Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-16 / 7. szám
XVIII. évfolyam. 7. szám. Szegzárd, 1890. február 16. II +kr. + Előfizetési ára: Egész évre..................6 frt Fé lévre ..................3 „ — „ Neg yedévre .... 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. ■+ Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Megjelen: • hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. SZEEKEcZTŐSÉG-: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová elöGzetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. A kisdedóvás. A mit mi már évek óta sürgetünk, a közel jövőben végre mégis a megvalósulás stádiumába lép. Csáky, a famózus német rendeletével olyan népszerűtlenné vált közoktatási miniszteré az érdem, hogy szakszerű kezekkel és sok jóakarattal nyúlt a kisdedóvás rendezéséhez. Az uj javaslatban, melyet a miniszter a napokban fog tárgyalás végett a képviselőház elé terjeszteni, azon czélt óhajija érvényre juttatni, a mit mi már oly régen hangoztatunk, azt ugyanis, hogy a községek s a hol ezek nem tehetik: az állam létesítsen kisdedóvókat, gyermekmenhelyeket. Hogy ezekre minő égető szükség van, azt ma már hosszú fejtegetésekkel bizonyítani fölösleges. Elég, ha e tekintetben a nálunk oly valóban ijesztő mérveket öltő gyermek- halandóságra hivatkozunk, S a statisztika — mellek tételei különben megdönthetien igaz- «fegatfÄ-----TfÁiÁSti. ;tényt konstatá lja, ez esetben nem elégedett meg a számok puszta regisztrálásával, hanem — a miért csak köszönet illetheti — feladatán túl még azon okot is kereste, mely tényezőként hat annyi nyomorék teremtésében s oly nagy halandóság előidézésében. S a kutató statisztika nem nagy fáradság után megtalálta ez okot a szülői gondatlanságban. Egy esetben a könnyelműség, más esetben a mindennapi kenyérért való keserves küzdelem teszi lehetetlenné, hogy a szülők vagy gyámok megadják kicsinyeiknek azt a meleg, odadó gondozást, melyet zsenge koruk és gyenge egészségük oly nagyon megkövetel. Ezen a bajon akar segíteni az uj javaslat, melynek törvényerőre emelése után az ovodalátogatás ép oly általános kötelezettségűvé lesz, mint a népiskolai. Hogy minő haszon fog ebből nemzetünkre | háramolni, azt könnyen láthatja be az, ki nem | kicsinyeli a népiskolának az általános nemzeti művelődés ügye körül kifejtő alapvető munkásságát. Az óvóintézetek, melyeket a kicsinyek 3—6 éves korban látogatnak, igy mintegy előkészítői lesznek majd a népiskolának, melynek oktatása ezáltal komolyabbá, intenzivebbé lehet. E mellett — a mit föntebb hangsúlyoztunk — hatalmasan szolgálhatják a nemzeti művelődést, a magyarosítást. Az ilyen kisdedóvókban a fiatal csemeték játszva szívják magukba a magyarosságot, a magyar szellemet. Hát még nem magyar ajkú vidékeken? Ott meg valóságos kulturmissiót tel- -------- ■ * ^ Az eddigi, szégyenteljes állapot birhalta rá kétségtelenül Csáky minisztert, hogy ez ügyben kezdeményezőként fellépjen. A 15 — 20,000 szükséges kisdedóvó helyeit az egész országban csak mintegy 600 áll fenn, azok legtöbbje is egyes filantrópok kegyességéből vagy némely nagyobh városok önkénytes jóvoltából. Ezentúl másként lesz. Minden község tartozni fog kisdedóvót létesíteni Ha nem jut rá másként pénze, úgy jogában lesz e czélból az adó 3%-át kivetni; de kisdedóvónak lenni kell. Elég soká néztük összetett kézzel, vétkes nembánomsággal, mint pusztulnak kicsinyjeink. Ideje már, hogy eszünkbe jusson: kicsinyekből lesznek a polgárok s a polgárok ereje, a nemzet ereje! Csak azután ne maradjon Írott malaszt, a mit C*áky tervez! Ld. Albanich J. György, f (szül. 1802. t 1890.) Egy küztisztelésben és becsülésben megőszült, a jelen század küzdelmeit és sikereit átélt férfiút mutatunk be e sorokban az olvasónak. A jó „Albanich bácsi“ emlékének adózunk, a ki fiatal kora hajnalától kezdve egészen a tisztes aggkor végső hátáráig muukált fáradhatlanul kedves városunk felvirágoztatása érdekében. Azon férfiak sorába tartozott ő, a kik szőkébb körben, de áldásos munkát végeztek zajtalanul, feltűnés vágya nélkül s a jutalmat jól végzett munkájuk tudatában keresték és találták meg. _A szegzárdi óvoda fennállásának 50. évforduló játi Tzép UhnepéVjCsségek között 1886. május 16-án y Ünnepelte meg. E / é idntézétnek 1836-1 ki alapítói közül ez ünnepélyen egyedül Albanich J. György vehetett részt. Természetes dolog tehát, hogy e napon az ő tisztelt alakja mintegy központot képezett. Albanich J. György született N.