Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-16 / 7. szám

Antal üzletében (1816—1819) végezte a tanulói éveket. Ez idő alatt principálisának teljes megelégedésére viselte magát.

Felszabadulván Sopronba, majd ismét Pécsre, később Eszékre ment, gyarapítván mindenütt kereskedői tapasztalatait s megszerezvén főnökei becsü- lését. Bejárta első sorban Magyarországot, azután Csehországot, Krajnát, a tengerparti városokat, Triesztet, Fiúmét, Velenczét.

1826-ban önállóságra kapott és Szegzárdra jött, a hol szerencséjét is megállapította, nőül véve Traiber Pál kereskedő és neje Sánta Katalin leányát, Juliannát, a kivel boldog házasságban élt 64 éven át.

Ez ideig szülőitől örökölt vagyonából és csekély keresményéből ólt, ekkor azonban saját és nejének az akkori időhöz mérten dús örökségéből (40 ezer írton felül) üzletét a kor kívánalmainak megfelelően bővíthette és előzékeny modorával, mindenkin segíteni szerető jó szivével folyton virágzóbb meg virágzóbb állapotba hozhatta.

Kereskedését, mely 1840-ben „vas-, festők- és füszerkereskedés, ügy bizományi, áruszállítási és váltó levélbeli foglalatósság“ czimen Szegzár dón az első bejegyzett czóg volt, egészen a 60-as évekig maga vezette, időközben bor nagykereskedéssel bővitvén ki.

Hét gyermekkel áldotta meg Isten, kik közül azonban ma csak egy ól Szegzárdon, a köztiszteletben álló Kramolin Emil ügyvéd neje. Másik veje Rassovszky Márton váczi kereskedő, a ki Janka nevű lányát vette nőül. E nő halála közeledtével gyermekei gyámjául apját kérte meg s ő több gyermekének elvesztése felett érzett fájdalmát élő leánya, uuokái s dédunokái szeretetóvel, gondozásaival enyhítette. Ő neveltette és házasította ki unokáit is. Fia a forradalomban halt el.

A szabadságharc/ mozgalmas, szép napjainak ő is egyik munkása volt. Részt vett a forradalomban eleinte mint kereskedő, azután mint katona. A tanyázó és átutazó katonaság élelmezését, úgy a katonai lovak részére járandó anyagokat ő szolgáltatta. Majd a nemzetőrség kapitánya és szegzárdi tér- parancsnok volt. Mint ilyen feljebbvalói elismerését, polgártársai szeretetét és ragaszkodását szerezte meg.

'i Hazáját és szabadságát igazán jszen^te. Az e:/ahez való ragaszkodás ok ózta azt, hogy\ Jellasich betörésével az ő arczképe is már függött; Ts mert őt kézre nem keríthették, nejét, a hozzá minden körülmények között hű, szerető nőt elhurczolták a bán parancsából Mohácsig, a hol azonban br. Bésánné, a ki Albanichnét ismerte s ártatlansága felől Jel- lasichnak kezeskedett, megmentette üldözői kezei közül.

Az ozorai lefegyverkezésnél, mint a nemzetőrök vezetője Csapó ezredessel, szintén jelen volt. Szent- Tamásnál csapatával megmentette a magyarokat. Ha ő oda nem érkezik, a ráczok legyilkolták volna véreinket.

Természetének vele született elevensége fogó- konyuyá tette a közélet és közművelődés minden mozzanata iránt. Pártolója, később vezetője lett több társadalmi egyesületnek. Polgártársainak bizalma

I már a 40-es évek elején, alapításakor, a szegzárdi takarékpénztárnak választmányi, utóbb igazgatótagjává tette. Tolnamegye főispánja az utódaiban is nagy Sztánkovánszky János, táblabiróvá Devezte ki, a mi Albanichra nézve annál megtisztelőbb volt, mert a polgári osztályból ő volt első e téren. A megye gyűlésein és bizottságaiban mint virilista, mindig tevékeny részt vett. A sorozó-bizottság polgári, a pécsi kereskedelmi kamarának, a községi iskolaszéknek, a városi képviselő-testületnek buzgó tagja volt.

() császári és kir. apostoli Felsége, a kereskedelem terén kifejtett közhasznú munkássága elismeréséül, 1883-ban számára a kir. kereskedelmi taná- | csosi czimet életfogytiglan legkegyelmesebben adományozta. A szegzárdi kir. törvényszék kereskedelmi ülnökének e kitüntetését az egész város örömmel fogadta. A takaréktár ez alkalommal jegyzőkönyvileg örökítette meg emlékét annak a férfiúnak, a „ki majdnem félszázad óta a közügyek, úgy ez intézet működése terén ernyedetlen buzgalommal munkálkodott s különösen ez intézet keletkezésének idejében s midőn a forradalom által nem kevéssé megviselve, annak létele a bölcs és körültekintő kezeléstől függött, működésének minden mozzanatára rendithetlen kitartással felügyelt s azt gyakorlati ismereteivel támogatta. “

Kitüntetések, melyek érték, nemes szivének önzetlen honszeretetének, a közügyek iránt kezdettől táplált példás érdeklődésének és tevékenységének következményei. Jótékonyságáról tanúskodnak Szegzárd város elöljárósága és több egyesület. 1842-ben Martin Antal biró azt írja, hogy Albanich városi tanácsnok, több cs. és kir. szab intézet ügy viselőjének, a lövész testület kapitányának „általányos jóltóvősége“ a város háláját megérdemelte. Ujváry József kanonok pedig az őrültek intézetének gyámolitásáért mond neki köszönetét.

