Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-09 / 10. szám
figyelmemet akkor, midőn a jelenvoltak között szót- tekintettem. Elegen voltunk, — bár az ügy nagy jelentőségéhez képest sajnos bizony igen kevesen. Ott voltak Szegzárd úri osztályából elég szép számmal, voltak néhányan a vidékről is, de a túlnyomó vészt Szegzárd értelmes polgársága képezte. És ez azon körülmény ami örömmel tölti el az ügy iránt érdeklődőt. Mert hisz a jelenvolt úri osztálynak a szőlő úgysem képezi kizárólagos jövedelmét, ha pedig képezné, nagyobb intelligentiájánál fogva a veszély nagyságát úgy is ismernie kell, és mint ilyennek a védekezés szükségét és annak módját is tudnia kell. Ámde ha azon osztály amely kizárólag ebből áll, a veszély nagyságát beismeri, ha tudja, hogy mit kell ellene tennie, ha ennek érdeklődését felkelteni és ha azt munkára hivni sikerült; akkor az ügy a legjobb kezekbe van letéve, mert ott az ólet- fentartási kérdést képez, — és ennek hasznos szolgálatot tettünk. Hogy Szegzárd szőlőmüves polgársága ezen borkóstolásra megjelent, beláttatja velünk, hogy a phylloxera veszélyt az ő maga nagyságába felismeri és hiszi, — az ott tapasztaltak pedig remélni engedik, hogy az eredményeibe előttünk eddig ismeretlen szőlővessző iránt bizalmat nyervén, annak műveléséhez kiki a saját tehetségéhez képest bizalommal és kitartással hozzá fog. Hozzá fog pedig azonnal, mert az idő múlik, az idő pedig — különösen e/. esetben — pénz, és pedig sok pénz reánk szőlőtermelő gazdákra. Nits ur pedig mint ahogy eddig is tette, ne sajnáljon az ügynek a jövőbe is lelkes vezetője lenni. — Használjon fel különösen minden alkalmat a dolognak ily szemmel látható, enuek eredményébe mutatkozó, gyakorlati tanulmányozással leendő be^ mutatására, és az eredmény csakhamar mutatkozni fog, — és az érdem legnagyobb része az övé lesz. — Mert gyakorlati gazdát valamire tanítani, kttíö- lönösen uj dologra tanítani; — legeredményesebben csak gyakorlati utón lehet. Mayer F. A. AVIDÉKRŐL. Bonyhád, 1890. márczius 6. Tisztelt szerkesztő ur! 1888. évi január elején — községi elöljáróságunknak újbóli választása, nagy izgatottság közt, csekély majoritássál — de még is kereszt ül vittük az intelligensebb községi választók jeleltjét K. . . J. . . . urat községi bírónak ; ez győzedelme volt az értelmiségnek, a —- talán többségben levő haladás ellenes elem felett. Hittük, hogy oly kiváló egyéniségnek — mint a megválasztottnak működése, — megszüntettni fogja mind azon bajokat, melyek ellen küzdünk s melyek minden újabbat, czélszetüebbet, jobbat s szebbet életbe léptettni — lehetetlenné tettek, — minden megerőltetésünk daczára is —■ előremenni egy lépéssel sem I engedtek, ellenkezőleg közös községi ügyeinkben a hanyatlás napról-napra szembetűnőbb lett. — E küzdelem közt nagy örömmel megválasztott biránk — I kihez oly nagy remények köttettek — most, — be nem várva mandátuma lejáratát, — ismeretlen okból hivataláról lemondott és ezen állás B ..........J. . . . volt má sodbiró választásával betöltetett. Ezen volt másod — most első biránk igen tisz- teséges - talán igen értelmes és gyakorolt gazda, — de egyébb a bonyhádi bírótól méltán elvárható tulajdonai nincsenek, s hogy többet ne említsünk, — elkeli árulnunk, hogy egy szót sem tud magyarul. — No de e választás csak iqhóra v. i. jövő uj évig érvényes, — hisszük, hogy akkor, midőn az egész elöljáróság megújítva lesz, — a választó közönség nem lesz ismét oly közömbös mint most volt, — a midőn alig csak 100 választó gyakorolta e jogát. Midőn valaki közhivatilt elvállal, — kiteszi magát a közvélemény ítéletének, — mindenki — bár mily csekély is legyen az ;— jogosított az illetőnek hivatalos működéséről véleményét elmondani, — természetesen anélkül, hogy a személyt sértené, — sőt kötelessége különösen az arra hivatottaknak ezen ítéletük — és véleményük kinyilványitása által — hatni a jövőre, a közügyek előnyösebb előmozdítására; — ezért senki sem neheztelhet, ezt senkitől rósz néven venni nem szabad, — ellenkezőleg óhajtandó, hogy a vélemények s nézetek minél számosabban és minél értelmesebben nyilvánitassanak, hogy azokból, is a helyest, hasznost és üdvöst felismerve — elérésére törekedni lehessen. Nem fogja tehát rósz néven venni vissza lépett biránk sem, — ha két évi hivataloskodására visszapillantunk és működéséről véleményt mondunk, — de nem fogja rósz néven venni ezt