Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-09 / 10. szám

MEGYEI

CSARNOKA.

IRODALMUNK a kuczkóba «III rgvé"\edeltSáttTsTnI a magyar nemzet ezredéves bedvencz játékát ácson

téren is. A kicsiny ember,

A torony tövében

A torony tövében Fehérük a házam, Kedves kis fiamat Olyan rég nem láttam I Régen nem játszottam Vele a díványon . , . Csakhogy haza érjek, Alig-alig várom!

Előttem van mindig Gömbölyű kis képe,

A mint viczkándozik Jó anyja ölébe’.

Ajka egy mosolya Engem menybe szédít . . Gagyogva beszéli Angyalok beszédit.

Minden boldogságunk Ez a piczi gyermek:

Ezt nem anya szülte De „rózsafán termett“ . . . Csillag-fényben fördött S angyalokkal játszott . . . Ott hagyá értünk e’ Fényes boldogságot!

Őszi hervadáson Karjainkba szállá, Kedvesebb vendég sem Jöhetett vón nála.

Öleltük, csókoltuk,

Ki arczon, ki állón . . . Legyen egész élte Egy szép virágálom !

Gyönyörű egy gyermek, Felér egy világgal .... Versenyez a legszebb, Legbájlóbb virággal.

Szeme nefelejts-kék,

S a kis haja pöszke . . .

Jaj, csak haza érjek :

Hogy csókolom össze!

TÖVISEK.

Egy áldatlan jubileum.

Miként az ifjú Amerika aprónként minden tekintetben nyakára hág s a haladás és verseny minden téréin legyűri, legyőzi a vén Európát: azonkóppen a Dálunk még ifjúnak mondható 1 a n d s z k n e c h t játék mindjobban tért foglal magának s lassanként

kívül, szerették építeni zárdáikat úgy, hogy közmondássá vált köztük: „Hoc propior’ coelo, quo magis űrbe procul,“ könnyen hajlandók volnánk elhinni, hogy a 105 magyarországi pálos zárda közöl az egy Tolnában említett Duna-Földvárott létezett. De a „vörös-barát“ elnevezés és „vig élet“ nem engedik meg, hogy e nézetet elfogadjuk; mert a pálosok „fehér barát “-oknak neveztettek s mert nem hihető, hogy vig élete közmondás tárgyává lett azon szerzetnek, melyről Mátyás király is igy nyilatkozott: „O ss. viri, veri Israelitae, in quibus non est dolus, séd sanctitas vitae.“ S csakugyan tény is, hogy ezen pálos zárda nem Földvárott, hanem Toinán1) állott. Magyar hazánk veresbarátoknak a templáriusokat szerette nevezni a ruhájukon viselt vereskereszlről s épen nem lehetetlen, hogy Fehérvárról, hol első rendházuk volt, Földvárra is elkerültek, minthogy szerzetük hamarosan egész Magyarországban elterjedt. A népmonda Nagy-Szokoly vidékén, ugyancsak Tolnamegyében, egy régi omladékot a veres barátok volt zárdájának tart, melyet Holéczy Mihály2) egy ott talált emlék pénz után a templariusok zárdája romjának ítél s csakugyan Nagy-Szokolyban voltak is templomok. Meglehet, hogy az eltörőltetésök okául felhozott büntettek az említett népmondában tartották főn magukat Földvár lakói között s hogy az említett rom csakugyan a templáriusok egykori zárdájának omladéka.

.........y

1) Bohus pécsi kanonok, ki canonica visitatióiban igen érdekes történeti emlékeket hagyott hátra, a múlt században még czimerét is látta a tolnai pálos zárdának. Ezekre támaszkodva állítja Haas, hogy e zárda csakugyan ott állott. ») Tud. Gyűjt. 1867. IV.

I des t. Denique haladunk e a gyermek, hamar megunja játék-tárgyait, — szereti I ujjal cserélni a régit, — de a játszás kedve mindig változatlan; a nagy ember is úszva a gyermekek divatjának sodró árjával — csakis játék-tál- gyat cserél időközönként, a játékkedv, sőt szenvedély itt is változatlan.

Márczius 5-ón múlt el egy éve, hogy a vidékről importált Iandszknecht beült kasinónkban a tisztes és ősi ferbli örökébe, csaknem teljesen leszorítva ezt régi, jogos teréről. Ma mára csöndes csak szórványosán s kevesek által frekventáltatik; általában véve kedvenczebb a Iandszknecht, mert 1-ör, ebben gyorsan és többet lehet nyerni;

2-or, itt nem lehet senkit elijeszteni; 3-oi, itt mint character abfárolhat a szerencsés nyerő, a nélkül, hogy a játék abban maradna, — egyszerűen felkel, meghajtja magát kegyteljes mosolylyal, legföljebb annyit mondva: „Uraim! megfáj ült a hasam!“ 4-er, azért, mert itt nem üldözik, sőt szeretik a pró- sitzert, nem úgy mint a ferbli veszítő, babonás blattistái. Itt szabad a lármás beszólás, tréfás megjegyzés, mulatságos intermezzók stb. Ezért hódit mindig több tért ez importált játék, mit magyarosan — tekintettel a körben ülők nagy sokasága, zsúfolt szorongására — bátran el lehetne nevezni láncz-já- t ó k n a k.