Az „Országos dijnok segély-egylet“ Budapesten s/egénysorsu ta rjainak, azok özvegyeinek és árváinak jóbblétük biztosítása, úgy az egyleti alaptőke növelése czéljából tartott 1886. évi közgyűlésén őt és n-ejőt tiszteletbeli disztagjává választotta s az erről szóló oklevelet el is küldötte.

Nagyon ismeretes dolog, hogy az üzlet-ember általános czélja a földi, múlandó javak után való törekvésben nyilvánul leggyakrabban. Albanich ezen feljülemelkecU^-* \ nézpontból tekinti hivatását s vagyona gyarapítása mellett, mert a vagyon függetlenít, maradandóbb, humanisztikus czélok gyá- molitását tartja szemei előtt. Messzekiható, egész nemzedéket érdeklő intézmény létesítését segíti elő s ily körülmények között az ő képe szebbnek, kima- gaslóbbnak látszik.

A szegzárdi óvoda br. Augusz és Albanichnak, e két lelki barát buzgóságának köszönheti létezését. Festetics Leó gróf belac/i óvodájának meglátogatása és alapos megismerése után belátták, hogy a nép- nevelés és nemzeti erő gyarapodását óvodák létesítésével legbiztosabban lehet elősegíteni. S az öreg Albanich bácsi lelkesült hangon beszélte el, hogy milyen hatással volt rájuk a grófnál tett látogatásuk, mikor a sok apró csemetét szépen foglalatoskodva s gondos vezetés alatt fejlődni látták. Milyen igazi ügyszeretettel kezdettek egy Tolnamegye székvárosában alapítandó óvoda ügyében mozgalmat csinálni, hogy támogatta őket az ő kedves felesége most már özv. Albanichné.

1839-ben br. Aügusz Antal elnök s az óvoda buzgó titoknoka Huber Katalin, a választmány nevében köszönő iratot intéznek Albanichhoz, ki „az intézet megalapítására nagylelkű készséggel 250 frt tőkepénzt ajánlott.“

Igaz, hogy Albanich öröksége ős szerencsés házassága is nagy befolyással lehetett a szabadabb mozgásra és tevékenységre, gond nélkül vehetett részt a mozgalmakban; de ettől eltekintve — az egyszerű kereskedő komoly gondolkozás módja, a maradandó alkotásra törekvés érdeme minden tiszteletünket kívánja.

1886-ban ünnepelte gyémántlakodalmát nagy- kiterjedésű csáládja és rokonai, ismerősei, jóbarátai, körében. — Az utolsó napokig mindig fennjárt, habár a járás már terhére volt, február 9-őn éjjel még meggyónt földijének, Mikó György újvárosi plébános urnák, elbúcsúzott s nemsokára csendesen elaludt. Áldás és béke poraira!

Gál Kálmán.

Tolna vármegye közigazgatási bizottsága

által folyó évi február hó 12-én tartott ülésről adjuk a következő jelentéseket:

Alis páni jelentés.

A közigazgatás menete szabályos ős rendes volt; annak központi ügyforgalmába beérkezett összesen 1571, az előző hó hátraléka tett 238-at, várt tehát feldolgozásra 1809 drb; ebből alispánilag elintózte- tett 1585 drb, közgyűlési tárgyalásra fentartatott 63 drb, maradt 161 drb; — viszonyítva a múlt év kisebb ügyforgalmát igazoló ugyanezen időre vonatkozó jelemtésem adaihoz — a kifejezett munkásság eredménye nevezetesen kedvezőbb.

A közbiztonság állapotát illetőleg a hozzám juttatott csendőrségi eseményi jelentési kivonat következő adataival van szerencsém megvilágítani. Feljelentetett a múlt hó folyamán 3 lopási, 2 orgazdasági és 2 súlyos testi sértési eset; letartóztatás eszközöltetett betöréses lopásért 3, lopásért 3, súlyos testi sértésért 3 s rablásért 3 esetben. jf

Rendbírság alkalmaztatott vármegyei kV ^el szemfren T1 eseftnstrt- A^gyeimí 'eíptrás petfígr1 a. közeggel szemben 1 esetben eszközöltetett.

Árvaszóki elnöki jelentős.

;

A folyó óv január havában érkezett az árvaszékhez 1762 drb, melyet a múlt év végével maradt 2471 drb hátralékkal együtt 4233 drbot tesz ki, ebből elintóztetett 1983, hátralékban maradt 2250, tehát az elintőzetben ügyek száma 221 drbbal kevesebb lett. A régibb évekről maradt elintézetlen ügydarabok ezen hó folyamán feldolgoztattak s most már az 1889-ik év január 1-seje előtti időről hátralék nincs.

