Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-06 / 14. szám
XVIII. évfolyam. szám. Szegzárd, 1890. április 6. II II + Előfizetési ára: Egész évre....................6 frt — kr. Fé lévre ....................| „ — „ Ne gyedévre . . . . 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. ■ ' ~ "Í" i ; á___ ________ +A z országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Megj elen: helenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak.-+ SZERKESZTŐSÉG: Bezerédj István-ulcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Előfizetési felhivás a „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ 1890. évi XVIil-ik évfolyamának ll-ik negyedére. Előfizetési ár félévre 3 frt, negyedévre I frt 50 kr, egy hóra 50 kr; mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Iskolamulasztások. A mitől a községi biró és elöjárónak legjobban borsódzik a háta, a mi a kir. tanfelügyelőt valódi hivatása mezejéről legjobban eltereli: arról fogok néhány szót szólni. Ismervén a falusi s ebben a népiskolai élet minden csinját-binját, sokszor gondolkoztam, hogyan lehetne azon viszásságok nagy részét (mert egészen nem lehet) megszüntetni, melyet a népiskolai mulasztások kiirása, be- ndasa s az ezekkel járó intések, dorgálások, pénzbüntetések által az egyházak s községek tanítói és tagjai között az örökös gyülölség magvát szórják szét úgy a tanügy, mint a társadalmi haladás és egyetértés sokszor igen nagy kárára. A miket gondoltam, röviden egybefoglalom. Az 1868. XXXVIII. t.-cz. egyik §-a minden tanítót sisk. széki elnököt szigorúan utasit az iskolamulasztások pontos kiírására, a községi elöljárósághoz két hetenként beadására. A községi elöljárók is tudják, hogy az egyszer átvett kimutatást, mely időben és hova kell beterjeszteniük. S mégis mind az előbbi, mind az utóbbi hivatalos közegeknél többé-kevésbé mulasztásokat tapasztalunk. Mi az oka ennek? Az, hogy egyikük sem hisz a törvény kötelező erejének végrehajtásában; mindegyikük elnézőnek tekinti a felettes hatóságokat, kik épencsak úgy hivatva vannak azt kellő szigorral végrehajtani. S honnan ered ez a hitetlenség ? A nép alsó rétegének hitetlenségéből, mely a jó ko- ma-biró és elöljáró köteles szigorúságát, (ha ugyan ez létezik,) kétségbevonja. Van is oka reá. Mert nem hiszi, hogy oly lelketlen legyen bármely elöljáró is, hogy azon családnál, melynek alig van egyebe, mint a rajtavalója, — azon családnál, mely gyermekét életfenlartási és egyéb fontos körülményei miatt nem ereszthette föl az iskolába: harmad-, negyed-, ötöd-, és hatodízben 1—2—3—4 forint erejéig foglaljon és végrehajtson. A valóban szegény és valóban hanyag iskoláztató zsellér és napszámos igy gondolkozik: Nekem mindegy, akár büntetnek, akár nem; úgysem vesznek rajtam semmit. A kinek pedig van valamicskéje és szivén hordozza gyermeke pontos iskoláztatását, igy: Igaz, hogy nagy baj lehet itthon, hogy iskolába eresztem gyermekemet, de inkább eleresztem. minthogy megszégyenítsék házamat az e miatt foglalók és végrehajtók. A jobb módú, a kinek »nem parancsol« sem a tanító,• sem a biró: a markába nevet, gondolván: Mit nekem az az 50 kajczár 1 vagy két forint! Ha kell kifizetem több hasznát veszem én a gyermekemnek, mint a menynyit amúgy kell kifizetnem. De meg már eltelt két hónap s még semmi előjele a büntetésnek. Talán elfelejtették; talán meg sem büntetnek engem? Ilyen s több e féle eseteket latba vetve, a fönt jelzett czélból én a következőket ajánlanám. _■?