Egy éve azt jósolgatták helyi lapjaink, hogy nem él, nem élhet soká; nem kell rá rendszabály, nem kell kitiltó határozat, meghal magától is. A jóslatok nem valósultak, mert ime a 1 á n c z-j á t é k él és uralkodik, sőt jubilál inárcz. 5. helyett márcz.

8-án, a hal vacsora alkalmával. Annyi bizonyos, hogy ha tiltják, még jobban uralkodik, mert hijába: „ni- timur in vetitum semper, cupirausque negate.“

Avagy nézzük röviden a szerencse-játék világhistóriáját. A „Faro“, — Rouge et-noir“, — „Bassette“, — „Roulette“ — „Biribi“ stb. régi hazárd játékok bár némely országokban s különösen némely fürdő-helyen (Pyrmont, Aachen, Spaa, Bapen, Csörgetég:) majdnem folytonosan szabadon megengedtettek, sőt — tekintettek a nagyon jövedelmező haszonra — államilag, nyilvánosan bérbe adattak ; Framcziaország nevezetesebb városaiban még e század közepén szabadalmazott játék-házak álltak lenn; magában Párisban e játékházak kórmá- nya a városnak évi 6.550.000 frankot fizetett haszonbérül a hazárd játékok nyilvános szabadalmáért; mégis, más országokban s helyeken épp ellenkezőleg, keményen tiltattak, a nélkül, hogy elnyomathattak volna, sőt a tiltás, a nyomás, a mind nagyobb elterjedést szülte, mintha csak a latin közmondás „üreseit sub pondere palma“ — a hazáid játékra is állna! . . . E tilalom hazánkban is meghozatott. Az 1791. XXXI. t. ez. 5. §-a 100 arany büntetésre ítéli a hazárd játékosokat, de kérdem: volt-e, vau-e foganatja? Több 100 aranyat zsebre vágott egy-egy ünnepi ódáért, vagy színműért Szász Károly, meg Csiky Gergely, pár rövid óv alatt, mint a magyar állam eme játék-tilalomból 100 hosszú óv alatt! . . .

E történelmi rövid visszapillantás is azt iga- zolja tehát, hogy az ily tilos dolgokat tiltani: tilalmas! Hadd éljenek, inig tudnak; hadd jubilálják fennállásuk 1-ső, 10-ik vagy 50-ik óvót; egyszer csak eljön az ő haláluk is! Ezt mutatja pl. nálunk a láncz-já tó k egy éves históriája. Úgy hónap elseje táján alig van eladó hely a kerek asztalnál; a forintok, öt forintok csak úgy repülnek a bankba be, a bankból ki; csokoládé alig marad. Pár nap alatt aztán beáll a hold-fogyatkozás; bankó helyett 1—2 hatosos szerény tétek csoda keltők, ámulat gerjesztők; a prósittzerek megszaporodnak, a játékosok elfogynak; s holnap utolján: járja már csak k a 1 a b r i á s, d a r 0 k k, billiard, semmi m á s! . . . Ez a havonkénti részleges haldoklás jelzi az egyszer-akkor mülhatlanul beálló általános szomorú halált, matheinatikai csalhatatlan pontossággal.

Azért ón a mondó vagyok: — ne bántsuk e jubiláló játékot se: Hisz amúgy is hasznot hajt ez a casino konyhájára! Maholnap uj házat veszünk a tömérdek pikszis-pénzből. Vargha Lajos mindennap műértő szemekkel vizsgálja az épülő Pirnitzer-házat máris, hogy elég lesz-e ez a jövő század casino-he- lyiségeül? Antal Ferenc/, pedig mosolyogva számlálja a tenger-pénzt minden hó elsején s arczárói lehet leolvasni a feleletet Vargha L. kérdésére: „10 óv múlva — — elég! sőt sok is! — még marad a casinónak szép csokoládéja!“--------— Az ám, ___

mondom ó

n, — de mily arányokat ölt addig zsebünk lyukacsos rongyossága s tárczánk aszkór-sovány

possága?... ■:

Jövőre — ha isten éltet — közlöm a lánez. játék miniszterileg jóváhagyott alapszabályait.

Palást.

T A N Ü G Y.

Felhívás megrendelésre.