-Kanizsán 1802. ápril 9-én. Apja Jakab kereskedő volt, anyja László Anna Apja — a közügyek iránt érdeklődvén -- városi hivatalokat is viselt és volt Kanizsa „választott hatványossa,“ majd „közadó pénzszedője,“ tanácsossá és bírája. A szülők gyermeküket is gondos nevelésben rószósitettók. Gymnasiumi osztályait Kanizsán kezdette és Pécsett folytatta, de szülői halála miatt csak hat osztályt végezhetett. S már 1816-ban, Pécsett lakó nagybátyja ajánlatára, a ki gyámja is volt, kereskedői pályára lépett s mint ilyen Äusserer TARCZA. Szerelem és ideál. Ne gondold lányka, hogy szeretsz már, Ha szived dobban néha hevesen; Ez olyan ösztön, mely él minden szívben. De még nem az igazi szerelem ! Ha szived telve lesz majd érzelemmel, Majd boldogsággal, majd fájó teherrel, Ha éjjeled majd ábrándozva töltőd, És ébren álmodod át nappalod, Ha majd zokogva fordulsz istenedhez, Majd örömkönnyeidet hullatod ; . Ha majd örülsz, hogy kis szived dobog, S kívánsz magadnak hosszú életet, Majd istent kéred, hogy már szánna meg, S venné magához gyötrött életed; Majd hogyha lányka mindezt érezed, Akkor tudod meg, ámde addig nem, Hogy egy gyönyör van, és egy fájdalom : „A mindenható igaz szerelem!“ Ne gondold lányka, hogy van ideálod, Amig azt mással is közölheted; Hány ember van, ki megtetszik szemünknek S meg sem dobbantja bennünk a szivet! Ha még nevét is majd szivedbe zárod, Hogy meg ne tudja egyetlen barátod, Ha elmerülte í a szemébe nézve Kiolvasod minden gondolatát, Ha elpirulsz minden tekintetétől, S mégis gyönyörrel hallgatod szavát, Ha érzed képzeletben csókjait, Édeset, forrót piczi ajkadon, S ha képzeletben éppen igy te is Csüggesz majd rajt a szótlan ajkakon ; Ha ő szeret, s szerelmét érezed, Szive szivednél viszhangra talál, Elhiheted leányka én nekem Hogy egyedül csak ez — az ideál. R. L. Szegzárd régi és mostani plébánia temploma. (Vége.) II. Sluha. hogy az urodalmat1) annál hamarabb kényszerítse uj templom építésére, a leégettet elhagyta s a legközelebbi vasárnapon az istentiszteletet I Roth halála után Mária Terézia nem nevezett ki több apátot. A jövedelmet 1777-ig a királyi kamara buzta, a mikor a király az apátságot a tudomány-egyetemnek ajándékozta örök időkre. Ez óta az apátsági birtokok jövedelmei a tanulmány-alapba folynak. | a Szentháromságnál tartotta, azután pedig, mig uj egyház nem épült, három hónapon át a sz. János és Pál kápolnában.1) A királyi közoktatásügyi tanács rendeletére a mondott idő alatt elkészült az ideiglenes templom fából. Hossza 16, szélessége 5 öl volt. Bobok Pál báttaszéki plébános és esperes áldotta meg. A franczia háborúk, melyek azon időkben egész Európát lángba borították, oly kis pontra is kihatpt- tak, mint Szegszárd, mert éveken át késleltették az uj templom építését, daczára a plébános sürgetéseinek. Annyit mégis elért, hogy a kir. közoktatásügyi tanács elhatározta az uj templom építését, sőt tervet is készíttetett, mely igen jó volt; e tervet azonban a bécsi pénzügyi hivatal, melyhez megvizsgálás végett fölterjesztetett, visszavetette. Bécsben más tervet készítettek, mely egyáltalán nem felelt meg Szegszárd igényeinek. E szerint a templom mindössze 21 öl hosszú s 7 öl széles lett volna egyetlen oltárral. A bécsi jó urak magok is belátták a templom kicsinységét, azért úgy akartak segíteni, hogy két oldalt az egész templom hosszában karzatot húztak volna, a luteránus imaházak módjára. A tervet aláírta I. Ferencz király is és az végrehajtás czéljából Budára küldetett. ‘) A kórházi kápolna, mely Roth idejében épült jótevők adakozásból az égi háborúk s viharok ellen. Ez 1776- bau még nem volt megáldva.