£ Akár meglátogatás utján, akár egyéb módon ismerje meg minden tanító tanítványainak családi állapotát teljesen: hogy tudja, ki szegény, ki gazdag, ki-cseléd, ki gazda; hol, hány és mennyi idős családtagok vannak s mi dolog kényszeríti komolyan a szülőket arra, hogy gyermekeiket az iskoláról olykorolykor elfogják. Legyen a tanító minden iskola mulasztás előleges kikérése vagy bejelentése alkalmával tapintatos, helyes és elfogulatlan | itéletü; egyedül ő legyen az, kitől függ az iskola-mulasztás igazoltnak vagy nem igazoltnak nyilvánítása. Azonban ne hamarkodja el az előlegesen be nem jelentett mulasztók beadását sem; hanem várja be, mig azok beadása idejének utolsó órája eljön, hogy alapos ok miatt mulasztók még akkor is fölmentessenek. Szabja meg a törvényhozó testület, hogy az iskola-mulasztások minden héten, szombaton összeirassanak; a községi elöljáróság pedig azokat a reá következő hétfőn végrehajtsa. Az első héten iskolát igazolatlanul muTiRCZA. Husvét ünnepén. Az ünnep itt. Ajkon zsolozsma Könny szárad, oszlik a ború ; A temető virágot hoz ma, Rózsát a töviskoszoru, S az enyhe szellő balzsamot Az Ur Jézus feltámadott! Függött keresztfán, átszegezve, Feküdt a sírban, harcz után; De mozdul a kő, él az eszme, Lenn termő csira volt csupán, Sarjadni látjuk a magot Az Ur Jézus feltámadott! Kikelt a mag, virágzó fája Meghajtja terhes ágait: Odameneksziink mind alája, S róla gyümöcsöt szed a hit; Hol e fa, — boldogság van ott Az Ur Jézus feltámadott! Árnyában egymást csókolgatják Igazság, béke szeretet; Szép koronája, a szabadság, Büszkén daczol, vihar, veled, Mert rá e nap hint haramatot Az Ur Jézus feltámadott! Véres verejték, hulló gyöngyök Az eszméért, köszöntelek 1 Drága porok ti, sírgöröngyök, Meggyőzitek a zord telet. Áldott, ki adta e napot Az Ur Jézus feltámadott! Sántha Károly. A részvét. (Egy korrektor és iró keservei.) Korrektori, illetőleg ivói múltam legsötétebb nap- I járói lebbentem fel a gyászfátyolt, arról a másokra vigságos, rám szomorú epizódról, mikor ólom festéktől lekete tenyeremet fehér glaczékesztyübe bujtatám I és a tördelőtői elkölcsönzött esküvő-gúnyába voltam kipiperézve. Nyomorult, elszontyorodott este volt. Épen mint most. Korrektori-odúm tenyérnyi ablakát szapora eső zuhogtatta, füstös lámpaüveg mögül szűrődő fakó fény világitotta meg az izgatottságtól halvány arczu- latomat. De nem is volt tréfa a sor, a mibe a fátum be- lelubiczkolt. Első darabom (majdnem biztosra merem fogni: az utolsó) most volt tartandó ünnepélyes be - I vonulóját Thália deszkáira és reszketett velem a világ, vagy én reszkettem a világon Mit tudom I én azt 1 Lerogytam a korrektori trónusra. Hja, a napszámosmunka, ez a merész röpülés megkoppantója, életem keseritője és röviditője. A ragyás képű és vaj szivü szedő órája (mert az enyém az intézetben volt „nevelésben“) ketyegett előttem. Majd-majd hétre bil- I lent. Már hallani véltem a cseh muzsikusok overtűr- jét, a hogy a közönséget hangulatba gyömöszölik, a súgó keczmergését hivatalos garicsába, a gázlángok felserczegését, hogy tündérfénybe öltözött a Teátrum, vasfüggöny zakatolását, kordina lebegését és az első andalító szavát a „Keserű keserv“ czimü társadalmi előjátékos színmüvemnek, mely irodalmi csontosodási pontot van hivatva teremteni és tűnő feledés kegyetlen mélységébe hajítani a lejárt irodalmi irányt, más útjelzőt aranyozni meg, mely a XIX század végén eszméket, uj eszméket szór, hitet, nézetet teremt, kul- turforrongásokat szül és hire bejárja az öt világot Polynéziával és Kamcsatkával együtt. És a hol ezt a világra szóló diadalt vívják a konzorcziumos Ripacsék ott nem lehet jelen a szerző, mert a nyomorult kenyérgond az öngyilkolás egyik modern és legújabb módjához kényszeríti: a gurahonczi hetipiacz sensá- tiós hírének kijavítására. Nemezis 1 mily végtelen és mérhetlen a te hatal masságod. Lehámoztam jobb kezemről a patyolat borítékot. Reszketett a toliam és alig tudtam a legszarvasabb hibákat is észrevenni. A vezérczikk kövér betűin tarlóztam. Rothad Danillában! nagyképiisködött a czikk- iró, a mi, ha úgy marad, az összes Danilia család, annak minden rendű és rangú retyerutyasága menten