A január hó 31-én foganatosított pőnztárvizs- gálat megnyugtató eredménnyel végződött. Az elmúlt hónapban különös intézkedést igénylő, úgy az ügymenet rendes folyását zavaró eset fel nem merült.

A mint Sluha erről értesült, Budára sietett, fölkereste az oktatásügyi tanács tagjait s kérte őket, hogy akadályozzák meg a bécsi terv kivitelét. Megkérte a pécsi püspöki hivatalt, felhívta Tolnavármegye közönségét, hogy az ő utján más, az igényeket kielégítő egyház építését kérelmezzék. A püspök s a megye azt megtették és a közoktatásügyi tanács a nádor elnöklete alatt az első tervnél még szebb templom építését határozta el.

A bécsi pénzügyi hivatal azonban e tervet is visszavetette s az ő előbbi tervét azon határozott parancscsal küldötte a szegszárdi urodalmi hivatalhoz, hogy e szerint épittessék az uj templom.

Sluha nem tudott bele nyugodni, újból Budára ment s a közokt. tanácsnál kivitte, hogy a bécsi terv alkalmatlannak nyilváníttatott. A királyi kanczellária, hogy folytonos alkalmatlankodásaitól megszabaduljon, intiinatumkép felhívta, hogy ő maga adja elő, milyen templom kell Szegszárdra. A plébános erre hozszu, kimerítő írásbeli fölterjesztést készített, a melyben alaposan kimutatta a bécsi terv helytelenségét s hogy Szegszárdra oly templom kell, melybe legalább is 3000 ember beférjen.

Ép ez időtájt PálíTy Károly gróf kanczellár Ba- laton-Füreden tartózkodott, Sluha fölkereste, hogy szándékainak megnyerje. A kanczellár kegyesen fogadta, helyeselte fölterjesztését s biztosította, hogy a

maga részéről mindent meg fog tenni, hogy a plébános kívánsága teljesüljön.

A bécsi kanczellária Pálffy közbenjárására csakugyan utasította a pénzügyi hivatalt, hogy Sluha föl- terjesztése értelmében uj tervet készíttessen. Sőt oly udvariasak lettek, hogy a plébánost megkérdezték: tetszik-e a terv ? Végre ő felsége is aláírta.

A terv megvolt, azonban kivitelét Bécsben halogatták. Erre a plébános, főleg mert az ideiglenes fa-templom egészen összekorhadt, személyesen fölment a királyhoz s tőle a templom építéséhez 25.884 frtot nyert.1)

Az építés megkezdődött. Az alapkövet 18022) május 27-ikén, az Ur mennybemenetelének ünnepén,

i Ezen andiencziáról datálódik az: Ein piszl Schrift Her Majestät anekdota.

s) Erre vonatkozik a főoltárkép alatt levő következő felirat: SaLVatorls In GaeLos asCenDentls honorl DICata strVCtVra Voto popVLl paCIfICI, sít el paX aeVIterna. (A békeszerető nép fogadalmából a mennybe emelkedő Megváltó tiszteletére szentelt épület: legyen neki örök béke. 1802.) Alatta e vers áll:

Nőssé cupis lector, quando haec surrexerat aedes: quis fuerit regnans, populi quisdemque rector: hocce scies moto marmore : vive diu.

(Tudni kívánod olvasó, mikor emelkedett ez épület ? ki volt az uralkodó ? és ki a nép pásztora ? Ha kérdezed, megtudod e márványtól; élj sokáig.)

mint egyháznapon tette le Szegszárd nagy örömére a környék lakóinak jelenlétében harangzúgás és trombitaharsogás közt Keszthelyi György pécsi kanonok. Ez ünnepség alkalmából a magyar hitszónoklatot Simony Mátyás hittanár tartotta, a németet a szegszárdi születésű Puks József, tolnai plébános.

Schmit Venczel szegszárdi kömives mester vezetése mellett és Bogyai Ferencz, majd Jaeger János községi birák buzgolkodása következtében az építés oly gyorsan haladt, hogy 1803. mindenek bámulatára a falak már tető alatt állottak. 1804. pedig a magasba emelkedő, rézzel fedett, arany czifrázatu torony hirdette messze vidékre Sluhának és Szegszárd kath. lakóinak Isten dicsőségéért lángoló buzgalmát és áldozatkészségét.1) A szükséges igás és kézi napszámol a község adta.2)

A templom belső íölszerelésének és ki festésénei • költségeit a hívek viselték. A főoltárt Vladár Pál öz-j vegye, szül. Nagy Klára állíttatta 1200 írtért. E di szes művet a két térdelő szeráffal együtt bizonyos!

*) V. ö Hist. par. 11—14. 1.

s) Hogy mily mértékben járult a templom építéséhez a község, azt csakis a községi levéltárból, lehetne megtudni, Bizonyára sok más a plébániát érdeklő dolgot is lehetne on-, nét kiböngészni s a múltnak nem egy homályos pontjára ddf ritne fényt az a levéltár: de most Augiász istállójához hs| sonlit s epedve várja Herakleszét, a ki rendbe hozza.

)

i