még akkor sem, — hogy ha ezen alkalommal nem hallmozhatjuk el dicséretekkel, — hanem őszintén kimondjuk,, hogy működésével várakozásunknak teljesen meg nem felelt, reményünket nem elégitette ki egészen. Megengedem, hogy reményünk talán kissé vérmes volt, de engedje meg O is, hogy határozottan kimondjuk : mikép, ha O — a magán embernél nagy becsesei biró tulajdonait, engedékenysegét, jószivü s bőkezűségét, csendes békeszerető hiszékeny hajlamait — csak egyelőre is, — hivataloskodása alatt — magától eltávolifja, — önálló, * erélyes, mindenekelőtt igazságos s csak e mellett méltányos, szigorú s mindent ellenőrző fellépés által — sokkal többet tehetett volna községi ügyeink állapotán javítani, mint az elmúlt két év alatt történt. Tudjuk mi, hogy a bonyhádi biró valami világra szóló reformok életbe léptetésére nincs hivatva, — de nagyon-nagyon sok oly dolgok rágódnak községünk testén, melyek eltávolitása csak is egy kérlel- hetlen szigorú, erélyes, mindent felkutató s felhasználó, — de a mellett K. J. ur volt biránk műveltségével és értelmiségével rendelkező biró által történhetik, másrészt ismét érvényre emeltethetik. Községi ügyeink állapotán alig történt változás, — most is olyan a rendőrségünk, mint két év előtt, — most sincs tűzoltóságunk, sem kellő tűzoltó szereink, közvágóhíd e fontos intézmény — most is csak cly szabálytalanul kezeltetik mint az előtt, — az ut- cza világítás most is — a mellett, hogy drága, hiányos, — községi pénztárainkban most sincs a kellő pontosság s rend, — a telkesek pénze, vagyona most is a község gyomra által emésztetik és észre sem vesz- szük, milyen egészségtelen és még is drága táplálék ez, — az utcza kövezés — hah! ebben már történt több mint vártunk volna ; — volt Bonyhádnak egy utczája, honnan a benne lakók a téli félév alatt kocsival ki vagy be járni az ut rosszasága miatt képesek nem voltak annyira, hogy tűzveszély esetén ez utcza menthetlen lett volna, — ezen utcza, — úgy a közvágóhidhoz vezető utcza oly igen szükséges kikövezése megtörtént. Igaz, hogy az elsőnek költségeit nem a község viselte s igy nem is annak az érdeme, — mert a kövezési munkát és homokhordást az illető háztulajdonosok maguk fizették, a szükséges követ pedig a pécsi püspök O Excellentiája — itt közeli kőbányáiból ingyen adta, ez kizárólag biránk személyes érdeme, a kit az utczabeli háztulajdonosok — mind addig mig e kövezés tart — ezért áldani is fogják; de itt is, biránk engedékeny jósága, béke- szeretete folytán nem tudott magának maradandó emléket és áldást teremteni; nem tudótt elég erélylyel oda hatni, hogy ezen utczabeli lakósok egy része fundu- sokra az alig egy meter szélességű oly szükséges járda — kövezési költségeit fizetve megcsináltatta volna. — így az utcza nem lévén egész széleségben kikövezve, a készített, — de kellőleg meg nem kötött, — még is pár száz forintba került kövezet 3—4 év alatt any- nyira megfog rontatni, hogy az abból kiforduló kövek csak akadályt fognak képezni a közlekedésnek. Nem gáncsoskodási vágy vezérel bennünket, midőn mindezt elmondjuk, — akarjuk megróvni visz- szavonult biránk eljárását, bár tovább maradt volna hivatalában, mert ott, hol a községét érdemlegesen repre- sentalni kellett, — kifogástalanul helyén volt; — hanem inkább azon 10 polgártársunkhoz intézzük közleményünket, (ha megértenék a magyar szót) kik az utolsó választásnál is a bírói állás elnyeréséért maguk jelentkeztek, annélkül, hogy közülük csak egy is arra alkalmas volna. Ezek az urak gondolják meg jobban : hogy mit lehet ma a bonyhádi bírótól joggal követelni, — képesek-e csak némileg is a legszerényebb igényeket kielégíteni s ne gondolják, hogy igaz az a német közmondás: „Dem Gott gibt ein Amt, — gibt er auch Verstand.“ Volt biránk, — daczára annak, hogy értelmessége kifogástalan volt, még is sok keserű pillulát volt nyelni kénytelen ; — de erről jövőre. Y. teljes czime a következő: „D. Josephus1) Episcopus Augustanus, Abbas s Helenae de Földvár, Hessiae Landoravius, Princeps Hirsch feldae, comes in Katzenellenbogen, Ditz, Ziegenburg, Nidda, Schamburg, Izen- burg, Ozüdingen.