Annak, ki napjainkbau a tanügy fejlődését kellő szakismerettel szemléli nem kerülhette ki figyelmét az „Ismétlőjükolá-k“ - vagy ha jobban tetszik — „Vasárnapi ismétlő iskolák“ meddő fejlődése; e téren sajnos, nem tapasztalhatunk semmiféle erőre haladást. Ez iskolák fejlesztésére sokkal kevesebb gond fordittatik, mint pl. a hasonczólu „Ipariskolák“-^.

Pedig, ha párhuzamba állítjuk e két iskola fontosságát, az iskola czólját illető életre való kihatását, — bajos volna igazságosan megállapitani, hogy melyiknek fejlesztésére szükségeltetik több gond, több figyelem.

Elismerésre méltó azon buzgóság a tanférfiak részéről, melylyel az ipariskolák fejlődésén külön olvasókönyvek létrehozása által iparkodnak segíteni. Már-inár meg is teremtette e nemes versengés a maga hasznos gyümölcsét, mert tagadhatatlanul az „Ipariskolák“-nak a mai színvonalra való emelését azon számos és igen jó Olvasókönyvek segítették részben elő, melyek ez iskolák fejesztésére szánvák.

Az „Ismétlő iskolák“ azonban még máig j$ kénytelenek ily jó könyvek hiányában, a régi, a mindennapi iskolák számára ezelőtt 20—25 évvel szerkesztett olvasókönyvekkel beérni, melyek tán a mindennapi iskolákban még némi haszonnal használhatók ugyan, de az „Ismétlő iskolák“ tanulóinak kezébe már nem valók.

A nagymóltóságu magy. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium részéről az 1886. évi augusztus havában megtartatni szándékolt orsz. tanitógyülésnek — mely azonban elmaradt — egyik tétele volt: „Milyen legyen az ismétlő. iskolák könyve falun és milyen városon ?“

A legtöbb tanitó-egylet kidolgozta e tételt, mely fölötte fontosnak mutatkozott; de miután az orsz. tanító gyűlés megtartva nem lett, a kérdés is eldöntetlen maradt.

Az én szerény nézetem szerint azonban ma már fölöslegesnek mutatkozik az ismétlő iskolások olvasókönyvének ilynemű megkülönböztetése, mert az 1884: XVIII. törvónyezik értelmében a városokban, hol többnyire kézművesek és kereskedők laknak, ipariskolák állitandók fel; a városi ismétlő iskolák növendékeit túlnyomólag az iparos osztály szolgáltatja, kiknek gyermekei az iskolába járnak. A kis városi és falusi, illetőleg kisebb községek ismétlő iskoláiban pedig a föld mi velők gyermekei foglalnak helyet, kiknek érdekei, életczóljuk és értelmi fejlett- ségök egyformák, tehát bátran egyenlő olvasókönyvet használhatnak.

Ezek számára szerkesztettem egy olvasókönyvet | melynek czime: „Ismeretterjesztő Olvasó-j könyv“ a kis városi és falusi ismétlő (vasárnapi) iskolások, a 12—15 éves mindkét nembeli tanulói ifjúság részére.

Tartalma három főrészből áll: az I. rósz a kővetkező pontokat foglalja magában: 1. ErkölcsnemesitóI és tanulságos olvasmányok. 2. Nevezetesebb események! leírása nemzetünk történetéből, kapcsolatban a hon-j polgári jogok és kötelességek ismertetésével. 3. Föl-I dünk ismertetése különös tekintettel hazánkra. II[ rósz. 4. Nyelvismeret. 5. Számolás. 6. A természetben ■ előforduló tünemények ismertetése. III. rósz. Gazdó-B szat, a) szöllőművelés és borkezelés, b) kertészkedés,!

c) méhészet és selyemtenyésztós, d) ipar- és keres-j kedés Áia 50 kr. — Az olvasókönyvet a napokban! rendeztem sajtó alá, s legkésőbb május havában! hagyja el Báter János szegzárdi könyvnyomdász sajl tóját, mely után aprobálás végett az orsz. közokt8-| tási tanács elé terjesztetik.

Napjainkban egész gyárszerüen készülnek >1 különféle tankönynek, de az ismétlő iskolások mára különösen még nem jelent meg olvasókönyv! Ez is eléggé mutatja, hogy nem könnyű dolog e8l ily nemű jó olvaskönyvet szerkeszteni, főleg akkori ha nincs úttörőül előttünk egy már ismert ilyneműolv>| sókönyv. Eme nehézséggel iparkodtam csekély teheti sógemhez képest megküzdeni a t. tanfórfiak, küWj nősen az ismétlő iskolások tanítói lesznek hiva^l megítélni, hogy e küzdelemből győztesen kerültem^

Ulffl