintánál. (A nevelő, tanítványa engedetlensége miatt való bánatában, ivásnak adta magát, — bár voltak emberek, a kik azt állították, hogy a nevelő már azelőtt is ivott.) Katinka egyszer nagyon ráunt az udvarlójára. — El fogom kergetni! Hiszen gyerek még! Mi jut eszedbe? sopánkodott Gyurkovicsné. Legalább is kőt vagy három esztendővel idősebb nálad, — aztán mágnás, ős a mágnások mind korán házasodnak. Maholnap ő lesz a vármegyében a legjobb párti. — De mikor olyan ostoba! — Báró ne is legyen okos! Ha okos,. akkor czukorgyárat épit és iskolát, vagy tánczosnőkre költi a pénzét, vagy politikára .... Egyszer, éppen valami majálisra készültek a csatorna melletti erdőbe, Gida rémülten adta hirül Katinkának, hogy jön az édes apja. —• Jön apám, az egész ezredével jön. Itt is marad, áthelyeztette magát ide, az egész ezredével. Az egész ezred, úgy látszik, nagyon imponált neki. Olyanformán képzelte el a dolgot, hogy ezután az apja vezérlete alatt nyolczszáz lovas fog reá ügyelni, hogy ne járjon a Gyurkovics Katinka után ős hogy letegye a pótórettségit.