“ „Komolyan megfontolván mennyire üdvös légyen, hogy a pásztor a juhok mellett maradjon“ elhatározta Földvárra tenni lakását. Mivel azonban az apátsági épület már rég elpusztult; a 3 szobás tiszti lak pedig a maga és cselédei számára s a köteles keresztény szeretet kellő gyakorlására elégséges nem vala, e lakását, királyi felsőbb engedéllyel, a Ferencz-rendüek Csonkatorony melletti zárdájával elcserélte, hol ők 1755-ban fejezték be jelenben is fennálló díszes templomukat s kolostorukat. Gróf Eszterházy Pál László, pécsi püspök 1783-iki cano- nica visitatiója szerint József a Mednyánszky által épített s villámcsapástól megrongált templomot kijavíttatta. Elődjének Földvár benépesítésére ezélzó szándékát nemcsak az által tette sajátjává, hogy az általa adott engedményeket maga is megerősité; hanem Németországból maga is szállított lakosokat Földvárra s azokat, mint hazaiak építési modorából még most is kivehetni; a Bölcske-utcza táján telepítette le. Valószínűleg 1740-ben emeltetett az ágostai püspöki székre s ekkor Patachich Gábor kalocsai érsek fölakarván vi- rágoztatni, akkor nagyon szegényes székvárosát, e czéljának előmozdítására Károly királytól l74o-ben i) Egyed, volt f . . . i plébános, a Tud. Gyűjt. 1832. X. Földvár leírását közölvén ezen Józsefet megkülönbözteti az ágostai püspöktől. Tévedésének oka ugyan abban keresendő, •ni az »ősi hadak rendjének« megírásában megakasztotta, a mely ok Vörösmartyhoz irt levelének e sorában foglaltatik": »Helyhezetem hozzá könyveket itt nem adott.« szept. 22-én kelt levelében a földvári apátságot kérte. Károly ezen kérelmét, mivel a következő hónapban már elköltözött az élők sorából, nem teljesíthette s igy József megmaradt az apátság birtokában. A bekövetkezett osztrák örökösödési háború alatt, mint egy 1750. urodalmi számadás mutatja, az apátság jövedelmeit a hadi kincstár szedte árenda czimen. Maria Terézia már József halála után különösen Koptik Odo, dömölki apát munkálkodása folytán, az K. által Magyarországba behozandó József Károly-féle lovagtársodának szánta a földvári apátságot 27000 frtnyi a kincstárba fizetendő válságdijért. E szándéka azonban a háború megszűntével sem volt foganatosítható. Az ausztriai sz Keresztről czimzett cziszt. rendű apát kész volt ugyan a 27000 frtot lefizetni, mert remélte, hogy a társodának Magyarországban való felállítása nem kis lelki haszonnal járand; de minthogy Benedek (benezés) főapát ugyanazon összeget lefizetni késznek mutatkozott, hangoztatván, hogy a benezés monostor a benezések s nem a czisztercziták rendjét illeti, az ügy úgy meg lett zavarva, hogy egyik sem kapta meg a remélt apátságot. Mint tudjuk Pázmány s ennek utódai Lósy és Lippay esztergomi érsekek a mai pesti egyetemet, akkoriban még nagyszombathi főiskolát hittani, bölcsészeti és jogi karral látták el. A hiányzó orvosi facultast Mária Terézia emelte, midőn e czélra I769- ben a pécsváradi s földvári apátságokat adta az iskolának. Pázmány az iskolát Nagyszombathba azért helyezte leginkább, mivel a minden részen dúló törökök elöl ezen város látszott a tudomány békés ápolására a legalkalmasabbnak. Ezért, midőn a viharok lecsillapultával tartós béke volt már kilátásban, Mária Terézia az egyetemet 1780. márcz. 25-ről kelt legfelsőbb határozatával Budára helyezte át, hanem II. József által Pestre tétetett s a földvári apátság manap is birtokát képezi. Ezóta a földvári apátság megszűnt javadalmas lenni s csak czime adományoztatík jelesebb egyházi férfiaknak. Ily czimzetes apát volt az 50-es években király daróczi Daróczy Zsigmond pécsi kanonok s székesegyházi nagyprépost s ilyen most Neszveda István, a ki él és éljen! Függelék. A földvári kálvária-hegyen alul fekvő Alsó-hegynek nevezett szöllők közt is van egy nem tudni miféle monostor-rom. Egy öreg vinczellér megmutatta e helyet Hőkének s elmondá, hogy gyermekkorában egy nagy kőtáblát (valószínűleg sirfedelct) látott c helyen. Az újabb időben szöllőművelés alkalmával napfényre került romok a sz. István idejében Zemogni néven ismert Földvár temploma s kápolnájának maradványai. De hogy a monostor-romoknak nem ezeket tartották és tartják, mint éltes s ezen vidéken ismerős emberek állítása, mind pedig a még most is élő régi kori népmonda bizonyítja. Ezen népmondából, mely szerint az ott lakott „veres barátok“ igen vígan éltek s azért most viharos éjféleken monostoruk omladéka felett fejetlen tánczolniok kell. Hőke azt következtette, hogy e rom a Koller által Tolnában említett pálos zárdának maradványa lehet, mert a néptől is olyasmit hallott, hogy itt pálosok léteztek volna. S ha meggondoljuk, hogy a pálosok leginkább erdős hegyek maradványaiban, a városon
